GYÁVASÁG BILLOGJAI

Biológiai létezésem meghazudtolta önmagát:

Felnőttem ugyan legalább százkilencvennyolc centiig

s mégis egy kíváncsiskodó gyermek kacsintgat bennem oktalan!

Nyugalmam – már ki is tudhatja mióta nincsen:

Csak motoz, rág, viszket a kezem egyre bilincsbe verten,

s most huszonnyolc évem csöndben félretettem,

képzeletem gazdagságát cipeltem, s naponta bizalmat vesztek!

Nevem skarlát-bélyeggé foszlott,

személyem egyre félszegebb, félénkebb.

– Ki tudhatja mióta nem voltam már Igaz emberek

között kik nem kinevetik,

de minden idegszálukkal elfogadják a másikat!

Vigaszt ma már ritkán adhat pátyolgató,

anyai öl, óvó, gondoskodó kéz, nagy rettenetek idényén!

Megbicsaklott vesztes lett a Szó,

amit egykor véres igazságként hirdettek a ,,nagyok!”

– Létem körül egyre szorul s fojtogat a bizonytalanság,

a ,,hogyan lesz tovább” ismeretlen tapogatózása,

egy biztos lehet csupán:

Könyvek kultúrát ostromló, megingathatatlan Szeretete!

Első profilból is elkészült már a fénykép.

Vigyori pofa s biztos pojáca őrzi arcom tétovaságát,

s ismeretlen kilétét itt rávetett a tudatos ismeretlen vakuzás

– akár egy elítéltet – érdekes kisemberek sallangos,

bagatell vétkeit előbbre valóan nyilvántartják!

Jogos Janus-névtelen lettem – mondhatni duplán kötő úszóbója-hájjal,

kisfiúsan szerény s inkognitóval fegyverkezett!

Papír lapjaimon hangyaszorgalommal igyekezek:

sürögve-forogva a hangya-betűk

s ismeretlen titok tudói a válasz-szavak!

Hajolnom illenék izomagyú-Adoniszoknak,

akár toporzékoló gorilla-seregeknek,

ha egyszer lesz még emberség e vidéken:

Kívülállók személyét is maguk közé fogadják

– homlokomról lekerülhet –

tán végleg a bátortalan gyáva bélyeg-billog!