II. RÉSZ

 

(Két héttel később. Estefelé. Szokásos összevisszaság és káosz uralta állapotok. Egy modern XXI. századi rádió híreket mond be. A nappali szobában Tv készüléken az özvegy néz egy sorozatot. Jókat nevet, röhögcsikél magában. Ferenc kényszeredetten már beállította a tv-t az özvegy feledékenysége azonban nem ismer határokat, és ezt a műveletet többször is végrehajtja, Edit kényelmesen helyet foglal magának az egyik szemközti fotelban.)

 

 

FERENC (mérgelődve, neheztelőn) Hát ez lehetetlen! El sem akarom hinni! (kínjában már félig nevet) Anyus! Hát mi a fészkes fenét csináltál te ezzel a tv-vel, hogy majdnem mindegyik csatorna kásás, amikor parabola antennád van?! Biztosan szórakozol velem, igaz?!

EDIT Jaj, édes uram! Hát hogy mondhatsz ilyet! A teringettét! Egy kedves, idős hölgyről beszélsz! Legyen már eszed az ég szerelmére!

 

(pillanatnyi csönd, a fellegekből lassan hull a hó)

 

FERENC Hát ez aztán a műsor! Megint rákezdte az idő! Ezt nem akartam! azt hittem otthon leszünk, még mielőtt elkezdődik! (önmagában fortyog, és bosszús)

EDIT Hát hogy lehetsz ilyen az egy szem anyáddal, mi?! Csak cirka fél órát engedsz meg neki az életedből? Hát ez aztán a kimért pontosság! Egy perccel sem több! Nehogy véletlenségből még maradjunk egy ideig! szégyellhetnéd magadat! Na, hát!

FERENC Te is érzed? Mintha sokkal hidegebb lenne! Hoznom kellett volna a sapkám! Vagy egy fejfedőt! Nem gondolod?!

EDIT Valószínűleg, ha rólad van szó, akkor az is sértette volna azt a hatalmas férfiúi önérzetedet! (gúnyosan)

FERENC Már két éve mást sem hallasz tőlem kicsi szívem, mint hogy mikor veszel már nekem egy rendes sapkát! És ez a köszönet? Hát köszönöm szépen!

EDIT Pont te beszélsz! Nézzenek oda! Amikor meg a ruhaosztályon vagyunk, akkor eszedbe nem jutna kinyitni azt a nagy szádat, és beszélni, hogy ,,Anya! Vegyél nekem egy sapkát légy kedves!” Erről én nem tehetek! Mosom a kezeimet! (jelképesen széttárja a kezét)

FERENC Itt a sufniban láttam még valami használható fejvédőt…

EDIT Na, hát azt most rögtön felejtsd el! Még hogy egy ilyen koszos, piszkos helyről akarsz öltözködni! Ki hallott még ilyen megveszekedett, félkegyelmű ötletet?

FERENC Te mit gondolsz? Hideg van kinn? (kinéz a kiskonyha ablakán, amit jégvirágok borítanak)

EDIT Jaj! Hagyd már ezt! Majdcsak kitalálunk valamit!

 

(Csönd.)

FERENC Attól tartok, hogy elfelejtettem felvenni a jégeralsómat is! (vájkálni kezd rajtalévő ruhadarabjai között. Bohóckodik, akár egy gyerek)

EDIT Be kéne reteszelni azt az átkozott korhadó sufni ajtót legalább valami léccel, mint ideiglenes szükségmegoldás, mert kedves anyád sajnos erre sem gondol! De a forralt, savanyú, ecetes borát persze az egekig dicséri!

FERENC Ugye nem várod el tőlem, hogy ebben a farkast kiáltó, sanda hidegben kitotyogjak, és bereteszeljem neked! Eláll az amíg tavasz lesz!

EDIT Ezt is én fizessem ki anyád helyet, ugye ezt akartad mondani?! (fenyegetően, szúrós szemöldökkel néz rá, látszik, hogy legszívesebben megtépné ott helyben az urát)

 

(Egyikük sem mozdul. Az özvegy hirtelen kimegy a spájzba, és elővesz egy kopottas takarót, fejére teríti, majd kirohan a hóesésbe, és a sufniba megy, ahol egy használt vékony fémlemezzel beszögeli a korhadt, rozsdásodásnak induló ajtót)

 

FERENC Most legalább a saját szemeddel is láthatod egyetlen drágaságom, hogy az én anyám is van olyan kiváló, és nagyszerű, mint a tiéd! (kicsit szemre hányón)

EDIT Most erre inkább hadd ne mondjak semmit!

FERENC Tényleg! Anyádat felhívtad, hogy hogy van? Vannak-e fájdalmai?

EDIT Miért? Szerinted elárulja?! Ha minden fájdalma összeesküdne ellene, és összetörne az összes éppen maradt csontja akkor se vallaná be a fájdalmait, ahhoz méltósága van, és kitartott büszkesége! Ezt is csodálom benne! (kihúzza magát, őszinte büszkeséggel)  

FERENC Öreg már! Ez az igazság! Mindenkinek be akarja bizonyítani, hogy a saját igazsága tévedhetetlen! (belenyugodva, közönnyel)

EDIT Hát akkor azt hiszem, hogy én szerencsésen az anyámra ütök!

FERENC Hát ebben én sem látok különbséget (majd mikor Edit vádolón, szúrós, mérges szemekkel ránéz kicsit enyhültebben, békítően) De azért pont így szeretlek életem!

(Ferenc hosszan fürkészi Editet)

EDIT Mit nézel? Nem láttál még nőt?

FERENC Egyáltalán ne vedd magadra, csak ezzel az új séróddal most olyan fiúsnak tűnsz!

EDIT Most dicsérsz, vagy csupán sértegetsz édes uram?! (csípősen) Egyébként meg már több mint öt hónapja, hogy levágattam, és egy kicsit föltupíroztam! De ismervén a te előretervezett alaposságodat ez nem is lepett meg túlzottan!

 

(Kis csönd)

 

FERENC Arra gondoltam, hogy megvan-e még az a gyönyörű, kisestélyid, amit nem is tudom mikor láttam rajtad szállni?

EDIT Melyikre is gondolsz, szívem? Mert azért valljuk be, van belőle több is!

FERENC Tudod te, amit egyszer vettél magadnak az én beleegyezésemmel! (kicsit idegeskedik, vakargatja a fejét)

EDIT Csak nem arra az ízléstelen, retrós korcára gondolsz, amelyiket leöntötték az értekezleten vörösborral? (látszik rajta, hogy töpreng, gondolkozik)

FERENC Ha te mondod! Akkor bizonyára az nincs meg már! Így van?!

EDIT Azt már régen eltökintettem a meghitt kis házunk portájáról.

FERENC (kikelve magából, kiabál) Mondd csak, ki engedte meg neked, hogy az én beleegyezésem nélkül cselekedj?! Tudnod kellett volna, és ne merészelj tagadni: hogy fontos volt nekem az a ruhadarab, mert úgy szerettelek akkor benne, mint senki mást! Igenis gyönyörű volt a kisestélyid! Majd megörültem érted!

 

(Odamegy a ruhásszekrényhez, keresgéli, szabályosan az összes fiókot kihúzigálja, és tüzetesen szemügyre veszi.)

 

Lássuk csak! Hogy a fenébe lehet! A változatosság kedvéért nem segítenél megkeresni, kicsi galambocskám?!

EDIT Már megbocsáss drága Ferencem, de ha azt hiszed, hogy fogok majd őrizgetni egy vörösboros foltos korcát, ami egyetlen mosás alatt tönkremegy, hát akkor nagyon tévedsz! Ott hiába is keresgéled, és hiába szeretnél fölidegesíteni, már előzőleg megtetted, mikor merészeltél felelősségre vonni! Azt hittem, hogy a bizalom kettőnk között fennáll! Tévedtem: A bizalom éppoly ingatag lábakon álldogál, mint a drága jó anyád roskadozó kulipintyója!

FERENC Pedig tudtad, hogy odáig voltam érte, még te is belementél a játékba, hogy átmenetileg velem együtt örüljél, és akkor ilyesmit művelsz! Egy kicsit elvárnám, hogy szégyelld magad! (neheztelően)

EDIT Korábban kell felkelned ahhoz édes uram! Eszem ágában sincs! Majd veszek én magamnak ruhát, ha megtetszik valami! Attól te ne tarts!

FERENC Egyetlenem ma nem lesz vacsora? Nem gondolod, hogy illene főznöd valamit? (csípőre teszi a kezét, mint aki kérdőre vonná a másikat)

EDIT Amikor te is tudod nagyon jól, hogy utálok a konyhában vesződni! Látod-látod, ha édesanyád megtanította volna neked a kulináris élvezetek alapjait, akár te is elkészíthetnél egy-két könnyedebb fogást, és nem kéne folyvást terrorizálnod azzal a folyton korgó beleddel!

 

(Dühösen kimegy a kis konyhába, keresgél a konyhaszekrényben, odacsapja a serpenyőt a tűzhelyre, kikészíti az alapanyagokat az asztalra, és úgy csinál, mintha főzne)

 

 Ha már eltökélted, hogy köröttem lábatlankodsz, és semmi dolgod sincs, akkor túl nagy kérés lenne azt az átkozott szakácskönyvet előkeríteni? (idegesen)

FERENC Szó sincs róla galambom! Azonnal már keresem is! (hátramegy a ruhásszekrényhez, és megint kutat valamit)

EDIT Talán, ha esetleg megpróbálnád a konyhaszekrénybe a fehérneműim stírölése közben, biztosan meglenne!

FERENC Hát persze! Ezer bocsánat! Azonnal!

 

(bekullog a kis konyhába, és kutat a polcokon, míg végül egy molyrágta, elszakadt kézikönyvre bukkan)

 

Hát ez lenne az?! (csodálkozik) Úgy látom, hogy minket megelőztek gondoskodó, kis barátaink, akinek még a papír is ízletes lakoma.

EDIT Ezt most fejezd be, amíg béketűrő vagyok! Addig is hámozd meg a krumplit! Ott van hátul a kés, meg egy tál!

 

(Ferenc hátramegy előkészíti a krumplis zsákból a már csírásodásnak indult krumplit, és kivesz egy életlen kést a tartóból, munkához látna, de Edit leinti.)

 

EDIT Nem hiszem, hogy te ezzel a rozsdás vacakkal hámozni tudsz!

FERENC Nem?! Hát akkor csak figyelj! (trancsírozni kezdi a szerencsétlen krumplikat, de még a héjukat sem tudja leszedni)

EDIT Ez az életlen lom még a meleg vizet sem viszi; jobb lenne, és hatékonyabb, ha élesebb késsel manővereznél, ha egyáltalán vacsorát akarsz!

FERENC Ne oktass! Én is nagyon jól tudom, hogy mi a jó a kezemnek! (mint aki vesztett odakullog megszégyenülten a konyhafiókhoz, és kivesz egy valamivel élesebb kést)

EDIT Azért ezzel legalább vigyázz, mert tudod, hogy hajlamos vagy saját magadban kárt tenni, és nem szeretném riasztani az orvosi ügyeletet!

FERENC Hát ilyen nincs! Ezt nem hiszem el! (megvágja a kezét, és ujjbegyéből kibuggyan a vér) Na, most boldog vagy gondolom, és ugyebár nagyon is elégedett, hogy lám te megmondtad! Igaz?! Dőlj csak hátra nyugodtan, és élvezd a diadalmámorodat, amíg szegény vérem utolsó cseppje hull!

EDIT Á! Nem is tudtam, hogy benned egy költő veszett el! (odamegy hozzá, a fiókból mulpolyát, és kötszert vesz elő, sebhintőporral) Na mutasd a nagy mancsodat, te macsó!

 

(gyöngéden ölébe veszi férje sebes ujjbegyét, majd óvatosan lefertőtleníti, és bekötözi)

 

FERENC Auu! Szsssz! Ez csíp!

EDIT Gondoltál volna akkor erre, amikor rád szóltam, hogy vigyázz a késsel! De nem mert te bírod a gyűrődést, és a fájdalmat! Hát akkor most légy férfi, és mutasd meg magadnak is, hogy viselik el a fájdalmat a profik!

FERENC Auu! Ez akkor is csíp és éget!

EDIT Hát ez nem lehet igaz, el se hiszem! Még egy ekkora mamlasz anyámasszonykatonáját ritkán láthattam! Hogy szülnél te gyereket? Tudod te mekkora pokoli fájdalommal jár az, mikor kitágul a medencét, és a szülőcsatornán keresztül elindul kifelé egy kis élet, mely a világra vágyik?! Van fogalmad?!

FERENC Hát ez már a nők dolga! Vagy nem?!

EDIT De a gyerekszüléshez két ember kell, ha még nem esett volna le, elvégre ketten csináltuk!

FERENC Hát ez már pontosan igaz!

EDIT Hát kedves férjem, ha tovább folytatod a kis műsorodat az életben nem lesz ebéd se, nemhogy vacsora! (fenyegetőzve)

FERENC Te még most is a sérülés ádáz kapujában is viccet csinálsz az egészből! Hát mondhatom! Nem kellene esetleg pátyolgatnod engem, édesem?!

EDIT Már megbocsáss, de hány éves is vagy? Ötvennyolc, vagy nyolc?! Egy ekkora férfinek már bizony meglehetne a magához való esze! (éles hangon)

FERENC Észre se vettem, hogy milyen könnyedén elsuhansz dolgok, és tények felett!

EDIT Én meg sokszor megfeledkezem magamról, hogy elviselem a goromba pokróc természetedet! Tehát, ahogy vesszük! Így is, meg úgy is egálba vagyunk, nem gondolod?!

FERENC Hát azt azért nem mondanám! De egyfajta különös munkamegosztás a miénk, ha megengeded! (kicsit jópofáskodva, tréfálva)

EDIT (egyre sürgetőbben)  Készen van már az a ragyás krumpli, te?!

FERENC Máris, máris! Tudod, világ életemben utáltam, ha valami sürget és hajt! (meggondolja magát) De hát miket is beszélek, te aranyom, ugyanilyen mentalitással bírsz, mint én, csak te még normális vagy!

EDIT Ha sokáig folytatod még a kisded játékaidat lassacskán a maradék józan eszem is könnyedén elillan! (csípőre teszi a kezét, és támadó állást vesz fel)

FERENC Figyelj csak édesem! Mit szólnál hozzá, ha az idén nem mennék nyaralni, hanem rendbe hoznánk anyámnak a tetőjét! Az egész hóbelevanc teljesen elvan már korhadva, és nem biztos, hogy kibírna még egy zimankós telet! Te mit gondolsz? (esdeklően tekint rá, mint egy árva kisgyerek)

EDIT Már ne haragudj, de van egy mihaszna öcséd, aki mégiscsak közelebb lakik, mint mi, akik Budáról szoktunk látogatóba jönni. Miért nem kéred meg őt, hogy adjon egy kis pénzt a tetőbe! Várjál csak… meg ne mondd… kis is találtam! A te öcséd a legravaszabb ember az egész elátkozott családban: szépen megvárja, amíg a mindenben segítőkész, és áldozatvállaló bátya majd intézkedik! Hát vedd tudomásul, hogy azt lesheti! Ha ő nem ad egy fityinget, akkor az én pénzemet nem fogom csak úgy elkótyavetyélni!

FERENC De édes galambocskám! (mézes-mázosan) Hát micsoda cudar, kis pajkos szenvedélyek lobognak tisztán, és áttetszőn a te kristályszemedben!

EDIT Ezt most azonnal fejezd be! Te is tudod, hogy a bókolás, és az udvarlás soha nem volt az erősséged! (kicsit mérgelődve)

FERENC Hát hogy mondhatsz ilyet életem?! Hisz te is láttad ez a szegény özvegyasszony teljesen egyedül maradt, mint a kisujjam apám halála után! Mégis mit vársz tőle?

EDIT Hadd kérdezzem meg, hogy a jól jövedelmező nyugdíját mire költi?

FERENC Mire?! Hát vesz egy két kiló kenyeret, meg egy kis párizsit aztán kész! Nem eszik olyan sokat, legfeljebb csak madáradagokat! Most mit jössz ezzel?

EDIT Persze az az átkozott, és fölösleges házbiztosítás ugye! Hát szerintem annak semmi értelme! No meg ugye igyekeztem a lelkére beszélni, hogy négy kéményből bőségesen elég volna, ha csupán egyet fizetne, mivel egyetlen kémény üzemel! Erre mit tett, nem mert jó az, ha minden ki van fizetve! Van neked fogalmad, hogy mennyi tartalék összeg megy el fölös kiadásokra?! Oh, el is felejtettem, hogy te nem szoktad nyilvántartani a kiadásokat! Ellenben én mindig igyekszek pontos könyvelést vezetni! A drága anyád az a legnagyobb baj, hogy soha nem nézi az árakat, hogy mi mennyibe is kerül!

FERENC Szerintem csak a féltékenység, meg a fölfuvalkodott irigység beszél belőled édes! Hogy az én anyám szinte mindig röhög-vihog akárhányszor csak meglátogatjuk a hosszú téli estéken, a te anyád meg olyan, mint egy kovászos uborka, olyan savanyú! (szarkazmussal)  

EDIT Megkérlek, hogy fogad vissza magad! Ez volt az első figyelmeztetés!

FERENC Miért, akkor mi lesz, ha továbbra is nyitva marad a szám?! (provokáló hangon)

EDIT Akkor édes uram, házastársi jogomnál fogva megfogom a bekészített sodrófát, és jó nagyot húzok vele arra a veleéig értelmes kobakodra! Világos?!

FERENC (kicsit megrémül) H-h-hát hogy-ne! De-de-de azért vedd tudomásul, ho-ho-hogy nem rezeltem be tő-tőled! (félelmében pár lépést hátrább lép)  

EDIT Mi van csak nem szabadnapos volt a logopédus, vagy az aktuális beszédterapeuta?! (ironikusan, gúnyolódon)

FERENC Egyetlen szavadból is mindent megértek!

EDIT Hát ebben erősen kezdek kételkedni!

FERENC Ez igaz! Ha azt mondod ,,kuss” egyértelműen világos vagy!

EDIT Te is jól tudod, hogy nem szeretek csúnya szavak használni, csak ha feltétlenül szükséges!

FERENC Az az igazság, hogy te saját magaddal nem vagy kibékülve! Sohasem felejtem el – ezt később mindig megcsináltad -, hogyha fáradt, vagy kedvetlen voltál, akkor a te anyádhoz feltétlen beugrottunk, viszont szegény anyám akkor is majdnem mindig kimaradt! Mond csak? Ez fair?

EDIT Ha esetleg kíváncsi vagy az igazságra, akkor elmondhatom: Az volt a helyzet, hogy egy kis pihenés erős, megfeszített tizenkét órás munkavégzés után – úgy érzem nekem is kijár! Van ellenvetésed?!

FERENC Ha tudni akarod, nekem pedig fiú kötelességem, ha már az a szerencsétlen öcsém nem néz anyámra, legalább én nézzek már rá, ha erre járok! Ezt diktálná számomra a belső lelkiismeret!

EDIT Á! Nem is hittem volna, hogy mennyire szentéletű lettél! Valóságos Ferenc arkangyal! Gratulálok! (ünnepélyesen megtapsolja)

FERENC Drága kis feleségem! Ez számomra nagy szégyen! Én igenis szégyellem, de felelősséget is érzek anyám iránt, hogy ennyire igénytelen, és nem törődik a romos házával sem, csak azzal a kiirthatatlan, mosolygós optimizmusával! Igen… elismerem, hogy nagyon kellemetlenül érint! Most már jobb? Elégedett vagy, hogy ki mertem mondani?

EDIT Látod, nem is volt olyan nehéz!

FERENC Tényleg már megint hová lett a mama?! (belekiált a levegőbe, de válasz nem jön)

EDIT Szerintem már megint átment a kereskedőnéhez ahhoz a Horgasinéhoz, vagy hogy is hívják! Tudod, anyádtól minden kitelik!

FERENC Nem hallod magad? Miért nem vagy képes legalább egyszer kicsit vidámabban, vagy felszabadultabb beszélni róla? Nem értelek!

EDIT Mert ismerem, és ez azt gondolom elég indoknak!

FERENC Nem szeretnék szemrehányást tenni, vagy mondani, de házasságunk, és közös kis berendezett életünk alatt soha nem voltál olyan elemedben ebben a kertvárosban, mint éppen most. Még a fiunkat is elvitted az anyádhoz, és neked köszönhető, hogy majdnem a munkahelyemről is elkéstem, mert elfelejtetted beállítani azt az átkozott ébresztőórát. (méltatlankodva)

EDIT Hirtelen most minden az én nyakamba hullik, nemde?!

FERENC (keserűen) Hát ezt meg hogy találtad ki?

EDIT Arra számíthatsz édes uram, hogy mostantól kezdve külön alszunk!

FERENC Hát kérlek ez már mindennek a teteje! Ez aztán tőled igazságtalanság! (önmagát vallatón) Jó! Meglehet, hogy az ágyban sokat horkolok, meg szuszogok, de ki nem? Én sajnos mély alvó vagyok, ami egyet jelent a tudat kikészített hibernációjával, és akkor megszűnik köröttem a világegyetem! Azt hittem ezért már mind bocsánatot kértem!

EDIT Nem hallod magad?! Ezt is úgy közlöd, mintha egyenesen nekem kellene tőled elnézésért fohászkodni, hogy egyáltalán meg mertem szólalni! Hát köszönöm szépen! Így állsz te ki mellettem?!

FERENC Hát ez az! Ha most különalszol tőlem, azt a kis lélek biztonságot is elveszed tőlem, amit addig jellemzett, míg mellettem voltál! Ezt akarod? (térdre esik)  Mindenre könyörgök neked, ne tedd!

EDIT (nagyon megsajnálja az urát, lehajol hozzá, anyai mozdulatokkal párszor megsimogatja a fejét)

Drágám! Nézzenek oda, hogy te mekkora nagy gyerek maradtál! Csak nem fogsz sírdogálni, mert ilyet a kisfiúk, meg a kislányok szoktak, nem egy ötvenöt éves férfi! Hányszor adtál már támaszt és anyagi juttatást anyádnak? Temérdekszer csak annyit mondhatok, míg az a galád öcséd egy mihaszna!

FERENC Ebben lehet valami. De én csak támogatni szerettem volna anyámat mindig is, hiszen olyan szűkösen tudták csak összekuporgatni azt a keveset, ami nekünk jutott!

EDIT …És vajon azt is tudod ugye, hogy miért?!

FERENC Most már kíváncsivá teszel! No, kérlek, mesélj! (kíváncsiskodó tágas szemekkel figyeli felesége minden mondatát)

EDIT Mert drága jó anyád minden kis vagyonkáját még aznap elköltötte, ahogy azt megkapta; gondolta, a pénz egyfajta értékálló eszköz, csak a rendszer változással nem számolt, és azzal sem hogy mindennek csillagászati az ára!

FERENC Ezt meg honnan veszed?

EDIT Jaj, a mindenségit már! Ne tettesd magad ostobábbnak, mint amilyen már így is vagy! Mit gondolsz, amikor édesanyád megkérdezte tőlem, hogy mennyibe fog kerülni az új tető, és megmondtam neki az árat, azt felelte: ,,Ennyi pénz nincs is a kerek egy világon édes lyányom!” – hát ennyire igénytelen, de közben meg előnyös fényben szeret sütkérezni a nem létező jómódjában!

FERENC Az volt akkor a bajom, hogy mindig igyekeztem bevásárolni neki? (vallatón rámered)

EDIT Félreérted a szavaim jelentőségét! Az sohase baj, ha gondolsz rá, a baj az, hogy anyád nem mindig mondja meg az igazat, és nagyon sok dolgot szándékosan elhallgat, mert azt hiszi, hogy ezzel megkönnyíti saját helyzetét, pedig ez sem így igaz!

FERENC Ahá! Most már értem! Értem én, mi a bibid! Csak attól félsz, hogy anyád mindig optimistán jobbkedvű, mint a tied, aki sajnáltatja önmagát!

 

(Pofon csattan, Edit lekever egy pofont Ferencnek, aki ettől megszédül, majdnem föl is bukik, de nem esik el)

FERENC Auu! De édes kis szívecském! Hát ezt meg miért kaptam?! (megdöbben, csodálkozik)

EDIT Gondolkozz csak el rajta! Mert az idősebbet tisztelni illenék, és nem rágalmazni! Ezt nem tanították meg neked?!  

FERENC … És akkor te azzal a kenetteljes dumáddal, hogy az anyám minden pénzét elkölti ilyen-olyan vacakokra? Az mi volt, mi?! (terpeszben áll, kezét maga előtt összekulcsolja)

EDIT Az jogos megállapítás volt, de a tisztelet feltétlen betartásával!

FERENC Ó, már megbocsáss! Ezt látod nem is vettem észre! És az mi volt, amikor azt mondtad, hogy ,,anyád olyan, mint valami Csekonics! Mindig csak megjátssza magát, hogy mennyire tehetős, és módos”?

EDIT Hát hogy legyen ezután Feri? Mennyi, de mennyi alkalommal el lett neki mondva, a szájába lett rágva, hogy: Mama, figyeljen már a pénzére, és a nyugdíjára, mert minden aprócska fillérje is kihullik a kezei közül! Vagy szerinted ezt is én akartam?

FERENC Értem! Hát innen fúj a szél. Most leleplezted saját magad! Attól félsz, hogy nem hagy majd rád semmit, mert te csak a menye vagy, és különösebben egyáltalán nem kedvelitek egymást!

EDIT Na, mit értesz, mit értesz, Okoska? Nem az én anyám! (egyre inkább hecceli, kekeckedik vele) De anyád egyetlen érdeme, hogy legalább a gyereket rá lehet bízni, mert imádja!

FERENC Mindig is azt mondogattad, hogy nem használ a fiunknak, ha túl sok finomsággal tömik a mamák. Meg hogy mindent megcsinál a ház körül. Szerinted ki mesélt neki régi történeteket a múltból, amikor te állandóan dolgoztál, igaz velem együtt?! Azt mondtad, hogy nem kellett volna túlságosan a közelünkbe szoktatni a gyereket, mert így képtelen volt megszokni azt a nyavalyás kiságyat, amit aztán nem is használunk már legalább öt éve!

EDIT Jössz itt nekem ilyen régi históriákkal…

FERENC Azért sem pucolom meg a krumplidat vedd tudomásul! (megmakacsolja magát)  

EDIT Hát akkor én sem sütöm meg a rántott húsodat na? Jó lesz így? Elbeszélgethetünk így kettecskén akár még napestig is! Nekem aztán édes mindegy!

 

(kis csönd)

 

Emlékszel még, hogy milyen jó disznótoros kis lakomákat csaptunk anyámék?

FERENC Ez nem mentség! Nálunk is voltak nagyon szép, bővérű mulatságok! De hát a pálinka, meg a szesz nem serkenti a józan gondolkodást!

EDIT Pedig még most is a számban érzem azt a jó hagymás sült vért; csak úgy megcsapolták a disznó nyakát…

FERENC Fúj! Hogy lehetsz ennyire gusztustalan?

EDIT Bocsánat! Már el is felejtetem, hogy a büszke férfi nem merte megölni a malackát, viszont imádja a hurka-kolbászt! Ejnye, ejnye! (huncuttul)  

FERENC Muszáj ennyit a mamáról beszélnünk! Mióta ismerjük ennyit még sohasem gondolkoztunk róla! Tudod te micsoda patália lesz majd itt, ha a rokonok majd az örökségéért marakodni kezdenek? Én ebből köszönöm szépen, de egyáltalán nem kérek!

EDIT én sem úgy gondoltam… De a mi részünket, ami megillett minket is, azt be kell hajtani!

FERENC Most meg mit keresel?

EDIT Nem láttál itt véletlenül egy másik műanyag tálat, amibe fölkockázhatnám a hagymát?

FERENC Hát ez jellemző! Mondd csak, a te családodban mindenki ennyire haspók, falánk típusú emberke, vagy ez egyedi vonás? (iróniával, de kedveskedőn)

EDIT Nagy vicc! Mondja ezt, egy olyan valaki, aki imád enni, és csak a finomabb falatokat fogadja be a gyomra!

FERENC Láttad a nappali szobában azt a kiságyat? Ott aludtam én gyerekkoromban, ha az öreg tatám kicsit bekótyagosodott. Mit gondolsz, a villanyt legalább ki tudja fizetni? (kicsit aggodalmaskodik, kezét tördeli)

EDIT Mivel a te anyádról van szó, talán neked jobban kellene ismerned, mint mondjuk nekem… De a mama még soha nem mondott igazat, mert folyton linkel!

(Ferenc érzelmesen átfogja Editet, és egymásba borulnak.)

Szegény, áldott jó mama!

FERENC Villany? Azt a nyomorult házbiztosítást kellene a fenébe is lemondani! De csak ahhoz ragaszkodik. Szerinte földrengés várható… Hallottál már ennyire képtelen ötletet? Hát nem nevetséges?

EDIT Legalább a kerítése legyen rendben, ha a mihaszna öcséd azt az átkozott, ócska kúpcserepet nem hajlandó megcsinálni, csak a következő nyáron!

FERENC Ne akarj minden munkát az én nyakamba varrni! Tudod te, hogy mi hol lakunk, és hol lakik a drága öcsém? Sokkal közelebb van anyámhoz, mint mi, és akkor így viselkedik! Sokszor szégyellem is magamat miatta!

EDIT Jellemző! Az öcséd csak ideállít hébe-hóba, napjában legfeljebb kétszer, amíg vesz a sarki boltban anyádnak egy fél véka szeletelt kenyeret, aztán utána ágye-bugyesz, volt nincs! Szép kis családtag mondhatom! (lenézően)

FERENC Mit akarsz? Mondd meg! Mit csinálhatnék én? Lassan már ott tartunk, mit régen, hogy ide hordjam a fizetésemet, ha anyámnak kell valami!

EDIT Azt talán nagy meggondolatlanság lenne! Arról nem is beszélve, hogy akkor én miért is dolgozom?

 

(Csöngetnek.)

 

FERENC Hát ez meg megint ki az ördög lehet?! Az a baj ebben a házban is, már ideje korán megfigyeltem, hogy olyan az egész, mint valami különös átjáró ház… Itt mindenki jön megy, mint az átutazó, és senkiről nem lehet tudni bizonyosan, hogy ki? Kicsoda?

EDIT Biztosan a Margitka néni!

FERENC Ne beszélj butaságokat! Már hogy volna a Margitka néni, amikor olyan smucig, hogy csak azért nem használja a vadonatúj csizmáját a téli hidegben, mert hamar elkopik a talpa!

EDIT Miért? Szíve joga! Különben is! Ilyen egy élelmes idős asszonyság! Takarékoskodik legalább, míg van sütnivalója és ép agyi fogaskereke; sokan már ebben a korban kótyagosak, és nagyon hamar felejtenek!

FERENC No, megyek kinyitom az ajtót, mert a végén még a hibás csengőtől azt gondolhatják, hogy senki sincs idehaza!

(megy, ajtót nyit)

 

SZALONKA (belép) Csak én vagyok! Tán mást vártak? Olyan nagy most a kavarodás ezzel a táli közlekedéssel, hogy gondoltam megnézem nincs-e valami baj? (bejön)

EDIT Nem, nem! Éppen jókor érkezett! Segítsen kérem, eloszlatni egy aprócska félreértést legyen kedves!

SZALONKA parancsoljon drága Editke! Miben állhatok rendelkezésére?

FERENC …És mondja csak, ön hogy érzi magát Szalonka?

SZALONKA Hát nem panaszkodhatok; rendszeresen kapom a nyugdíjat, és azt a keveset is igyekszem mindig beosztani, amit fáradtságos munkával eddig megkerestem! De hát, ha jönnek a drága unokák, akkor az ember csak nem tagadhatja meg tőlük a cukorkát, meg a kisebb nyalánkságokat! Igaz-e?

EDIT Ahogy mondja! A gyerek mindig áldás egy családban!

SZALONKA (hóna alatt termetes, fekete dobozt szorongat: számlák vannak benne)

Hopp! Jó hogy eszembe jutott! Ezeket a számlákat, még be kellene fizetnem a postán!

 

(látványosan kiborítja a doboz tartalmát a földre; egy hatalmas számlakupacot lát a közönség)

 

EDIT Szalonka úr maga aztán nem vesztegeti a drága idejét! De hadd kérdezzem már meg, hogy szükséges volt ennyit várakoznia? Hát nem lett volna célszerűbb, ha esetleg kerített volna valaki alkalmas személyt, vagy ismerőst, aki elintézi magának ezeket a kacifántos számlákat? Muszáj így megerőltetnie magát? Hát hol vannak a gyerekei?! Elhanyagolják magát kamatostul?

SZALONKA Jaj, jaj! Ne is tessék folytatni drága asszonyom! Én a magam szerencsétlenségével is már nagyon jól kibékültem tetszik tudni! Csak hát már nem tudok annyira hangyaszorgalommal járni-kelni a világban, mint egykor ifjúkorom mérföldkövén. Pedig, ha jó negyven évvel ezelőtt találkozhattunk volna mi ketten drága Editke meghódíthattuk volna a Himaláját is!

EDIT Maga mindig annyira kedves Szalonka úr! Itt szerénykedik, miközben odakint kisebb hóvihar keveredett! De gyorsan (kanapéra mutat) de melegedjen már meg egy kicsit! A végén még teljesen átfagy!

(Szalonka bajszáról egy vastag jégcsapot tör le, felmutatja bohókásan)

SZALONKA Hinye! Hát farkas vacogtató egy hideg van odakint, annyit mondhatok! De az itthoniakat sem kell félteni, ha jó látom! A radiátoruk még működik?

FERENC Ismervén anyámat, szerintem azt sem tudná, ha éppen csöpögne! Egyáltalán mikor voltak itt utoljára ellenőrizve a fűtőtestek?! Mert minden fontos ebben a házban, csak az az egy nem, hogy az emberek ne fagyjanak meg, amint beléptek! Nahát!

SZALONKA …És hogy van a kis trónörökös? Jó egészségnek örvend úgy hiszem!

EDIT Köszönöm kérdését! Szerintem nagyon jól érzi magát a kiságyban, amit nemrég vettünk! (próbál mosolyogni)

FERENC Jól egy fenét! Hallottad volna, hogy mit művelt már megint az éjszaka! A rikácsoló bömbölésével kis híján az álmot is kikergette a szememből! De téged ez sem zavar egyetlenem igaz, mert te és az orbitális, eget rengető horkantásod nagyon jól megértitek, és kölcsönösen ki is egészítitek egymást!

EDIT (ráripakodik mérgesen) Az Isten áldjon meg, ne kezd már megint!

FERENC Csak folytatom!

EDIT (Szalonkához) A kisszobában van, békésen szundizgat!

SZALONKA Bizony mondom én magának, kedves Editkém, nagy érték ám a kertes ház! Mert ugye mihez is kezd egy munkához hozzászokott szerencsétlen ember a panellakás fogságában? Csak egész nap lustálkodik, és heverészget! Az egyetemes lustaság matematikája nem? Ezért a házért én is nagy summát félreraknék, ha lenne még valamiből! De a mostani állapotában, ami igaz, az igaz! (párszor, mintha viszketne, megvakarja a fejét)  Az ingatlanos úgyis nagyon keveset fizetne érte! Ki tudja mikor…

FERENC Már ideje korán rendbe kellett volna tenni, amikor apám meghalt! Csak hát az a rigolyás, jó anyám, ezt is kihagyta a számításból!

SZALONKA Jók az alapok az a legfontosabb! A több meg legalább úgy is meg majd magától, nem?! Mindenesetre, ha a tető már végleg tönkremegy, majd elkérhetném a faanyagot tüzelőnek? Szegény ember – tudják -, vízzel főz!

EDIT Hát persze, hogy megkapja!

FERENC (fölhorkan) Hát ez jellemző! Már megint csak a hasznot lesi, ugye?! Hogy képzeli, hogy besétál, és akkor egyből rendelkezik, mi?! Hát ki maga egy végrehajtó?

SZALONKA Bocsásson meg kedves Ferenc, ha megbántottam volna, de igazán megérthetné, hogy egy ilyen magamfajta szegény és egyszerű ember azzal gazdálkodik, amihez hozzájut, és nem mondhatnám, hogy állam bácsi segítőkészebb, mint mondjuk egyesek! (Editre sandít majd cinkosan összekacsint)

Arra gondoltam, hogy a kis műhelyembe csinálok a két lány unokámnak egy kerti kis hintát, alapanyag még akad elég! Csak a tavaszt várjam ki! Már olyan régen nem láttam őket!

EDIT Szerintem mondjuk meg neki (Ferenchez suttogva)

SZALONKA Én mondom, könnyelműség volna elkótyavetyélni ezt a jó, és hasznos alapanyagot! Mondják csak, a mamónak szüksége van még a konyhaszekrényre? (érdeklődve)

FERENC (mérgelődve) Hát ez már sok! Elég volt! Megértette?! Inkább fogja be azt a lepcses, trécselős száját, mert különben pofán gyűröm!

EDIT Ferikém! Ideje volna megmondani… (súg)

SZALONKA Elakartam kérni – persze csak -, kölcsönbe a mamó étkészletét, mert az olyan finom ezüstnemű, ha esetleg jönnek majd hozzám a gyerkőcök vacsorára. De ha a kedves mama most még nincs itt, akkor megvárhatom…

EDIT Fogalmunk nincs, hogy hova lett!

FERENC Honnan tudja Szalonka, hogy anyámnak ezüst étkészlete van, amit ráadásul itthon tart? Csak nem szokott kutatgatni, míg ő nincs idehaza?! (enyhén gyanakodva)

SZALONKA Nem, nem! Félreérteni tetszik! Csak úgy – tetszik tudni -, okoskodtam!

FERENC (fölháborodottan) Hát ezentúl okoskodjék másutt! Megértette?!

SZALONKA És önök nem veszítenek magukkal semmit innen? (

 

(kis csönd)

Rendben van! Úgysem tartozik ez rám!

FERENC Azt hiszem, hogy ebben a szobába semmi sem tartozik magára!

EDIT Jaj, Ferikém! Hát nem látod, hogy kíváncsi emberrel akadt össze a bajszod? Ejnye, ejnye! (csitítólag)

FERENC Te csak ne add alá a lovat! Már rá is jöttem; az az egyetlen bajom, hogy túlságosan könnyen elnézek másoknak dolgokat!

 

(Újabb kissé ideges csöngetés)

 

EDIT Te, Ferikém! Mit mondunk, hogy anyád hova lett? Szerintem jobb volna, ha úgy tennénk, mintha semmi sem történt volna…

FERENC (ajtót nyit) Csókolom… (Kedveskedve) Hát hogy tetszik lenni drága Frencsik néném? Biztos nem tetszik már emlékezi ránk! Mi vagyunk azok: Itt laktam ebben a házban! Ez itt bájos, kis feleségem az Edit! (

 

(Frencsik néni otthonkában betotyog, kezében felmosó fa, meg egy műanyag vödör. Ezek ketten bólogatnak, folyton rázós fejjel a férfi, és ideges mosollyal az asszony)

 

FRENCSIK Jaj, hát maga az, a kis töpörtyűs Ferike? Nahát, hogy megnőtt! (csodálkozik, mint akinek csak épek hogy eszébe jutnak a dolgok)  Hát ez remek, és mondd csak itthon van az a balerina Csekovitsné?

EDIT De, ne tessék már ott álldogálni nénikém kérem! (gyorsan odamegy hozzá, kiragadja a kezéből a felmosófát, és a vödröt, és leteszi az ajtó mellé)

 

(Az idős asszony beljebb tipeg, aprókat lépeget, mert fáj a lába, aprólékosan szemügyre veszi a helyiséget)

 

FERENC Ha megengedi drága Frencsik mama! Erre tessék parancsolni (kedveskedőn hellyel kínálja)

FRENCSIK Ugyan Ferike kicsi, csacsi fiúcska (anyai gondoskodással össze-vissza kezdi csókolgatni az arcát) Nézd meg magad a tükörben! Már megint csupa piszok a képed! Azonnal tessék a fürdőbe menni, és megmosakodni!

EDIT Drága Frencsik néni! Hát nem tetszik tudni, hogy a Feri már nagy legény lett?

FRENCSIK (töpreng, látszik rajta hogy erősen gondolkozik) Hát akkor maguk meg kicsodák? És hol van az az átokfajzat Csekovitsné, aki már lassan minden pénzemet elszipkázta, mert nagyvilági életre vágyott világéletébe az a szőrös hátú matróna?!

FERENC De mama kérem! Így nem szabad mások előtt beszélni, a végén még híre megy! (csöndesre, suttogóra fogja a hangját) Kicsit halkítsa le magát mama, nehogy meghallják a szomszédok!

FRENCSIK Igazad van Ferike drága, mennyire így igaz! A malacperselybe tettem a konyhapénzt, ha kérné az uram… (meggondolja hirtelen magát)  Már megint hová lett az uram? Jaj, ez a Béla! Folyton csak az ivót járja, hogy aztán jól elverjem a sodrófámmal!

EDIT Kicsit fölvagyunk fordulva drága nénike! De már azon vagyunk, hogy mindent kitakarítsunk!

FRENCSIK Egyet se törődj azzal a nyüves háztartással édes lyányom! Holnap is jobb nap lesz még! Minek úgy kapkodni? Megvár az a munka! Az a baja a mostani világnak is, hogy az emberek össze-vissza járkálnak, mint a felhúzott játék babák!

 

(kis csönd)

 

Egyáltalán aranyoskám! Én már annak is örülnék, ha egyáltalán valamelyik fiam meglátogatna! De hát, amióta mind a kettő elment katonának… jaj, Jaj! Soha nem kaptam még eltávot!

FERENC De hát legutóbb is beszéltem a Tomival! (összekacsint cinkos módon a feleségével)  És, ő azt mondta, hogy amint lehetséges Kalocsáról majd fölutazik!

FRENCSIK Hát azt már neki kell tudnia édes fiacskám! Pedig mennyit áradozott rólad! S hogy kiabál, mert légnyomása támadt az ágyúdörgéstől… (fogatlan szájával jóízűen nevet)

EDIT Mit gondol a mama, megjönnek ezek valaha is vacsorára? Biztos hogy rengeteg dolguk van!

FERENC De addig is, míg a vacsorára várakozunk, nem lenne kedve kicsit körbekukkantani a drága mamának a nappaliban? Most cseréltük le a szőnyegeket, és új redőnyöket is vettünk!

FRENCSIK Hát, talán igen! (hosszúra sikeredett léptekkel beüget a nappaliba, és gondosan nézi a tárgyakat)

FERENC Drágám, kérlek, hozz valamit inni! Megszomjaztam!

 

(Edit poharakat vesz elő a konyhaszekrényből, eléje teszi, és egy kis felest is tölt, Ferenc körbejártatja a szemét az egész konyhán, és egyetértőn bólogat)

 

Véleményem szerint a csengőt sürgősen ki kellene cserélni; hát hogy néz az ki, hogy az embernek ínhüvelygyulladást kell kapnia rendre, ha a lakásba egyáltalán be akar jutni?! (rámutat a kinti telefonpóznára) Emlékszel még, hogy örült drága anyám, amikor bevezettük számára a vezetékes telefont! Valósággal ujjongott örömében! Madarat lehetett volna vele fogatni!

FRENCSIK (visszajön a nappaliból, miután mindent aprólékosan kiértékelt magában) Hát drága gyerkőceim! Siralmas, jaj de siralmas az adott helyzet! Én nem is hiszem el, csak ha saját két szememmel látom, hogy mondjátok csak? Hogy tudtok ti ilyen disznóólba létezni! Ez a Csekonitsné még soha életében nem használt se hippót, se más tisztítószereket! Pedig szegény drága anyám mindig azt mondta: ,,Fiam! Tanuld meg, hogyha majd férfi áll a házhoz mindig legyen patyolattiszta, és rendezett a környezeted, azzal kedvére tehetsz az uradnak!” Mondja csak aranyom (a fiatalasszony felé fordulva) Magácska csókolózott már életében? (kuncog, mint aki tiltott dolgot mondott ki)

EDIT (bájosan elmosolyodik, és arca két szeglete kissé elpirul) Hát… ami azt illeti… annál sokkal többet is drága néni!

FRENCSIK Jól teszi aranyoskám, nagyon jól teszi! (kicsit megpaskolja a fiatalasszony térdeit) Hát meg kell hagyni fiatalabb koromban nekem sem volt párom, aki úgy tudta egrecírozni a férfinépet, mint jómagam! Én bizony virágcsokor, meg édesség helyet mindig csókot követeltem!

FERENC Ez bizony így volt abban az időben!

FRENCSIK Hát bizony talán még nem jöttem ki annyira a gyakorlatból!

 

(Elkapja Ferit és szenvedélyesen, fogatlan szájával cuppanósan megcsókolja)

 

FERENC No, de drága öreganyám! Mit képzel, az Istenke áldja meg?! (Vadul köpködni kezd, mint aki kellemetlen ízt, vagy szagot érez, majd megtörli egy zsebkendővel a száját)

Ejnye no, mama! Hát mi nyomja a szívét? Látom magán, hogy valami nyomasztja! Adja ki magából, talán akkor hamarább megkönnyebbül!

FRENCSIK Nemrég meghalt a kiskutyám is… Magam kellett, hogy elássam az udvar tövébe! Jaj, mindenki elhagy engem! (sírás határán)

EDIT (odamegy hozzá, karon fogja, gyöngéden átöleli, és egy székhez vezeti) Tessék csak nyugodtan leülni, és mindent kibeszélni, hátha attól majd jobb lesz! Családtagok között van, nem szükséges semmit sem szégyellnie! No, csak bátran, bátran!

FRENCSIK Jaj, édes lyányom! Csöpi odavan! Négy lábacskája volt, és mindig olyan kis mozgékony és fürge volt, mindig megvárt, ha munkából már későn jöttem hazafelé… ott várt engem mindig a kapuban… borzasztó az egyedüliség! Bélám is hol a csudába kujtorog a gazember! Elvette tőlem a lányságomat, és nem adott cserébe semmit, csak vezessem a háztartást, meg neveljem a kölkeimet! Ez nem tisztességes!

EDIT (vigasztalja) No, meglátja drága mama, hogy nem lesz semmi baj! Biztos vagyok benne, hogy a fia nemsokára itthon lesz, és az ura is hamar megkerül, amint kijózanodik!

FRENCSIK Lyányom! Majd én gondoskodom róla, csak kerüljön a kezem közé a sodrófa, majd adok én neki, de úgy, hogy azt megemlegeti! (Látványosan kezdi fölgyűrni karján a ruhadarabot bizonyítva erejét, majd egyre nézi a bejárati ajtót, reménykedik)

FERENC Jaj drága Frencsik mama! Hát ne bámulja már úgy azt a szerencsétlen ajtót, a végén még kicsavarodik a nyaka! Vigyázzon már magára az Istenke áldja meg!

EDIT Az bezzeg tetszene neked ugye?! (csípőre tett kezekkel, támadó állásba helyezkedik)

FERENC De hát mókuskám! Hát hogy mondhatsz te ilyet?

EDIT Ne játszd itt a szentet, jó! Látom ám én, hogy már alig várod, hogy ez a kedves idős néne innen lelépjen!

FERENC Hát… (elgondolkozik) Ami igaz, az igaz: nem bánnám, ha már a maga dolga után nézne, de még sincs szívem elküldeni!

EDIT Tudtam! Így görbüljek meg! Mindig is volt benned egy kis füllentős ámítás!

FERENC (fejét fogja, kicsit közelebbről haját tépdesi) Istenem! Ezek a rakoncátlan női praktikák! Hát sose unjátok meg?

EDIT (Frencsikhez) Drága mama ott nagyon vigyázzon, mert a kamra nemrég lett kimeszelve, és nem szeretnénk, ha koszos lenne az új otthonkája! (Ferenchez)  Na, mi lesz?! (fenyegetve) Te is mondj már valamit!

FERENC Drága Frencsik mama! Magát az ég küldte! Ha kamrába lép vigyázzon magára! (Edithez)  Így gondoltad szívecske?

EDIT Fejezd be, még a végén túlságosan hamar kihozol a béketűrésből!

FERENC (készségesen kinyitja az idős asszonyság előtt a kamraajtót, majd betessékeli)  Frencsik mama fejre fokozottan tessék vigyázni!

FRENCSIK Ugyan már fiacskám! Nem kell engem támogatni! Mikor jöttek a németek én már akkor tudtam ám, hogy mi a csízió! Csak nézz ide!

 

(fejével rögtön beleütközik a szalonna és kolbászvégekbe, amiket a gerendára fellógattak, kicsit meg is szédül)

 

Hát ezek a finomságok most meg honnan termettek ide?! Ezt a bőségtárat! Ezentúl az én imádott Erzsikémhez fogok mindig jönni, ha az uram fölenné előlem a szalámi adagomat!

FERENC Tessék már vigyázni drága öreganyám! Hát itt akarja kitörni a nyakát? Az ég szerelmére!

FRENCSIK No, egyet se félts te aranygyerekem! Anyuka tudod most még kicsit kótyagos, de hamar helyre áll! (az időskori feledékenységtől néha nem is tudja mit is beszél)  Pistámat csókoltatom… halottam, hogy még ég a szerelmi tűz… nagyon helyes… fiatalabb koromba nekem is volt egy héten legalább öt… (hirtelen magához tér) …De hát mit is akartam?! (erősen töpreng; Ferenchez fordulva) Te csintalan gyerek! Hát a hippót meg hova tette az a vén satrafa? Mert mindent eldug előlem az a vénséges boszorkány! (matat, kutat a kamra polcain, a talált süteményeket azonnal megeszi)

EDIT (benyit a kamrába, meglátja, hogy Frencsik szája tejszínhabos) De hát mi történt drága néném magával?! Csak nem az a bitangoló Feri bánt el a mamával? Jöjjön csak, fölsegítem!

 

(már nyúl is érte, az öregasszony pedig hagyja, hogy föltámogassa a kis konyhai székre)

 

FRENCSIK Jaj, édes kislányom! Hogy sikeredett az esküvő? Bőséges gyerekáldást kívánok a fiataloknak drága szentem… (megint feledékeny és kicsit kótyagos a feje) Aztán a Robikát már bevitték-e, vagy elengedték azok a bitang bizottságtagok?

EDIT Igen drága mama! Én már sikeresen megszültem a kisfiam a benti szobában alussza édesded álmát. (megpróbálja tapintatosan közölni) Nem is tudom, hogy is mondhatnám el… drága mama! Róbert sajnos már… nem fog hazajönni, mert eltűnt a nagy honvédő háborúban!

FRENCSIK Mindig is tudtam, hogy inkább a nőcsábász, gazember apjára ütött, semmint a galamblelkű édesanyára! De hát a gének! (sírva fakad, Edit közelebb lép hozzá, vigasztalni próbálja) Jaj, édes drága kicsi fiam! Jobban kellett volna veled törődnöm! Most mi lesz velem így egymagamba?! Megvesz az isten hidege!

EDIT Jaj drága mama! Most nem szabad ilyesmivel törődni! Meg kell tanulnunk erősnek, és lélekben mindenképpen szilárdan viselkedni!

FRENCSIK Csak jöjjön haza a kocsmából a hites uram! Széttöröm a fejét! Ő szoktatta a szeszre a kis drágámat…

 

(megint elerednek a könnyei, Edit kihúzza a konyhai fiókot, zsebkendőt ad az idős asszonyságnak)

 

EDIT Drága mama! Megígérem, hogy nem lesz semmi baj! Megértett?! Nem inna valamit addig is, míg várakozunk?

FRENCSIK Édes lelkem! Valami kis itóka nem mondom, jólesne! De ne gyomorkeserű legyen, mert azt nem bírja az epehólyagom!

EDIT (konyhaszekrényhez megy, kivesz belőle egy poharat, és kis töménnyel)  Tessék, ezt kóstolja meg a néném! (kedveskedőn, barátian kitölti a sűrű szeszt a pohárba, jóféle pálinka legalább nyolcvanfokos)

FRENCSIK Hű, azt a kiskésit! Édes lyányom! Ennek van még csak zamata! Haj! Ha most csak húsz évvel lennék fiatalabb, minden legényke menekülhetne előlem! Falunk egy kis maradék disznósültet?

EDIT Hát azzal nem tudok szolgálni drága, de adhatok egy falás kenyeret, meg egy kis fasírtot!

FRENCSIK Az is jó lesz drága édesanyám! Csak hozd hamar, mert most farkaséhes vagyok!

 

(Edit szabályosan kiszalad az ajtón, majd kutyafuttában visszatér egy megpakolt tálcával, amin a fasírtpogácsák kis halomba állnak, és jó sok kenyér van rajta. Frencsik azonnal falni, habzsolni kezd, és néhány perc után a torkán akad a falat, Edit azonnal hoz neki egy pohárka vizet, kicsit fulladozik, és el is színeződhet a kendős feje)

 

EDIT …De drága öreganyám! Hát az Istenke áldja már meg! Mi a csudáért habzsol így? Csak nem gondolja, azt megeszi maga elől valaki?! Én még ilyen butaságot nem is láttam!

FRENCSIK (miközben jóízűen fal, és fulladozik, magyaráz) Nem úgy van ám az lyányom! Te is tudod, hogy a háborús költségvetés ezt, meg azt nem teszi lehetővé, és éppen ezért nem árt spórolni!

EDIT De hát öreganyám! Hát lássa már! Tanulja már meg használni azt a drága jó sütnivalóját! Hát ugyan kinek állhatna ebben az időben, hogy elvigye az élelmiszerkészleteket? (értetlen)

FRENCSIK Látom lyányom, hogy téged is megfertőzött a konkurencia hatalma! Hát gondolod, hogy nincsenek közöttünk besúgók, akik minden tapintható fülest leadnak?! (bizonytalanul, és félénken körbenéz, fél, hogy kihallgatja valaki)

EDIT Csak nem azt tetszik gondolni? (hirtelen szöget üt a fejében az ötlet) Egyet se féljen öreganyám! Ha valaki innen el akarna vinni valamit majd megkóstoltatom vele a parfisnyelet, vagy a sodrófámat! Akkor lesz csak majd nemulass!

FRENCSIK Jaj, lyányom! Itt olyan meleg van! (fölhajtja az asztalra tett vizet, ami később kiderül, hogy szilvapálinka) Hogy ennek a víznek milyen tüzes egy ereje van! Szinte új erőre kap tőle a megfáradt ember!

EDIT Nem csak hogy új erőre kap öreganyám, de még jobban is érzi majd magát! Meglássa! Elszáll majd minden talpalatnyi gondja!

(Frencsiken érződik már, hogy használt a szesz, mert kicsivel dülöngéli kezd, amint megemelné magát)

FRENCSIK Hát az én édes, jó uram meg hová a fenébe tűnhetett?! Már megint azt a kis lotyót szédítgeti a kocsmából! De várjon csak, majd adok én neki, ha megjön! Úgy elnáspángolom, hogy nem marad majd egy ép foga, amivel rágjon!

EDIT No, de mamóka! Hát nem szép dolog ilyesmiken jártatni az eszét! (kedveskedőn figyelmezteti)

FRENCSIK Majd úgy húsz év után te is be fogod látni édes lyányom, hogy a férfiakat két dologgal lehet lekenyerezni: Vagy a gyomrukkal, vagy a szexuális étvágyukkal! Az utóbbi sajnos az évek súlyától függően van nálunk nőknél megállapítva! Ahogy öregszünk egyre fonnyadunk, és a férfiak mindig a fiatalabb pipi húsokat kedvelik!

EDIT Nem is tudtam, hogy a mamának ennyire élénk, és körmönfont a fantáziája! (élénken meglepődik) Az újdonság erejével hatott!

 

(Szalonka besiet a színre, hona alatt valami könyvet cipel, látszik rajta, hogy készül valamire, bőrönd is van nála, mint szabadon variálható kellék)

 

SZALONKA Hát, drága ifjú hölgyeim! Akkor én már mennék is, mert semmi esetre sem szeretnék túlságosan alkalmatlankodni!

FRENCSIK (megállítja, mintha arcába meredve felismerné régen meghalt urát) Állj csak meg te szoknyapecér gazember! Hát hol voltál te ma, mi?! Amikor én itthon pesztrálom ezeket a kölköket, a nagyságos úr meg dorbézol, és eljátssza a mágnást?!

SZALONKA (érthetetlenül bámulja az öregasszonyt, majd Editet, semmit sem ért, és csak hebegő mondatok jönnek szájára) Bocsásson meg én… ismerem önt?

FRENCSIK No, gyere csak ide te hétpróbás ripőklelkű, te kis alamuszi! Majd adok én neked! (valósággal rátámad a parfissal, amit még a nappaliban felejtett, és püfölni kezdi, de mint feleség az urát) Azt hiszed, nem tudok arról a kis csinos csirkéről, akinek a tomporán úgy legeltetted a szemed? Majd adok én neked! Nesze, nesze! (püfölni kezdi, ahol csak éri, mert azt gondolja az ura)  

SZALONKA Jaj, jaj! Szegény fejemnek! Drága asszonyom, tessék mán csinálni valamit ezzel a kótyagos vénasszonnyal! Könyörgöm! (Edithez fordulva)

EDIT (odaszalad az öregasszonyhoz, kitépi a kezéből a parfist, és megpróbálja csillapítani, szelídíteni)

Drága anyám! Hát nem látja, hogy ez a szerencsétlen nem is a maga ura! Ő csak ide tévedt, hogy a férjemmel beszélgessen kicsit! Mit szól majd a község, ha a fülökbe jut, hogy a Frencsik mama ennyire harcias?! Tegye le szépen azt a fránya parfis nyelet, és beszélje ki a dolgát! Nekem bármit elmondhat, mert eszem ágában sincs továbbadni!

SZALONKA (mutatja az ütleges foltjait) Ezt okozta nekem ez a ronda, gonoszkodó boszorka! Azonnal jelenteni fogom a rendőrségen!

EDIT (rábeszélőn félrevonja, és elárulja neki, hogy az öregasszonynak már nem jó a memóriája, és mindent összekever)

SZALONKA Hát miért nem ezzel kezdte drága ifjú asszonyka?! Ha már az elején ezt tudom, nem csaptam volna ekkora ramazúrit!

FRENCSIK Na, akarsz még egy raszterral, te sintér, te?! (fenyegetően mered rá)

FERENC (visszajön) Hát itt meg mi folyik?! (kérdőn mered feleségére) mi ez a háborús csatatér?! Mintha háború, vagy világégés lett volna itt! (megdöbben) Hát magával meg mi az ördög történt drága Szalonka?! Ki volt az az pokolfajzat, aki így elintézte magát?

SZALONKA talán kérdezze meg kedves uram az öreganyát, aki egyik percről a másikra irtóztató házisárkánnyá vedlett és agyba-főbe kezdett püfölni azzal az átkozott parfis nyéllel! Nem is találom szavakat!

FERENC (Edithez) Drágám, igaz ez?! Frencsik mamának eldurrant a maradék esze is?

EDIT Hát a jelek szerint! Azt képzelte Szalonka úrról, hogy már megint azzal a semmirekellő férjével beszél, aki állítólag ráhajtott a kocsma ifjú, csinos virágszáljára!

FERENC Ne mondd! Hi-hi-hi! (aprókat rötyörész) Ez aztán a belevaló öreglány! Hát annyit mondhatok, hogy nem csalódtam benne!

 

(Enyhén arcon legyinti a felesége; inkább egyfajta becézgetés ez a legyintés, semmint valódi pofon)

 

EDIT Hát nézze meg az ember! Szégyelld magad édes uram!

(Benyit végre az özvegy; csiricsárésan, a lehető legtarkább ruhadarabokba öltözködve érkezik meg, Ferenc egyből eléje siet)

FERENC Hát végre valahára megvan a mama! (közben erőteljesen súg neki) Te meg hol a csudába voltál, ha szabad tudnom?!

EDIT (tisztítószereket cipel magával; látszik, hogy alaposan kitakarította a szobákat, és a mellék helységet is) Hát ezzel is megvonnánk! Ha legalább édesanyád egyszer használná a hippót és tisztasági társait, akkor talán tisztábbak lehetnénk! (meglepődik) Á! Mama! Máris visszaérkezett?

(odadobja férje elé a tisztítószereket, aki gyorsan elpakolja azt a konyhaszekrénybe, odaszalad az Özvegyhez két oldalról megcsókolja, az Özvegy nézi az összeverődött társaságot, kicsit meglepődik)

 

ÖZVEGY No, hát hogy vagytok drága gyermekeim?

EDIT Hát eddig se unatkoztunk, drága mama!

ÖZVEGY Hallottam, hogy az átkozott Frencsikné is tiszteletét tett minálunk! Igaz ez?! (gyanakodva, bizalmatlanul körbetekint) Hol van az a kötélrevaló? Hol bujkál? (Lehajol, mintha keresne valamit; hosszan vizsgálja a csempét) Hogy itt milyen kellemes, finom illat van! Mondd csak drága Editkém! Milyen kotyvalékot használsz?

EDIT Hát drága mama, csak azt, amit önnek hoztunk ki drága! Ha néhanapján nemcsak hidegvízzel mosna fel, talán az összes kosz is feljönne, és nem lenne olyan pöcegödör szag! (éles ironikus hanggal)

ÖZVEGY Hát majd még meggondolom! (elengedi a föle mellett a gúnyos megjegyzést, mintha meg se hallotta volna)

FERENC De hát biztosan megéheztél drága anyám a hosszú tennivalóid közepette. Kérsz esetleg valamit enni? (kihúzza a nyitható asztalt, és evőeszközöket tesz rá)

ÖZVEGY De hát még annyi paprikás szalámim van a kamrában, hogy azt sem tudom, mihez is kezdhetnék vele! Várjatok csak, egy pillanat! (fogja magát, kirohan a kamrába, és megpakolva paprikás szalámival, és süteményekkel tér vissza) No, hát akkor mindenki legyen inkább az én vendégem, mert én úgy is kákabélű vagyok, és csupán madáradagokat eszem!

 

(Az Özvegy segít megteríteni ebben is kissé rendetlen fiának, majd kirakja a tányérokat, és rárakja a süteményt, meg a paprikás szalámit, amit ízlésesen szeletelni kezd)

 

ÖZVEGY Így, szépen! Hadd nőjön a begyetek drága gyermekeim! Ki tudja még, meddig lehetek veletek?! Jaj, csak ne volnék már annyira öreg! (úgy hangzik a hangja, mintha saját magát szeretné sajnáltatni, ehelyett fia, és menye is kuncog halkan rajta) Jaj, ezt is annak a részeges alkesz uramnak köszönhetem! Ő öregített meg! Pedig annak idején udvarolt ám nekem egy fess, és jóképű orvosnövendék is, aki nem ivott és nem is dohányzott… De én látom – kötöttem az ebet a karóhoz, és hozzámentem egy ilyen semmirekellő emberhez! (odalép a fiához, aki már sok mindent átélt, fölágaskodik hozzá, mert kis nővésű, és megsimogatja párszor a fejét) Ne haragudj rám fiam! De te is tudod az igazságot! Beismerem, hogy jobb anyád is lehettem volna; ehelyett naphosszat hagytalak hadd menj a magad fejed után, és állandóan csak csámborogjál! Ezt nagyon szégyellem! (mintha könnyezne az arca, párszor megtörli a tarka mintás kendőjével a szemét)

De azért nem volt itten nagyon rossz igaz-e? Azért volt valamicske szeretetféleség is?

FERENC Jaj, anyám! Hát hogy mondhatsz ilyet! A végén megint azt akarod, hogy megharagudjak? A legtöbb, amit csak adhattál az a feltétlen szereteted volt, amiért én örökké hálás leszek! Sokkal tartozom!

EDIT …Édes uram el ne feledd, hogy inkább drága jó anyád tartozhatna nekünk, amennyivel mindig is támogattuk; de hát ez a gyerek dolga nem? Ha a szülők már idősebbek? Ugye a kedves mama nem tervezte a korai elutazást?

ÖZVEGY Aztán hová mehetnék már én így hetvennégy évemmel lyányom?

EDIT Csak azt próbáltam meg drága mama elmagyarázni magának, hogy talán nem ártana, ha gondolna, és vigyázna magára, hogy még töltsön legalább húsz évet az élők sorában! (őszintén aggódva) 

ÖZVEGY (meghatottan néz rájuk) Isten éltessen mindenkit! (fölemeli a pálinkás üveget, és kitölt mindenkinek egy keveset) Ez aztán az égetett szesz! Csak úgy marcangolja hitvány torkomat! De legalább fertőtlenít, igaz-e?

(mindnyájan isznak egy áldomást)

 

No, most pedig együnk egy-egy falatot, mert kezdek farkaséhes lenni! (kulturáltan eszegetnek)

EDIT (félőn, aggódon veszi szemügyre a faló öregasszonyt) Drága mama! Az Istenke áldja már meg magát! Hát mi a csudáért kell – mondja -, falnia?! Hisz nem viszik el az élelmet!

ÖZVEGY (félve, mintha kémek lennének a szobában körültekint párszor, még az asztal alá is benéz, olyan az arca, mint aki egyszeriben halálsápadt, és üldözési mániás)

Csitt, te lyány! És arra a mostohafejű, gaz Frencsikre gondoltam! Hát tudod is te hogy mit művelt velem az fiatalkoromban? (majdhogynem könnyezőn) Elszerette majdnem tőlem azt a semmirekellő szeszkazán uramat, amíg a két fiam kicsi volt! Hát ezért vedd tudomásul drága lyányom: Nem is kap semmit! Már épp elég kövér az a hájas valaga!

FERENC (megint ideges lesz, amint anya arcát figyeli) Jaj, anyám! Miért kell neked, ennek a kellemes este hangulatát elrontanod?! Hát még mi fát tett a tűre az a szegény Frencsik mama?

ÖZVEGY Te csak ne csitítgass itt nekem, mert felnégyellek, te gazember! (nagyra tátja műfogsoros száját, kenyeret tol belé, csámcsog, és nyeldekel) Hát vedd tudomásul, hogy megkopasztott az a hitvány, aljas perszóna!

EDIT Azért csak nem ennyire rémes az eset! Vagy igen?!

ÖZVEGY No, gyermekeim! Akkor nincs más hátra: hegyezzétek a fületeket! (kényelmesen hátradől a széken, elhelyezkedik, mint aki történetet mesél) Fiatal voltam, a szegény, jó élhetetlen uram meg egy alkesz, mert az volt búsa feje, és akkor jött a gazdag, meg a módosabb Frencsik apó, újsütetű asszonykájával, akikben kereskedői véna buzgott. Aztán az uram néha egy litykó borért felásta nekik a kertet, meg veteményezett, meg ültetett! Hát nem egy igaztalan állapot! Mondjátok csak meg!

EDIT Anyuka drága! (próbálja csitítani) Azóta már kamatostul megbűnhődött a vétkeiért! Hát hová lett magából drága a felebaráti szeretet?!

FERENC Ebben még lehet valami anyuka! Hallgasson csak a borotvaeszű menyére!

EDIT Frencsik mama is már igen idős, akárcsak anyuka drága: az esze is szegénynek már igen kótyagos! A maga fiát is régen elhunyt férjének hitte! Hát mondja csak meg! Mi ez, ha nem érelmeszesedés!

ÖZVEGY Igen?! (csípőre tett kézzel kivágja a rezet, terpeszben áll) … És az meg mi, hogy a pénzt érdekes módon megtudja olvasni? Hát nem érdekes, hogy azzal a habókos agyával az utolsó fillért is gondosan megvizslatja! Hát mondjátok csak meg, hogy ez mit is jelent akkor?

EDIT Anyuka drága! Maga is tudja, hogy az idősebb korosztály a pénzszerzés módozatait megint csak másként értelmezte, mint mondjuk a magukat követő generáció!

ÖZVEGY Hát igen! Ez jellemező! (lemondóan, beletörődve) Azt el is hiszem! De akkor miért volt annyira eltelve magával ez a hitvány, ripőklelkű, mondd meg?!

FERENC Anyám! Hát nem volt még elég ebből az ostobácska, szomszédok közötti értelmetlen huzavonából: ha az egyik nem add szalonnát a másik szerez, ha a másik nem ad tojást a másik ellopja! Hát még meddig folytatódik az ököljog két meglett korú asszonyság között?!

ÖZVEGY Ha majd az az ádáz Frencsik végre bocsánatot kér elkövetett alávaló bűneiért, akkor esetleg én is hajlok majd a megegyezésre, de addig totális készültség! Megértettétek?! (idegesen, dühösen)

ÖZVEGY (hirtelen a torkához kap; előbb heves köhögési roham környékezi, majd fulladás) Adjatok már egy kis vizet! Hát itt múljak ki?

 

(Edit rögtön felugrik, még mielőtt a férje mozdulna, és hoz egy pohárka vizet, Ferenc pedig a hátát ütlegeli)

 

EDIT Egy párszor elég lesz drágám! (Ferenchez)

ÖZVEGY (fulladva) Hát nem elég, hogy minden a feje tetejére áll, nekem is most kell kimúlnom! Még az unokámat sem láthatom felnőtt férfiként! (erősen köhög)  

EDIT Feri! Kicsit jobban üsd hátba, attól majd elmúlik!

(Ferenc egy nagyot taszít az anyán, aki egy hatalmasat esik a székről; meglátszik az otthonkája alja is, ahol tarka harisnyát visel)

FERENC Ne fulladj anyám már annyira! Nesze itt a víz! Ezt idd meg! (elé tolja a pohár vizet, szó szerint belédiktálja) Rögtön tessék meginni, és utána hagyni ülepedni!

ÖZVEGY Hát így főztök ti gyilkosok! Megakartok szándékosan mérgezni, hogy tiétek legyen a vagyon