Új vers




LÉPKEDŐ NEMES ARC-ÉL


Valami kétségbeesett, vad törtetés, elmérgesített indulat összegyűlt bennünk sok marékkal; vad gyűlölettől egyszerű, segélykérő szót is ritkán hallani! Megemészthethetetlen prédikáiók hangját hordja széjjel ordas-erejű szél! Tüzetokádó, ordibáló torkokból ritkán fakadhat Béke! Kis fekvenciájú mikro-rezgések olcsó légiója indul útnak, még spicliskedő gyanú-emberek lehasalnak! Valami titkos szeretet-lángot kellene újból elültetni az ember-szívekben, hogy virágozzék megint!

Roppant energiájú, nagy frekfencián szoló rezgés-hangok kakófóniás riadókban feleslegesen rémisztenek! Makacs különvélemény is jobban teszi, hogy mint besurranó tolvaj csupán elfelejtett s nem akutális élmények után kutat-nyomoz serényen! E mostani korcsosult, elfajzott civilizációt az anyagiasult javak újboli, nyerészkedő elosztásán méricskélik megint! Ében-testű hölgyek, mint lelkes, egzotikus konzum-médiumok kitáncolnak a vegetáló, ember-roncs létből; külsőséges, parádés ünneplésekkel sem szabadna megsérteni a Golgota-szolgálat méltóság-törvényeit!

Kőből kifaragott szemöldök-gerendák alatt, egykor talán még megváltó szerelem is bármikor születhetett, s a babonázó, mosolygó Mindenség csókokkal igyekezett forrongó szenvedélyeit csillapítani: szívélyes légkörű találkozók elől bátran elmenekülthetett, aki csak félt, vagy rettegett a szextől! – Csodálatos, nemes acélmarkoltú kés siklik villanva orvul szirmos-kristályos tekintetek megrémült arc-vázlatain; éji pillangók szárny-rebbenése hallatszik tétován még a kihalt kapualjban!