HARMADIK FELVONÁS

Pár hét múlva.

(Szín: mint az első részben. Nappali szoba. Florencia hálószobája; ízlésesen berendezve. Nyári délután, fülledt levegő.

Félix jön; hóna alatt aktatáska, üzletemberes külseje van.)

FÉLIX Szervusz.

FLORENCIA Szia cunci mókus. Mi van?

FÉLIX Ez az átkozott értekezlet kicsit elhúzódott…

FLORENCIA Hát, aki már felelős beosztásban van, nem panaszkodhat igaz-e?!

FÉLIX Majd igyekszem, hogy büszke légy rám!

FLORENCIA Azzal már most sincs különösebb gond!

FÉLIX (figyelmesen megnézi feleségét) Hogy te milyen csinos lettél! Nahát! Még vonzóbb vagy, mint amikor elsőre megláttalak! Ez igen!

FLORENCIA …És Annamarival mi a helyzet? Őt már nem szédítgeted annyira! Felteszem!

FÉLIX Csak nem tudsz titkos telepátiáddal máris olvasni gondolataim között?! Ez ám az újdonság!

FLORENCIA (nyúl a szennyesláda után, készülődik a mosáshoz)

Kérlek, ha lenne pár perced, akkor segíthetnél nekem a ruhák körül!

FÉLIX (azonnal kikapja kezéből a szennyes kosarat, megindul vele a fürdőszoba felé)

Bízd csak ide! Hu, ez aztán nehéz! (leteszi a kosarat, megtörli verejtékező homlokát) Bizony jó volna megint kicsit lefogyni, mert attól tartok már nem úgy bírom az iramot, mint rég!

FLORENCIA Nekem bejön ez a mostani fazonod cunci! (erotikusan megnyalja szája szélét, ami felhívás is lehetne egy keringőre)

FÉLIX (mint aki álomból ébred, és megvilágosodik) Jaj, hát mi van ma?

FLORENCIA Kigyulladt a ház?

FÉLIX Ugyan dehogy! Ma van az évfordulónk te kis butuska! (odamegy hozzá, megpaskolja a popsiját, és megcsiklandozza az arcát) Isten éltessen minket még – remélhetőleg -, nagyon sokáig!

FLORENCIA Éljen! Mikor veszed ki a megérdemelt szabadságot a hivatalban?

FÉLIX Hát… (egy jelentős pillanatig erősen gondolkozik) az a helyzet kincsem, hogy még nagyon új vagyok a vállalatnál, és attól tartok, ha már az első hónapban kivenném a szabadságot, mit mondana a főnökség? A végén még meg lenne a véleményük rólam, és lehet, hogy akkor úgy adagolnának a szabadnapokat is, mint a könyöradományokat!

FLORENCIA Jaj, nem legyél már ennyire tutyimutyi! Mi lenne, ha egyszer már a sarkadra állnál?! Mindent én csináljak helyetted is?!

FÉLIX Azt nem mondtam!

FLORENCIA De ne is tagadd! Gondoltad!

FÉLIX Helyben vagyunk!

FLORENCIA (valósággal szenvedéllyel) Attól még jobb ne lesz semmi, ha mindent félvállról veszel!

FÉLIX Már bocsánat, de honnét tudod, hogy nekem közben mennyi mindennel kell foglalkoznom?!

FLORENCIA Inkább az meglátszik rajtad, hogy te mintha még élveznéd is saját, önző kiszolgáltatott helyzetedet!

FÉLIX Neked drágám mindig olyan kitűnő meglátásaid vannak! Csak ámulok tőled! (színpadiasan levegőbe ugrik, ujjong)

FLORENCIA Ha így folytatod, azonnal befejezem a meghitt csevegést!

FÉLIX Emlékszel még az esküvőnkre drágám? (mint aki kedvére nosztalgiázik)

FLORENCIA Annyira még azért jó a memóriám!

FÉLIX Életem legjobb dolga talán ott volt; minden ingyen volt kaja, pija, éhes és mohó hölgytekintetek!

FLORENCIA Ne csábítgasd magad feleslegesen édes Casanova!

FÉLIX Pedig fogadni mernék, hogy neked is nagyon jó volt!

FLORENCIA Mikorra kell a szennyes?

FÉLIX Szerintem jobb lenne, ha hétvégére készülne el, mert attól tartok Szombaton is be kellene néznem: tudod csupán egyszerű rutin ellenőrzés!

FLORENCIA Majd igyekszem járatni a kezeimet!

FÉLIX Nem is hiszem el, hogy annyi év után kimondták a válást! Egyszerre megkönnyebbül az ember, de el is veszít valami nagyon fontosat: lelki támaszát! Te hogy gondolod szívem?!

FLORENCIA Kisebb erkölcsi mélypontnak is felfogható!

FÉLIX Holnap akkor beugornék az ingekért, ha szabad…

FLORENCIA Ha jól sejtem te nem csak a szennyes miatt jöttél most ide! Mást is szerettél volna mondani!

FÉLIX Így van! Minél jobban távolodunk egymástól, annál inkább érezzük, hogy összeköt minket a közös múlt!

FLORENCIA Hallgatlak! Mit akarsz mondani?

FÉLIX Milyen más lettél te! Mintha az egész emberi hozzáállásod egyetlen szempillantás alatt változott volna meg!

FLORENCIA Furcsa vagy különös szerinted?

FÉLIX Szerintem egyszerűen csak más, de megjegyzem jól áll, és nagyon bejön!

FLORENCIA (leül a nappaliban az egyik fotelra; elővesz egy zacskó gumicukrot, az édesség a gyengéje, rágcsálni kezdi) Tehát! Hallgatlak!

FÉLIX (előtte fel-alá járkál, látszik, hogy feszélyezve érzi magát az új helyzetben)

Mondd csak, drága exem? Mi lesz majd, ha azt mondom, hogy szeretnék miattad megváltozni, és tiszta lappal mindent elölről kezdeni? Ezzel a lehetősséggel talán egyikünk sem számolt! Rászokhatnánk a változatosság kedvvért a reményre is vagy nem?!

FLORENCIA (élénken, meghatottan)  Komolyan beszélsz? Mert már annyit tűrtem és nyeltem, hogy sokszor magam sem tudom mi a valódi, és mi a hamis!

FÉLIX (folytatja) Itt az ideje, hogy végre a hamisság álcája helyett az őszinteség ösvényét válasszuk! Tegyük fel, hogy mostantól kezdve igazat fogunk egymásnak mondani, még akkor is, ha sebezhetőségünkben újabb sebeket kell, hogy kapjunk, de ami a legfontosabb: többet már ne kelljen értelmetlenül menekülnünk, és elfutnunk megalkuvó problémáink elől!

(kicsit vár) De hadd mondjam el, hogy lenne számodra egy ajánlatom! Nagyon sokat rágódtam rajta, és ezt elhiheted!

FLORENCIA Ezt most gyorsan verd ki a fejedből! Még véletlenül sem maradunk együtt!

FÉLIX Honnan tudod, hogy egyáltalán mit akartam…

FLORENCIA Nézd… én nem akartam semmi rosszat, de… amikor te a világos, és józan meglátásaiddal könyörgsz annak, sohasem lehet valami jó végre! Ezt te is jól tudod!

FÉLIX Szépen kérdem tőled drágám! Mi lenne akkor, ha itt maradnék! A légynek se ártanék, sőt azt is vállalnám, hogy beköltözöm a spájzba, ha neked ez jobban megfelel! (hízelkedően)  

FLORENCIA Látod-látod! Egy felnőtt férfiember nem így viselkedik!

FÉLIX Az önállóság buktatóit is csupán csak most tanulom!

FLORENCIA Az a meggyőződésem, és most ne hergeld fel magad fölöslegesen, mert tudom milyen vagy, hogy menned kell innen! Hidd el szívem, jobb lesz mindkettőnknek, és ha eltelik egy kis idő, mondjuk tíz év, utána eljöhetsz látogatóba, és úgy foglak köszönteni, mint legrégebbi jó barátomat!

FÉLIX (szelídebben, letompított hanggal) Drágám, szükségem volna rád még most is! Mi ebben a baj?!

FLORENCIA Ne haragudj rám mókuskám! Tudod, hogy nem akartalak megbántani, csak az van, hogy…

FÉLIX Csak az van, hogy pont, amikor a legjobban szeretnék veled lenni, akkor dobsz ki, és fikarcnyit sem érdekelnek az érzéseim, amik a szívem mélyéről táplálkoznak!

FLORENCIA Te is nagyon jól tudod, hogy nem ragadhatunk bele az érzelmek mocsarába, sem a szenvedélyek sokszor süllyesztő züllésébe! Nagyon aranyos, és rendes vagy, hogy megpróbáltad az őszinteséget, de lássunk tisztán!

FÉLIX Férfibecsületem megkívánta, hogy utoljára békét nyújtsak neked! Ezt nem tagadhatod!

FLORENCIA Gondoltam is mindjárt!

FÉLIX Attól függ, most mit szeretnél felelni?

FLORENCIA Hát… nem bánom, na! Tehát azt akartad mondani, hogy benőtt a fejed lágya, már nem hajkúrázod a bigéket, és eszed ágában sincs, hogy újabb szoknyavadászatot tarts!

FÉLIX Nézd drágám! Néminemű gyakorlatunk azért van hozzá, hogy felnőtteknek látszunk! Csak egy kis kölcsönös megbecsülés és tapintat a dolgok lényegének titka!

FLORENCIA Az alkonyati boldogságnak is megvannak a maga szeszélyei… Félixem! Hagyjuk meg másoknak a boldogságot, mi már kiöregedtünk belőle, hajunkat is fűrészelni kezdte már a dér! Különben is még-még sok mindenben nem tartunk ott… (elrévedezve, kicsit melankóliásan)

FÉLIX Én ajánlottam, hogy kössünk különbékét, ne kívánjuk egymástól lehetetlent, csak amennyit ténylegesen adni tudunk egymásnak! Ez még nem színlelés, sem kölcsönös megalkuvás!

FLORENCIA De Félix! Hát nem veszed észre?! Ha most nem állítjuk meg saját magunkat, attól tartok, már nem is tudunk leszokni róla! Én felelőtlen, buta fruska voltam, te pedig nőcsábász tapasztalt macsó! Ha azt mondod, hogy kiöregedtél azt még valahogy elfogadom, de én nagyon vágynék a csendesebb boldogságra, melyben már fokozatosan perzsel a tűz, mint egy nyugodt, harmóniára kész tábortűz! Értesz engem?!

FÉLIX Megpróbálom!

FÉLIX Van még bármiféle reményem arra vonatkozólag, hogy megmenthetném töredék boldogságunkat? (esedezve)

FLORENCIA Mit szeretnél belőle megmenteni?! Aki egy álomképhez ragaszkodik görcsösen egész életében, talán az álmait sem tudja igazán elengedni!

FÉLIX Tévedsz, drágám! Az álmok azért vannak, hogy az ember ragaszkodjon hozzájuk, mert alkalom adtán még megvalósíthatók!

FLORENCIA Mondd csak életem? Hová lettünk mi az emberi arcok mögött? Mintha folyton lepleznénk valamit, vagy valakit!

FÉLIX Ez már valami! Még soha nem láttalak téged ennyire tisztának, és őszintének!

FLORENCIA Ne haragudj, de már olyan régen nem éreztem magamon egy férfi érintését…

FÉLIX Képzeld el, hogy mi is kísérletezni kezdenénk!

FLORENCIA Hiába! Úgy látszik, nem tudod megmagyarázni vagy megérteni!

FÉLIX Azért, ha megengeded, tennék rá egy halvány kísérletet!

FLORENCIA Csak parancsolj!

FÉLIX Köszönöm! (leveti zakóját, mert bemelegedett a beszédben, feltűri ingét, mely már tajtékosan verejtékes)  

Tehát, akkor! Én itt maradtam egyedül elhízva és cinikusan! Igaz?!

FLORENCIA Hát, ami azt illeti… Igen!

FÉLIX Na látod, megy az őszinteség, csak mindkettőnknek akarnia kell!

FLORENCIA Látod, ezt is olyan cinikusan mondod! Ezért van, hogy lassan megint migrének kezdenek el terrorizálni!

FÉLIX Azt jó jelnek veszem, mert az azt jelenti, hogy valamicske közünk még mindig van egymáshoz!

FLORENCIA Azért volna jó, ha egy Óceánnyi távolság választana el minket egymástól!

FÉLIX Mit ért a mi szerelmünk mondd?!

FLORENCIA Mindennél többet!

FÉLIX Téged valaki, vagy valami megbolondított, és most teljesen félre beszélsz!

FLORENCIA De Félix most már szálljunk le a körhintáról, mielőtt mindketten elszédülnénk. Meddig folytatható ez mondd?!

FÉLIX Már mint, mire célzol?!

Hosszú csend lett

FLORENCIA Meddig fogunk még így együtt vergődni egymás szeme láttára?! Kész kupleráj az egész!

FÉLIX Engem viszont ne ugrasson bele senki semmibe! Valamikor imádtam terveket szővőgetni, most meg már az se megy, mert belekényszerültem a munka monotóniájába!

FLORENCIA Felnőttek vagyunk, tehát témánál vagyunk!

FÉLIX Együtt kissé primitívek vagyunk szívem! Nem gondolod?

FLORENCIA Tessék??? Talán nem voltam veled mindig megértő, és tapintatos? Hogy érted ezt?! (kissé idegesen)  

FÉLIX (elfordul, hogy Florencia csak félig lássa a fényben az arcát)

Én csak azt szerettem volna, hogy megpróbáljuk ketten a boldogság töredékét! Érted ezt?!

FLORENCIA (kissé lemondóan) Azt hiszem igen! Én is megkívántam már a családi békét, mert semmi kedvem kisfiúkat beavatni a legelső szexuális gyönyörükbe.

FÉLIX Csakhogy ki tudtad mondani végre! Én meg már azt hittem kétszeresen is ebben a lakásban fogok megöregedni!

FLORENCIA Addig rendezhetnénk sorainkat… Nézd! Te most felajánlottad nekem a boldogságot, ahol nincs több tányértörés, sem kenyértörés, sem egymás torkának ugrás! Ha te is jónak látod, és beleegyezel, akkor elfogadom szívesen! (mint aki megkönnyebbült)  

FÉLIX Nekem megfelel! Áll az alku!

FLORENCIA Csak hogy figyelmeztetlek drága Félixem sajnos nem veled!

FÉLIX (mint aki bamba, idióta, érthetetlen képet vág, mert nem érti a helyzetet) Bocsánat! Hogyan??? Hogy értsem ezt?! Nem úgy volt kagylócskám, hogy együvé tartozunk?!

FLORENCIA Úgy volt… persze, elméletbe! De vedd észre magad mucus! Ez itt már a nyers valóság! (kezével körbemutat a színpadon)

FÉLIX Úgy érted azzal a surmó suhanccal akarsz együtt lenni, aki a minap…

FLORENCIA Hát miért is ne! Ő legalább még érezteti velem, hogy én is emberi lény vagyok, és amellett NŐ!

FÉLIX Már megint te kezded!

FLORENCIA Éppen azért van ez, mert már tisztába jöttem vele, hogy te azt a kis falmelléki boldogságomat is bizton elfuserálod, amit még együtt tölthettünk volna!

FÉLIX …És mi van akkor, ha én összejövők azzal a másik őzikeszemű szépséggel, aki kicsit butuska fruska, viszont veszettül bolondul értem?

FLORENCIA A boldogsághoz tehetség is kellene, nem gondolod! Minden egyes napért keményen meg kell dolgozni, de úgy hogy az emberben ez ne legyen kötelességszerű tehertétel!

FÉLIX …De ha megígérem, hogy ezentúl minden rendbe jön, és normálisak leszünk?

FLORENCIA Az sem lenne számunkra egy életbiztosítás; talán, ha életünk húszas éveinek a végén még próbálkoztunk volna egy újabb gyerkőccel… talán, esetleg… már nem is tudom! (lemondóan)

(gyönyörű nyárias jellegű ruhát vesz fel, legalább tíz évet letagadhat eredeti korából, enyhén kisminkeli magát, kiengedi haját, és most tényleg úgy fest, mint aki randevúra készül)

Hát akkor én már mennék is! Pá!

(Ajtó felé megindul határozott léptekkel, Félix ügyetlenül, csetlőn-botlón átbukdácsol a bútorok halmain és igyekszik útját állni)

Egy lépést se tovább! Kérlek, ha van még benned egy jottányi emberi érzés, akkor még nem hagysz magamra!

FLORENCIA (megtorpan a lépteivel, megszánja exét, de azért kinyitja az ajtót) Igen! mondhatod! Talán tud még várni tíz percet!

FÉLIX Akkor most mi lesz?! Elbúcsúzunk egymástól örökre? (kétségbeesetten)

FLORENCIA Jaj de butuska kelekótya vagy! Azt nem mondtam! Csupán annyi jegyeztem meg, hogy ezentúl majd bele kell törődnöd, ha esetleg más pasi oldalán látsz!

FÉLIX Ez nem igazság!

FLORENCIA Látod! A létezés egyik sarkalatos alaptörvénye hogy sosincs egyetlen, végletes igazság, mindig csak morzsák akadnak, melyet az ember fölcsipegethet, ha akar! Lásd be, hogy szabadulnunk kell ebből az ördögi spirálból, melybe önmagunkat is kis híján elsüllyesztettük! 

FÉLIX (félreáll az ajtóból, hagyja, hogy volt felesége távozzon)

Azért időnkét ugye majd felhívsz, és talán beszélgethetünk még együtt hármasban is akár – mármint a legújabb barátoddal!

FLORENCIA (csöndesen) Látod nem olyan rossz dolog az őszinteség, színlelések nélkül!

(kimegy az ajtón, mire azt az enyhe húzat becsapja)

FÉLIX (kivesz a zsebéből egy megcímzett borítékot, és művészi gonddal elhelyezi a nappaliban a kis asztalra, ahol általában újságokat szoktak tartani, de most üres, és tiszta, kiszól Florencia után)

Keresztúton állunk szívem! Ha továbbra is ennyire bizonytalankodunk jövőnket illetően belehasadhatunk, mint az érett mag a magházba! (hangosan mondja, hangja erőteljesen visszhangzik, és ettől olyan kísérteties)

FLORENCIA (halkan, távolodóbban) Ne emészd magad, hisz egyikünknek sincs oka rá!

FÉLIX (odaballag a nappaliban az üvegezett szekrényhez; kivesz belőle egy esküvői fényképalbumot, és megnézi még utoljára az esküvői képüket, melyen bizakodva tekintenek mindketten a jövőbe, és bűbájosan mosolyognak…)

Függöny