ELSŐ FELVONÁS

 

 

(Hangulatos kávézóhelység, stílustól függően lehet mediterrán, vagy spanyolos kissé. Vak randi helyszíne; fiatal, izgatott párok gyülekezőhelye; a hely hangulatán rokonszenvesen, kellemes bizsergéssel érződik, hogy mindenki szeretné megtalálni a párját, talán még a kevésbé szerencsések is! A legtöbben magabiztosan, és mélyről előtörő lelki akarattal valósággal megrohamozzák a gyönyörűen, ízlésen megterített kisebbfajta asztalokat, egyedül egy félszeg, és roppant tétova pufók fiatalember toporog a bejárati ajtó fogságában, és csendes, sztoikus nyugalommal, bölcs előrelátásként próbálja felmérni az adott helyzet veszélyeit, miközben gondos részletességgel igyekszik megfigyelni a többi ember kiszámított viselkedését. Van ebben a fiatalemberben valami különös bájos rokonszenvesség, amitől úgy érezhetik másik, hogy rögtön kedvelhető, és jópofa, mégsem kell feltétlenül túljátszani)

 

TAMÁS (azzal az ódzkodó alázattal lép be, mint aki valósággal lopakodik, és senkit sem akar megzavarni halhatatlan romantikázása közben; amíg végigcsörtet az asztalok között néhol gúnyos megjegyzések illetik, hogy leadhatna pár kilót stb.)

Bocsánat! Elnézést kérek… kérem, ne haragudjanak! (óvatosan próbálja kikerülgetni az asztaloknál beszélgetésbe merülő párokat, hogy lehetőleg ne zavarjon senkit személyével, de ügyetlenkedik, és rendre sikeresen földönt egy pár poharat, vagy evőeszközt, és a szalvétákat a nyomában támadt szellővel véletlenül – persze sikeresen lesöpri)

EGYESEK (bosszúsan) Az isten szerelmére, Ember! Üljön már le végre!

TAMÁS (a lehető megszabadkozóbb udvariasság mellett) Jaj, kérem bocsássanak meg, mindenre kérem Önöket!

 

(Nagy nehezen helyet foglal magának a terem leghátsó részében, mely talán abban különbözik a helység más részeitől, hogy feltűnően sötét kontrasztot, és magányos hiányérzetet képvisel; úgy fest a kis hely, mint egy sötét lyuk, ahova ténylegesen csupán alig juthat el egy-egy pislákoló fénynyaláb, és csupán csak az érkező, változatos hölgyek kavalkádja teremthet némi felüdülést, és világosságot ebben a helyzetben!

Tamás helyet foglal; roppant ideges, és folyamatosan tördeli kezeit, és verejtékezik; a hatás még jobb, intenzívebb érzékeltetése érdekében enyhén bevizezett felsőt is viselhet az adott karakter évszaktól függően, veszettül törölgeti homlokát, és a sok dörzsöléstől a homloka már erősen kivörösödött, és ki is pirult; az idő gyorsan múlik, és már jócskán besötétedett, amikor megérkezik az első Tamásnál kicsit idősebb hölgy)

 

IDŐSEBB HÖLGY (legalább huszonöt évvel idősebb Tamásnál, koráról mégis csupán enyhén telt szája szegletében rakoncátlankodó ránc tanúskodik; Tamás föláll, és kihúzza előtte a széket figyelmessége jeleként, és meg is hajlik kissé tétován és ügyetlenül)

Hát igazán köszönöm kedves Uram!

TAMÁS Részemről a szerencse! Hogy érzi magát?

IDŐSEBB HÖLGY Az az igazság, hogy mióta nem jönnek már hozzám drága unokáim azóta megint elővett a faridegzsábám, no meg az az átkozott reumám! De azért még nő vagyok, akinek vannak bizonyos… hogy is mondjam csak… igényei, az erősebbik nemmel szemben! (sejtelmesen elmosolyodik, titokzatos mosolya egyszerre érzéki, ugyanakkor nagyon is valóságos, és riasztó; párszor sikeresen meg is villogtatja műfogsorát)

TAMÁS …És mondja csak kedves hölgy! Ön mit vár egy párkapcsolattól?

IDŐSEBB HÖLGY Jaj, hogy maga milyen kis élelmes és huncut! (finoman megcsipkedi az arcát, ezzel jelezve, hogy szimpatikus neki)  Nekem már az is elég lenne, ha a termálfürdőben valaki jól megdögönyözné a hátamat! Az is tökéletesen kielégítene, és meg is nyugtatna!

TAMÁS Hát ez érdekes (elgondolkodva)

IDŐSEBB HÖLGY Maga olyan kis aranyos drága fiatalember! Én mindent tudok ám magáról!

TAMÁS Valóban?! Bocsásson meg az őszinteségemért, de nem igazán érthetem, hogy mire is tetszik gondolni!

IDŐSEBB HÖLGY Se többre, sem kevesebbre, mint arra, hogy vannak bizonyos elemi, biológiai ösztönök, melyek annál intenzívebben leszek, minél előrébb halad az ember egy bizonyos életkorban! (megnedvesíti nyelvével az ajkait, mint aki szabályosan flörtölésbe kezd, és Tamás egy kicsit távolabb húzódik tőle, mert főként a hölgy kölnije émelyítő hatással van rá)

TAMÁS Bocsásson meg drága hölgy, de milyen kölnit használ? Érdekes az illatkombinációja!

IDŐSEBB HÖLGY Á! Hogy magácska mennyire kis alapos! A részletek kifinomult embere! Ez roppant imponáló számomra! Tudja kedves Úr, amíg szegény, megboldogult negyedik férjem életben volt egyszer sem jegyezte meg, hogy mit használok! Sőt! Alig várta, hogy délutánonként megtehessem a szokásos – szerinte -, felesleges bevásárló körutamat, valamelyik nagyobb butikban, vagy bevásárló központban, hogy aztán a távollétem alatt fogadhassa azokat a kis rüfkéket, akiknek persze nem az ő Adoniszi férfiassága kellett sokkal inkább az én pénztárcám, és széleskörű, kiterjedt kapcsolataim! (aprócska retiküljéből elefántcsontszerű szipkát vesz elő; kecses eleganciával beleilleszt egy cigarettát és rágyújt; Tamás próbálná leplezni, de szépen lassan köhögési, majd szabályos fuldoklási roham lesz úrrá rajta)

Csak nincsen rosszul kedves uram?! (meglepődik) Hát ennyire nem bírja ezt a kellemes füstöt? Pedig nekem aztán elhiheti, hogyha a férjem egyszer rágyújtott azokra a Havanna-szivarokra, akkor az embert máris megszállta valami romantikus kubai szellem… (mint akit szabályosan hatalmába kerít a nosztalgiázás utáni vágy Látván Tamás erős köhögési, fulladási rohamait inkább megértő tapintatból eloltja)

 

TAMÁS Khm… khm… khm… Bocsásson meg drága hölgyem, de sajnos vannak kisebb egészségügyi problémáim, ami miatt a füstöt sajnos nem bírom!

IDŐSEBB HÖLGY Miattam fölösleges bocsánatot kérnie, és szégyenkeznie kedves fiatalember! Ne kelljen szégyenkeznie olyasmi miatt, amiről aztán igazán nem ön tehet!

TAMÁS Hálásan köszönöm, hogy erről nem nyitunk vitát!

IDŐSEBB HÖLGY …És mondja csak édes úr! Önnek eddig hány komolyabb kapcsolata volt? Bocsásson meg, de ha az ember ilyen fess fiatalemberrel találkozik, a kérdés óhatatlanul is előbb, vagy utóbb felmerül! (kíváncsian mereszti rá villogó szemeit)

TAMÁS (hihetetlenül jólesik csekélyke önbizalmának, hogy valakinek egyáltalán tetszik, és ez úgy látszik közlékenyebbé, beszédesebbé teszi)

Hát, kérem szépen… az úgy volt, hogy… gyakorlatilag nekem eddig legfeljebb csak jó ismerőseim lehettek, mert roppant bátortalan voltam az utóbbi időben és…(nem tudja megkezdett gondolatait befejezni, mert egy tompított gongütés jelzi, hogy lejárt a kis idő, és most párt kell cserélni)

IDŐSEBB HÖLGY …Hát drága ifjú barátom! Köszönöm a beszélgetést… sajnos most mennem kell, de mindig emlékezni fogok az együtt eltöltött csodás pillantok emlékére…

 

(mint egy dáma föláll, Tamás is föláll, majd akár egy királynő, vagy királyi fenség átvonul a színen, és hirtelen eltűnik; fiatalabb igen csinos hölgy jelenik meg a színen, aprócska kis retiküljében egy palotapincsiszerű, csivavás kutyával, ebből csak egy szőrgombolyagot látnak sokáig; erősebben ki van sminkelve, és karomszerű műkörmein látszik, hogy sokkal többre értékeli a külsőt, semmint, hogy bármikor is foglalkozhatna a belső adottságokkal; Tamás kihúzza előtte a széket, ami számára szokatlan, mert előzőleg tiltakozik, és alig akar leülni)

 

CSINIBABA Te meg mi a francot akarsz?

TAMÁS Bocsásson meg drága Hölgyem… én igazán… csak azt gondoltam, hogy esetleg… megtisztel azzal, hogy leül ide mellém…

CSINIBABA Miből gondolod, hogy egy ilyen magadfajta mellé csak úgy leülök?! A pasim egy kigyúrt állat, és bármikor szólhatok neki, hogy  lerendezhessen! Világos, te szánalmas idióta?

TAMÁS Hát… ahogyan óhajtja… természetesen! (mint akit mélységesen megbántottak, most nagyon szomorúan helyet foglal, és gondolkodóba esik)

CSINIBABA Jaj, hapsikám! Hát nem kell mindjárt itatni azokat a nyüves egereket! Nem úgy gondoltam! De lásd, hogy milyen csajszi vagyok leülök melléd jó?! (hangján érezni, hogy még sincs kőből a szíve, és valami megfoghatta a másikban)

TAMÁS (hirtelen felderül, szemlátomást igyekszik derűsebb hangot megütni) Bocsásson meg nekem, de Kegyed igazán csinos, és roppant elegáns!

CSINIBABA Tényleg? Szerinted mennyit kóstál a mellem?! (két kezecskéit mellére teszi, és előnyösebb fogdosni kezdi, miközben láttatni engedi melltartóját) Pöpecke, nem igaz?! Na, jó! Lehet, hogy egy icipicit megszaladhatott a pasim pénztárcája, de kit izgat, de ha már mindent Ő fizet? Szerintem formás két didkóm van?! Nyugodtan megtapizhatod! (kedvesen kinyújtaná Tamás felé a kezét, hogy megfogja vele a mellét, de Tamás tiltó mozdulatot tesz, és roppant elvörösödik, zavarban van)

TAMÁS Bocsásson meg drága Hölgyem… de ezt talán azért mégsem kellene…

CSINIBABA Tudtam! Már elsőre is úgy tudtam, hogy ez még visszaüt! Mit jöttél akkor nekem a kinte-kunte lefegyverző bókjaiddal te szánalmas, kisméretű pöcs?! Hát azt hiszed, hogy majd fogok neked pitizni?! Mi?! (felháborodottan, mérgesen)

TAMÁS Bocsásson meg… nekem nagyon úgy tűnik, hogy sajnos… nem értettük meg a másik interakcióit!

CSINIBABA Hát arra mérget vehetsz pubikám! (kicsit eltakarja a melltartóját, hogy már csak a gyönyörű ruhácskája látszódhasson, és legfeljebb szexis dekoltázsából egy-egy villanat) Ha nem kellettek neked ezek a szép didkók, akkor tudod mit kisöreg? Bekaphatod! Erről ennyit!

(már készülne rá, hogy feláll az asztaltól és továbbmegy, amikor Tamás maradásra inti, és megint felveszi a szokásos kisfiús, önsajnáltató, savanykás arcát, a Csinibaba meggondolja magát már megint, és inkább visszaül, mert a vendégek többsége, most erős figyelemmel mustrálgatni kezdi az ő asztalukat)

CSINIBABA Jól van te durci-murci kisfiúcska! Hát nem harap a nénike! Nem kell mindjárt elkámpicsorodni! Látom te még igencsak fatökű vagy a szex terén! Igazam van?! (kíváncsiskodva, érdeklődve tekint rá)

TAMÁS (roppant kellemetlenül érinti a feltett kérdés, és ezért nagyon izgul, és verejtékezik, ki is gombolja az inge felső gombját, mert azt érzi, majd megfullad) Hát… ami azt illeti… Ő…

CSINIBABA Kiscsávókám! Nem kell tartanod az égadta világon semmitől! Te még gyerek vagy, viszont a magad kisfiús bájával percről percre ellenállhatatlanabb! (erotikusan, flörtölős csábosan megnyalja kirúzsozott ajkait)

TAMÁS Kérem szépen… ebben Önnek drága Hölgyem… tökéletesen igaza van de azért beszélgethetnénk egy kicsit… amennyiben nincs ellenére… (félszeg tétovasággal, ujjtördeléssel)

CSINIBABA Mit fecsegsz te itt össze-vissza a kis fülembe? Alig hallom… (egészen másról kezd el beszélni) Képzeld múltkor a volt kigyúrt pasimat elkísértem a konditerembe és nem tagadom, hogy már az első öt percben valósággal teljesen kivoltam, és begerjedtem a deltás izmaitól, a méretes bicepszéről már nem is beszélve! Gondoltam is magamban, ha ennek a hapsinak ennyire frankó teste van, vajon milyen lehet a lenti szerszáma? Persze csak, ha érted, mire gondolok? (kacsint, sokat sejtetőn)

TAMÁS …Nem, azaz, hogy teljesen igen… értem, hát hogyne!

CSINIBABA Tudod, mint kis hörcsögöm! Te annyira istenien tudsz hallgatni, még akkor is, amikor éppen dumálnál valamit fölírom a számomat a bugyimba, és neked az lesz a dolgod, hogy lehámozd rólam! Így megfelel?!

 

(Tamás annyira elpirul, és szemlátomást elvörösödik, hogy hosszú percekig alig kap levegőt, és kisebb köhögés tör rá a megilletődöttségtől; a Csinibaba közben nagyon büszkén, és hatalmaskodón érzi magát, hogy valakit ennyire könnyedén sikeresen a bűvkörébe vont)

 

Na, de hát mi baj kis mókusom?! Csak nem vagy valamire allergiás? Mert tudod, volt egy asztmás fickó, aki nagyon csapta a szelet, és amikor megpróbált bepróbálkozni nálam undorító fokhagymaszagot árasztott az egész lehelete! Ki nem állhattam, viszont szenzációsan bókolt! Ez azért szerintem már egy tuti jó pont nálam!

TAMÁS (alig kap a megilletődésben levegőt; gyorsan zsebkendőt vesz elő, hogy krákogását valahogy titkolja, vagy inkább leplezze)

Bocsásson meg kérem, de sajnos elő szokott fordulni!

CSINIBABA (pár tüntető jellegű lépést a székével hátrébb ül, mint aki kicsit undorodik, de nem feltűnően) Nincs gáz, kisöreg! De azért remélem nem fertőző, mert az olyan undi! (elővesz egy higiéniás zsebkendőt, ami már előre be van enyhén vizezve és mint aki sterilizál, megpróbálja kacsói minden egyes részletét fertőtleníteni)

Tudod, hogy ez egy kicsit úgy néz ki, mintha én undiznék tőled, de sajnos a szervezetem csak a finom, megbízható dolgokhoz van szokva! Előre is bocsi!

TAMÁS Khm…khm… igazán nem történt semmi!

 

(Újabb gongütés jelzi a terem végében, hogy párcsere következik, és újabb párok is érkeznek ismerkedés céljából)

CSINIBABA …Hát azt hiszem kis csődöröm… ennyi volt a kettőnk titka! Nagyon cukorfalat srác vagy… de a vadállatias szex terén szerintem még kezdő! Azért, ha lesz mobiltelcsid, majd talizunk, jó?! (azzal kihúzza a székét, és meg se várja, hogy Tamás is felállhasson hirtelen és azonnal távozik a teremből is; Tamás még láthatja, amint egy mackósabb, kigyúrt fickóval megy el.Tamás vár még pár percet, majd feltűnik egy fekete lepelbe öltözött emós, rockos lány; egyenesen hozzámegy, valósággal odatörtet hozzá, hatalmas indulat ég két szemeiben)

ROCK LÁNY Szevasz, csórikám! Na, mi a paja?! (egész sötét, fekete szerelésén látszik az, hogy tökéletesen elégedetlen saját magával, és a társadalommal is, enyhén antiszociális, de hangsúlyozottan nem annyira embergyűlölő)

Te is érzed azt, hogy ebben a rohadt, szemétláda ocsmány világban csak azok az idióta férgek, meg hangyák élhetnék túl ezt az egész nukleáris katasztrófát?! (azonnal cigarettát vesz elő abból a fekete, szőttes szütyőből, melyet a vállán átvetve visel, és anélkül, hogy Tamás udvariasságból kihúzhatná előtte a széket azonnal leül)

Egyszerűen káoszban süllyedünk te szánalmas, kis pöcs! Világos?! Ha mi nem fogunk össze a kitaszítottak, akiket elveikből is szánalmasan kiforgattak csak azért, mert máshogy nézünk ki, másként viselkedünk, mint az összes többi, puccos hímpillér, akik mindenfajta idióta puccos glédákba vágják magukat, miközben elvesztik nehezen megszerezhető, mégis csekélyke személyiségük töredékét! Kész idegbaj, nem?! (hippi jellegű, fejdíszét fogja, miközben előszeretettel idegeskedve babrálgatja a hajfürtjeit, ami hallatlanul erotikus dögösséget sugároz neki)

TAMÁS Én… nagyon sajnálom, hogy ennyi mindent kellett megélnie drága hölgyem… de… én azt hittem, hogy esetleg majd ismerkedünk egymással és…

ROCK LÁNY (újabb cigarettára gyújt, és a levegőben függő gondolataira koncentrál; úgy viselkedik, mintha tökéletesen hidegen hagyná az, amit a megszeppent Tamás közölni akar)

Mit dumálsz kisapám? Ha nem tudnád a hímek társadalma csak azért maradhatott fönt, mert a nők kromoszómái tették a dolgukat, és ehhez semmi köze sincs az ivarsejteknek! De ettől függetlenül, szerinted apafej? Hol hibázott ez az átkozott társadalom, mely a katasztrófa szélén táncol?!

(fekete tussal erőteljesen kihúzott, szinte fenyegető macskaszemét egyenesen Tamásra emeli, és minden gesztusából az süt, hogy mindent és mindenkit gyűlöl, talán még önmagát is)

TAMÁS Hát… ö… lássuk csak… Szerintem minden ember alapvetően a hibáiból kellene, hogy tanuljon, mert építkezni csak kísérletezésben lehet! Aztán, hogy az adott társadalom mennyiben hibázott? Ez egy nagyon komoly és hát… valljuk csak be nem egy könnyű kérdés!

ROCK LÁNY Nem ezt kérdeztem te szánalmas, dagadt giliszta! Te idióta bögyös King Kong! Hanem, hogy szerinted mi az életben maradás záloga és ősi titka?! Mert szerintem semmi esetre sem az utódnemzés, meg az az idióta, már eddig is unalomig ismételt fajfenntartás!

TAMÁS Nos… hát… Igen! Ezzel is egyet kell értenem, de… azt hiszem, hogy a valósan, és őszintén kimutatható emberi érzelmek, ha valóban, és szilárd komolysággal számítanak talán még akár szép eredményeket is elérhetnek!

ROCK LÁNY A saját érdekedben mondom te hülye seggfej, ez egy oltári nagy baromság! Hallottad?! És mindenre készen állok, hogy saját igazságomat fenntartsam, és be is bizonyítsam!

TAMÁS Hát… kérlek, ezt tudod, már nem is kétlem! (legszívesebben azonnal lerázná magáról ezt a kissé parazita jellegű hölgyet, de igyekszik türtőztetni magát, elvégre úriember)

ROCK LÁNY Egyébként… hol is tartottam? (mint aki elveszti a fonalat, és egy jó ideig még nem találja) Ja… persze megvan! Szóval ha jobban meggondoljuk a dolgokat ez az egész idióta és cikis randi dolog is nem más mint az, hogy egy kanos kis pöcs elkezd tapizgatni, majd következik az undorító nyálcsere, és végül az ágyban történő birtokbavétel! Kész katasztrófa, vagy nem?!

TAMÁS (hirtelen szóhoz sem jut a meglepetéstől) Hát… én…

ROCK LÁNY …Na jó! Tudod mit? Te szánalmasan festesz, de egyébként jól tudsz hallgatni és ez bizonyos szinten még tetszene is, viszont anyád gyerekkorodban nem mondta neked véletlenül, hogy esetleg ne zabálj annyi édességet, meg süteményt? (szarkasztikusra sikeredett a mondandója, és látszódik, hogy Tamás igencsak magára vette a választ, és meg is sértődött)

TAMÁS Tudja Drága hölgyem… azt hiszem, hogy alapvetően az emberekkel szinte semmi probléma sem lenne, ha megpróbálnák az előítéletek, és a szánalmas sztereotipiák mögé nézni! (mint aki ironizál, és egyúttal odamondogatna)

ROCK LÁNY Végre egy ép eszű hím! Ez nagyon is tetszik! De ne is reménykedj, hogy mentolos cukorka nélkül a közelembe jöhetsz! Azért, ha kedved támad, esetleg tiltakozni – megadom a számomat! (kis hátizsákjából egy hatalmas jegyzettömbszerűséget bányászik elő; gondos, minden részletre ügyelő, cirkalmas gyöngybetűkkel leírja elérhetőségét! A színre ismét vegyes párok érkeznek, és gongütés jelzi, hogy Tamásnak ezzel a hölggyel is lejárt most az ideje)

ROCK LÁNY …Egyébként egészen cuki pofi vagy te kis szőrös ősmajom! (megpróbál egy eltévedt mosolyt ajkára erőszakolni, majd tovább áll egy másik asztalhoz; Tamás helyet foglal, talán titokban abban bízik, hogy egy újabb lehetőség jöhet szembe vele; gyönyörű konzumhölgy libben be a színre, Tamás gavallérosan kihúzza előtte a széket, amit elismerő fejbiccentéssel meg is köszön)

KONZUM NŐ Hát ez igazán figyelmes Öntől kedves Uram! (vastagon be van rúzsozva a szája, és látszik, hogy kicsivel erősebb sminket használ, haja vállközépig ér, hagyja lobogni, és ezzel izgató, és szexis benyomást kelt, szinte vibrál körülötte a megdermedő levegő. Kis retiküljét magabiztosan maga mellé helyezni, és benne kotorász, közben pedig Tamáshoz fordul)

KONZUM NŐ Bocsásson meg, megszabad kérdeznem, hogy rágyújthatok-e, mert valósággal máris gyötör a nikotinéhség? (kedves, ellenállhatatlan bájossággal)

TAMÁS Én kérek elnézést Öntől drága… de ha nem veszi sértésnek, vagy kellemetlenségnek… én nem szeretem a füstöt!

KONZUM NŐ Ebben az esetben kedves Uram, ha megengedi… (kis retiküljéből egy nikotinpótló rágógumit vesz elő; látszik, hogy mindenre fel van készülve. Egyszerre nagyon alapos és precíz, mint a vérprofik)

Tudj kedves Uram, valahogy ez a kis rágó szinte mindig kisegít a bajból!

TAMÁS (mint aki hibát vétet, nem győz mentegetőzni) Jaj, kérem drága én igazán nem… szerettem volna… megbántani!

KONZUM NŐ (enyhén, gyöngéden kinyúl a kisasztal felett, és megsimogatja a másik szőrös kezét, szinte babusgatja, amitől Tamásban azonnal újabb tétova gátlások támadnak) Ne izguljon semmit drága Uram! Nagyon udvarias lovag, ha ilyen hitvány kis részletekre is gondosan figyel! Igazán köszönöm! (bájos csalafintasággal biccent)

TAMÁS Én köszönöm, ha megtisztel a jelenlétével!

KONZUM NŐ Ne haragudjon, ha meg nem sértem vele de a tarifadíjat mikor szeretné kifizetni?

TAMÁS (roppant különösnek találja a kérdést, és elfogja a félszeg remegés) Bo-bocsánat, de-de itt valami félreértés történt… én nem… azért szerettem volna…

KONZUM NŐ Én pedig megvoltam róla győződve, hogy Ön kedves Uram mindennel tisztában van! De előzzük csak meg a további kellemetlenségeket Önre nézve jó?! Ideadja nekem az Önnél lévő összeget, és majd megbeszéljük a továbbiakat! (sejtelmes titokzatossággal elmosolyodik)

TAMÁS Bocsásson meg Drága, de az a helyzet, hogy én csupán… beszélgetni szerettem volna, és ha megtetszik engedni, akkor ismerkedni egy kicsit… (még mindig szabadkozik)

KONZUM NŐ Jó drága! Látja velem mindig lehet egyezkedni és beszélni… (észreveszi hogy a másik roppant feszélyezve érzi magát; két kezével a másik két kezét kedveskedőn tenyerébe veszi; mikor észreveszi, hogy a másik keze idegességében erősen izzad gyengéden papírzsebkendővel megtörölgeti, és meg is csókolja egyiket a másik után, hogy oldódjon a másikban a gátlás) Így remélem azért már valamivel jobban érzi magát, ugye?!

TAMÁS (hebeg-habog, még mindig roppant ideges, és frusztrált) I-i-gen… Azt-azt hiszem! Ön nagyon kedves!

KONZUM NŐ Ne baj mucus, akkor ezt majd később felszámítom!

TAMÁS Bocsásáson meg az őszinteségemért, de arra gondoltam, hogy őszintén beszélgetünk egymással! (meglepetten)

KONZUM NŐ Hát drága Uram! A helyzet az, hogyha őszinteségre vágyik, esetleg ajánlhatom önnek a két sarokra lévő valamivel tágasabb székesegyházat, ahol majd örömmel fogadják, de ahogy én látom, Önnek komolyabb természetű gondjai lehetnek, aminek semmi köze sincs – legalább is egyelőre a szexhez! Eltaláltam?!

TAMÁS Kegyed valósággal belelát a másik gondolataiba! Olyan, mintha ritka hatodik, vagy hetedik érzéke lenne! Csak nem szuperhős?

KONZUM NŐ Jaj, maga kis butuska! Ez igazán nagyon jólesik! (elpirul, és észre sem veszi, de rajta a sor, hogy hebegjen-habogjon) Ö-ön annyira kedves, és u-udvariasan figyelmes! Még soha nem találkozhattam Önhöz ha-hasonló formátumú férfival! Ez nagyon jólesik, remélem tudja!

TAMÁS Számomra a kitüntető öröm, és megtiszteltetés! Én pedig – ha megtetszik engedni -, még soha nem kerülhettem ennyire egy földi angyali szépség roppant vonzó mágneses hatásai alá.

KONZUM NŐ Oh! Maga kis huncut gazfickó! (kedvesen egyik műkörmével kinyúl és megcirógatja a másik arcát nagyon óvatosan) És miről szeretne még a fennálló (gyorsan kis karórájára pillant) pár percben cseverészni?

TAMÁS Mit vár egy őszinte kapcsolattól?

KONZUM NŐ …Hát sajnos szakmai ártalomból tudnék csak Önnek erről beszélni, de azt hiszem, hogy a valódi szerelmet csak őszinte bizalommal tudnám elnyerni! Feltéve persze, ha ezt a vadállatias kuncsaftjaim némelyike is így gondolná!

TAMÁS Elnézést kell kérnem, ha mélyen érintő témák kerültek volna terítékre!

KONZUM NŐ Nem tesz semmit, kérem parancsoljon csak nyugodtan! Azt kérdez, amihez csak kedve van, de bármennyire is kezdem nagyon megkedveli kisfiús tétovaságát, sajnos figyelmeztetnem kell, hogy a taxaméretem ketyeg, és meglehet, hogy ez még sokba fog Önnek kerülni, mert valamiből az embernek is élnie kell! Nem igaz?! (kicsit baljóslatúvá válik a hangja, mint aki tud valamit)

TAMÁS Ígérem drága Hölgyem, hogy megpróbálok nagyon gyors lenni! Miért jött el most ide? Szeretett volna ismerkedni? És utolsó kérdés, ha volna hozzá kedve persze munkakörén kívül komolyabban is megismerhetnénk egymást esetleg?

KONZUM NŐ Ó! Hát ez újfent megint csak nagyon jólesik! Annyira kedves kis fickó maga, hogy valósággal máris dörömböl a szívem odabent, de sajnos lássunk tisztán és a valóság talaján! Nem akarhat egy olyan utcasarkok rongyába belehabarodni, aki nem tud normális otthoni körülményeket teremteni, és egy tisztességes háztartást fenntartani, vagy gyerekeket nevelgetni!

TAMÁS Bocsásson meg drága, de ezt honnan tudja, ha még ki sem próbálta?

KONZUM NŐ Azt hiszem a hiba – mint szinte minden esetben -, most is bennem van! Kérem, ne sértődjék meg, de volt egy kisbabám, aki sajnos… (elfullad a hangja, majdhogynem hörgővé válik) itt hagyott engem, mert a szemétláda stricim hasba rúgott, és megsérültem!

TAMÁS (nagyon fölzaklatják a hallottak, és most minden idegszálával segíteni akar, és együtt szeretne érezni a másikkal) Jaj, én igazán nem… akartam, hogy… kérem, fogadja őszinte…

KONZUM NŐ (fölemeli kecsesen a kezét, mintha jelentkezne)  Nem tesz semmit… már, már elmúlt, de rosszabb napjaimon mindig sok szeretettel gondolok rá, hogy vajon milyen lett volna az én kislányom! Tudja drága Uram, mindig is kislányt képzeltem el magamnak, de az sem lett volna baj, ha a sorsra bízom egyedül gyermekem nemét! Minden embernek szeretnie illene a gyerekét! (ezt már önmagának mondja, mint egy belső monológot)

TAMÁS Kérem szépen én… ha bármiben segíthetek, és ha úgy érzi… (gyorsan lefirkantná az elérhetőségét egy papírosra, mert azt mindig hordoz aktatáskájában, de a Konzum nő leinti)

KONZUM NŐ Igazán nagyon aranyos és roppant figyelmes de szerintem nekem már kevésbé lehet olyan szerencsém, hogy még egyszer is az életben egy ilyen Igazi úriemberrel, mint Ön akárcsak másodszor is összefussak!

(hirtelen támadt gongütés most valósággal kettészakítja a közöttük kialakuló harmonikus csendet; a konzum nő érzi, hogy talán minden perce lejárt, és távozni készül; Tamás feláll meghajlik, és kézcsókkal köszöni meg, hogy kicsit megismerhették egymást. A Konzum nő távozik a színről)

 

Kis csönd!

 

(néhány pillanat múlva egy talpig fekete ruhába öltözött, hatalmas fekete aktatáskát cipelő, alvilági nő tűnik fel; foglalkozására nézve bérgyilkos. Megáll kimért jéghideg közönyösséggel Tamás asztala előtt előbb végigméri őt, majd szó nélkül katonás fegyelemmel helyet foglal, és éber figyelemmel fenntartja a szemkontaktust)

 

TAMÁS (mint aki szabályosan már retteg attól, hogy meg kelljen szólalnia, ebben a pillanatban erőteljesen hallgat)

BÉRGYILKOS NŐ …Eddig csak a megbízóim utasítására öltem… de most, hogy szabadúszóvá váltam, úgy űzhetem az ipart, ahogy nekem tetszik! (rémisztő, mégis bensőséges a hangja, mint aki elgondolkozott)

TAMÁS …És… ö most velem is végezni szándékozik… (tétován habozik, megdermed körülötte a levegő)

BÉRGYILKOS NŐ Én szűkszavú nő vagyok! Számomra a tetteknek mindig is több súlyuk volt, mint a hitvány, kiüresedett szavaknak, amiket az ember előbb, vagy utóbb úgy is a kukába hajít!

TAMÁS (elgondolkodva nézi rettenetes félelemmel; megbiccenti a fejét oldalra, és hidegrázás fogja el, mert megpillantotta a fekete aktatáskát, min egy-két eltévedt megszáradt vérnyomot felfedez)

Ér-érdekes foglalkozása lehet…

BÉRGYILKOS NŐ Én már tökéletesen beleundorodtam! Mert elvégre miről van szó? Az ember kap egy istenverte zsírosabb megbízást! Ezt még meg is értem! Tegyük fel, hogy végre is hajtja és végez az áldozatával, de kérdem én, miért kell a piszkos munkát, és a takarítást is annak a szerencsétlen és nyomorult gyilkosnak elvégeznie? Amikor erre már külön szakképesített takarítószemélyzetek állnak bármikor rendelkezésre! Csak egy telefon! (mint aki bánkódik, és kicsit nyűgösebb kedvű)

TAMÁS Igen! Ez mindig is probléma volt! És tudom,mit érez!

BÉRGYILKOS NŐ Érdeklődve hallgatom! (kibontakozik a fekete ruhájából, és még rejtélyesebben, még veszélyesebb nőiességgel hajol közelebb, mint akit szemlátomást nagyon érdekel a másik mondandója; érdeklődve figyel)

TAMÁS Tudja drága Hölgyem, amikor még én is egyetemista voltam, és mindig nagyon jól jött a zsebpénz gyakorta takarítottam egy kisebb pénzintézetben, és – bár a fizetésem nem volt csillagászati összegű, mégis nagyon jól éreztem magam, mert mellettem volt szerető nagyanyám!

 (kedves, érzelmes a hangja, mint aki igyekszik megnyerni a másik ember titkolt bizalmát; látszik a Bérgyilkos nőn, hogy ez most nagyon jólesik neki)

BÉRGYILKOS NŐ Ez kedvesen hangzik… aztán mi történt?

TAMÁS Pár évvel ezelőtt sajnos őt is elvesztettem, és… összetörtem! (hangja megreszket)

(A bérgyilkos nő leveti fekete bőrkesztyűbe bújtatott kezét; tenyerébe veszi a másikét és simogatva vigasztalni igyekszik kissé ügyetlenül, és tétován)

BÉRGYILKOS NŐ Jaj… ez annyira megható! (őszinte részvéttel) Kérem fogadja őszinte… Igazán nem szándékoztam megbántani!

TAMÁS (meglepődve) Egy kicsit meg is lepett ezzel, hogy még egy hivatásos profi is lehet azért őszinte és mégis annyira emberi! Jólesett! Igazán köszönöm!

BÉRGYILKOS NŐ …És kérem, meséljen tovább! Volt valaki az életében? (különös, mohó kíváncsisággal)

TAMÁS Hát… ami azt illeti… igen! Volt valaki, aki nagyon közel állt a szívemhez! Vele azért volt minden nagyon egyszerű, mert mintha belelátott volna sebezhető lelkembe, és szavak nélkül is tudta volna mire is gondol az ember! Biztosan Önnek is volt ilyen formátumú embere!

BÉRGYILKOS NŐ Tudja, mindig megfogadom, hogy a saját szabályaimhoz szigorúan illik ragaszkodnom, aztán előbb a szexuális együttlét, aztán következik sorrendben az adott felállított szabályok megszegése. Pedig egy profinak talán minden esetben tudni illene, hogy a szakmai és magánéletét lehetőleg ne vegyítse!

TAMÁS Hogy mennyire igaza van!

BÉRGYILKOS NŐ Hát nem hiába! Mindig megkeresnek újabb és újabb ajánlatokkal! Egyiknek a feleségét kellene eltenni láb alól csöndesen, míg a másikat zavarja a kutyaugatás! El se hinni tisztelt Uram, hogy a lehető legkülönfélébb kívánságokkal kopogtatnak a képzeletbeli ajtómon! Csupa kaland és veszély az életem! És ebbe fáradtam most bele! Miért nem lehet a magamfajtának is boldog, kiegyensúlyozott családi élete?! (önmagát vádolón, iróniával)

TAMÁS Jaj, kérem drága Hölgyem! Ne beszéljen butaságokat! Gyönyörű, és nagyon csinos hölgy és biztos, hogy ma vagy egy legközelebbi alkalommal valaki egész biztos hogy a horgára akad!

BÉRGYILKOS NŐ (csábosan szempillát rebbent és a másikra kacsint titokzatosan) Kedves Uram, csak nem elakar csábítani?! Igazán hízelgő rám nézve!

TAMÁS Úgy érzem, hogy egy ilyen gyönyörű, egzotikus hölggyel szemben a magam fajta semmit sem kérhet… de megtisztelve érezném magam, ha barátok lehetnénk!

BÉRGYILKOS NŐ Tudja, ezt még senki nem sem mertem elmondani, hiszen egy hivatásos gyilkosnak mindig precíz hidegvérrel szükséges közelítenie a dolgaihoz, de annyira kellemes az Ön társaságában sütkérezni, hogy bár még nincs önálló lakásom – hiszen vándorló életmódra kellett, hogy berendezkedjek -, de esetleg megadhatom az elérhetőségemet és talán még összefuthatnánk! Persze szigorúan, ha csak nincs nagyon ellenére a társaságom! (kedves megnyerőséggel megpróbál mosolyogni)

TAMÁS Oh! Hát ez nagyszerű, és nagyon remek! És még annyi mindent…

(Tamás beszédét azonnal kettévágja a gongütés, ami a párok automatikus helycseréjét eredményezni; a bérgyilkosnő feláll, Tamás is feláll vele együtt így adván meg a tiszteletet, majd egy fekete filctollal kedvesen tamás tenyerébe írja a számát, majd csókálló rúzzsal meg is puszilja: előbb a tenyerét, majd az arcát két oldalról)

BÉRGYILKOSNŐ Annyira örülök, hogy találkozhattunk! Azt hiszem megyek és veszek magamnak valami vidámabb ruhát! (sokkal életvidámabban távozik a színről)

 

(Tamás visszaül a helyére látszólag; azonnal az asztal mellett terem egy legalább két méteres nő, nagyon merev, hivatalos afféle hivatalnokféle öltözékben; sötét zakót, inget, és fekete nadrágot visel, és sovány-keretes fekete szemüveget. Egész megjelenésén átüt a merev, és hivatalos jelleg. Azonnal meglátszik rajta, hogy a parancsolgatáshoz szokott; Tamás azonnal feláll, és hellyel kínálná, de a Főnöknő azonnal leinti)

 

FŐNÖKNŐ Maradjon csak nyugodtan ülve kedves Uram! Magam is megoldom magamat! Az ember mindig befejezi önmagát! (van a hangjában valami irritáló, hivatalos jelleg, amitől kissé feszélyezett lesz a hangulat)

TAMÁS Oh! Kérem bocsásson meg… elnézését kel kérem! (feszélyezetten szabadkozik, mint aki idióta és nem találja a helyét)

FŐNÖKNŐ Nem történt semmi, természetesen csak addig, amíg hajlandó tudomásul venni, és elismerni, hogy Én vagyok a főnök!

TAMÁS Bocsánat! (egészen halk, szinte alig halható suttogó hangon)

FŐNÖKNŐ Tehát! Tegyük a dolgokat tisztába! Én azért fáradtam ide egy roppant hosszadalmas, és meglehetősen unalmas megbeszélésről, mert szeretném megtalálni életem párját, persze azzal a fenntartással, és elnézést, ha követelőző, vagy önző volnék, ha az adott férfi is tökéletesen aláveti magát az akaratomnak!

TAMÁS Bocsásson meg, de minden tisztelettel, akár miért pont hozzám, jött? Illetve az én asztalomhoz?

FŐNÖKNŐ Na látja, hát ez egy érdekes döntés volt! Tegyük fel, hogy a Sors kiszámíthatósága folytán! Azért őszintén remélem, hogy Önt ez még nem zavarja!

TAMÁS (láthatóan izeg-mozog, alig tud nyugton maradni, mint valami örökmozgó)  Nem, nem annyira!

FŐNÖKNŐ …De remélem, tudja, hogy szeretnem, ha a labda mindig az én kezemben van, akárcsak az erősebbik nem golyói! (gyönyörű, nagy szeme rejtelmesen megcsillant, mint akinek valami szándéka van)

TAMÁS Hát… ö… hogyne… természetesen! (mint aki kisfiús, szégyellős zavarban van, és nem tud ebből az állapotból kiszakadni)

FŐNÖKNŐ Hogy Ön mennyire vonzó fiatalember! (rebesgeti szempilláit, és most leveszi szemüvegét, amitől valódibb, hús-vér női vonzó jelenséget ölt egész megjelenése)

TAMÁS Nos… hát ezt igazán köszönöm! Nagyon jólesik!

FŐNÖKNŐ Nézze kérem! Ön is tudhatja bizonyára, vagy legalább elgondolkozhatott rajta, hogy sajnos a legtöbb – általában férfi kollegám -, sajnos az én esetemben úgy viszonyul hozzám, mint akiknek csak arra kellek, hogy előnyösebb üzleti pozíciókból tárgyalhassanak pusztán csak azért, mert volt egy görbe éjszakájuk a főnökükkel! Figyelmeztetem, hogy rossz lóra tesz, ha azt hiszi, hogy ennyire könnyen kapható vagyok efféle bolondos malackodásokra! (keményen, erélyesen)

TAMÁS …Bocsásson meg én… igazán nem úgy…

FŐNÖKNŐ De ahogy eddig láttam Önből kedves uram, csak úgy süt és valósággal sugárzik az intellektuális intelligencia! Beszélgessünk egy kicsit talán… arról, hogy Ön példának okáért miért jött el ide? (kíváncsian, figyelmesen feléje fordul, miközben feltűnően nyomkodni kezdi telefonját)

TAMÁS Én mindig is megpróbáltam elhinni azt gyermek-naivan, hogy talán még a magamfajta kicsit hóbortos, habókos emberkéknek is teremhet babér a szerelem édeni paradicsomaiban! (úgy néz ki, hogy ebben a percben valósággal szárnyalnak gondolatai, és mintha egy költő, vagy író veszett volna el benne)

FŐNÖKNŐ Ön gyönyörűen fogalmaz! Bizonyára csupa jeles lehetett az osztályzata, míg az iskolapadot koptatta.

TAMÁS Oh! Sajnos ki kell ábrándítanom drága Hölgyem! Bár kétségtelen, hogy a külalak, és a tartalom mindig jelesre sikeredett, viszont mivel betűket tévesztettem össze ezért a helyesírásom nem lehetett csupán csak elégtelen! (kissé szomorkás lesz a megidézett emlékektől a hangja)

FŐNÖKNŐ Bocsásson meg kérem, ha esetleg… valami rosszat mondtam!

TAMÁS Semmi probléma, kérem!

FŐNÖKNŐ Még Önnek kellene kérdeznie! (kedvesen, kérlelőn)

TAMÁS Hát… én azt hiszem, hogy a kölcsönös, őszinte bizalomból születhetnek a legmeghittebb barátságok, és később talán a legszebb szerelmek!

FŐNÖKNŐ Nem szeretném megsérteni drága Uram, de ebben kicsit jómagam is kételkedek, ha nem veszi rossz néven!

TAMÁS Sőt! Éppen ellenkezőleg! Kérem, magyarázza el, ha kérhetem!

FŐNÖKNŐ Hát! A saját életemből indulok ki! Ha nem haragszik ezt tekintem mérvadó alapnak! Először is, főként iskolás koromban pattanásos, szemüveges, fogszabályozós kislány lévén a kutya se volt hajlandó barátkozni velem, és sajnos ez a későbbi serdülőkoromra is tetemesen kiterjedt, és még jó, hogy nem látott a szalagavatómon! (kicsit elgondolkozik, önmagába mélyed, majd folytatja)

Tudja mire volt jó a szalagavató! Hát, hogy a legjobb bomba csajt valaki elvihesse és felpróbálhassa legalább egy körre! Ennyit! És még örülhettem, hogy az ofő nekem is szánt legalább egy-két idiótát, akik hajlandóak voltak megtáncoltatni, majd fogták magukat és amilyen gyorsan csak lehet leléptek!

TAMÁS Ezt őszintén sajnálom!

FŐNÖKNŐ Nos, hát... ez látja igazán kedves! Na de, most akkor Ön jön!

TAMÁS (nagyon izgul, fészkelődik, mintha élesben felelne) Hát… hát… az én iskolás korom is hasonló körülmények között telt, és hajszál pontosan ugyanazt kellett nekem is eltűrnöm, és végigszenvednem, mint Önnek drága hölgyem! (kifúja a beszívott levegőt, mint aki szabadulna ebből a ketrechelyzetből)

FŐNÖKNŐ Ennyire könnyedén azért nem ússza meg! Legalább meséljen valamit az első gimis szerelméről, az első csók igézetétől! Vagy ilyesmi meg sem fordult abban az elképesztően józan gondolkodásában? (egyre kíváncsiskodóbban)

TAMÁS Ami azt illeti, volt egy igazi, őzikeszemű angyali szépség, és… és én nem mondhattam meg neki az érzéseimet, de helyette versbe szedtem, és az utolsó találkozásunk alkalmával odaadtam neki! Hogy aztán ő elolvasta, vagy nem, hát arról nekem fogalmam sincs! (őszintén vall, mint aki meggyónja bűneit)

FŐNÖKNŐ Hogy Ön mennyire jópofa! Csak hülyéskedik igaz? Na szabad a gazda! (észreveszi, hogy Tamás arckifejezéséről csak úgy süt a meggyőződéses őszinteség) Csak nem?! Önnek minden egyes szava Igazság?

TAMÁS (hevesen bólogat) Attól tartok… igen!

FŐNÖKNŐ Életem során nagyon kevés emberrel találkoztam, akik ennyire nyíltan mertek volna beszélni, és vallani féltőn rejtegetett magánéletükről, úgyhogy ez kellemes meglepetésként ért! Tudja mit? A következőt fogjuk csinálni!

TAMÁS Csupa föl vagyok!

FŐNÖKNŐ (előveszi a jegyzetfüzetét, és belefirkant valamit gyorsan) Megadom Önnek az otthoni, és a munkahelyi számomat is, és ne izgassa magát semmi miatt, ha úgy gondolná, hogy zavarni fog a munkahelyemen: Még én vagyok ott is a főnök! És bármi problémája, vagy gondja támad, vagy csak egy jót szeretne beszélgetni valakivel engem mindig megtalál, mert elérhető vagyok! Oké?!

TAMÁS Hát hogyne!

 

(megszólal a párcserélős gongütés; kisebb búcsúzkodás zajlik le a színpad hátterében a többi párok részéről; szabadon dramatizálható. A főnöknő feláll, majd Tamás is feláll kezébe veszi a Főnöknő kacsóját, kétcsókkal búcsúzik, a Főnöknő céklavörös a meglepetéstől, és megereszt egy félszeg mosolyt)

FŐNÖKNŐ (mosolyogva) Igazán kellemes egy fickó Ön! Remélem, még találkozunk!

(Gyorsan elsiet, mint akinek valóban halaszthatatlan és sürgős dolga van)

 

 

 

                                

 MÁSODIK FELVONÁS

 

 

(a szín kávézó része változatlan, csak Tamás lett egy kicsit macsósabb, sportosabb, már jóformán semmit sem lehet észrevenni abból a pufókságából, ami hajdanán volt; mégis nagy empátiát, és résztétet érez mindenkivel szemben, akiben nem tisztelik eléggé az embert; gongütés csendül fel, párok gyülekeznek, és várják, hogy ismerkedhessenek. Tamás is nagy várakozással tekint az ismerkedésre; egy szemüveges, mégis gyönyörű hölgy közeledik feléje, afféle értelmiségi, akinek a könyvek, és a tudomány többet jelent, mint a párkapcsolat, most is inkább tüntetően a könyvébe mélyed, amikor Tamás előtt megállítja lépteit)

 

ÉRTELMISÉGI NŐ (tétován, szemlátomást toporogva megáll; szemüvegét feltolja kontyba tűzött haján, amitől hallatlanul egzotikussá lesz egész arckifejezése; Tamás percekig megbűvölten bámulni tudja csak, majdnem leesett állal, de azért felkel, hogy udvariasan szokásos módon kihúzza előtte a széket

TAMÁS Parancsoljon drága Hölgyem! Tessék csak! (úriembermód meghajlik)

ÉRTELMISÉGI NŐ (meglepődik, és sokáig nem jut szóhoz) ,,Oh! Valld meg nekem nyíltan! Kedvelsz-e kedves? Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem; morcoskodok, nemet mondok kacéran! Bár lásd szép férfiú! Lágy vagyok nagyon! S azt véled így, hogy könnyűvérű voltam! De bíz te bennem, hűbb leszek tehozzád, mint kik ravaszdin kelletik maguk! (bájosan kacsint)

TAMÁS (tapsol egy párat a levegőbe) Bravó! Bravisszimó! Kegyed igazi művész!

ÉRTELMISÉGI NŐ Jaj, ugyan már! Bagatell az egész! Nem gondolja, hogy olyan ostobán festek? (végigméri magát, mint aki stírölni látszik)

TAMÁS …De drága Hölgyem, hát hogy a csudába mondhat ilyet? Bocsásson meg az őszinteségemért, de én gyönyörűnek látom ebben a percben!

ÉRTELMISÉGI NŐ Ugye ezt most nem csak azért mondja, mert feltettem a szemüvegem a fejemre, hogy mély, és remélhetőleg vonzó benyomást gyakorolhassak? (elgondolkozva)

TAMÁS Nem merném állítani… de testünk legalább nyolcvanöt százalékban a testek közötti kommunikáción alapszik! Bizonyára már Ön is hallhatott róla, és a maradék tizenöt százalék csupán csak újabb lehetőség, egy újabb sansz! (valamivel tanárosabb hangon)

ÉRTELMISÉGI NŐ Bocsásson meg édes Uram, de nem lehetne ezt a merev, poroszos hierarchiát felfüggeszteni, csak addig, míg megpróbálunk egymással kicsit elbeszélgetni? (bájosan, kedvesen, ellenállhatatlanul mosolyog)

TAMÁS Kérem Drága Hölgyem! Ahogy óhajtja!

ÉRTELMISÉGI NŐ Én csupán kedveskedve kértem! De látom már, hogy ön talpig gavallér, és igazi úriember! Nekem ehhez jó szemem van! én tudja mindent megérzek! (kicsit közelebb hajol hozzá; Tamás először tapasztalja meg milyen is lehet egy nő illata, és testének pólusa, kicsit feszélyezve is érzi magát, de nem kellemetlen értelemben)

TAMÁS Oh! Hát Drága Hölgyem Ön igazán… figyelmes és elragadó!

ÉRTELMISÉGI NŐ …És ha tudná kedves Uram, hogy még mi mindenre is vagyok képes igazában főként, ha esetleg kettesben maradhatnék Önnel… (titokzatos hangja egyre meggyőzőbb, és szinte végzetesebb)

TAMÁS Ö… hát akkor… talán… előbb ismerjük meg… egymást! (akkorát nyel, hogy hallható, és megpróbálja legyőzni félelmeit; az értelmiségi nő kedvesen kinyújtja kezét, hogy a másik, mint egy hajótörött belekapaszkodhasson: jóleső, megnyugtató érzések kerítik hatalmukba)

ÉRTELMISÉGI NŐ Biztos, hogy jól érzi magát drága Uram?! Kicsit, mintha sápadtabb is lenne, mint egyébként! Vagy nem?! (megfogja a csuklóját, és igyekszik kitapogatni, mint egy nővér a pulzusát)

Kicsit szaporább a pulzusa! Kérem, erre azért nagyon vigyázzon, mert ezzel jelentősen megnőhet az infarktusok kellemetlen kockázata! Ha érti, hogy mire gondolok! (elengedi a kezét, mert kellemes bizsergést érez)

TAMÁS Oh! Igazán kellemes meglepetés! Tudja drága bizonyára nem fog nekem hinni, de ez volt eddig a legszebb pillanatom ezen az estén!

ÉRTELMISÉGI NŐ Ne vegye rossz néven kedves Uram, de én alapból egyáltalán nem bízom a férfiakban! Sőt! Ha magam volnék ezen a kerek egy világon akkor is csak önmagamnak hinnék! Mert a világ sokkal hitványabb, és alattomosabb lett, mint azt eltudná képzelni! Annak idején az emberek még hittek valamiben, és kimentek az utcára tüntetni, és tiltakozni! De ma nézze meg, hogy mi fogad minket?

TAMÁS (széttárja a kezét, megpróbál gondolkozni) Sajnos fogalmam sincs!

ÉRTELMISÉGI NŐ Hát ez az! Nagyon jól mondja! Senki nem tudd, vagy nem akar tudni semmiről semmit! Sok esetben már ott tartunk, komolyan beszélek, hogy egymást vezetgetjük vigasztalva-szorongva, mint azok az átkozott igászerű bányalovak, akik a saját szakmai teljesítményükbe vakultak előbb-utóbb bele a sötét tárna-mélyben!

TAMÁS Igen… nos, hát… ebben lehet valami!

ÉRTELMISÉGI NŐ Nyugodtan megcáfolhat, vagy ha Önnek úgy jobban tetszik akár még vitatkozhat is velem! Igazán örülnék neki!

TAMÁS Azért megengedi drága Hölgyem, hogy én is szóljak valamit?

ÉRTELMISÉGI NŐ Ó, hát hogyne! Természetesen! Öné a szó! (ügyetlenül szabadkozik, miközben megpróbálja észrevétlen feneke alatt megigazítani elhanyagoltan látszó, kissé szakadt ruháját)

TAMÁS Nem volna kegyednek kedve hozzá, hogy inkább egymásról beszélgessünk esetleg? Kérem, ne értsen félre! Amit most elmondott az bizonyára szép, és nagyon nemes gesztusa az emberiség megmentésének, de azért lennék itt, hogy megpróbáljunk kicsit a személyiségek titkaiba belepillantani! Nem igaz?! (kedvesen próbálkozik)

ÉRTELMISÉGI NŐ Tudja kedves Uram, és mindig kétes, és félreértett helyzetekbe keveredek… (kicsit elgondolkozik, miközben végigpillant enyhén slampos, és elhanyagolt ruházatán) Bizonyára ez az átkozott ruha teszi! De nálam a jelszó: Inkább viselek olyan szakadt rongyot, ami kényelmes, minthogy parádézzak mindenféle kényelmetlen magas sarkúban! Különben is sokszor, ha tükörbe nézek el sem akarom hinni, hogy ki az a bányarém, aki visszanéz rám a tükrök fogságából!

TAMÁS De kérem drága Hölgyem! Önnek igazán nincs miért szégyenkeznie! Véleményem szerint Ön ragyogóan csinos, és roppant elegáns!

ÉRTELMISÉGI NŐ (mint aki nem is akarja elhinni, amit a másik mondd, kezével legyint) Persze, persze! Van Önnek fogalma, hogy már hányszor kellett ezt a szakadt, ócska rizsadumát végighallgatnom, miközben az éhes férfiak mind a bugyimba akartak kotorászni! Mintha egyedül a szexuális vonzalom lehetne az emberi kommunikáció egyetlen feltétele, ha az ember kicsit jobban meg akarná ismerni a másikat! Szerintem nincs is annál szánalmasabb pojáca, aki még mindig fut egy nő után, aki már vagy milliószor lekoptatta!

TAMÁS (mentegetőzve) De ugye ezzel nem arra céloz Kegyed, hogy most fogja magát, és esetleg engem is lekoptat!

ÉRTELMISÉGI NŐ Hát amennyiben ilyen hülyeségekkel, és avittos szövegekkel fáraszt a közeljövőben még szóba jöhet! (rejtélyesen elmosolyodik) Na, de most nincs kegyelem! Ön jön! Hogy lehet egy ilyen jóképű hapsinak egyetlen valamirevaló csaja sincs?! Csak nem az erősebbik nem iránt kacsintgat! Eltaláltam?!

TAMÁS (megigazítja nyakkendőjét, miközben kezével folyamatosan babrálja inge gombjait) Hát… ami azt illeti fogalmam sincs, hogy ez hogy történhetett! Bizonyára a nehéz gyerekkorom miatt!

ÉRTELMISÉGI NŐ Ne is folytassa, ha kérhetem! (kedvesen leinti) A többit már magam is azonnal kitalálom! Egyke gyerekként nőtt fel, ha jól sejtem, akit a szülei a végtelenségig elkényeztettek, és mikor iskolába került szembesült csak a rideg, számító, és kegyetlen valósággal, hogy még sincs vattacukorból a felhő, és az élet nem mézeskalács házikó!

TAMÁS (nagyon szomorú, és komoly arckifejezést ölt)  Igen, ebben igaza van!

ÉRTELMISÉGI NŐ Nem lehet igaz, hogy hogy lehettem ekkora állat! Ugye ezt nem én mondtam, amit most hallott? (mentegetőzik őszintén)

TAMÁS Hát… attól tartok, hogy a többi asztal már sajnos mind foglalt! (meggondolja magát) De ha arra kíváncsi… most még nem haragudhatok kegyedre, mert sajnos még nem ismerhetem! Még nagyon az elején vagyunk minden további folyamatnak!

ÉRTELMISÉGI NŐ (hevesen, és izgatottan) Egyre jobban kezdek vonzódni magához! Nem mondták még Önnek, hogy van valami hallatlanul meggyőző, árva, kisfiús kisugárzása?

TAMÁS Kegyed az első, aki ezt ma este felvetette, és nagyon jólesik, ha őszintén gondolja!

ÉRTELMISÉGI NŐ Eszembe jutott valami!

TAMÁS Hallgatom!

ÉRTELMISÉGI NŐ Mit szólna hozzá, ha megadnám az elérhetőségemet, és ha gondolja előbb, vagy utóbb de biztosan összefuthatunk még a városban! (töprengőn, kíváncsian néz rá, miközben farkasszemezve figyeli) Feltételezem szokott a városban járkálni, vagy jönni-menni!

TAMÁS Attól tartok, hogy máris leleplezte egy nagyon fontos titkomat!

ÉRTELMISÉGI NŐ Mit is?! (semmit nem érthet még az egészből, de töpreng, és erősen koncentrál)

TAMÁS Tudja Drága én éjjel, ha leszáll a sötétség nem… nem szívesen teszem ki a lábam otthonom védett környezetéből! Remélem sikerült ébren tartanom élénk kíváncsiságát?

ÉRTELMISÉGI NŐ Ez most valami hülye vicc akar lenni! Ugye?! Ekkora baromságot!

TAMÁS Pedig drága Hölgyem attól tartok, hogy ennél komolyabban már aligha beszélhettem volna!

ÉRTELMISÉGI NŐ Hát… akkor… (belenyúl kis hátizsákjába, ahol pár pillanatig kotorász, majd felírja egy kitépett noteszlapra elérhetőségeit, és odaadja Tamásnak) Tessék kedves Uram! Itt a címem, és az otthoni számom! Már nagyon várom a következő találkozást, mert megfogott Önben valami! (enyhén felemelkedik székéből Tamás is felállna, hogy segíthessen neki, az értelmiségi nő gyöngéden megpuszilja arcát)

 

(Tamás jóleső érzéssel hanyatlik vissza a székébe, miközben hallja a hívó gongütést, mely már oly ismerősen cseng; szemlátomást egészségesebb lett valamicskével az önbizalma; a következő partnerra sem kell sokáig várakoznia máris megjelenik asztalánál egy hétköznapias csinossággal, lezserséggel felöltözött pszichológus)

 

PSZICHOLÓGUS NŐ Bocsásson meg, de szabad ez a hely?

TAMÁS Oh! Hát hogyne, természetesen! Tessék, csak! (figyelmes kedvességgel kihúzza előtte a széket)

PSZICHOLÓGUS NŐ (kedvesen leül; rendezgetni kezdi a ruháját, majd mint aki a páciensek magánéletében vájkál kiteszi a kis asztalkára nagyalakú spirálfüzetét és tollait, hogy legyen mint feljegyeznie: rágni kezdi előbb a szemüvege szárát, majd később egyre feltűnőbben a ceruzáját) Igazán figyelmes tisztelt Uram! Nem is gondoltam volna, hogy a mai világban még léteznek ilyen úriember-lovagok!

TAMÁS Nos, hát én köszönöm hálás szívvel a megtisztelő bókot!

PSZICHOLÓGUS NŐ Akkor tehát! (ölébe rendezgeti kényelmesen a nagyalakú füzetét, golyóstollát is keze ügyébe helyezni; mint aki szemlátomást felkészül valamire kísérleti jelleggel) Miről szeretne, ha először beszélgetnénk?

TAMÁS Bocsásson meg drága, de én azt hittem… ismerkedni jött?

PSZICHOLÓGUS NŐ Sajnos szakmai megkerülhetetlenség, hogy két embert ennyire egymás mellé rendelt, vagy sodort a kiszámítható Végzet! Akkor? Mivel kezdjünk? (órájára pillant, mint aki nem bocsátkozik felesleges szócséplésbe)

TAMÁS Ami Önnek drága Hölgyem megfelel!

PSZICHOLÓGUS NŐ Minek utána a döntés jogát éppen most ruházta át rám, ebben az esetben minden felelősség sajnos engem terhel!

 

Kis szünet.

 

Kezdjük akkor a gyerekkorral! Jó?!

 

(Tamás kezdi magát úgy érezni, mint egy kísérleti, ketrecbe szorított állat, aki még nem tudhatja mi vár rá: már megint idegesen izeg-mozog, plusz felesleges tevékenységeket végez)

 

TAMÁS Tökéletesen!

PSZICHOLÓGUS NŐ Tehát akkor! (hallatlanul elegánsan, és roppant sugárzón keresztberakja egymáson a lábát; az adott helyzetnek némi egzotikus színezetet ad harisnyája apró, mégis jelentős villanása) Mi az amire a legjobban emlékszik gyerekkorából?

TAMÁS Szinte mindenre emlékszem!

PSZICHOLÓGUS NŐ Azért ilyen könnyen nem ússza meg! Mesélj el kérem, hogy mi az ami szomorú, fájdalmas emlékeket ébresztett önben, mert a legtöbb esetben orvosi tényként igazolható, hogy az adott páciens talán sokkal inkább emlékezik a boldogságra, mint a negatív dolgokra! (golyóstollát kattintgatva figyelmesen vizsgálgatni kezdi, miközben rágja szemüvege szárát, mintha ezzel akarna némi-nemű tekintélyre szert tenni)

TAMÁS Megtetszik izzasztani! (gyorsan előkap egy zsebkendőt és hevesen, idegeskedve törölgetni kezdi homlokát, hogy egy kis idő múltán már egész homloka vörösfoltos; mintha sebeket viselne…)  Azt hiszem, hogy talán… igen! minden általános iskolában kezdődött!

PSZICHOLÓGUS NŐ Bántották magát? Megalázták? Megszégyenítették? Gúnyt űztek vihogva a molettságából?

TAMÁS Ezt meg hogy találta ki??? (elkerekedett, nagyra meresztett szemekkel)

PSZICHOLÓGUS NŐ Ne felejtse el kérem, hogy nekem bizonyos fokig ez a szakmám, tehát értek valamicskét az ember elme bonyolult összefüggéseihez! (kihúzza magát egyenes tartással, hófehér inge mögött felsejlik kecses melltartója szintén patyolatfehér részlete; Tamás nem mert ránézni, és ez valahogy imponál is a Pszichológusnak, mert máris eldöntötte hogy nem pszicho és szociopata)

TAMÁS Oh, hát persze! Erről teljesen megfeledkeztem! Kérdezzen csak nyugodtan!

PSZICHOLÓGUS NŐ …Tehát erről az oldaláról a kortörténete már kezd derengeni, de hadd kérdezzem meg kedves Uram, ha Ön ennyi sok év múltán is ekkora lelki galibába került – mert ezt nem kétlem -, akkor mi az ördögért nem kért egy specialistától segítséget?! Ezt mint józan ember, aki önálló gondolattal rendelkezik, sajnos fel nem foghatom!

TAMÁS Nos, igazán örülök, hogy volt szíves és megkérdezte! A válasz is egészen egyszerű! A kísérleti szakemberekkel mindig illő vigyázni, mert azok csupán ideig-óráig az ember legbizalmasabb ismerősei, viszont tartós, és őszinte baráti kapcsolatot felépíteni velük már szinte szakmai ártalomnak számít! És én tudja drága… sokkal jobban szerettem volna valakit, akivel mindenről ellehet beszélgetni anélkül, hogy bármelyik eltévedt pillanatban vizsgálódás tárgyává tenné tudományos alapokon az agyamat!

PSZICHOLÓGUS NŐ Nocsak! Drága uram! Ön pillanatról-pillanatra kellemes meglepetést képes okozni nekem! Már így is azonnal megfigyeltem, hogy rejtett intelligenciája képességeivel szándékosan nem kérkedik, sőt, - mintha egyenesen titkolni igyekezne, hogy Ön is egy egészséges felnőtt ember, akinek meglennének a jogai! Mintha folyamatosan, szándékosan az árnyékban rejtőzködne, hogy ezzel megfigyelhesse a környezetét… Kísérteties és hátborzongató!

TAMÁS …De azért őszintén remélem, hogy nem sértettem meg, vagy tettem olyasmit, amitől a későbbiek folyamán esetleg szégyenkeznem illik?

PSZICHOLÓGUS NŐ Nem, ugyan már! Sőt! Kitűnő, hogy léteznek még megfejthetetlen emberek, így legalább én sem azt érzem, hogy a munkám kidobnivaló haszontalanság!

TAMÁS Hát ennek… igazán örülök!

PSZICHOLÓGUS NŐ Részemről a megtisztelő szerencse! De szerintem nagyon elkanyarodtunk az eredeti témánktól nem gondolja?

TAMÁS …Igen, talán igaza lehet!

PSZICHOLÓGUS NŐ Tudom, mint az esetek legtöbb részében!

TAMÁS Kérem, akkor talán… folytassuk! (fészkelődik, és igyekszik önmagának valamivel előnyösebb megjelenést biztosítani, mert meggyőződése, hogy sajnos a legtöbb ember a kinézet alapján hajlamos ítélkezni)

PSZICHOLÓGUS NŐ Azt kell gondolnom, hogy mintha Önnek kedves Uram egyszerre két személyisége is lenne! Egyrészt még mindig úgy érezem, hogy ott van magából a szorongó, elfojtott, sebezhető gyermeki énje, és másfelől viszont egy éretten gondolkodó, és roppant felelősségteljes férfi, aki szívesen megtalálná már a helyét a világban, viszont valami, mintha… gátolná ebben! Ugye tökéletesen igazam van?! (kedvesen tekint rá)

TAMÁS Hát, ami azt illeti… elvégre kegyed a szakember!

PSZICHOLÓGUS NŐ Látja, én még a gesztusaiban, és a testbeszédében is úgy tudok olvasni, akár egy kinyitott könyvben! Most alkalmas lehetősége lett volna, hogy egy kicsit megvizsgálhassam a vitatkozási, érvelési képességeit, de ehelyett, mit csinált? Nem kezdeményezett, sőt egyenesen bizonyos merev távolságtartást véltem felfedezni kölcsönös emberi interakciójában!

TAMÁS Elnézést kell kérnem, ha bármi problémát, kellemetlenséget okoztam!

PSZICHOLÓGUS NŐ Látja, már megint felfedett magából egy jelentős apró kis szeletet! Mondja milyen habitusú személyiségek voltak a szülei?

TAMÁS Bocsásson meg, de attól tartok nehezen követem!

PSZICHOLÓGUS NŐ Ezt úgy értem, hogy ki volt a családjában az irányító, domináns vezéralkat! Tehát ki irányította összeszokott, mindennapi életüket! Így már világos?!

TAMÁS Á! Vagy úgy! Csak először még nehezen vettem ki, hogy mit is szeretne Kegyed! Hát… édesanyám még mindig csupaszív, gyönyörű, és elegáns asszony, akinek megvolt hozzá a konok határozottsága, hogy rendezett családi életet biztosítson! Apám pedig… hát igen… (elfullad a hangja, és hirtelen halkra válik) Apám tudja drága… ő egy nagyon ingerlékeny és sajnos sok esetben dühkitöréseket produkáló ember volt, aki, ha nem úgy mentek a maga, és családja dolgai, ahogyan azt ő eltervezte aki robbant, és sértett! Nehéz volt, mire az ember megszokta, de érdekes módon társaságban ezt valahogy mi – szűkebben vett családja szinte nem is vettük észre! Érti ezt?!

PSZICHOLÓGUS NŐ A kis apró mozaikdarabkákból lassacskán csak kialakul bennem Önről egy egységes Egész! (sejtelmesen, titokzatosan) Feltételezem, hogy amikor az apja váratlanul elhunyt akkor – bocsásson meg, ha megbántanám -, de azért valahogy mégiscsak visszatérhetett az élet a normálisabb kerékvágásba!

TAMÁS Ezt a meglepetést! Még eddig senki sem kérdezte meg, pedig itt volt az orruk előtt! (furcsán, kellemesen önmaga is meglepődik, mint aki lelepleződött)

PSZICHOLÓGUS NŐ Azért vagyok, hogy a problémákkal kedves pácienseim szembe tudjanak nézni, és ha kell tovább tudjanak lépni!

TAMÁS Tudja Drága, én azt hiszem, hogy egyedül az óceán engedheti meg magának, hogy ne emlékezzen múltjára, mert egyes Dél-amerikai kultúrákban mind a mai napig úgy tudják, hogy egyedül a hatalmas víznek nincsenek emlékei… (furcsa, szinte bölcselkedő a hangja)

PSZICHOLÓGUS NŐ Hát, kérem drága Uram! Én úgy látom, hogy minek utána az időnk sajnos rohamosan a végéhez közeledik, azt tanácsolom Önnek, hogyha kedve támad valamikor beszélgetni egy jót, vagy csupán együtt lenni egy megértő, támogató valakivel kérem nyugodtan keressen meg az irodámban! (kis táskájából egy mininévjegyet nyújt át elegánsan, és mintha inkognitóban lenne felteszi sötét szemüvegét, várva a gongütésre, mely pillanatokon belül halhatóvá válik; amint meghallja a gongot máris távozik a színről)

 

TAMÁS …Én azt gondoltam, hogy még beszélgethetünk egy kicsit… (mint aki mélységesen csalódott egy elképzelt szituációban; szomorkásan, kedvetlenül foglal helyet, idegállapota enyhén kiszolgáltatott. Megjelenik egy civil művésznő, akiről első pillantásban nehéz eldönteni, hogy egy szerepet játszik abszolúte briliánsan, vagy csupán csak önmagát adja; kedvesen Tamás felé közelít, mert valami felkeltette az érdeklődését benne)

 

MŰVÉSZNŐ (mint aki kicsit bizonytalankodik,