I. RÉSZ   

 (Elhanyagolt keretes ház képe a háttérben, viszont az első kép egy szép, rendezett kis szobát takar, amiből egy hangulatos, kis konyha nyílik. Régies, kilincses ajtó mindenütt, ütött-kopott régisége meglátszik, ódon tölgyfaajtó, hófehér, kellemetlen meszeléssel, a faajtón látni lehet, mintha deszkákból tákolták volna össze.

A lakásban mindenütt meghittség, és otthonos nyugalom honol, mintha egy valódi lomtárban lennénk összegyűjtögetett holmik között. Baloldalon egy bevetett, recsegő hangú ágy, rajta mindenféle változatos ágynemű oszlopokba rendezve, a végén egy horgolt takaróval letakarva, mintás elemekkel. A falon régi gyerekkori fényképek, az előszobából egy vastag barna kertes, néhol barna pöttyöket őrizgető hatalmas tükör látszik ki, fölötte félhomályos lámpa világít, ami bizonytalanságot, és sejtelmességet sugároz. A barna tükör alatt egy valóban kis asztalka: rajta egy törött nyomógombos, ötvenes évekbeli rádió, de még működőképes. A tükör mellett nyílik az aprócska, törött csempékkel kikészített fürdőszoba, rozsdásodó káddal, és mellette nyílik a kis konyha, ahol szintén félhomály uralkodik, csupán egyetlen ablakkal, az is egy szőlőlugasra néz. A kis konyhában kopottas, alapvetően fából készült székek vannak, csupán egy bőrrel bevont széket őrizget itt az idő, a nagyobbacska konyhabútor betölti majdnem az egész konyhai helységet, a szereplők mégis a konyhabútorok előtti, kis faasztalka köré gyülekeznek, és ott beszélik meg a történéseket.

A nappali szoba kissé zsúfolt, de tágasnak mondható, lehet benne mozogni, de kínzó fegyelemmel, egyik lábat csak a másik után, otthonos és elhanyagolt egyszerre, néhol már málik a világossárga vakolat, melyet megkoptattak az évek, kis tipegőben egy kisgyerek visít a szobában.

Az idős özvegyasszony áll, kis otthonka van rajta, és kontyba tett haját is babos kendővel kötötte be, rongyos papucsa már majd lefoszlik róla, az egyetemes igénytelenség látszatát kelti, de mindig fülig ér a szája, és szereti megjátszani magát, hogy neki mennyi sok pénze van! Ferenc bosszankodik édesanya magatartása miatt, Edit pedig igyekszik megvigasztalni a síró kisgyereket.

FERENC Jaj, anyám, anyám! Hát nem látja, hogy hogy néz ki ez a viskó?! Kis híján összedől! (mérgesen fortyog, indulatait alig lehet türtőztetni) Hányszor megbeszéltük, hogy lemondja azt a fránya házbiztosítást, és akkor kicsit több pénzt is fordíthat a háza rendbehozatalára! Legyen már eszénél, lassan itt van a farkasordító, hideg tél, és akkor honnan kerít fedelet a feje fölé? (idegességében tépdesi a haját)

(Edit megnyugtatta a síró gyereket, most anyósa felé tart egyenesen, megpróbálja rábeszélni, hogy gondolkozzék el a dolgokon)

EDIT De drága mama! Ezt így nem lehet! Értse meg! Már legalább ezerszer megbeszéltük, hogy mindig megmondja becsületesen az igazat: Mennyi pénze van még, és miből tud még gazdálkodni? Hát ki hallott még olyat, hogy ezt tisztes asszony nem tud spórolni?

ÖZVEGY Jaj, ugyan édeskéim! Hát már így is annyi mindent hoztatok, meg állandóan segítettetek, hogy azt sem tudom, hogy hogyan fogom ezt majd nektek visszafizetni? (kicsit járkál a színen, és idegesen tördeli a kezét, meghatódva)

FERENC Na, látod?! (Edithez) Pont ettől vagyok máris a plafonon! Hát csoda hogy még nem kaptam infarktust! Nézd meg, na, nézd! Úgy kelletti magát, mint egy grófné, miközben egy árválkodó bunyákja sincsen! (nagyon feszülten, idegesen)

EDIT De, kedves mama! Hát mit szeretne még? Hogyan is segíthetnénk még magának? Árulja el!

ÖZVEGY jaj, mondtam drága gyermekeim, hogy mindenem van még! Tegnap is kaptam az öreg Kovácsnétól egy kis befőttet! Azon eléldegélek egy darabig: különben is! Egyszerre csak nagyon kevés, madáradagokat tudok fogyasztani, mert hamar felpöffedek!

FERENC Mama! Ez itten nem szórakozás! Vagy elmondod, hogy mi kell a háztartásodba, vagy magadra vess! (dühösen)

EDIT (csitítva, türelmesen) Akkor hát, anyuka drága! Akkor kezdjük elölről: Legutóbb még azt rebesgette a telefonba, mikor ideszóltam magának, hogy a nyugdíjából maradnia kellett egy kis fölöslegnek! Igaz ugye, hogy így van?  

ÖZVEGY Jaj, édes lányom! Hát hol vannak már azok a szebb napok! (égnek emeli a tekintetét, miközben széttárja a kezét)

EDIT Ezt megértem! De azt már kevésbé, hogy a maradékot is mi az istennek költötte el?! Ez számomra kissé zavaros! Ha volna oly szíves, és elmondaná, meghallgatnám! (csípőre tett kézzel áll, mint aki vallatásra készül)

ÖZVEGY …De édes lányom! Csak nem képzeled, hogy tolvajok járkálnak az én házamban! Micsoda alattomos dolog ez! A pénzre szükségem volt, mert nemrég születtek a dédunokák, és mind a kettőnek kellett vinnem egy kis ajándékocskát!

FERENC Na, látod szívem, ettől vagyok már a plafonon! (idegeskedve fogja a fejét, és tépkedi róla a hajat) Mi köze van neked a más családjához?!

ÖZVEGY Hogy mondhatsz ilyet édes fiacskám?! Hát a dédunokák is a család vagy már elfelejtetted? (két göcsörtös kezét összeteszi, mintha imádkozna)

FERENC Most fogjatok le! Ha csak még egy szót szólsz, akármit én esküszöm neked a kis Jézusra is, hogy nem állok jót magamért! (fenyegető pózba vágja magát)

EDIT Na de, Ferikém! Uralkodj magadon! Mégis csak az anyádról van szó!

FERENC Most nézd meg! Mi van a lábán? Nem a vadonatúj csizmát húzta fel! Ó, ugyan! Még hogy egy Pende asszonyság ilyesmire vetemedjék! A már három éves, szakadt, ócska papucs van rajta, aminek már jóformán talpa sincs, mert olyan viseletes! Hát ez kész röhej! Komolyan mondom, nem értem én ezt a nőt! Ha a ruhákban ennyire tud spórolni, föl nem foghatom, hogy a számlákat miért nem tudja rendesen kifizetni, amíg meg nem jön a nyugdíja?! Vedd már le magadról ezt a gusztustalan, szakadt otthonkát, mert azonnal leszaggatom rólad! Miért nem vetted fel a szép ünnepi ruhát, ha vendégek jöttek hozzád látogatóba? Mi?!

ÖZVEGY …De hát, csak ti jöttetek! Nem értem, hol itt a baj?

EDIT Mama kérem! Ha jót szeretne nekem, és egyetlen fiamnak, akkor most bemegy szépen a nappaliba, és fölkap magára, valami újnak ható holmit! Ne hozza már kellemetlen helyzetbe a férjemet, legyen szíves!

(Az özvegy betotyog a nappaliba, ahol mindenfajta lim-lommal van telerakosgatva a bútor, az egész sokkal inkább egy raktár, semmint valódi szoba benyomását kelti, leveti otthonkáját, és fölvesz helyette egy háromszor használt pulóvert, és valami kényelmesebb fekete nadrágfélét, majd kijön)

ÖZVEGY No, hát megvolnék! Így már fogadóképes vagyok?! (körbefordul, mintha divatbemutatón lenne)

EDIT Látja, egy rendes ruha mindig javít valamicskét az ember megjelenésén! De hogy nézz ki a körme? (körmeire pillant) Tiszta kosz, és retek. Azonnal menjen be a fürdőbe, és rendesen suvickolja ki a kezét! Remélem, szappanja csak van, igaz?!

ÖZVEGY Hát… (bizonytalankodik, tétován) az éppen elfogyott, de marad még tegnapról egy kis Ultra mosogató az is megteszi kényszerhelyzetben!

EDIT Menjen szépen, ha megkérhetem, mielőtt a fia megint fölkapja a vizet, mert akkor magácska is tudja, hogy milyen! És vegye le ezeket a rongyos göncöket, ha nem akarja, hogy ebből megint fölösleges összezördülés szülessen!

ÖZVEGY Megyek már lányom! Csak ne tessél hajtani! (becsoszog a fürdőbe)

FERENC Mindenkinek áldozatot kellene hoznia! De én úgy érzem, és ezért bocsánatot kérek, hogy egyedül én vagyok, aki mindent feláldoz maga körül, miközben a hivatalos világ tesz az egészre nagy ívben!

EDIT (Ferenchez) Ugyan drágám! Hagyd el! Drága anyád már egy kicsit idős, te is tudod, hogy ebben a korban már nehezebben megy az embernek, és megbocsátható a feledékenység! Majd én kifizetem helyette a számlákat!

FERENC Hát ez jellemző! Ne haragudj édesem, de ez már bizony mindennek a teteje! Nem várhatom el tőled, hogy csak így, egyszerűen kidobj az ablakon egy kisebb vagyont!

EDIT Drága, élhetetlen uram! Mikor fogod már fel, hogy bizonyos dolgokhoz te egyáltalán nem értesz!

FERENC Most mit csináljak? Fogjam be a szám, vagy tovább jártassam?! (kicsit tanácstalan)

EDIT Ahogy neked éppen megfelel! De ha megengeded: pénzügyi kérdésekben én hadd határozzam meg a döntő szót!

FERENC Kérlek, parancsolj! (széttárja a kezét)

EDIT Jól tudom, hogy most haragszol! De meg kell értened, hogy én csak a javadat akarom, az anyádnak, hogy legalább a fontosabb számlái be legyenek fizetve! Mi a fenének kellett, ez az átkozott lakásbiztosítás? Ez is csak feleslegesen viszi a pénzt!

FERENC Kérlek, szívem, ne olyan hangosan, mert a végén még meghallja! Tudod, ebben a házban könnyen meglehet, hogy még a falaknak is fülük van…

ÖZVEGY No, gyerekek! Mit vagytok? Hogy vagytok?  Hát az én kis unokámmal mi történt, hogy ennyire pityereg a kiságyban? Enyje, enyje!

EDIT Semmi mama drága! No, akkor most figyeljen egy kicsit ide! Legyen kedves olvasószemüvegét tegye fel, és jól figyeljen! Megbeszéljük a számlákat!

ÖZVEGY (erőteljesen habozik) Jaj, lányom! Arra semmi szükség sincsen! Minden rendben lesz, amint a szomszéd Rózsikának megjön majd a nyugdíja!

EDIT Mama, a mindenségit neki! Elvárná, hogy a Rózsika fedezze a számláit?!

ÖZVEGY Nem úgy értettem! (tördeli a kezét, hezitál, keresgéli a szavakat, miközben fel-alá járkál) Te is tudod, hogy… a jelenlegi helyzetben sajnos…

EDIT Na, jó! Itt pont! A Rózsika nem fog nekünk még egy szívességet tenni, mert előszeretettel szereti kisemmizni a mamát!

ÖZVEGY Ez nem igaz! A múltkor is tanúsíthatom, amikor éppen Nagykátán voltunk a birtokukon segítettem eltenni harminc üveg baracklekvárt!

EDIT No, látja! Pontosan ezért használják ki magát mama, méghozzá előszeretettel, mert úgy is tudják, hogy nem fogad el semmit cserébe!

ÖZVEGY De hát, lányom! Jó szomszédok megteszik egymásért ingyen is! (gyermek-naivan)

EDIT Még jobbat mondok magának mama! A jó szomszéd ingyen megcsinálja igaz, de nem hagyja semmi esetre sem, hogy egy korosodó hölgyet igás állatnak nézzen!

ÖZVEGY Jaj, lelkem… Az nem úgy volt…

EDIT Mama! Nem érdekel! Most legyen kedves és hozza csak a közüzemi számlákat!

(Az özvegy kimegy az előszobába, és a villanyóra szekrényből kiveszi a számlák paksamétáit, kutat egy ideig)

FERENC Jaj, az én egyetlen anyácskám rosszabb, mint volt!

EDIT Szerintem sokkal inkább hóbortosabb, ravaszul rátartibb: Csak annyit vall be amennyi feltétlenül szükséges!

FERENC Figyelted! Direkt megjátssza a nagyvilági dámát, hogy őt mennyire felveti a jólét, miközben másoknak teszi el a befőtteket, meg a főzött lekvárokat.

EDIT Az még semmi! Szerintem ebbe a kis kulipintyóba a bank teljes havi jövedelme is kevés volna! (kicsit bosszankodva) De hova a fenébe képes elszórni ennyi pénzt! Hirtelen mindennek lába kell! Emlékszel, remélem, hogy múlt karácsonyra is vettünk neki egy kényelmes téli csizmát, és mit csinált vele?

FERENC Fogalmam sincs!

EDIT Látod! Amikor újévet jöttünk köszönteni hozzá, és megláttam, hogy már megint az a piszkos és ócska papucs fityeg a talpán azt hitem, hogy menten megfojtom!

FERENC Biztosan csak kíváncsi volt, hogy emlékszel-e még az ajándékodra! (csitítólag)

EDIT Már hogyne emlékeznék! Elvégre én fizettem érte, már megbocsáss! A te drága édesanyád egy életen át segíthet másokon, és elvárhatja mások jóságát, de mindig arra gondolni, hogy más majd megsegít, szerintem nagyon könnyelmű, és meggondolatlan lépés!

FERENC Mindegy! (legyint) Ne rontsuk el ezt a kellemes együttlétet ilyen bagatell kérdésekkel!

EDIT Figyeld csak meg! Egy héttel ezelőtt még a lábát is húzta, és milyen jól alakította a szerepét, hogy ki ne kelljen mennie az utcáig!

FERENC Gonosz vagy! Hogy mondhatsz ilyet! Nemrég műtötték a lábát!

EDIT Mikor is volt ez a műtét, ha szabad kérdenem?

FERENC Gondolom a huszadik század elején lehetett!

EDIT Látod-látod! Te még erre sem emlékszel! Egy hangot nem szeretnék tőled a közeljövőben meghallani!

FERENC Ne légy ennyire könyörtelen!

EDIT Még hogy könyörtelen?! Csupán előrelátó vagyok, és még két lábbal a földbe kapaszkodnék, ha hagynád!

FERENC Én itt kikészülök, de anyám a mártír! Már úgy néznek ránk itt az utcában, mintha éppen most szabadultunk volna valamelyik börtönből! Ő a szenvedő áldozat! Hát akkor mi a kiszolgáltatottak vajon mik vagyunk?! Hadd kérdezzem meg!

EDIT Ezt ismerem!

FERENC Már lassan komolyan mondom, hogy ott tartunk, hogy látni sem akarom, amikor mint a vigyorgó vadalma elkezd nekem mindenen mosolyogni, és állandóan bárgyún jókedvű! A hideg futkos tőle a hátamon, miközben nagyon felidegesít, és csökönyösen csak ingerel!

EDIT Egyszer nem kérdezted meg, hogy én mit szeretnék? (neheztelően)  

FERENC No, hát akkor halljuk! (keresztbe fonja mellkason a kezét) Mit szeretnél?

EDIT Csak egy kis nyugalmat szeretnék már magam körül, megérted! Fogadjunk, hogy mindjárt majd visszajön, és rögvest elfelejtette, hogy eddig miről is beszélgettünk!

FERENC Tudod cicám, hogy ő már feledékeny! Ezt igazán megérthetnéd!

EDIT Hát látod ez különös, mert még elég jól megtudja, olvasni a bankjegyeket!

FERENC Hát ebben látod, lehet valami!

EDIT Különben is! Én mindent megtettem már érte, úgy érzem! A testvéred meg tudod mit, jobb lenne, ha néha napján, amikor ráér megjavítaná tisztességgel azokat a dolgokat, amiket egyszer-kétszer már könnyelműen, és hányavetin megígért! Sokkal közelebb laknak ők, mint mi! Ezt se felejtsd el!

FERENC Most mit izgatod magad már?! (frusztrált, stresszes, ideges; számára minden beszélgetés anyával kapcsolatban kényelmetlen)

EDIT Tudod mit, én befizetem a számlákat, és már csak hátradőlve nézem a pusztulást! Egyszerűen belefáradtam, ezt vedd az eszedbe!

FERENC Szóval itt hagynál a bajban? Erről van szó?! Hát ez szép! A saját feleségem mondja meg nekem, hogy mit kell tennem! Tiszta égés az egész!

EDIT Inkább jobban tennéd, ha hallgatnál a szavamra, mert úgy látom, hogy téged sokkal inkább önző indulataid vezérelnek, semmint a józan belátásod letisztult gondolata!

(Az özvegy kintről a spájzból jön egy tálca, púpozott süteménnyel, lerakja az asztalra, kicsit bicegősre veszi a lábát)

ÖVEGY Hű, de hideg lett egyszerre! Talán jobb is, ha kicsit feljebb veszem a termosztátot! (odamegy a konyha végébe, fölcsavarja a hőt termelő készüléket) Hoztam nektek egy kis kóstolót! Fogyasszátok egészséggel!

EDIT Köszönjük! Bárcsak egyszer tisztességgel tudnék ilyen omlós finomságot sütni! (sóhajt egy nagyot)

ÖZVEGY Ugyan, ugyan aranyosom! Hát nem nagy művészet ez! Gyorsan liszt, tojás, cukor, egy kis víz, utána hagyjuk kicsit szikkadni a tésztát, majd be a forró sütőbe, és már kész! Nincs vele olyan nagy gond!

EDIT Igen drága anyuka, ezt is tudjuk! Csak hát én világ életemben ódzkodtam a pepecseléstől, és a tököléstől! Nekem az kell, hogy azonnal bevágjam a sütőbe a kész tésztát, és utána jókat falatozzon a család!

FERENC Hát ez is egy elképzelés!

ÖZVEGY Ugyan lányom! Egy gondos háziasszonynak a sütés-főzés tudományát is szükséges megtanulnia, különben hogyan láncolnánk magunkhoz a férfiak hasát? (ravaszkásan, különösen mosolyog)

EDIT Hát, ami igaz, az igaz! (kivesz egy süteményt a tálcáról, és jóízűen beleharap) Ez aztán a süti! Maga sütötte mama?

FERENC Szerinted van itt rajtunk más is?

ÖZVEGY Én hát! Nem nagy dolog!

(Kívülről kopogás hallatszik)

EDIT Ki lehet az ilyen ítéletidőben?

(Ferenc és Edit mindketten meglepődve egymásra néznek)

FERENC Biztosan a számlás! Ezek minden utcát napjában többször is végigjárnak!

EDIT Jól látom már ki az! Az öcséd!

(Tibor lép be, fekete bőrdzsekiben, bakancsban, svájcias jellegű sapka van hanyagul a fejébe nyomva, cigaretta fityeg a szája szélén)

TIBOR Szép estét mindenkinek! Hát hogy van az én drága sógornőm? (elvigyorodik)

EDIT Jobban is lehetnék, ha nem vigyorognál ennyire!

TIBOR Mit gondolom te is tudod, az egészséges nevetés gyógyítja a sejteket!

EDIT Hát az szinte biztos! De mondd, kérlek, hogy is vagy te ezzel a házi munkálatokkal anyádnál?! Mert nagyon úgy látom, hogy csöppet se füllik hozzá a fogad. Pedig aki valamire a szavát adja, az legalább állja is! (neheztelőn)

TIBOR (győzködve, hízelkedőn) Te is tudhatod, drága sógorasszony, hogy a jelenlegi munkaügyi beosztásom, és a gyerekek szinte minden időmet leköti, és hogy odahaza is van még mit cselekedni, mert nemrég öltünk disznót!

EDIT Már megbocsáss! De engem ez egy csöppet sem érdekel! Én biztos vagyok benne, ha tennék egy ígéretet, akkor azon lennék minden erőmmel, hogy teljesítsem is, minél hamarább!

TIBOR Igen, igen de… (az özvegy belé fojtja a szót, amikor kicsit elkezd anekdotázni)

ÖZVEGY …Tudjátok édes gyermekeim, amikor ezek a fiúk még kicsik voltak… Jaj, bizony! Az apjuk, szegény, élhetetlen, jó uram, de sokszor megrakta őket! (szinte felszabadultan, boldogan) Egyszer is, amikor már kora hajnalban elmentem zöldséget árulni a Borikámhoz a piacra, akkor a Tibit az apja föllógatta a régi diófára! Te is tudod ugye Feri, milyen síró csinadrattát csapott akkor még a kicsi fiú! (Edithez, és Ferenchez fordulva) Képzeljétek én az esti órákban jöttem meg a munkából, mert nyár volt, és kérdem az uramtól, hogy csak egy gyereket látok az udvarban a Ferit, hát a másikkal meg mi lett? Kérdezem! Azt mondja: ,,úgy kell neki, az ő álmait senki se merje megzavarni!” Erre én már nem tudtam uralkodni az indulataimon berohantam a konyhába, kivettem a sodrófát és istenesen elpüföltem!

(enyhe kuncogást, vihogást hallani a háttérben)

FERENC Tudjuk ezt jól mama! Elegem is volt már akkor is belőle!

TIBOR Én már egyáltalán nem is emlékszem rá!

ÖZVEGY Hát nem is emlékezhetsz drága fiacskám, mert akkor még alig múltán csupán négy éves!

EDIT De drága anyuka! Magácska mindig annyira érzelgős! Hát ki emlékszik már pontosan mindenre! Például amikor a férjemmel ismerkedtem össze, akkor is pillanatok alatt történt minden!

FERENC (kicsit méltatlankodva) Hát ezt nem is mondtad nekem drága ciccám!

EDIT Mert gondold figyeltél volna rám! Szerintem akkoriban, mint a szemellenzős ló csak ügettél előre, miközben a valódi, lényeges dolgok elmaradtak a hátad megett.

(Az özvegy hátramegy, mert szorítja a kis papucsos kalucsni, és most leveti, majd mezítláb járkál. Elővesz egy nagyon színes, és giccses köntöst és belebújik, tetszeleg benne kicsit, majd visszatér a konyhába)

ÖZVEGY (parádézva, tetszelegve) No, bogárkáim! Hogy festek? Mondjátok meg az igazat! (párszor körbefordul, illegeti magát tetszetősen)

EDIT Hát, mit is mondhatnék drága anyuka! Mint egy valóságos kis királynő! Báróné Csekonics!

FERENC Megkérlek titeket csak semmi felesleges ceremónia! Egyébként is van dolgunk éppen elég! (Tiborhoz fordul, aki önmagában jóízűeket kuncog) Már látom, hogy a családban ki volt a tevékenykedő, és ki a mihaszna!

TIBOR De kérlek! Hogyan jutottál el ilyen mélyreható következtetésre, ha szabad tudnom?!

FERENC Ne is erőltesd meg magadat drága öcsém, hogy csak egy csöppet rokonszenvesnek tűnj! Ki volt az, meséld csak el nekünk, ha már ilyen szépen összejöttünk, aki mindig megcsinálta a ház körüli dolgokat, és megjavította a tönkrement tárgyakat?

TIBOR Várjál, meg ne mondd! (tettetve hosszasan töpreng) Csak nem a Piri néni???

FERENC Ugyan, menj már, te nagy marha! Hát hogy lehetett volna a Piri néni, amikor már akkor egy matuzsálem volt, amikor minket tanított a hatodikban!

TIBOR Hát kérlek, sosem lehetünk eléggé törekvőek, nem igaz?!

FERENC most pedig azonnal mész, és tisztességesen újra felrakod a kúpcserepeket! Megértetted?! (szigorúan utasít)

TIBOR Mondd csak, kedves bátyám! Van neked fogalmad arról, hogy tél van, és hogy vonyítanak a hidegtől a farkasok?!

FERENC Engem az, tudhatod csöppet sem érdekel! Vagy megcsinálod, vagy szegény anyánk pénzét nem viszed fölöslegesen el! Mit gondoltál, hogy tartom majd érted is a hátamat?!

TIBOR Na, na, na! Édes, egy öregem! Nem kell mindjárt úgy felfortyanni! Mit ártottam én neked?

FERENC Ó, csupán csak annyit, hogy egész életedben mindig arra várakoztál, hogy mindenki helyetted cselekedjen, míg te csak sütkérezel a melengető babérjaidon!

TIBOR Hát élvezni kell az életet, nem igaz? Szegény apám mindig azt mondta nekem… (nosztalgiázásba kezdene)

FERENC Légy szíves és fejezd be, de rögtön! Az apánk azt sem tudta, hogy egyáltalán a világon vagyunk, mert állandóan nyakalt, és nem volt magánál!

TIBOR Viszont ellentétben egyesekkel csak élvezte az életet!

FERENC Olyannyira, hogy ez ki is kezdte szerencsétlen máját, és szervezetét!

ÖZVEGY De drága fiaim! Hát szabad így viselkedni! Elég legyen a fölösleges marakodásból, inkább meséljetek még valamit!

(kopognak az ajtón, feltűnően jól öltözött, öltönyös úriember lép be)

KOPÉ (belép, kicsit vonszolja a lábát) Jó estét.

ÖZVEGY Hát szervusz kis unokám! Hogy utaztál?

KOPÉ Kicsit beljebb jövök, mama, aztán majd meglátjuk.

EDIT Legalább hoztál volna valami kis ajándékot szegény öreganyádnak nem?! (elégedetlenül)

FERENC Kérlek drágám! Legalább ma ne akarj veszekedni! Szerintem ennek a gyereknek bőségesen elég, amit majd odahaza kapni fog!

EDIT Hát éppen ez az! Hogy odahaza is csak a káosz, és a fejetlenség uralkodik!

TIBOR Azért az én kis töltött galambom is mindenben igyekszik kivenni a részét!

EDIT Ebbe inkább ne menjünk bele! Apropó mi is lett azzal a félig megzápult, és gusztusosan tönkrement eperszósszal, amit a hűtőbe suvasztottatok még a nyáron, ha nem vagyok Windischgratz?! (kérdőre vonva)

TIBOR Hát gondolom, az asszony tudja mi lett vele, mert tudod, drága sógorasszony én csak addig nézek be a hűtőbe, amíg valami kicsi eleséget találok magamnak, aztán megyek a magam dolgára!

EDIT Hát azt látom!

KOPÉ Mamus! Van itthon valami kaja? Korog a nyomrom!

ÖZVEGY Hát hogyne kincsem! Na, várjál csak!

(Az özvegy kimegy a kamrába, ahonnét pár rúd szalámival tér vissza, gondosan megterít, evőeszközöket, és tányérokat tesz a konyhaasztalra, majd megszegi a tegnapról megmaradt ám még mindig friss kenyeret, az idősebbik unoka pedig rögvest nekilát, falatozik) 

Tessék csak, fogyasszál aranyom! Jó étvággyal!

KOPRÉ Jaj, mamus el sem tudom mondani ez már mennyire hiányzott! Ne is tudod, de az életemet mentetted meg! (nagyot sóhajt) kaphatok még egy kis csokit is?

ÖZVEGY Hát hogyne! Ne kérdezz mindig, hanem cselekedj!

TIBOR Hogy ezt hányszor hallottam magam is gyerekkoromban…

EDIT Hát ez jellemző! Csokika, meg édesség! Hát hol vagyunk? (hirtelen talpon terem, és látszólag kikel magából, de csak színlelve) Majd én megmondom hogy hol vagyunk! Ez itt egy rendes, tisztes, idős, özvegyasszony háza, aki egyedüli lévén, csupán annyi élelmet vesz mindig magához, hogy éhen ne haljon, és akkor mi meg ide pofátlankodunk, és szó nélkül esszük azt, amit kedveskedő szívességből elénk tesz! Tudjátok ezt az én családom háza táján hogy nevezik?

FERENC Drága szívem, ne kímélj!

EDIT Tolvajlásnak! Méghozzá előre megfontoltan!

TIBOR Jaj, drága bátyám asszonya! Nem kell mindjárt úgy felfortyanni! A mama, tudod te is nagyon jól, csak jót akart, mert minden egyes családtagjáért egy emberként aggódik! Igaz-e mama?

ÖZVEGY (kicsit meghunyászkodva, félszegebben, kezét tördelve) Ahogy mondod édes fiam!

TIBOR Na, te is láthatod! Felesleges minden további szószaporítás!

EDIT Ebből is látszik kedves Tibor, hogy neked mindig éppen annyi elég, amennyit az élet neked juttat! Nem gondolkozol azon egy percig sem, hogy ennek az idős asszonynak mondjuk – teszem azt -, megjavítsd a kúpcserepet, ami már kis híján megreped, és eláztatja a zsúptetőt! Nem gondolkozol, amikor a meleg vizes tartályt kellene feltöltened, hogy forrók legyenek a fűtőtestek! Egyáltalán te csak vagy, mint légy a levesben! Idejössz nagy agarakkal, hogy téged mindenki kiszolgáljon, megjátszod magad kidülledő mellkassal, majd elegánsan távozol! Nehogy véletlenül is akárcsak egy centit is arrébb mozdíts, vagy megjavíts ezen a rozoga, több sebből vérző viskón! Hát vedd csak tudomásul: szégyellhetnéd magadat!

TIBOR (még mindig tenyérbe mászóan vigyorog, de már kicsit alázatosabb)  Na, ne, azért azt gondolom, hogy nem vagyok én ennyire szőrösszívű léha, és semmirekellő széltoló, mint azt az imént igyekeztél ecsetelni! Jó elismerem! A tetőt tényleg meg kellene javítani, meg a kúpcserepekre is ráférne a tatarázás, de mindent egy szál magam nem kivitelezhetek! Hol van az én nagy és erős bátyám! Otthon van Budán, és ott tevékenykedik! (ironikusan)  

EDIT (azonnal közbevág) De azért mindig megcsinálja egyetlen szó nélkül, amit kérnek tőle, vagy ha úgy érzi meg kell csinálnia, mert a kis öcsikéje mindig másokra hivatkozik! El ne felejtsd!

TIBOR Mondd csak sógornő? Most szándékosan provokálsz, mi?! Jól vigyázz, mert a végén még túlzottan hamar kijövök a sodrásból!

EDIT Na, hát arra magam is befizetek! Kevés vagy te hozzám kisöreg! Nézd meg magad! Hagyod, hogy a saját apósod úgy bánjon veled, mint egy inassal! Hát tudod, mikor hagynám én magam! Te meg mindenben lesed a kedvét!

ÖZVEGY (próbálja békíteni őket) No, no, enyje gyerekeim! Csak nem fogom itt nekem egymásnak esni, amikor fontosabb dolgaitok is lennétek: például valaki – ha már itt vagytok -, lenyírhatná a füvemet, mert a motoros fűnyíró éppen tegnap döglött be!

FERENC (szó nélkül kimegy az ajtón, hosszan keresgél, majd egy agyonstrapált, berozsdásodott fűnyíróval tér vissza)

Mondd csak drága édesanyám? Te ezt az ócskavasat szeretted volna fűnyírásra használni?! Enyje na, hát ez még a meleg vizet sem igen viszi!

(a konyhaszekrényben különböző csavarhúzókat vesz elő, és javítgatni kezdi a gépet)

EDIT Feri! Ha mindenáron szerelni van kedved, akkor legalább vesd le a tiszta ruhádat, és vegyél fel valami ócskább dolgot, mert nem vagyok hajlandó az elhasznált gépolajat a vadonatúj pulóveredből kimosni! Megértetted?!

FERENC Hát, ha már ennyire aggódsz, akkor leveszem! (leveszi az ünneplő ruhát, és mintha egy jelentéktelen rongy lenne csak, a sarokba hajítja)

EDIT Azt a jó édes… Tudod, mit… Én itt a lelkem teszem ki, és akkor te meg így dobálod a szép holmiaidat! Legalább becsülhetnéd is a dolgokat, ha már az embereket sem tartod semmire! (mérgesen)  

FERENC Kérlek, most nem alkalmas a pillanat! Amint látod, ezt a gépet még be kellene pöccinteni, hogy rendesen lehessen használni! Aztán majd megbeszéljük! (koszos kezekkel munkához is lát)

(Edit fogja magát, tüntetően kimegy a nappaliba, ahol a bölcsőben nemrég aludt el a gyerek, óvatosan, és gyengéden ráteríti a takaróját, majd meghatottan nézi őt egy darabig)

EDIT Az én egyetlen, gyönyörű kisfiam! (suttogva mer csak beszélni, fel ne ébressze) Remélem, nem leszel olyan, mint jó apád! Néha egészen kibírhatatlan tud lenni!

Vége az I. Résznek