KERESZTMETSZETT A XXI. SZÁZADBAN


Már elfojó árkokat keresgél minden könnycsepp arcok kereteiben; lassan, fokozatosan teljesül be az önmagát megmutatni kész boldogságos, ujjongó öröm s a tetetett, de valódi-igaz szomorúság. Fülkagylók érzékeny teleszkópjait felsebzik durva, turbósított bomba-veszekedések, leprás ordibálások. Érinthetetlen s sokszor megérthetetlen már minden bánatától remegő fájdalom! Lélekmélységein rejtőző, terhesülő vészcsengő mindenkoron más, és más kísértet-hangokon csilingel.

S talán minden félelmetes magánynak valahol létezhet előre eltervezett ellentétpárja. – Tünékeny, komfortos, megkoptatott pillanatban viasz-arcok tűnődő, homályos sziluettje málik. Szemhéjaik belső falán sohasem látható az Igazság-lényeg. Benső lélek-tartományokban folyamatosan cserélődnek hangszalagjai a Létnek! Ha arcokra nézünk szinte minden tompa, s elenyész -, de az őszinte érzelmek még egybefolyt holnapokban is kristálytisztán rögzíthetők! Szentimenális romantikákból átörökített bókolások, s pukedli-etikett amit csak ,,egyesek” érthetnek!

Anyagiasult életek értelmezhető perceiben egyszer meg kell ragadni cselekvésekben a Tett halálát, hogy hangtalansággal merhessük végre önmagunk lenni s újból reménykedni! – Egyre komolyabban gondolhatták már a dafke-berendezkedős színjátékot: agymosott, felhalmozott, dúsítható szirupos tahóságot, s divatot-trendet diktáló flegma-paraszti barom modort. Értékes kincs-életek így mulhattak el, s zuhaanhatnak vizeletszagú feledésekbe. Plusz-mínusz pár évtized s kiket egykor szándékosan keresztre feszített az adott luxus-szemfényvesztő bulvár-média kulturális különcködésük egyénisége miatt már csupán haláluk méltó okán nyerhetnek maguknak rangos, babérkoszorús díjakat!

Egykori egzotikus Szépségekre is csupán beszakadt körömdarabok emlékezetnek csupán…