TIZEDIK FEJEZET

Myreán szinte még saját szülei is képtelennek bizonyultak sok esetben kiigazodni! Hát akkor hogyan várhatta volna el, hogy két legjobb barátnője megérthesse azokat a belső lélekerőket, melyek vezérelni igyekeztek legtöbbször spontán, kavarós életvitelét. Mert azért valljuk be, hogy Myrea imádta azt, ha turbósítva zajlik, és szó szerint pezsegve forr körülötte a bohém, és habzsolható élet; a bulizós éjszakás korszakoktól kezdve egészen a csajos programokig, amikor kedvére terítékre kerülhetett az aznapi kimustrált pasi felhozatal, és természetesen a férfiak hím soviniszta bunkósága, vagy éppen az aktuális trendi ruhadivat!

Milyen vadítóan új, és extrém márkában feszítsenek a csajok, hogy eléggé dögösek lehessenek, és mégis halhatatlan nőiességüket előnyösen ki tudják aknázni?

Észre se vette, amikor az otthoni készülődésben váratlanul meglepte Annamari, aki szokásához híven éjszakai műszakból jött, és most elbűvölően szarkasztikus, és nyers volt nemcsak bunkósított modora, de mindig gyilkosan őszinte szabadszájúsága is:

- Menj arrébb csajszim! Vagy tűnj a pinába! Most aludni szeretnék legalább egy pár évet még, mert egyenesen hullának érezem magam! Mit akit szabályosan kifacsartak!

- De mi történt, hogy csak így?! – lepődött meg a másik, míg elrendezte valahogy festékes temperáit.

- Semmi, semmi bébi! Csak a szokásos nyavalyás éjszakai meló, amikor mindenki tombol, és meg van veszve! – felelte a tőle telhető nyűgösséggel.

- Azért remélem nem okoztál már megint akkora galibát, mint a múltkor? – kérdezte nagy jóindulattal.

A három jó barátnő általában igyekezett minden tabunak minősülő témát kifecsegni – legalább is, ami a jó ízlés határain belül maradt, és ami egyikük személyes terét sem sértette -, Annamari most kicsit kótyagos álmossággal felelt:

- Ha majd azt várod tőlem aranyanyám, hogy kitaglalom mivel töltöttem az istenverte időmet előbb fogsz megöregedni! Különben meg, egészen jól boldogulok! Kopj le! Tudod mit? Inkább kussolj!  

- Megértettem! Te figyelj csak! Megismerkedtem egy jóképű hapsival, és… - kezdett bele szokásos álmodozásaiba, folytatásos szappanoperai hangjával de Annamarinak aztán beszélhetett amennyit csak akart, mert fogta magát, semmivel se törődve a holtfáradságtól levágta magát a ,,munkaruhájában” magára terítette a takarót és már úgy horkolt jóízűen, mint akinek szabályosan orrsövényferdülése van! Se nem hallott, se nem látott állapotban leledzett, míg Myrea lökte neki a sóder-szöveget:

- …És képzeld csak annyira ellenállhatatlan azzal a kis borostával, amit mindig meghagy magán pár naposra! Szerintem tutira csak azért csinálja ezt, hogy a többi lány is rástartolhasson, és ráizgulhasson! Istenem… megdöglök érte! – fogta el a vágyakozás. – Ha csak rágondolok, már azonnal bizsergek! Jaj de fincsi popsija van! Annyira kedvem lenne megtapizni! Jól belemarkolni!  

Valahogy mindhármójuknak a vérévé vált a férfiakkal való közvetlen, és kölcsönös kapcsolat és törődés! Mégis három, teljességgel tökéletesen független útvonalat választottak ahhoz, hogy beférkőzhessenek a férfiak kegyeibe.

Míg Szilvi bölcs előrelátással inkább a visszafogott gyarmatosítást részesítette mindig is előnyben, addig Annamari és Myrea is azon a véleményen voltak, hogy addig kell ütni a forró vasat, amíg meleg; különösen igaz volt ez Annamarira, akinek ,,szakmájából” eredet, hogy a pillanatok művészetével flörtölt őszintén, és ez megkövetelte, hogy az azonnali aktív cselekvést! Míg Myrea is inkább amellett érvelt, hogy egy valódi vérbeli csajos csajszi azonnal, még szavak nélkül is bármikor elcsavarhatja akárcsak a legpartiképesebb agglegények fejét is! Pedig mennyi minden kifinomultabb nőies praktikát el kellett volna még ahhoz sajátítaniuk, hogy igazán értékelni tudják saját maguk nőies kisugárzásába vetett hitét.