Kortárs ponyva


2025.aug.18.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új Vers

LECSERÉLHETŐ ROMLOTT-SZÍVEK KORA Hasznavehetetlen, letaglózó nyarak egyszerre csak semmivé lesznek, s akár a léggömb kilyukadnak; fölingerelhető embereket szándékosan jobb elkerülni, még akkor is, ha az ember ezzel a nyílt Gandi konfliktus-mentességet kockáztatja, hiszen mindig ugyanazok csinálják…

Tovább

Új Vers

KETTÉSZAKÍTOTT ÖNMARCANGOLÁS Önmagát emésztőn magába gyömöszöli tetteit, alamusziskodó, beígért szavát; a biztos kimondatlant s sejteket növeszt benne az újabb kételkedés, újabb tétovaság. Szabad akarat mostanság egyre ritkább, legfeljebb csupán négy fal között, ha érvényes. – Vannak szánalmas,…

Tovább

Új Vers

A LÉT HIEROGLIFÁI   Hallgatni akartam tán mindig is, mikor csak anyám szíve alatt, mint szánalmasan kucorgó emberió-magzat jós-szavakat hallgattam, melyek a félelmes külvilág csatornáin át hozzám megérkeztek; rejtélyes szent igéket, vagy épp sokat-mondó, bölcs szózatokat, melyeket sokáig meg sem…

Tovább

Új Vers

ALVILÁGI ÁLOMBA LESZÁLLTAN   Majd egyszer végig megyek e komisz alvilági úton, ha zaklatott álmom mély pincéjében híven leszállok. A régen tékozló idilli vágyak széptevő romantikák helyett Kedves fog üdvözölni engem. Mennyezetekig tapintható domború, homályban egy test s lélekké válunk.…

Tovább

Új Vers

SENKIK KÖZT JELENTÉKTELENEK   Agymosott, tahósított bunkóság, mosolygó Janusz-idiótaság tompol itt. Ragyogva, kekeckedve kérkedve itt agyon botoxolt csinibaba, kigyúrt-agyú majmok gyülekezete. Miért hogy mindenkit megfertőzött a totális túlzásból itt egészség-kultúra hogy a túlsúlyos teltkarcsú…

Tovább

Új Vers

A HOMOKÓRA MINDEN ESETBEN VISSZASZÁMLÁL   Mai éji órán merengve, a vak, bizonytalan ösztön szárnyait keresve felszálltam emlékeim hullámvasútjára; keringtem körbe-körbe egykedvű spirálisan, miközben csikorgó, elmulasztott szétszórt sóhajok közt félúton örök-neveket kerestem, kik egykoron még…

Tovább

Új Vers

HAJÓTÖRÖTT LELKEK GORDIUSZI CSÓMÓI Talán már nem lehetséges, s nem is maradhat olyan nyughatatlan, megalkuvó éj, mikor lelkem szabad madárként vándorolva kiszállna tohonya, hajótörött testem börtön-ketrecéből s utazásra kelne; mert jócskán rágódom, őrlöm saját kötéltáncot-járt örök-gyerek…

Tovább

Új Vers

ÁTVONULÓ REZDÜLÉS Borongó, bús melódiát szűr át a Lelkem a Lét sokat-tűrt borongó magányán, ringatva nyughatatlan álmát vissza-visszatérő Béke-idős emlékek árnyain s vágyott Mindenség-romantikák motozó vágyain át a végső beteljesedésről ábrándozik ennem az elárvult 40 éves férfi, s a pöttöm…

Tovább

Új Vers

HALÁL-TÁNC   Pufók csontvázam, e hitvány, emberi szerkezet lassacskán felemészti testemet. Már naponta ropogva, fájva, nyúzva, akár aggastyán-átok meggyötör – s hangulatok otromba, tompa ördög-görcs ingadozásainál tán jobb volna az üres szemgödör. Testem már így is egyre nehezebb s minduntalan…

Tovább

Új Vers

KOZMOSZ-BÁNAT   Az üvegfalon hirtelen váratlanok milliónyi, aprócska fényszilánkja pislog, terjeng szét. A szőke, őzike-szemű leány, mint egyiptomi istennő, egzotikus Artemisz a kirakatok üvegében fintorog. Kacagtató grimaszt vág önző, babonázó tükörképe elé. Fejem még babusgatón lehanyatlana egy…

Tovább
süti beállítások módosítása