ELSŐ FELVONÁS

 

 

Szín: Szépen berendezett, négyszobás lakótelepi lakás nappalija. Jobbról a bejárat, ami az előszobába vezet. Bejárat mellett van a gyerekszoba; fiúké volt. Hátul egy ajtó, mely egyben a mellék helység is. A szín előterében helyezkedik el a nappali teljes valóságában. A nappali szobát egy hatalmas boltív köti össze az előszobával, és a kis étkezőhelységgel.

A berendezés: Ízléses, nyolcvanas-kilencvenes évek stílusát idézi; meghatározó a hatalmas, beépített sötétbarna ruhásszekrény, mely az ablak mellett van. Olyan az egész szoba, mintha a régi és új stíluselemek egymással rokonszenvesen keverednének. A videó magnó kölcsönhatásban van a DVD-lejátszó harsány, szürke színével. Van egy dohányzóasztal a szekrény előtt, amire virág került, de a családtagok ezen szokták pihentetni megfáradt lábaikat. Két öblös fotel, és egy hosszú kanapé, mely a boltív mellett áll, és szemben van a tévével. A falon egyetlen festmény látható; a párizsi Eiffel-tornyot ábrázolja, és egy másik kép de ez már a sötét beépített szekrény üvegvitrinjében kapott helyett; az egyetlen olyan kép, amin együtt van a háromtagú család. Az egyetlen lámpa, mely estefelé megvilágítja a nappali szobát az ablak mellett alig pár méterre áll, és olvasólámpának is használatos. Kényelmesen az egyik fotelt oda lehet tolni, ha valaki olvasni szeretne.

A nappali melletti kis étkezőnek a falán kapott helyett a telefon. Mellette az étkezőasztal.

Idő: 2014. Nyári, kánikulai délután.

Az udvaron egy meglehetősen káromkodó emberke éppen a szemeteskukákat üríti ki, mert a szemetesek éppen a kukákat viszik el.

Florencia 30-33 év közötti fiatalasszony, sürög-forog a nappaliban, sohasem tud egyhelyben megmaradni. Éppen takarít; gyönyörű hollófekete haját egy kendőbe fogja, hogy ne lógjon a szemébe, lehet fejpánt is. Szekrényajtót törölgeti, és közben a polcokról törölgeti a port. Az egyik fordulónál benyúl az üveges vitrinbe, és megszemléli a régi családi fotót, majd gyorsan visszateszi meghatódva. A kínzó rendszeretet van ebben a rakosgatásban…

 

Kintről nyekergő ajtónyitás.

 

FLORENCIA (abbahagyja a munkát, megáll) Nem hiszem el! Már megint mi van?!

FÉLIX No, de drága libuskám! Hát nem kell mindjárt a fejemet is leharapni! Csak azt gondoltam, hogy megkérdezem, hátha segíthetek valamit! (écelődve, kedveskedőn)

FLORENCIA Ne csak kérdezd drága egyetlenem, hanem cselekedd is!

FÉLIX (belép. Túl van már a negyvenes, kicsit sántítva lépked, mint akinek fájdalmai lehetnek, sokkal idősebbnek látszik, mint gyönyörű asszonya.)

FLORENCIA (szemtől szemben farkasszemet néznek egymással) Hát nézze meg az ember! Hogy mersz sántítani, amikor nemrég vettem neked új cipőt?! (Csípőre teszi a kezét, ellenségesen áll) Azt mondtad az áruházban, hogy kényelmesen érzik benne magukat a lábikráid! Hát akkor? Mi a gond?

 

(megragadja az ormótlan, nagydarab kanapét, és ki akarja húzni, hogy a háta mögött is letörölje a port, de alig bírja megmozdítani)

 

 Látom nagyon kényelmesen elvagy ott egymagadban! Az még véletlenül sem fordult meg abban a széles látókörű eszedben, hogy talán segítened kéne?! (éppen csak kicsit sikeredett elmozdítania a kanapét, ez is arra jó, hogy láthassa, miként reagál férje erre)

FÉLIX Muszáj neked mindig csinálnod valamit? Esküszöm, hogy egy robotot kellett volna feleségül vennem: egy komplett háztartási masinát, mert az csak végrehajtotta volna az utasításokat, és nem hepciáskodott volna annyit, mint ,,egyesek”!

FLORENCIA Inkább fogd be azt a kritizáló, kicsi szád, és inkább segítsd megemelni ezt a fránya kanapét!

FÉLIX Minek kell neked folyton kísérteni a sorsot, mi?! Figyeld csak meg libuskám, ha továbbra is így folytatod, a végén még sérvet kapsz a nagy erőlködéstől! (szándékosan lassan vánszorog a kanapéhoz)

FLORENCIA Az ég szerelmére! Volnál szíves és megfognád ezt az átkozott bútort, hogy tisztességesen kitakaríthassak?

FÉLIX (már a kanapé másik végénél van, egyelőre csendben várakozik) Ennyire sürgős?

FLORENCIA Látom, ám én, hogy mire spekulálsz! Azt akarod, hogy fölidegesítsem magam, hogy te közben éjjel kedvedre bámulhasd azt az átkozott focimeccsedet! De így is jó! Ha most nem segítesz, akkor hidegtál lesz neked vacsorára, és nem is foglak kiszolgálni!

FÉLIX (köszörüli a kényelmetlen helyzetben a torkát, keresi a megfelelő szavakat) Tudod… életem… az csak úgy volt…

FLORENCIA Ez engem a legkevésbé sem érdekel! Értsd meg! Segíts már, a jóisten áldjon meg! Most még mi lelet, ha?! Miért krahácsolsz, mint valami göthös lélek?

FÉLIX (erősen, rázkódva krahácsolni kezd, mint aki túlzásba vitte a dohányzást) Tudod… ez csupán a poratkáktól lehet! Inkább tedd le ezt a förtelmet, és nézzünk meg együtt valami filmet!

FLORENCIA (elengedi a kanapé végét, nagyot puffan az ágy)

FÉLIX Most miért kellett földhöz vágnod! Elment az eszed kis anyám? (dühösen)

FLORENCIA Ha nem vetted volna észre törékenyek, és érzékenyek az ízületeim is, és nem bírtam sokáig tartani!

FÉLIX Persze, persze! Én megértem! Megakarod magyarázni a lehetetlent is!

FLORENCIA (leül a kanapéra, a törlőrongyot még most is a kezében szorongatja)

FÉLIX Egyszerűen fel nem foghatom azzal a híg agyammal, hogy miért kell neked valahányszor hétvégén itthon vagy fölforgatnod ezzel az örökös higiéniás mániáddal a lakást?!

FLORENCIA (Két karját a mellén összefonva, konokul, makacs ellenállással hallgat, minden érzelem látszik most az arcán)

FÉLIX Bocsáss meg drága, nem akartam! (letérdel hozzá, és ölébe hajtja a fejét, látszik, hogy mennyire sebezhető)

Tudom, hogy néma egy kiállhatatlan seggfej is tudok lenni, de szeretném, ha tudnád, hogy a világon mindennél jobban szeretlek!

FLORENCIA (megértőn simogatni kezdi férje haját, és dúdolgat neki valamit, mintha alvó gyereke lenne, meghatódik)

Csicsija babája, elalszik a kis mátka! Drága, kis süke-bókám!

FÉLIX Drágám! Ne áltasd magadat! Hisz tudom ám én, hogy mire megy ki a játék! Most legszívesebben két kézzel fojtottál volna meg!

FLORENCIA Ugyan már szívem! Nem lehet, hogy most is csak képzelődsz? (kedvesen még mindig végigsimítja párszor)

FÉLIX (most feláll, lassan távolodik tőle) Ugyan már! Te is tudod, hogy ez nem igaz!

FLORENCIA Na, jó! Elvesztettem a fogadást! (finom iróniával) Bizony-bizony vannak napok, amikor istenesen elpüfölnélek azzal az anyádtól ajándékba kapott sodrófával! De te azt nem vennéd észre, ha valóban el akarnálak tenni láb alól!

 

(sejtelmesen villogtatja a szemeit, ajkán különös, túlvilági mosoly jelenik meg)

 

FÉLIX Drágám! Ne áltasd magad nekem! Nekem is bőven volt kitől ellesnem a magam kisstílű, szánalmas trükkjeit!

 

(bermudanadrágjának zsebéből most előveszi bicskáját, és látványosan kihajtja a pengéjét; látszik az edzett vason megcsillan a fény, mely egyfajta fenyegetést jelöl…)

 

FLORENCIA Van egy cigid? Most jó volna egy kis baráti füstölés!

FÉLIX Azt hittem ezt már ezerszer megbeszéltük kedvesem! Rendes nő nem dohányzik az ura előtt sem, legfeljebb stikában!

FLORENCIA (odasiet a szekrényhez, felrántja a két ajtaját, és fehérneműi közül kihalás egy szálat, óvatosan rágyújt)

Kösz az önfeláldozásodat bogaram! Rengeteget ér!

FÉLIX Látom, te magad is nagyon jól megtudod magadat oldani!

FLORENCIA Nem hiszem el! Látod! Ha akartam volna már régen itthon hagyhattalak volna, és élhettem volna a magam jól berendezkedett életét!

FÉLIX No! Hát mit hallok? (hegyezi kíváncsian, színpadiasan a füleit) Miért csak nem tűnt máris fel az életedben egy újabb lovagocska, akit kedvedre az ujjaid köré csavarhatsz, amikor csak gondolod?

FLORENCIA Ugyan, drágám! Nekem az a személyre szabott véleményem, hogy erre a kis tiszavirágéletre már nem érdemes, hogy egymás torkának essünk, mint a bennszülöttek!

FÉLIX (a nappali kanapéjára dől átszellemülten, és megkeseredetten)

Jaj, Istenem! Mondd csak? Mikor még nagyon fiatalok voltunk, vajon akkor is azt gondoltuk talán, hogy mikor középkorúak leszünk, kihuny belőlünk a minket éltető láng? Hát, ha száz évig élek sem tudom már visszacsinálni azt, amit egymás ellen elkövetünk!

FLORENCIA Azért drága, nem kell még így hisztériázni! (óvatosan, mintha egy fenevadat akarna megközelíteni, csak lábujjhegyen merészel közelebb lépni a kanapéhoz)

Mondd csak, drága kincsem: Olyan rossz volt együtt végiggürcölni ezt a mostani silány életet?!

 

Hirtelen fojtott csend uralkodik, mindketten némák.

 

Édes uram! Gondolj csak vissza, miféle egyetemes bizalomra épülő összerendezettségben kellett végigvergődnünk szinte már naponta egymás tudatos elviselését, míg az egyikünk csak felmerte emelni egyáltalán a hangját, hogy tiltakozhasson? Ami egykor szinkronnak tűnt, aki derült, hogy tökéletes kakofóniában álldogál! (előtte pukedlizik)

FÉLIX Szívecském! Azt hiszem, te most nem mondasz nekem igazat! (kicsit felül a kanapén; szemléli gondosan)

Minden boldogságban vannak előre el nem rendezett hullámvölgyek, és az emberek annál jobban és elégedettebben szeretik egymást talán, minél hatékonyabban, és célszerűbben tudják kezelni a közöttük lévő esetleges konfliktusokat és súrlódásokat!

 

Kis csend.

 

FLORENCIA Tudod, mit? Inkább beszélgessünk, abból még nem történt semmi galiba! (mint aki szándékosan igyekszik elterelni a másik figyelmét)  

FÉLIX (viccesen, grimaszolva) Nem-e?! Hát akkor a múltkori tollpárna tépegetősdi vajon mi volt?

FLORENCIA Én inkább úgy fogalmaznék, hogy hirtelen fölindulás, esetleg kibékíthetetlen ellentét!

FÉLIX Áhá! No, és a dohányzóasztalt miért kellett ripityára törnöd, ha szabad kérdeznem?! (szemével kíváncsiskodón kacsint)  

FLORENCIA Rossza helyen volt sajnos, a lehető legrosszabb időben!

FÉLIX Hát nekem aztán nyolc, ezek után!

FLORENCIA Látod, édes uram! Mi még egy egyszerű beszélgetéshez is beszámíthatatlanok vagyunk! Ezért nem illettünk össze sohasem! (kicsit neheztel)

FÉLIX Azt hiszem, hogy ezt nevezik a házasság harmóniájának. Viszont az kétségtelen, hogy az utóbbi zaklatott időben kissé… eltávolodtunk egymástól! Te mit gondolsz?

FLORENCIA Hát… (töpreng, fejét töri) Ami igaz, az igaz! Nagyon kevés időt szenteltünk csak egymásnak!

FÉLIX Azért valljuk csak be (körbetekint) Hisz egymás közt vagyunk; ez azért szánalmas nem? És inkább szégyen! Pedig mennyire ujjongtunk még, amikor fiatalabbak voltunk…

FLORENCIA Már megbocsáss, te most az életkoromra célzol?! (mintha megsértődne)

FÉLIX Ugyan dehogy! Én csak… megpróbáltam meglátni a dolgok mögötti összefüggéseket! Miért? Te mire gondoltál?

FLORENCIA Látod! Tipikus pasi vagy! Azt gondoljátok magatokról, hogy az óriási egotok majd kihúz benneteket a salakból, meg hogy a nőstényeknek is csak a háztartás vezetése lehet az egyetlen feladatuk! Mindig is egy puhány pöcs voltál!

FÉLIX (még mindig erősen fogja a kanapé egyik végét) Nem gondolod drágám, hogy ez enyhe túlzás?!

FLORENCIA (kihívó nyugalommal) Hát ebből is láthatjuk, hogy mennyire vagy edzett: úgy erőszakolod azt a szerencsétlen kanapét, mintha valamiről tehetne, vagy jóvátehetetlen bűne lenne!

FÉLIX Csak levezetem a feszültséget, ha érdekel! (fojtott durcásan)  

FLORENCIA Emlékszel? (hirtelen másutt járnak a gondolatai)

Amikor megvettük az áruházban ezt az egyszerű fadarabot mindketten egyetértettünk abban, hogy csodálatos éjszakánk lesz majd együtt… és aztán… nem is tudom… talán bennünk szakadt meg valami!

FÉLIX Butaságokat beszélsz édesem! (elhessentené magától a gondolatot)  

FLORENCIA Igen?! Vajon segítség nélkül meddig bírod tartani nagyapó? (gúnyos)

FÉLIX Ha még veled lehetek, és élvezhetem szellemi párharcodat akár a végtelenségig! (látszik rajta, hogy majd megszakad, feje már lilul, elszíneződik, látszik rajta, hogy erőlködik)

FLORENCIA Mit szólnál hozzá, ha öngyilkos lennék, és az örökségből nem kapnál egy petákot sem?

FÉLIX (elege van már az erőlködésből, kicsit a térdén nyugtatja a súlyos bútort, míg szusszan egyet, felesége odamegy hozzá, megpróbál segíteni)

FLORENCIA Látod! Az az örökös hímsoviniszta egod fogja a magad fajtát a sírba tenni!

 

(megfogja a kanapé végét, és ketten leteszik a földre, aztán Florencia tologatni kezdi a bútort ide-oda)

 

FÉLIX Drágám, drágám! Halló! Föld hívja a boszorkát! Itt vagy még? (ironizál kedveskedve)

FLORENCIA Te ne próbálj szemtelenkedni, mert fenéken billentelek! Ha akarsz valamit, hát most mondd meg! Ki vele! (ellenségesen megint csípőre rakja a kezét)

FÉLIX Igenis, asszonyom! (színpadiasan közelebb megy hozzá, letérdel, és megcsókolja kezeit) Jaj, drága! Hogy engedhettem el egy ilyen rendkívüli asszonyt? Most mondd meg?!

FLORENCIA Azért kedves uram, mert világ életedben magadnak való voltál, és semmi más nem izgatott ezen az egy földön, csakis saját magad!

FÉLIX No, no, no! Nem kell mindjárt így fölfortyanni! És az mi volt, hogy hetente mentél a fordászhoz, meg a manikűröshöz? Miért kellett neked majdnem mindennapra új frizurát csináltatnod? Talán nem volt jó az eredeti hajszíned? (csipkelődve, mégis kedvesen)

FLORENCIA Látod! Ezt szeretem benned! Hát, drágám! Ha nem vetted volna észre társadalmunk, melyben most élni vagyunk kénytelenek, és boldogulni sajnos mindig is a kinézet alapján ítélkezett, és itt már egyáltalán nem számít az, hogy valaki hány szakképesítést, vagy uram bocsá’ diplomát birtokol! Különben is, mikor volt utoljára, hogy a munkaügyi hivatalnál tettél kisebb látogatást?

FÉLIX Szeretem, amikor ennyire tüzes és felkészült vagy, mert ekkor hozod ki belőlem is a maximumot! Szinte jótékonyan izgat, és vibrál tőled a levegő, még a vérem is bizsergetőn felforr!  

FLORENCIA Látod, drága! Megint elszóltad magad! Az életet tartalmaiban kellene megtanulni élvezni, és nem mindig erre az ostoba versenyhelyzetre gondolni!

FÉLIX Ha-ha! Mondja ezt egy olyan, akinek az a hobbija, hogy sziklát mászik, és edzőterembe is jár, mert a végén még túlságosan hamar felszaladhatnak rá a kilók! És azt ugyebár senki sem szeretné! Eltaláltam?!

FLORENCIA Most szemétkedsz!

FÉLIX Kicsim, kicsim! Fáj az igazság igaz?! Az én idegeimen is nyugodtan lehet szánkózni… Nézd csak! Nem megbeszéltük, mikor ma reggel nyugodtan, békésen ölelgetve egymást kikeltünk az ágyunkból, hogy békén hagyjuk egymást, és egy jót beszélgetünk? Ezt szeretném betartani! De, úgy látom kegyed mérhetetlen méregzsák!

FLORENCIA (indulatba jön, megfog egy vázát, fölveszi)

Mindig csak én ugye? És ki mellettem a másodhegedűs? Várjál! Meg ne mondd! Csak nem te?! Hát mi vagy te, mi?! Egy szerencsétlen, munkanélküli tróger lennél, ha én, nem hozlak fel a saját szintemre! Ehhez tartsd magad! Te beszélsz békéről, amikor majd megfulladsz csak, hogy tiéd lehessen az utolsó szó joga! Nézz tükörbe kisapám, jó!

 

(a vázát visszateszi a dohányzóasztalra, majd rámutat az előszobában álló fogasok melletti tükörre)  

 

Látod magad ugye! Teljesen ki lettél égetve! Ez sajnálatos!

FÉLIX Fölösleges hepciáskodnod itt, és adni a fenekem alá a lovat drágám! Én tisztában vagyok kényes helyzetemmel! Te pedig egy erős, rendkívüli, független nő vagy, aki kikövetelheti magának személyiségi jogait! Sajnos megöregedtem! De ha számít valamit, a boldogság, és a megtalált öröm, még mindig létezhet két ember között akkor is, ha összekaptak valami bagatell ügyleten!

FLORENCIA Na, végre kibújt a szög a zsákból! A macsóbőrbe bújt kisfiú végre megmutatta igazi énjét! Dicséretes! Mindjárt sírok! (gúnyos szarkazmussal)  

FÉLIX Kincsem! Tudom, hogy nem vagyok egy szent, vagy angyal, mint ahogy minden embernek van kisebb-nagyobb hibája, mert a hibáinkból tudunk tanulni, és továbbfejlődni! De most akkor még szépen kérdelek, miért ingerelsz engem folyton? Senki nem égeti két végéről azt az istenverte gyertyát egyedül csak te!

FLORENCIA (ingerülten a tévé újsággal megcsapkodja párszor a dohányzóasztalt)

Hát persze, már megint én ugye? Mi vagyok én, egy istenverte házisárkány?! (fölborzolt, zihált hajával most valóban egy kiállhatatlan perszóna benyomását kelti)

FÉLIX Drágám, esetleg most te nézz bele a tükörbe! (kedvesen a tükör felé terelgeti lépteit)

FLORENCIA (kutatón belenéz a tükörbe, és elborzad, kikel magából)  

Már megint? Ez is egyedül csak miattad van! Hová lett egykori önmagam! Teljesen begőzölök, ha melletted vagyok, és elöntenek azok a fránya hőhullámok, meg a hormonok!

FÉLIX Bár csak hasonló jókat tudnék mondani együtt töltött szexuális életükről! (jelentőset sóhajt)

FLORENCIA Persze most én vagyok a terrorista inkvizítor, mi? A férfigyilkos, aki minden asszony rémálma!

FÉLIX Drágám! Bocsáss meg, ha közbevágok, de muszáj ezt ordibálva megvitatni? Amikor neked olyan édi, pacsirta hangod van! Az ember lelke megváltást nyer, ha csak hallgatja!

FLORENCIA Hát vedd tudomásul, hogy akkor és ott ordítok ahol, és ameddig akarok! Ez egyelőre még az én házam is! Világos?! (idegesen föl-le futkos össze-vissza)

FÉLIX (krákog egyet) Nézd drága! Mi ugyebár egy szerződést kötöttünk, ami igazából a lelkünknek volt egyfajta megállapodás! Szólj nyugodtan közbe, ha valamit rosszul mondanék…

FLORENCIA Akkor bizonyára másnapos lehettem, mert nem emlékszel jól a történtekre!

FÉLIX Akkor engedd meg, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeidet!

FLORENCIA Házasságot is úgy látszik többször kötöttünk, minden egyes háborúskodás, csatazaj után egyszer! Most már mit számít neked a házasság, mi?!

FÉLIX Oh! Bocsánat! Talán hibádzik egy aprócska részlet ebben a te kis mesédben! Nevezetesen te jöttél hozzám! Hát nem emlékszel szívem?!

FLORENCIA Még hogy én??? Te kis pimasz!

 

(odamegy hozzá, és gyengéden megpaskolja az arcát két oldalról)

 

FÉLIX Jó! Mindent bevallok, és elismerek! Most kissé ideges vagyok! Így már megfelel?!

FLORENCIA Még most sem mondasz igazat, ugye?!

FÉLIX Mi már annyira ismerjük egymás mellékzöngéit aranyom, hogy óramutatót lehetne igazítani minden rezdülésünkhöz! Valld csak be!

FLORENCIA Mondd csak édes uram? Tulajdonképpen mi mire várakozunk egy életen át?!

FÉLIX (magán érzi, hogy erősen verejtékezni kezd, mert sarokba lett szorítva az adott helyzetben, mentegetőzni fog, megpróbálja magát kivágni)

Mi mindig vártunk valakire! Vagy talán… ez így ebben a formában nem is egészen pontos! Mi lehet, hogy csak egy alkalmasabb helyzetre várakoztunk egész hitvánnyá közönyösített, aljas, kisstílű életünkben, remélve azt, hogy helyettünk valaki majdcsak megment minket! Azért még most se harapjuk át egymás torkát!

FLORENCIA De drágám! Ezt a meccset mi már régen ketten játsszuk, mint a sakkjátszmát! Olyanok vagyunk, mint a hezitáló nagyhatalmak, akik, ha megsejtik, hogy kihúzták lábuk alól a talajt azonnal ultimátumot intéznek egymás ellen!

 

(Most a színpad előterébe jön, elhelyezkedik kényelmesen, nem sietve, mintha csak magában, megfontoltan beszélne)  

 

…És majd megtörténik, hogy mindkettőnket hallva talál valamelyik nagyon távoli rokonunk, akiknek csupán csak addig számítunk igazán, ameddig hasznot tud sajtolni belőlünk… Vajon mennyit lehet még egy reménytelenített helyzetben kiabálni? Fölösleges szépíteni a dolgokat Édes! Mi már annyira ismerjük egymás rigolyáit is, hogy fölösleges! A kör bezárult! Talán már csak az számít, az a furcsa érzésféle, mely egykor talán mindkettőnkben mélyen, és intenzív ragyogással lobogott szüntelen… Az egymáshoz vágott ocsmány, szitok-szavak az egyedüli bizonyítékok arra, hogy azért valamilyen módon még közünk van egymáshoz!

FÉLIX (Óvatosan mögéje settenkedik, megértőn átkarolja derekát, és beleszagol hajába)

Ugyan már drágám! Ne hülyéskedj már!

FLORENCIA (rá sem figyel, csak mondja tovább)

Fölösleges finomkodni édesem ezt te is nagyon jól tudod! Hízelkedéssel már nálam semmire se mész! Inkább áruld csak el nekem: Mit tudsz felhozni a mentségedre?

FÉLIX Mit pattogsz kis anyám itt összevissza?

FLORENCIA Ez csak bevezető volt egy újabb háborúhoz, ami csak most kezdődik…

FÉLIX Hát drága! Azt gondolom, ezt már jó régen elkezdtük valahol az őskorban, és mi vagyunk az egyedüli szenvedő alanyai!

FLORENCIA Amit eddig átéltünk talán sokkal inkább összerázódás volt, hogy lefaragjuk egymásról a kellemetlenkedő feleslegeket! Csupán bemelegítés a valódi erőpróba előtt.

FÉLIX Azt hiszem, én átnézek a haverokhoz! Most megy egy jó kis focimeccs az új plazmatévén! Te is tudod, hogy az az a micsoda, aminek síkhorizontú a képernyője! (mint egy ujjongó gyerek)  

FLORENCIA (elé áll, mókásan, de szigorúan) Ilyen könnyedén azért ne hidd, hogy megúszhatod! Nem mész te innen sehova, csakis a holttestemen át!

FÉLIX Kicsi szívem! Mi ütött beléd! Csak nem rossz napod volt! (aggódó arcot vág, mint akit tényleg aggódik valami miatt)

FLORENCIA Nekem mióta csak téged ismerlek édes állandón gyötör a lelkiismeret-furdalás, mert folyamatosan a hibáimra emlékeztetsz!

 

(megszabadul a harisnyájától, hallatlanul erotikus mozdulatokkal)

FÉLIX Vigyázz, drága, jól vigyázz! Nekem is megvoltak már a magam bajai, és gondjai! Szerintem te csak klimaxolsz, mert túl vagy már bizonyos életkoron, és most attól félsz, hogy örökre elhagynak! Valld csak be nyugodtan! Figyeld csak meg a dolgok összefüggéseit! Nem telik bele tíz perc, és te majd az áldott édesanyámmal jössz, hogy minek szült ekkora mihaszna csirkefogót a világra, és meg a te jó apádat, hogy már az első alkalommal túlzottan nem kedveltük egymást! Aztán jönnek a kedvenceim a tányérok, és a vázák! Tudod mit? Ezt nem várom meg! Csinálj magaddal, amit akarsz! Tőlem fel is akaszthatod magad a legelső út menti fára! Csak vigyázz, hogy elegendő köteled legyen, és lehetőleg jó magas pontról vesd magad a mélybe! (már épp készülne rá, hogy faképnél hagyja)  

FLORENCIA (csak áll előtte, teljesen értelmetlenül) Mennyire egyszerűnek tűnik a felállás! De legalább azért néha-néha megkérdezhetnéd tőlem, hogy vagyok? Vagy nincs-e valamire szükségem?

FÉLIX (nagyon udvariasan, tapintatosan odamegy elé, letérdel, kezet csókol)  Nincs valamire szüksége drága asszonyom? Így gondoltad?!

FLORENCIA Jaj, édes! Ha komolytalan vagy akkor a kutyának sincs szüksége rá!

FÉLIX …És megbocsáss asszony! Te megkérdezted valaha is, hogy hogy érzem magam? Emlékszel még a magas lázamra? Ki ment a patikába? Ki inhalált? Ki vonszolta, ráncigálta bele magát a betegágyba? Pontosan! Sajnos egymagam! Ez nem éppen a legszimpatikusabb tulajdonságod!

FLORENCIA Milyen megható, ahogy saját magadat sajnáltatod! Ez aztán az igazi művészet! Belőled egyszer nagy író vált volna, ha nem haltál volna meg!

FÉLIX Látod édesem, látod? Most is te kezdted!

FLORENCIA Csupán egyetlen szál virágot, ha vettél volna nekem! Ehelyett? Egész nap csak lustálkodol, meg heverészel! Hát ebből elég! Vedd tudomásul! Szabad szellemű, felvilágosodott nő vagyok! Vannak bizonyos elveim! (kihúzza magát egyenesen, finom, és kecses idomai mind látszanak…)  

FÉLIX Hát azt már magam is látom!

FLORENCIA Ne merészelj szemtelenkedni, amikor komoly dolgokról folyik bájcsevejünk!

FÉLIX De szívecském! Csak nem ennyire haragszol? Szemlátomást égnek áll a hajad, és füstölsz is! Enyje, enyje!

FLORENCIA (zilált fürtjei az arcába lógnak, de még így is roppant csinos benyomást kelt, mint aki megfáradt)

Hát csodálkozol rajta? Egész napom másról se szól, mint tegyem meg ezt, tegyem meg azt! Egy idő után már teljesen elegem van mindenből!

FÉLIX Ugyan, ugyan! Mondd csak drága? Mit tudok még én tenni, hogy jobban érezd magad?

FLORENCIA Hát… ötletem az volna (csábosan, kihívóan szemez vele)  

De ne erőltesd meg magad, hogy még ellenállhatatlanabbnak tűnj, mert ebben a kétségbeejtő helyzetben úgy sem vagy az!

FÉLIX Ne azért annyira nem kellene ezt a dolgot sem nagydobra verni! Nem gondolod?!

FLORENCIA Talán azt is mondhatnád a szemembe, hogy mindenért a hárpiatermészetem a felelős! Ugye?!

FÉLIX Ne feledd ezt most te mondtad ki!

FLORENCIA Hát csak örülj még egy darabig édes uram, hogy annyira lenyűgöző vagy, hogy neked egyszerre minden sikerül! (kellő iróniával)

FÉLIX Mostanában – tudod -, azon töprengek, hogy hol kellene tartanom? Szerinted?

FLORENCIA (megfordul saját tengelye körül a hatás kedvéért)  

És mit gondolsz, talán én a jókedvemben szedegetem össze naponta harminchat órás felügyeletben a betegek alól a piszkot? Jó vicceid vannak, mondhatom! De hát az embernek valamiből élni is kell! De bizonyára már te is tudsz róla, hogy manapság egy biztos állás sem megvalósult életbiztosítás!

FÉLIX Majd meglátod! Ha egyszer a tőzsde kinyit! Haj, haj! Csak akkor ütjük meg a szerencse fogát!

FLORENCIA Ezt nem egészen értem! De te álomvilágba ringatod magadat édesem, ha azt hiszed, hogy a vakszerencse, majd fogja magát, és hipp-hopp egyszer csak hozzád pártol! Nevetséges vagy!

FÉLIX Jaj, édesem! Annyira jólesik az elismerő dicséreted, hogy sokáig szóhoz sem jutok!

 

(önmaga előtt is meghajol, és ellenőrzi meghajlását a tükörben, tehát egy kissé hiú ember is)

 

FLORENCIA Látom a te optimistaságodnak még egy katasztrófa sem ártalmas!

FÉLIX Ez csak azért van, tudod, mert soha nem hagy cserben briliáns humorérzékem! Talán egyszer te is kipróbálhatnád! Ehelyett mindig úgy vagy feldobódva, akár egy ecetbe beáztatott uborka!

FLORENCIA (járkál egy kicsit, úgy néz ki, mint aki szabályosan vallatja férjét)

És mondd! Mi a garancia arra, hogy ne sikerül a terv? Mert ebben az adok-veszek, érdekközpontú világban sajnos akadnak egyesek, akik még a saját anyukat is eladnák bátran, és önként a felkínált sikerek reményében!

FÉLIX Túlságosan borúlátó vagy drágám! Nem kell mindenkiről a gonoszságot feltételezni!

FLORENCIA Oh, bocsánat! Ugye most azt akartad mondani, hogy ellentétben veled, a nagy, magabiztos, erős, és számító hőssel, aki védi az ártatlanokat, és támaszt nyújt az áldozatoknak… micsoda eget rengető, romantikus illúzió!

FÉLIX Még mindig jobban állok, mint te és az örökös, önsajnáltató nyavalygásaid!

FLORENCIA Te is nagyon jól tudod, hogy már elterveztünk, hogy megszabadulunk egymástól lehetőleg törvényesen! Nahát!

FÉLIX Nem biztos, hogy én ezt így akarom… (erősen hezitál)

FLORENCIA Azt hittem ezt már jócskán kitárgyaltuk, mint hálószobánk közös titkát; amióta a kisfiúnk elment, mert új életet akart kezdeni, már akkor sem bírtuk egymást!

FÉLIX (mint aki látszólag kissé magába roskadt)

Szerintem nem az volt itt baj: mintha kölcsönösen elvesztettünk volna önmagunkban is valami fontosat, és különlegeset, aminek a segítségével megtörtént egykor a varázslat… Talán önmagunkat hagytuk el szándékosan… (morfondírozik hangosan, összetört arcán meglátszik a fájdalom)  

FLORENCIA Hát mi?

FÉLIX Talán az, hogy amikor az ember már maga előtt sem képes felismerni egy célt, mely nemességre sarkallná, önmagát is elsüllyeszti!

FLORENCIA …És te most úgy érzed, hogy megfosztottak ettől a célodtól?

FÉLIX Talán azzal, hogy feladjuk az elképzeléseinket, és az álmainkat talán önmagunkról is fokozatosan lemondunk! Vagy te nem így látod?!

FLORENCIA Milyen szépen fogalmazol! És még te buktál meg negyedikben tollbamondásból!

FÉLIX muszáj neked a legkomolyabb beszélgetéseket is kifordítanod? Meglehetősen bosszantasz vele!

FLORENCIA Amikor képtelen vagy már szembenézni az igazsággal mindig ilyen szép hasonlatokat találsz ki!

FÉLIX Ezt hagyjuk, most kérlek! Ez nem tartozik ide! Nem is értem, hogy hová akarsz kilyukadni?

FLORENCIA Megváltoztál! De ez így van talán rendjén, mert én is észlelem saját magam lelkiismeretében a változás sugallatát: azt hiszem felelősségteljesebb, és megfontoltabb lettem valamicskét!

FÉLIX (félig elnyom magában egy kuncogást, ásításnak leplezve)  

Amíg az ember fiatal telis-tele van csacsibbnál csacsibb eszményekkel… Gondolom, amint kiléptél az ódon gimnáziumod patinás falai közül te is megakartad váltani a világot? Így volt, vagy nem így volt?

 

Kis csend után

 

Nézd! Én tisztában vagyok vele, hogy a nők többsége szinte mindent zokon vesz a férfiak bunkóságától elkezdve gyakorlatilag sok mindenig… Egyszer olvastam valahol, hogy a nők sebezhetősége a legdrágább kincs finomságuk, és gyöngédségük mellett, amit a férfiak valaha is megváltó ajándékba kaphattak tőlük… Az más, hogy szerintem testileg mindig is vonzódtunk egymáshoz! Megjegyzem, amíg a hátam még nem volt ennyire szőrdzsungel, mint egy mon-csicsi baba! Azt érzem, hogy azért lelked legmélyén egy kicsit talán te is bírtál legalább egy hangyányit! S különben is

(föl alá járkál egy kicsit, hogy mozgásban maradjon)

Mit szeretnél? Most már elárulhatnád végre! Tudod jól Drága, hogy a kölcsönös meg-nem értettség és ellenszenv a kapcsolatokat nem erősíti, de totálisan háborúra is  készteti! Nem igaz?!

FLORENCIA Drágám! Ennyire naiv és hitehagyott lettél! Nem tudtad kicsi szívem, hogy a rafinált gyűlölködők talán a legnagyobb haszonélvezői bizonyos dolgoknak? A kölcsönös gyűlöletgombócok azok melyeket, mint a tályogot, vagy a fekélyes sebeket kellene egyszer és mindenkorra kimetszeni a testünkből!

FÉLIX Szóval szerinted, bár nyugodtan kijavíthatod a szavaimat – elvégre velem is lehet még egyezkedni -, fogatlan, vén trottyosként majd tolószékben foglak téged kergetni szobából be, szobából ki, és te majd akkor állsz elő a világmegváltó ötleteddel, miszerint: Itt az ideje hogy meghaljunk?!

FLORENCIA Te pedig már annyira szenilis, és Alzheimeres leszel akkor édes uram, hogy folyton azt fogod hajtogatni nekem: Ki maga? Ki maga? Mintha nem lenne már most éppen elég gondunk és bajunk egymás mellett! (lehanyatlik a nappaliban a kanapéra, és sóhajtozik, mereng)

FÉLIX (odamegy hozzá óvatosan, letérdel, gyöngéden tenyerébe veszi kis kezeit, simogatja, becézgeti)

Mókuskám? Most meg mi a csudáért sírdogálsz?

FLORENCIA Nem hiszem el, már több mint huszonöt éves házasságunk ideje alatt ennyire nem ismertél ki! Pedig lett volna rá alkalmad, ha nem lettél volna akkora szószártyár simlis fejű! Szégyelld magad!  (befelé fordul a kanapén, és még elkeseredettebb arcot vág)

FÉLIX (óvatosan maga felé fordítja a kisírt szemet, majd kezébe veszi Florencia kezét)

Kedves, meglátod drága, kigyógyulunk egymásból is, és akkor már szabadok leszünk! Nem érezzük, hogy kötéltáncot járna alattunk saját, önző függetlenségünk! (kicsit megpaskolja) Te kis csacsi fülű! Te! Fel a fejjel, hékás!

 

Kis szünet

 

Mondd csak? Mikor jött az ötleted, hogy fölbontsd kapcsolatunkat, ami a bizalom alapult?!

FLORENCIA Éppen most, és egyetlen perccel sem előbb! (kicsit szipog érzelmesen) Csak tájékozódni akartam, mielőtt végleg elhatározásra szánom el magam!

FÉLIX Na, és had kérdezzem már meg asszony! Sikerült?

FLORENCIA Hát ez még nagyon ingatag lábakon vesztegel! Miért mi van?!

FÉLIX Semmi, semmi! Csak ha már ennyire tudsz rólam mindent, akkor tudd azt is meg, hogy nemsokára nem tudom, hogy miből fogunk majd kaját venni: mert vagy a kaja, vagy a rezsi, de egyszerre a kettő most nem megy!

FLORENCIA (megdöbben, és kétségbeesik)

Csak nem?! Már megint??? Kirúgattad magad? Hogy lehettél te állat ennyire meggondolatlan?

FÉLIX De cicukám, drága! Ez egész más! Én inkább úgy fogalmaznék, hogy önkéntes alapon eljöttem, és az már egészen másként hangzik!

FLORENCIA Hát akkor tudod mit (fölidegesíti magát) Fizesd csak be akkor önkéntes alapon a rezsit! Jó?! Akkor majd meglátjuk, hogy mennyire jár a szád!

FÉLIX (leveti magát a kanapéra Florencia mellé)

Azt hiszem drágám, hogy elkezdhetünk egyszerre spórolni és nélkülözni, mert máshogy aligha folytathatjuk tovább!

FLORENCIA Jaj, bogaram! Ezzel most mindenki így van! Annyi az egész csak, hogy mint mindenki mást téged is utolért a nyári depressziós krízis! Vagy… csak nem? Ne mondd, hogy neked is kapuzárási pánikod van?! (leül a férfi fejénél)

Csak kínzód magadat ezekkel az alávaló piti ügyekkel!

FÉLIX Hát… nem tudom kis galambom mi lesz majd, ha csengetnek a végrehajtók, és te sem tudsz majd fizetni? Akkor is majd bedobod ezt a bájvigyort?!

 

(Florencia érzi a pimaszságot, ezért gyengéden megcsipkedi férje bőrét)

 

FLORENCIA De hát éppen téged rúgtak ki, akinek aranyérzéke volt a kommunikációhoz? Egyszerűen föl nem foghatom!

FÉLIX (ránéz esdeklő szemeivel, majd elmosolyodik) Ezt épp te mondod?

FLORENCIA Az más… hiszen tudod hogyan értettem!

FÉLIX (feláll a kanapéról) Azért kis tündérem, jó tudni, hogy még egy ilyen borzalmasan rossz házasságban is, mint a mienk valakibe tudunk kapaszkodni, aki igaz ugyan, hogy az öngyilkosság felé terelget minket, azonban mégis valahogy… nem is tudom… megnyugtató a közelsége!

FLORENCIA (Ő is feláll, érzi a helyzet súlyát) Érdekeseket mondasz édes uram! Régebben el nem felejtetted volna megemlíteni, hogy csakis értem kell fel a nap, kényeztettél szép szavakkal! Ezek most hová tűntek?!

FÉLIX Egyszerű aranyom! Elemésztette őket az idők homálya! Mit gondolsz? Fogalmam sincs! Bajban vagyok!

 

Kis szünet

 

Azért vagyunk mindketten önmagunk gyilkosai, mert a múltat képtelenek vagyunk magunk mögött hagyni, és ez megrémiszt…

FLORENCIA Félix, drágám! Én nem is tudtam, hogy…

FÉLIX Kérlek szívem! Ne most! Azt hiszem csak álomképekhez ragaszkodtunk fiatalabb korunkban; neked ott volt a kicsi, nekem ott volt a munka, és jó volt így hármasban éldegélni, mert tudtuk a titkot: azt, hogy egymásért vagyunk! És nézz meg most! Mi vagyunk most?! Szánalmas, kikövetelt helyzetben visszamagányosodott emberroncsok! Mondd, ki lehet ezt bírni? Ebbe fogok begolyózni teljesen! Különben voltam orvosnál… szerinte is a vérnyomásommal lehet valami, mert ha történetesen veled vagyok nincs olyan perc, hogy föl-le ne száguldana szélsebesen! Egyébként jött a szokásos rizsa-dumával: hogy mennyire egészséges a testem, meg hogy mennyire karban vagyok tartva, meg vagyok kímélve!

Csönd

 

FLORENCIA (melléje kerül, leül mellé, ölbe veszi Félix fejét, simogatni kezdi) Csss! Nyugszik ez a rakoncátlan, kis süke-bóka kisbaba! Anyuka szeme fénye…

FÉLIX Hogy mondod, kincsem?

FLORENCIA …És mondd csak apuci? Mennyi pénzt spóroltunk meg eddig?

FÉLIX Hát honnan a fenéből tudjam, mi?! Hát mi vagyok én? Családi kasszatulajdonos? (felnézz rá fekvő helyzetéből)

FLORENCIA Tehát, magad sem hiszed, hogy sikerülne bármit is elérni!

FÉLIX Szerinted bogaram, ha együtt maradni is képtelenség, akkor hogyan gondoltad, hogy ezen majd az anyagi lét segít?!

FLORENCIA Tehát belefáradtál!

FÉLIX Csak akkor, ha már te is kimondtad a végső szót!

FLORENCIA Jaj, hát egy lajhárt könnyebb mozgásra ösztökélni, mint ezt a hétalvót! (ahogy simogatta férje hirtelen horkant egyet-kettőt)

FÉLIX Megijedtél mi? No, szent a béke! Nekem bevallhatod! (kuncog)

FLORENCIA Ne felejts el drágám, hogy már rég elmúltál harmincöt és te már nem változol meg soha! Különben sem lehet mindig potyázni, meg seftelni, mert ezt a kuncsaftok is hamar kiszagolják! 

FÉLIX Ne haragudj drága! Szerintem ebben sincs igazad! Az ember – ha kíváncsi vagy rá -, egy életen keresztül folyamatosan mozgásban, tehát változásban is áll! Aztán, hogy ez mennyire jó, vagy mennyire rossz az az igazán fontos kérdés!

 

Kis szünet

 

Én már ott tartok tubicám, hogy magamban beszélgetek az utcán, és az emberek kiguvadó szemekkel csak bámulnak rám, mert azt gondolják: Megörültem! Hát tudod, ebben lehet valami!

FLORENCIA (élesen) …És reám már nem is gondolsz, csak mindig magadat fényezed?

FÉLIX De drágám! Miket is beszélsz? Hát egyáltalán nem erről volt szó, ha hallottad azt, amit mondtam!

FLORENCIA (könnyed, erőltetett, csevegő, csiripelő stílusban) Már most a szomszédok szerint is egy szipirtyó vagyok! De figyelmezetlek én még fiatal, bombázó, harmincas hölgy vagyok, és nincs szükségem ilyen kriptaszökevényekre! Vedd csak tudomásul!

FÉLIX De hogy mondhatsz ilyet nyíltan aranyom?! Mégiscsak a férjed vagyok! Vagy nem?!

FLORENCIA Előttem még ott áll az egész élet! Biztosítalak, hogy tartalmasan ki szeretném élvezni! (különös hanggal)  

FÉLIX Látod szívem! Te pont úgy megtudsz hatódni magadon, amennyire a hiú ember a saját tükörképe látványától!

FLORENCIA Még hogy én??? (szenvedélyesen meglepődik)  

FÉLIX Hát ez az! Pontosan te!

FLORENCIA (sétálni kezd föl-le a színen, továbbra is erőltetett, csevegő beszéddel)  

…És mi lenne azzal a gondolattal, ha megszabadulnék az élet felesleges, komiszkodó terheitől?

FÉLIX (felkiált) Á! Vagy úgy! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire biztos vagy a dolgodban!

FLORENCIA Akkor mit csináljak? Most mond meg? Talán álljak négykézláb, és vallassam magamat, hogy hol szúrtam el az életemet, amikor összeálltam veled?!

FÉLIX (gúnyosan) De kicsi szívem, ki kért rá, hogy velem maradj?!

FLORENCIA Így is fel lehet fogni!

FÉLIX Persze aranyom, persze! Ahogy én látom, téged se kell félteni, hogy földre ne ess!

FLORENCIA Nekem egyetlen igényem lenne te szerencsétlen seggfej! Vedd tudomásul! Hogy végre önmagamért szeressenek!

FÉLIX Tehát, csak kibújt a szög a zsákból! Kicsim ezt nevezik önértékelési zavarnak, ami most benned bujkál! Egy kis lelkiismereti mumus, mely mindig suttog egyre a fülecskédbe…

FLORENCIA Vedd tudomásul, hogy már regisztráltam egy társkeresőre is, csak hogy ne kelljen hallgatnom a te megállástalan óbégatásaidat!

FÉLIX De hát ez nagyszerű! (ünnepélyesen, összecsapja a tenyerét) Akkor hát mikor tartjátok a nagy napot? Lesz egyáltalán lakodalom?!

FLORENCIA Talán újból férjhez is megyek! Elvégre még életem virágjában vagyok!

(Akár egy páva kelleti magát, párszor billegtetve vonul el a színen)

 

FÉLIX Mondd csak szívem? Ez ugyebár az a valaki, akivel a hálón szörfölgettetek? (kíváncsiskodva) Hát majd megesz a sárga irigység! Mázlista egy fickó, ugye tudja, hogy egy ilyen rendkívüli nő mellett kötött ki!

FLORENCIA Hát mindenesetre esze van bőven, mert magyar-szakos tanár a lelkem! Értelmiségi!

FÉLIX (meglepetten) Á, csak nem! Azt gondoltam, hogy egy ilyen nagyvilági nő, mint te is, csupán csak a pénzes pacákokra vagytok berendezkedve; ahol elsősorban pénzt szimatoltok! (mint aki beleszagol provokálón a levegőbe)

FLORENCIA Ugyan már! Ne légy ennyire közönséges mókuskám! Te is tudod, hogy az anyagiasság nem minden egy párkapcsolatban!

FÉLIX Tündérem, az lehet! De a pénz akkor is jó, ha van, és tartalékolhatok is! Látod-látod ez nekem sem sikerült!

FLORENCIA Vitát félretéve szívem! Arra gondoltam mégiscsak megbeszélem veled, hogy hozzámenjek a következő pojácához, akit elém vetett ez a rusnya élet, vagy élvezzem a függetlenségem gátlástalanságát?! Te mit mondasz?

FÉLIX Kedves, hogy épp rám gondoltál, ami a kérdésed kivesézését illeti!

FLORENCIA Tudod, cseppet sem árt, ha az ember apránként igyekszik felkészülni az új életére!

FÉLIX Az már igaz! Na, és eddig hogy megy? (iróniával)

FLORENCIA Azért jelentem be neked jó előre, hogy később ne csattanjon pofonként az arcodon a meglepetés nagysága!

FÉLIX Nem is tudtam, hogy te ilyen kis figyelmes is tudsz lenni! (iróniával)

FLORENCIA Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy fogalmad sincs még milyen is tudok lenni!

FÉLIX Mondd csak, édesem? Van már egy újabb jelentkező kakas a tyúkólban?

FLORENCIA Esetleg! Különben is! Mi közöd hozzá?!

FÉLIX Hát attól tartok, mint exednek, bár még mindig együtt vagyunk, bizonyos jogaim azért lennének! Vagy nem?! (kérdőn tekint rá)  

FLORENCIA Szeretem, ha az én kis magánéletem egyedül csak rám tartozik!

FÉLIX Ó, kedveském! Tudod, ezek a szemtelen férfiak néha mondanak ilyesmit; sajnos én is ismerek nem is egyet, aki csak tárgyat lát a hölgyek érzékenységében is, és csupán a látszatot szeretné minden eszközzel fenntartani! Kérlek, ha teheted vigyázz magadra!

FLORENCIA Te most csak… nem aggódsz értem, és féltesz?! (meglepetten, váratlanul)

FÉLIX Kicsi cicám! Nevezd, ahogy akarod, csak még mindig érzek valamit!

FLORENCIA (kicsit csendesebben, méghatóbban mondja) Szóval, még most is kedvelsz? Legalább egy icipicit? Drága vagy! Ez olyan aranyos!

 

(Odamegy hozzá, és megsimogatja a fejét, mintha kutya lenne)

FÉLIX Tehát, akkor kijelenthetjük, hogy szabadok vagyunk? Te is meg én is?!

FLORENCIA Azt hiszem ez már eddig se volt kettőnk között probléma!

FÉLIX Á! Szóval te már mindent elrendeztél! Hát gratulálok! (tettetett lemondással)

FLORENCIA Azt már látom, hogy te önmagaddal sem vagy kibékülve! Mintha folyamatosan kísértést éreznél, hogy meg akarj másoknak felelni! Hát azt tanácsolom kis pajtás; állítsd magad talpra! Döntsd el, hogy mit akarsz, aztán esetleg, ha olyan kedvemben vagyok, majd megbeszéljük!

FÉLIX Látod, bogárkám! Látod! Ez a baj veled! Hogy te mindig csak akkor akarod már rendezni a dolgokat, amikor a veleéig a fejedre nőttek!

FLORENCIA Ezt nem szeretném tovább froclizni! Én csak boldog szeretnék lenni végre!

FÉLIX Hát… kincsem! Azt hiszem ez mindannyiunk egyetemesen berendezkedett célja ebben a kuplerájban, amit életnek nevezünk!

FLORENCIA Sokat gondolkoztam, és még mindig nem tudok a végére kilyukadni, hogy voltaképp minket még mi az, ami egyáltalán összeköt?!

FÉLIX Talán az egymás iránti gáncsoskodó indulatunk, és nemi gerjedelmünk!

FLORENCIA Utálom, hogy folyton ezen lovagolsz! Amikor az ember komolyan szeretne beszélgetni veled!

FÉLIX Csak a szexualitás és a közösen kölcsönös lelkesedés tartotta össze kapcsolatunkat! Hát melyik szobában hagytuk magukra önző érzelmeinket?

FLORENCIA Félek… én már azt se tudom! (belefáradtan)

FÉLIX Azt hiszem, itt van az álmainknak vége! Hirtelen felébredünk a valóságra és rádöbbenünk, hogy nem is mi vagyunk itt, csupán a lehetetlen helyzetbe süppedünk egyre mélyebbre és mélyebbre…

FLORENCIA Látod galambom! Tudsz te gondolkodni, ha akarsz!

FÉLIX Remélem, azért még nem gyűlölsz!

FLORENCIA Csak amennyire tizenöt év házasság után lehet hibáztatni a másikat!

FÉLIX Milyen gyönyörűen tudsz pedig te nézni! Sebzett gyerekarcod szinte mindent megvall magadról!

FLORENCIA Igazán?! Pedig úgy akartam hiúnak, és fennhéjázónak látszani, hogy senkit se engedhessek közel magamhoz utánad!

FÉLIX Azt hiszem ez nem úgy sikeredett, ahogy tervezted!

FLORENCIA Hát nem igazán!

 

(közben az ajtóhoz megy; csörömpölés, és ideges veszekedések zaja hallatszik a falakon át)

 

Te ez megint elkezdte volna verni az asszonyt?! Csak nem?!

FÉLIX Hát nem szeretnék a helyébe lenni, annyi szent! Komolyan mondom olyan az egész ház néha, mint egy berendezett bolondokháza! Össze-vissza adogatják egymásnak az atombomba dühgolyókat, és attól kell rettegnie az áldozatnak, hogy mikor robban fel a másik! Egyszerre szánalmas, és megalázó!

FLORENCIA Még te beszélsz? Te vagy a férfi! Csinálj valamit!

FÉLIX Most azt akarod ezzel mondani, hogy menjek át és törjem be az alkesz Kovács fejét, csak azért, mert párszor megpaskolta az asszonyt a farán?

FLORENCIA Hát igen! Tény végre legalább egyszer ebben a nyomorult életedben valami hasznosat is magadon kívül!

FÉLIX Nézd ez mindenkinek a magányügye! De ha te ettől boldogabban érzed magad, felhívhatom a rendőröket, és feljelentést tehetek! (kicsivel később, már átgondoltan) Aztán mit tudnak – kérdem én -, csinálni a zsaruk? Semmit! Felveszik a jegyzőkönyvet, elkérik a személyit meg igazoltatnak! Slussz-passz! Alig fél óra múlva amilyen hihetetlen nagy agarakkal idetörtettek majd szépen lassan távoznak is!

FLORENCIA Mit gondolsz az a szegény, kis finom nő, hogy védekezik a brutális erőszak ellen egymaga? (sajnálattal, részvéttel)

FÉLIX Azt én nem tudhatom drága édesanyám, de ha benned minden egyes öt percben felébred a szamaritánusi lélek, nem jósolok nagy jövőt a családnak!

 

Kis csönd 

 

Hát miket is beszélek?

FLORENCIA Ekkora önző, egoista pacákot, mint te még nem is láttam!

FÉLIX Mégis randizgatni kezdtél eggyel! Megnyugtatlak drágaságom! Az a másik sem azt akarja, amire vágysz, hanem amit megkaphat!

FLORENCIA Gonosz, faragatlan vagy! Vedd tudomásul!

FÉLIX Csak előrelátó tündérem, mint mindenki más! (tétován elmosolyodik)  

FLORENCIA Ezentúl fogd be a szád inkább! Micsoda szemtelenség! Lehet, hogy segítségre szorul odaát az a finom kis nő!

FÉLIX Látod! mennyivel hasznosabb lett volna, ha minden nő beiratkozott volna egy három hónapos, intenzív önvédelmi tanfolyamra! Kicsit fel is dobhattuk volna a szexuális kalandjainkat!

FLORENCIA Mekkora egy perverz vagy édes uram!

FÉLIX Hallgasd csak! (élénken fülel, kicsit közelebb megy az ajtóhoz) Én már alig hallok valamit! Mi van, ha már el is múlt?!

FLORENCIA Hát persze, hogy elmúlt te sült idióta, te! Az a szegény védtelen nő belefáradt a gonoszkodásba! Azóta már lehet, hogy összetörte minden csontját az a másik vadállat!

FÉLIX Nem a mi dolgunk ne feledd, még ha olyan kegyetlen és szörnyű is!

FLORENCIA De hát azért valahol mégiscsak a szomszédunk nem? És hol marad az emberi felelősség? Az ERKÖLCS?

FÉLIX Félek kiscicám, hogy itt az már semmit sem ér!

FLORENCIA Én akkor is megnézem, mi van vele!

 

(Elkezdi felvenni a nyári ruháját, kimegy a másik szobába egy húsklofolóval jön vissza, párszor meglengeti a levegőben)

 

  Na, szerinted milyen önvédelmi fegyverem van? Elég hatásos lesz a hústorony Kovács ellen?

FÉLIX Drága bogaram! Ugye nem gondold komolyan, hogy egy százhúsz kilós ember ellen ilyen kis cséphadarót viszel? Használj inkább mérget, vagy kést! Az még mindig hatékonyabb! Egyszerre nem tanácsos máris kikészíteni a csuklódat, mi?

FLORENCIA (kis töprengés után) Igazad lehet ebben! Na, jó! (föl-le kezd járkálni) Á! Megvan a megoldás! Ugye megvan még anyádnak az altatója, amit erős fejfájásra írt fel valamikor a múlt század közepén az orvos?

FÉLIX Szerintem a fürdőben, de már rég lejárt a szavatossága! És ha nem válik be, akkor mit csinálsz?! (kicsit idegesebben, izgatottan)  

FLORENCIA Hát azért tartom még magamnál a hús kloffolót te marha! Na, add csak ide nekem a gyógyszeres fiolát! Egy-kettő!

FÉLIX (kiviharzik a fürdőbe, majd egy tégely gyógyszeres dobozzal tér vissza) Bocsi, szívem! De már fogalmam sincs, hogy jó anyám hova tehette a maga készítményét!

FLORENCIA Nem számít! Add csak ide!

 

(Elvesz tőle pár darab gyógyszeres dobozt, majd apróbb kutatás után kiemel pár szem tablettát valamelyik dobozból)

 

Ez is nagyon jó lesz! Úgy fog ettől csicsikálni, mint egy szopós malacka!

FÉLIX Hát, ha te mondod!

FLORENCIA Hogy ezek a szomszédék még nem tanultak meg úgy kiabálni egymással, mint a süketnémák, tudom is én nemzetközi jelzésekkel!

FÉLIX Hát igazán jópofa vagy cicám!

FLORENCIA Azt gondolom, hogy volt kitől tanulnom!

FÉLIX Abban viszont maximálisan egyet kell értenem veled, hogy a tányértörés, és ajtócsapkodás nem éppen a legrokonszenvesebb foglalatosság, amivel kikényszeríthetik egymás iránti feltétlen szeretetüket!

FLORENCIA Inkább fogd be kicsit, és segít!

 

(Pár tablettát tesz egy pohárka üdítőitalba, majd átcsönget a másik szomszéd ajtón, még mindig heves veszekedések zaja hallatszik)

 

SZOMSZÉD Mi köll? (mérgesen, ellenségesen)  

FLORENCIA Bocsánat a zavarásért! Én csak arra gondoltam, hogy egy ilyen forró nyári napon mennyivel jobban esne egy kellemes, hűsítő ital a hűtőből, és ha egy icipicit megnyugodnánk! Ön nem így véli?! (ellenállhatatlan mosolyt villant)

SZOMSZÉD Ma’d én eldöntöm, hogy mi köll, vagy nem! (hátraszól) Te meg fogd be a pofád! Kussoljál kisanyám odabent!

FLORENCIA Kóstolja meg ezt a fantasztikus üdítőt! Higgy el nem fogja megbánni! (csábosan, kecsesen, magát kelletően riszálja magát)

SZOMSZÉD Tudja mit bánom má’n, hogy elvettem ezt a förtelmes házisárkányt! (elragadja a poharat, majd egyetlen húzásra kiissza tartalmát, jólesően pöfög)

 Hát ez jól esett! Nem mondom! Van még?

FLORENCIA Hát, ha az úr kér még egyet, számomra az öröm!

 

(kifarol a megrekedt helyzetből, és hoz egy másik pohár üdítőt, persze altató tablettával)

 

Tessék parancsolni! Kedves egészségére!

SZOMSZÉD Látod, te hülye perszóna! Mikor hoztál nekem egy üveg sört, vagy csak akármit, mi? Most pofázzál, ha kérdezlek?! (ordít hátrafelé, míg felesége valamelyik szobában reszket, és sírdogál)

FLORENCIA Bocsásson meg, nem szeretném háborgatni, de a hölgyekkel finomkodva szokás bánni!

SZOMSZÉD Aztat maj’ én eldöntöm, világos, te kis ribi?! (fenyegetően)

 

(Az altató bevált, mert a szomszéd lassacskán nagyokat ásít, kezd elálmosodni)

 

FÉLIX (odamegy segíteni) Te vén szopós ördög, te! Hát szabad így agyba-főbe egyszerre benyakalni a jó italt, mi?! (lazán megtámogatja, mert olyan sok altatót ivott, hogy járni is alig bír már) De semmi baj! Félix bácsi, majd kezelésbe vesz, és olyan jól fogod magadat érezni, hogy az csuda! Na feküdj csak le szépen a nappaliba a kanapédra! Én addig gondoskodom a háztartásról! Hozzak még valamit: hús, kenyér, tej, vaj, minden van itthon!

SZOMSZÉD Ööööö… jó van má’n! (teljesen ki van ütve, nem tud már magáról, nehezére esik a további beszéd)

FLORENCIA Meddig akarod még feszíteni a húrt! Míg az ágyába is bemerészkednél! Nézze meg az ember! Inkább segítsünk a szomszédasszonynak!

 

(Átviharzik a szobán, és megkeresi a feleséget)

 

FLORENCIA (hangosan) Hurrá! megtaláltam! Elbújt a ruhásszekrényben! (kedveskedőn, megértőn) Na, gyere csak ki bátran! Már elvonult a förtelem, és szent lett a béke! Igaz édes uram?!

FÉLIX (próbálja felpakolni a termetes szomszéd lábait a kanapéra, közben nagyokat nyög, erőlködik) Jaj, ó, te, te… ha tudnád édes szívem, hogy ez milyen nehéz? Hát mit zabált ez össze egy életen át?! Pacalt, meg karajcombokat! Fúj!

FLORENCIA Ne azzal az idiótával foglalkozzál, inkább szabadítsuk ki ezt a kedves teremtést a ruhák fogságából!

FELESÉG Kérem szépen… nyugtassanak meg, hogy a férjem még hibernált állapotban lesz… legalább három-négy órára! (tördeli a kezei, mint aki szemlátomást nagyon megijedt)  

FÉLIX Biztosíthatom drága asszonyom, hogy annyi mennyiségű altatót kapott, amennyibe egy elefánt is bekómált volna könnyűszerrel! Teljesen ki lett ütve!

FLORENCIA Akármekkora pernahajder az uram, ebben aztán – higgyen neki drága -, sohasem szokott tévedni! No, jöjjön ki! Nem éhes? Biztosan kimerült, és el is van már fáradva jócskán!

FELESÉG Hát mi tagadás… Már lassacskán öt napja lesz, ha hogy ide kényszerültem a fokozatos családi perpatvarok pergőtüzei elől való menekülésemben! Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy ha nem működik egy kapcsolat, akkor miért kényszerülök arra, hogy eltűrjem a mocskolódásait?! (mint aki teljesen ki van merülve)  

FLORENCIA Nem is kell aranyom! Ön egy ifjú, talpraesett teremtés, és még annyi boldogság vár magára! Meglátja majd, csak nem ezzel a vadállattal! Higgyen nekem! Ha szépen kérem, előjön! Ne izgassa magát, fölöslegesen úgy durmol már az ura, mint egy kis tündér!

 

(A finom, törékeny hölgy előbújik a ruhásszekrényből; látszólag meg van ijedve, rémült, ide-oda tekintget önmaga körül, mintha félne attól, hogy bárki is megláthatja, óvatosan jön ki)

 

FELESÉG Hogy mennyivel kellemesebb idekint a szabadság, mint teszem azt odabent! Ha én ezt valaha elmondhatom… De farkaséhes vagyok!

FLORENCIA Ezen könnyedén segíthetünk! Látja, legalább mi hölgyek alkalmaként igazán összejárhatnánk, elvégre már mióta is vagyunk mi szomszédok?

FELESÉG Hát bizony-bizony már jócskán, egy ideje!

FÉLIX Na látod drágaságom! Máris akadt egy friss barátod, akivel megtárgyalhatod majd a férfiak soviniszta bunkóságát!

FELESÉG Egy tipp-topp úriember! Eltaláltam?

FÉLIX (kézcsókkal köszönti) Állok rendelkezésre drága hölgyem!

FLORENCIA Á! Micsoda szentimentális figyelmesség! Ezt nevezem! (csipkelődve)   

FÉLIX Hát igen! A rang, és főként az illem ezt így követeli meg! Bizonyos dolgokra óhatatlanul kötelez!

FLORENCIA …De most aztán csönd! Pszt! Mielőtt ez az állat felébred a másik szobában! Osonjunk el feltűnésmentesen, és akkor békében lehetünk pár órácskát!

FÉLIX A számból vetted ki a megfelelő szót! Gyerünk, spuri!

 

(Észrevétlen megindulnak az ajtó irányába, a fiatalasszony lakáskulcsát amilyen csöndesen csak lehet, kétszer ráfordítja az ajtóra, bezárva alvó férjét, átmennek az ő lakásukba)

 

FLORENCIA Ugye, hogy itt már sokkal kellemesebb? Fölszabadító érzés, igaz-e?!

FELESÉG Ahogy mondani tetszik!

FLORENCIA Drága barátném! Hát miért nem hagyod ott azt a rossz, részeges uradat? Ráadásul hagyod, hogy naponta elverjen! Hát meddig tűröd még a megaláztatásokat?! (együtt érzőn, mégis hitetlenkedve)  

FELESÉG Jaj, nem is mondja, lelkem! Ez a gazember az egész megtakarított fizetésemet elvitte és még aznap elitta! Egy kanyi megtakarításom nem sok – annyi se maradt! (nekikeseredik, és sírva fakad) Hogy is gondolhattam volna, hogy egy ilyen senkiházi majd megjavul?!  

 

(Florencia kedveskedőn átöleli, vigasztalni próbálja, kicsit tétovázik, hogy mit is mondhatna a fennálló, kényes helyzetben)

 

FLORENCIA Na, hát nézze meg az ember! Ilyen gyönyörűen csillogó karbunkulus szempárja van, és akkor még itt itatod fölöslegesen az egereket is! Hát annyit nem ér az egész istenverte helyzet! Nem lesz semmi baj!

(Dörzsölgetni kezdi finoman a hátát, amíg meg nem nyugszik)

 

FÉLIX (fel-alá járkál, mint aki nagyon ideges) Hát ezt most jól megcsináltunk kincsem, azt mondhatom! Ha egyszer – úgy körülbelül három, másfél óra múlva -, majd felébred ez az állat, mit fog velünk, elsősorban veled csinálni?! Na, mit?! Megmondjam?! (színpadiasan szemlélteti a kezeivel) Megfog és egyszerűen kifacsarint akár egy túlérett citromot.  

FLORENCIA Bökd már ki te féleszű!

FÉLIX Eltöri az a finom kis kifinomult pofikádat, amiért jócskán altatót tettél az italába!

FLORENCIA Ez volt az egyetlen helyes döntés! Vagy te elnézted volna, míg nem riassza a többi szomszéd a halottkémet, mert egy fiatal, reményteljes élet öngyilkosságot követett el? Hát mondhatom! Micsoda emberhez mentem én hozzá! Szégyellem is magamat, hogy ennyire sükebóka voltam!

FÉLIX Mindenki csak a saját nevében… Mindenki csak a saját nevében…

 

(A feleség járkálni kezd kicsit, még enyhén rázza őt a sírás, bekukkant a gyerekszobába)

 

Hogy milyen kis hangulatosra sikeredett ez a gyerekszoba! És hol van a trónörökös, vagy éppen kis hercegnő?

FLORENCIA (hangja elcsuklik, arcán végtelen szomorúság jelenik meg, üresség, és hiányérzet) Jaj, drága! Ezt inkább kérlek, ne bolygassuk!

FELESÉG (arcáról lehervad a mosoly, látni, hogy fölszakította a régi sebeket) Bocsáss meg… én nem akartalak megbántani! Jó! Beszéljünk másról, ha gondolod!

FÉLIX (jön-megy, idegességében rágni kezdi a körmeit) Hát most mit csinálhatnék, mi?! Nemsokára együtt költözünk át a másvilágra!

FLORENCIA (Fölényesen, szinte már könnyedén) Nem is tudtam te kis mindenes ezermester, hogy máris manikűrözteted a kezecskéidet? Ez igen! Gratulálok a hölgyek nevében is!

FÉLIX Hát kis ciccám! Aki már annyi nőcsábász kalandok megélt, mint jómagam annak a legkevesebb, hogy gyakorolja kicsit magát a női fortélyok módszereiben is! Nem de?!

FELESÉG (Senki nem számított rá, hirtelen megszólalva) Szerintem minden párkapcsolatnak szüksége van a mélyen megélt hullámvölgyekre, mert csak ezeknek a leküzdésével tudják a párok újjáépíteni egymás iránti halhatatlan szenvedélyeket! Bár lehet, hogy csak szövegelek itt, és semmihez sem értek elég jól!

FÉLIX No, de hát hogy mondhat ilyet, drága? Ön egy felbecsülhetetlen, megismételhetetlen kincs! Ha Ön nem lenne az emberiség egymást is tönkre tenné!

FLORENCIA (kisebb nehezteléssel) Persze, amikor nekem tetted a szépet, jó, ha egyszer elcipeltél valami három csillagos, kis étterembe, és utána egyből szobára szerettél volna menni! Még szerencse, hogy jómagam sem adtam oda magamat könnyen!

FÉLIX Igen szívem! Ebben egyetértünk! (szembefordul a közönséggel) Egyik hölgyike szemrevalóbb, mint a másik! A döntés legnehezebb része a pillanat kikényszerítése, hogy vajon helyesen döntöttünk-e, és nemcsak utólag választottunk rosszul!