KOR-TÜNET
Vajon kiben bízhatunk igazán, és őszintén meg anélkül, hogy legféltebb titkainkat azonnal napvilágra kerülnének? Vajon egykori gyerekkori barátaink, akik időközben felnőtté váltak vajon odabent, legbelül még mindig ugyanazok az emberek, akiket megismerhettünk bennük, vagy teljes mértékben megváltoztak?
Feltűnően stílusos, csinos, az avatatlan szemeknek egy kissé túlzottan is provokatív, kirívó csillogó estélyi ruhás hölgy jelent meg az egyik ötcsillagos étteremben, ahova többségében beképzelt, pénzes seggfejek, és celeb-dámák jártak vacsorázni, vagy ebédelni, és mely éttermet előszeretettel reklámozták az olyan tejfölösszájú influenszerek generációi, akiknek halvány fogalmuk sem lehet a gasztrónomiáról, vagy a modern konyhaművészet kulináris hatásairól az adott társadalomra.
A hölgy kontyba viselte gyönyörű, kicsit hullámos haját, melyet ezüstszínű tűkkel fogott fejéhez. Ezzel mintegy kihangsúlyozta markáns, és határozott arcának keresztmetszetét, melyben folyamatosan éber-kutató barnalángú szemét, fecskefarkú sminket viselve akár egy egyiptomi királynő is lehetett volna.
Bár nem szerette az alkoholt azért a bármixertől rendelt magának egy vodka martinit olivabogyó nélkül s miután akár egy ragadózóállat végigmérte az aznapi felhozatalt, és alfahímeket rögtön észrevette, hogy a legtöbb pénzes ember - akik közt többségben voltak a befolyásos üzletemberek, ügyvédek, vállalkozók, és házasok ritkán mondanak igazat, és a többség minél jobban hazudik, annál inkább megkapja rögtön, amit akar. Már régen belefáradt, és beleunt abba, hogy a férfiak mind csak pár göbe órácskát akarnak tőle, és még mindig késik, vagy várat magára az igazi szerelem.
Mivel érdekelte az orvostudomány és azon belül is a különböző orvosi nyugtatók, altatószerek, és bizonyos kémiai anyagok együttes szervezetre gyakorolt hatása, ezért ördögien fondorlatos tervet eszelt ki a véget, hogy megtudja bizonyos emberektől, hogy őt valóban lehetne-e szeretni, még úgy is, ha a másik illető megmondaná feleségének, hogy megcsalta akár több alkalommal is, miközben szinte semmilyen erkölcsi gátlását, kínzó lelkiismeretfurdalást nem érzett lelkében.
A hódító hódolókban ezúttal sem lehetett panasz. Már amikor belépett az elegáns étterembe rögtön kiszúrt egy kigyúrt agyú majmot, aki méregdrága, égboltkék öltönyben, és márkás napszemüvegben feszített, és egy csöppet sem érdekelte, hogy egyszerre három nővel is kedvére játszadozik, akár a macska a cincogó kis egerekkel.
Először kicsit szándékosan tétovára, szégyellős, megszeppent kislányosra vette a figurát, mint aki még totálisan új hús a fővárosban, és nem igazán ismerheti ki itt magát.
- Bocsásson meg! Ne haragudjon kedves Uram, hogy elrabolom drága perceit, de volna kedve segíteni nekem?! - kérdezte annyira elbájolóan, csicsergően, és huncut vigyorian, ahogy a mostani nők szoktak viselkedni, megfosztván szándékosan hölgyiességüket a méltóságtól.
- Nézd csak! Jó maca vagy cicám! Huppanj le közénk! Csajok? Mit szóltok hozzá?! - fordult kíváncsian alkalmi barátnői felé a kigyúrt-agyú, kopasz gorilla, miközben mintha láthatatlan Röntgen-szemüveget viselne precízen, aprólékosan felmérte a titokzatos nő alakját, bombázó testét, és persze mellbőségét. Fennhéjázó, pökhendi vigyor ült ki arcára, mint aki másokat mustrál, de azért elfogadhatóan tartja az árut.
- Leülhetek? - kockáztatott meg egy ártatlan, szende kérdést a nő miközben szendén, kislányosan pislogott párat.
- Akár az ölembe is csüccsenhetsz kicsikém! Feltéve persze, ha nem zavar a szerszámom! - kezdett saját szánalmas, idióta viccén hahotázni a tesztoszteron-titán, majd a körében ülő nők többsége máris kórusban vele röhögött. A nő úgy tett, mintha vérig sértődött volna, és felemelt állal máris távozni készült, hadd lássa ez a agyament idióta, hogy neki azért még van kisugárzása és nem adja olyan olcsón magát, akár csak egyesek.
Az üzletember megsejthetett valamit, mert levette napszemüvegét és odaszólt félvállról a nőnek:
- Hé, édesem! Te is tudod, hogy ez csak egy ártatlan vicc volt! - máris odafordult nőihez, mintha önigazolást próbálna keresni náluk. - Igaz, hölgyeim? Elbűvölő, és gavallér úriember is tudok lenni! Persze ha nagyon akarok! Na, ne szórakozz velem tündérem! Huppanj le ide közénk! Aztán csapunk egy vad bulit! Na? Mit szólsz?!
A nőnek sem kellett több ügyesen, megjátszva a csetlő-botló idétlent úgy ügyeskedett, hogy mind a három nőnek kilöttyintse az italát és rögvest ki kelljen menniük a női mosdóba, hogy rendbe hozhassák magukat.
- Oh! Jaj, istenem! Ezer bocsánat! Én... szörnyen sajnálom... hölgyeim... - mentegetőzött, de olyan színészi képességekkel, hogy az - nem vitás -, Oscar-díjat érdemelt volna. Látványosan előkapott egy zsebkendőt, és máris törölgetni kezdte enyhén szipogó orrocskáját, és babonázó szemeit, mintha valóban sírást produkálna. - Ugye nem történt senkinek nagyobb baja? - látszott, hogy őszintén megviselte, és kimerítette ez a kellemetlen, megjátszott kis incidens.
- Ugyan édes kis mókuskám! Semmi gáz sincsen! Ti pedig! - mordult kissé fenyegetően a barátnőire -, húzzatok a francba! Most ezzel a kétségbeesett hölggyel akarok foglalkozni! A három, szintén álomszép, modellalkatú hölgy vette az utasítást, mert azonnal kiviharzottak a mosdóba, és jól láthatóan nem is szándékoztak onnét visszatérni. Ez kellett az ördögi nőnek! Lám csak, lám! Azért mégiscsak jó dolog, ha az ember színitanodába is eltöltött egy kis időt, mielőtt felnőtt lett volna belőle! - Gyere huppanj le nyugodtan mellém kis kagylócskám! - mutatott kezével a mellette lévő székre, és miközben a három modellalkatú hölgy kiment az izompacsirta észre se vette, hogy whiskey poharába máris öt milligramm skopolamin került, persze könnyen oldódó, fehér por formájában.
A nő szándékosan a másik székre ült le, és lábait szándékosan úgy tette keresztbe, hogy engedni láttassa pikáns, szexi fehérneműjét.
Az izomkolusszusnak valósággal csorgott a gusztustalan nyála, hogy egy ilyen kicsit félszeg, ám minden bizonnyal tüzes kis csajt azonnal az ágyba vigyen, hiszen ki tudna ellenállni egy akkora macsónak, mint amilyen ő, akinek ráadásul van bőven mit a tejbe aprítania. Mesés naplemente Balin, vagy éppen a Maldív-szigeteken, ahol mindenki írtóra kedves, és az emberek többsége folyton hajbókol, és bocsánatot kér. Az élet a gazdagok számára azért mégiscsak fenékig tejfel, hiszen mindenki egyedül csak őket szolgálja.
- No kis cicám! Akkor hova valósi vagy? - próbált egy kicsit közelebb ülni a befolyásos üzletember.
- Oh! Már megint egy velejéig unalmas kérdés! - sóhajtott egy nagyot, mintha belülről fűtené valami. - Dabasról jöttem! Ez egy kérdés.
- Ez izgalmas! Akkor most barkóbázni fogunk cicuska? Nekem nyolc! - nyalta meg jegyes nyelvével duzzadó szája szegletét. - Mivel foglalkozol édes?
- Lássuk csak! Egy szupermarketben dolgozom árufeltöltői munkakörben! De szerintem te annál sokkal intelligensebb vagy, semhogy elhidd ezt! - ravasz csalafintasággal úgy tett mintha mosolyogna, ám arra volt kíváncsi, hogy az igazságszérum vajon melyik pillanatban kezdi majd kifejteni a hatását.
- Szerintem te képtelen vagy a hazugságra drágám! - jelentette ki a beképzelt macsó. - Akinek ilyen csini-vili kis ruhácskára telik, és egy topmodellalkatú annak lehet pénze! Szóval? Akkor elárulod nekem szépen, hogy mivel is foglalkozol? - megrázta fejét, és úgy tűnt, mintha összefolyt volna előtte az egykor még nyugodt, békés, és kiegyensúlyozott világ. Maga se gondolta volna, hogy egy jó ujjnyi whiskeytől máris be lehet rúgni, pedig mindig is bírta az italt. Most viszont az ismeretlen szer máris kezdte lassacskán kifejteni a hatását.
- Tudod kicsim! Én csak kihasználom magam körül az embereket! Használom őket! Ez a helyes szó! A mai világban sajnos, ha nem vagy eléggé ravasz, és rátermett máris készítheted a saját koporsódat! - ez meglepően őszintének, és nyíltnak hangzott.
,,Remekül alakul a terv!" - szögezte le ördögi mosollyal a nő magában.
- ...És mondd csak? Mi értelme úgy leélni egy egész tartalmas életet, hogy nem voltak benne őszinte, és igazán megélt érzelmek, vagy komoly párkapcsolatok?! - nézett a másik kissé kótyagos szemébe.
Az izompacsirtán most a nyugalom, és a látszat-részegség kezdeti jelei mutatkoztak. Még sosem volt ennyire éber, és kristálytiszta a tudata, ugyanakkor valamilyen ismeretlen, hallucinogén anyag arra kényszerítette titkos gondolatait, hogy mindig igazat mondjon, és képtelenség volt ellenállni ennek az ismeretlen anyagnak.
- Egész életemben ezt csináltam! Különben most kukás lennék a Fővárosi Köztisztaságfenntartó Vállalatnál, és éhbérért kulizhatnék! De szívesen lefeküdnék veled kis tündérem! - vallotta be.
- No, hát ez igazán... nagyon kedves tőled! De folytassuk inkább a megkezdett beszélgetést. Nem tudom emlékszel-e még úgy körülbelül három-négy éve te és a kis barátnőid nyilvánosan megszégyenítettetek egy kövér lányt az egyik étteremben, aki a születésnapját ünnepelte volna baráti társasággal. Rémlik valami?!
- Hu! Kis anyám! Bocsika, de én már a ma reggelre sem emlékszem! - rázta meg kótyagos fejét, hátha kitisztulnak összekószált emlékei.
- Már megbocsáss, de ezt nagyon nehezemre esik elhinnem! - fonta keresztbe maga előtt kezeit számon kérően Laura.
- Várj csak! Egy pillanat! Hát persze! - jutott hirtelen villámcsapásként eszébe. - Most már tudom! Egy rohadtul hájas spiné volt a csajszi, és együtt locsogott a barátaival. Esküszöm neked mókuskám, hogy ilyen hájas pöffeteg gomba emberkéknek semmi keresnivalójuk sincs se az étteremben, sem az emberek között! Tanuld meg szivikém! Vannak győztesek, és vannak lúzerek! Ennyire egyszerű az átkozott élet leckéje! Ez az amire az iskola nem taníthat meg!
Laurának nagyon fájt inden egyes mondat, amit ez a szemétláda, izom-macsó kiejtett száján, de muszáj volt visszafognia kellően mérges, bosszúszomjas indulatait, mert különben semmit sem ért ördögi terve.
- Oh! Hát ez nagyon izgalmas... Folytatnád kérlek a történetet...? - úgy tett, mint aki szabályosan ég a vágytól, hogy hallhassa a történet folytatását. Szempilláit egzotikusan addig remegtette, míg a másikon kis híján úrrá nem lett a kangörcs.
- Hát persze szivi! Szóval ott volt az a gusztustalan, hájas Miss Röfi, és arra gondoltam, hogy a fenébe is miért ne kicsit elszórakozok vele! Úgyhogy fogtam magam, odasétáltam, és a nagy, tohonya képét egyenesen a szülinapi tortája kellős közepébe nyomtam. Ebből egészen biztosan tanult az a gusztustalan dagadék! Gondolom a konditeremben a személyi edzőknek plusz műszakot kellett vállalniuk, hogy kiadósan lefogyasszanak egy ilyen kövérseggű mangalicát! - újabb nagy korty következett a skopolaminnal felturbózott whiskeyből.
- Hát... ami azt illeti hála a gyomorgyűrűknek, és a műtéti zsírleszívásnak, és bizonyos műtéti beavatkozásoknak, no meg a rutinos edzéseknek alig három-négy hónap alatt látványos eredményeket lehet elérni, ha az ember elhatározza, hogy igenis változtatni akar az életén! Szerinted? Szexi vagyok, vagy csupán dögös?
- Ó, kicsikém! Te istennő vagy, és egyre jobban kívánlak! - jegyezte meg vágyakozva, és igencsak látszott, hogy legszívesebben most azonnal megáévá tenné a nőt, ha megtehetné mindenki szeme láttára.
- Tudod erről eszembe jut egy vicc! Szólj, ha már ismered! Egy húszas éveiben járó, kövér lány bemegy egyszer a konditerembe, és ott kér egy kis segítséget, hogy le tudjon fogyni! A személyi edzője, és persze a többi vendég is röhög, vihog, nyilvánosan megalázza, és mindenről ordít, hogy úgy se fog lefogyni, aztán alig négy hónap után a kövér lányból karcsú, dögös istennő lesz, csak mert senki sem hitt benne, csakis saját maga, hogy sikerülni fog! Tudtál követni te idióta seggfej?! - kicsit megemelte a hangját, mert csak most jött el a bosszú igazi természete, amit maradéktalanul ki akart élvezni.
- Kicsi szívem! Annyira jó veled, hogy az már szinte fáj! Kóstoltad már ezt a kitűnő évjáratú whiskeyt? Én mondom totálisan új embert faragna belőled!
- Hát... az igazat megvallva egyik nagyapám alkoholista volt, így lemondok róla, hogy feleslegesen mérgezzem, és hülyítsem még jobban az agyamat! Tudod, én már csak ilyen lány vagyok!
Az izompacsirta az utolsó kortyot is megitta a poharából, és most annyira kába, boci szemekkel nézett maga elé, mint akit szabályosan hipnotizáltak.
- Mit szólnál hozzá, ha megmutatnám a lakásomat? Jó tágas, és minden luxus szolgáltatással ki van egészítve! Akkora zuhanyzó van benne, akár egy nappaliban! Aztán ki tudja? Talán még a hálóba is bevezethetlek! Persze csak, ha nagyon akarod!
- Tudod mit te seggfej! Idd le magad inkább a sárgaföldig, és süllyedt olyan mélyre, hogy onnét képtelen legyél kiszabadulni! - kezdett rámenősen támadásba.
- Hé, hékas... Ezt most meg miért... kellett...?! - nézett bambán, tétován rá.
- Ezek szerint még mindig nem esett le a tanktusz, hogy ki vagyok?!
- Hát... nem igazán... új üzleti partner, vagy alkalmi szexpartner, esetleg?!
- Én voltam az a kövér lány, akinek a képét belenyomtad a szülinapi tortába, és úgy látom remek munkát végeztem, mert csak úgy ittad minden szavamat! Nem is rossz egy hájas dagadéktól te rohadék, nem igaz?!
- Ó! Ez már döfi! Miss Röfi! Hogy megváltoztál! Most sokkalta szexisebb, csinosabb vagy!
- Igazán?! Tudod mit szánalmas pojáca vagy tudd meg! Lehet, hogy annyi pénzed vagy, hogy azt hiszed bármit megtehetsz, de azért vannak, és mindig lesznek igaz emberek, akik még ha összedől is ez a rohadt, több sebből vérző világ akkor sem fogják hagyni, hogy az ilyen rohadékok mint te eltapossák őket! Ha akartam volna könnyedén megmérgezhettelek volna! Egyetlen másodperc és vége a luxuséletednek! - jegyezte meg határozottan, erősakaratú nőként Laura, míg a legtöbb törzsvendég az étteremben kíváncsian bámulni nem kezdte a kis színjátékot, melyet hatásosan rögtönzött.
Laura valamivel egészségesebb lelkierővel, és kiegyensúlyozottsággal lépett ki az étteremből miközben azt érezte joga volt az elégtételhez. A kigyúrt üzletember pedig leforrázottan nem tudott megszólalni sem a történek hatása után.