FÉLÉNK MOSOLYOK? DUPLA RANDIK

– Maradj már veszteg egy kicsit hapsikám! Olyan vagy mint egy nagytestű pingvinfióka, aki ötpercre sem tud nyugton maradni! – parancsolt rá kissé bosszúsan barátja a pufók pasira, mert a nyakkendőjét valahogy sehogy sem tudta elfogadhatóan megkötni.
- Nézd! Tudom, hogy utálod a nyakkendőket, és az öltönyt, de hapsikám most randira mész, és oda ha tetszik, ha nem illik a kicsípett megjelenés. Úgyhogy még egy pár perc, és készen is vagyunk.
A jópofa pufókarcú fickó – legalább is -, egyelőre engedelmesen, mondhatni szófogadóan tűrte, amint barátja végre elfogadhatóan megkötötte nyakán a még így is kissé szorosra kötött nyakkendőt, de amint megnézték a tükörben a végeredményt rájöhettek, hogy igazság szerint nem is olyan rossz.
— Na így ni! Végre valahára. Most aztán húzzunk a csajokhoz, mert nem ildomos két begerjedt bigét megváratni. Márha érted, hogy mire is gondolok faszikám!
Mindketten lezser, elegáns zakót vettek ingükhöz, és persze egy-egy vörösszálú rózsa sem maradhatott ki a tényleges udvarlásból.
Kivételesen a macsó típusú férfi sportkocsiján mentek, aki nem győzött figyelmeztetni pufók barátját, hogy nagyon vigyázzon a zsír új, és valószínűleg méregdrága bőrülésekkel, hiszen már azok is egy kisebbfajta vagyonba kerülhettek.
– Na most akkor itt egy kicsit szabálytalankodni fogunk haver, elvégre mindketten sietünk, nem igaz?! – azzal a kocsit füstölgő kerekekkel, hirtelen gázt adva máris egy másik sávba kormányozta, melyben szabadabb és mozgékonyabb is volt a közúti forgalom.
Mivel a páros randi helyszíne a belváros egyik legrogalmasabb, legfelkapottabb negyedében kapott helyett nem meglepő, ha a macsó férfi igyekezett tisztes távolságból elkerülni a parkolóórákat. Elvégre aki szereti a pénzt csak nem engedheti meg, hogy fölöslegesen elkótyavetélyje.
A sportkocsival rögtön az egyik kereszteződés utáni kisebb utcasarkon állt meg, ahol – reményei szerint -, nem látott egyetlen árválkodó parkolóórát sem, bár jól sejthette, hogy az ördög szinte sosem alszik, és bármelyik pillanatban a semmiből felbukkanhat egy afféle buzgómócsig közterületfentartó őr, aki secc perc alatt tetszetősen meg is bírságolja ügybuzgalmában.
– Ez a hely szerintem tökéletes lesz! – állította le a vadmacskaként mormogó motort, aminek valósággal imádta doromboló vadállatias hangját.
A másik pufók férfi olyan ideges és stresszelős hangulatban volt, hogy jószerivel szólni sem mert, és ha ez nem lett volna elég akkor vesztettül liftezni kezdett a gyomra, mintha még nem tudta volna eldönteni, hogy visszaöklendezze-e az eddig elfogyasztott ételmennyiséget, vagy egyelőre hagyja nyugodtan lappangani várva a megfelelő alkalomra.
Amellett veszettül verejtékezett is, mint aki sokkal inkább egy szánalmas, lepattant drogoshoz, vagy dílerhez hasonlít, és nem egy reménytelenül romantikus valakihez, akit még az a tiszavirágéletű remény tart életben, hogy talán őrá is vár valahol az egy igazi. Mindketten kiszálltak a kocsiból, és míg a macsó férfi az autóriasztó pittyegő hangjával bíbelődött, addig a pufók férfi férfi úgy érezte, hogy nyakát valósággal máris fojtogatja a felettébb kényelmetlen nyakkendő.
– Nyugi van pajtás! Meglásd a két bombázó csaj annyira be lesz gerjedve, hogy mondhatsz bármit, lökheted a sódert, amit csak akarsz, és a végén talán még egy kis ágyjelenet is bőven belefér. – magabiztos, tipikusan hódító hangjától a másik férfinak még csekélyebb lett egyébként is soványka, és jócskán megtépázott önbizalma.
– Akkor most itt átvágunk, és percek alatt ott is vagyunk! – A macsó férfi máris átvágott a sétálóutcán, nyomában lélekszakadva loholva a pufók emberrel, majd még éppen idejében léptek meg a nagyon menő, és dizájnos kávézó-étterembe, ahol a két dögös, csúcsbombázó nő már éppen arra készült, hogy végleg hátat fordítson a randinak.
– Hölgyeim! Elnézéseteket kérjük, hogy így megvárattunk benneteket, de tudjátok hogy megy ez! Egyrészt a forgalom, másrészt régi kedves barátom félénk félszegsége akadályozott abban, hogy benneteket kicsit megvárattunk. De ennek ellenére nagyon szeretnénk, ha maradnátok, és végre megismerkedhetnénk egymással. – Úgy tűnik a macsó férfi mindig tudta, hogy egy adott pattanásig feszült, és robbanással fenyegető szituációban mit kell mondania, mert ahelyett, hogy a két világszépe szépségkirálynő típusú nő faképnél hagyta volna a két férfit zokszó nélkül visszaültek boxukba, és rendeltek maguknak még két darab koktélt tökéletesen abban a hiszemben, hogy az italokat majd a pasik fogják kifizetni.
– Hát akkor bemutatkozom! Ákos vagyok, és most jelenleg brókerként nyomatom az ipart… - kezdte el szokásos szövegét a macsó férfi. – Itt mellettem ezt a kissé gyámoltalan, de annál jobbfej pojácát, aki magyarszakos tanárként nyomatta, de most írással keresné nemlétező kenyerét pedig úgy hívják, hogy Kornél, és higyétek el, még soha az életben nem volt kapcsolata vérbeli hús-vér hölgyekkel.
A pufók férfi – szemlátomást -, enyhén megsértődhetett, mert előbb csak mérges, későbbb már szemlátomást szomorkás hangulat lett úrrá arckifejezésén.
A két bombázó hölgyemény is bemutatkozott és elmondták, hogy mindketten a bulvármédia kissé sekélyes és mocskos világában dolgoznak, és modelkednek is, ha erre mód és leheőtség kínálkozik.
Hát igen. Nem meglepő. Elvégre, ha az ember folyvást a kamerák árgusan figyelő keresztüzében kénytelen dolgozni, akkor nagyon sok esetben a külcsín, és a mindenkori fizikális adottságok határozzák meg egy ember jellemét, míg az ún. rejtett tulajdonságok szükségképp kimaradnak a megismerésből, hiszen nagyon sokan a szemükkel látnak, ahelyett, hogy a szívükkel, és lelkükkel éreznének.
– Mondjátok csak srácok? Ti tesók vagytok, vagy mi?! – a száznyolcvan centis, hihetetlenül karcsúlábú szőke bombázó lehetett a rátermetebb, és bátrabb, hogy egy ilyen kérdéssel elő mert hozakodni.
– Nos kicsi virágszálam! Bár nem jársz messze az igazságtól az a nagy helyzet, hogy kisrác korunk óta rengeteg sok balhéban, és kalandban volt részünk. – vallotta be, mire – úgy tűnik -, hogy a két nő érdeklődve, és kíváncsian kezdett figyelni a macsó férfi meséjére.
– Ez érdekesen hangzik… Akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy bizonyára brutálisan kőkemény gyerekkorotok lehetett, amiből nem szabadulhattatok egykönnyen.
– Igen, ez látod sajnos kétségtelenül igaz! És ti hogy lettetek jóbarátnők?
– Hát tudod ez egy nagyon hosszú, és cirkalmas törénet… - vette át most kivételesen a szót az egzotikus vonásokkal rendelkező barnahajú bombázó.
– Időnk van bőven drága hölgyeim. Szóval? Elő a farbával, elvégre ki tudhatja mikor talizhatunk így mi négyesben. – kérlelte őket kíváncsiskodva a macsó pasi.
– Figyu! Ne haragudj, de a barátod Kornél csak nem süketnéma?! – kérdezte a szőke bombázó.
– Tudtommal sráckorunk óta még nem. Miért kérdezed?!
– …Csak mert, amióta leültünk veletek dumcsizni még egy árva szót sem szólt. Csak nem szégyellős?! – erre mindketten vihogva összenevettek, mintha a pufók férfi jelenléte csak egy újabb szánalmas, közhelyszerű vicckategória lenne.
– Na de kérem hölgyeim! Felnőtt, intelligens emberek volnánk, akik tisztában vannak vele, hogy nem lenne ildomos megbántani a másikat. Szépen, rendesen kell viselkedni! – egyszerre volt dorágálás és felrészben udvarias figyelmeztetés ez a mondat, megvédve a pufók férfit az általános megszégyenítés rémétől.
A szőke bombázó mintha kissé megsértődött volna a macsó férfi frappáns, ugyanakkor határozottan is rendreutasító válaszától, mert kicsit látódott rajta, hogy visszafogja magát, mielőtt újfent kóstolgatni akarná ,,ellenfeleit.” Ellentétben a barnahajú szépséggel, aki máris nagyon vonzó tulajdonságnak találta, ha a barátság nevében egyik ember védelmébe veszi a másikat. Szemlátomást most úgy kezdett a férfi szavain csüngeni, mint akinek a leghatározottabb elképzelései vannak nem csupán a következő esetleges találkozás részére, de a közös jövő ígéretére is, márha úgy alakulnak a fennálló dolgok.
– Ez annyira rendes, és figyelmes volt tőled! – bukott ki belőle.
A pincér végre visszatért a soron következő ki tudja már hányadik koktélválogatással, és a két csúcs dögös hölgy abszolút nem zavartatta magát ott helyben egyhúzásra ledöntötték torkukon a minden bizonnyal ütős italokat, mintha legalább is a legfinomabb üdítőket kóstolgatnák.
– Hú! Hát ez nem semmi, drága hölgyeim! – a macsó férfi is igyekezett a hölgyek példáját követni, és az előtte posztoló vodkanarancsból jó nagyot kortyolt, amitől átmentileg azonnal elfogta előbb az émelygés, később pedig az enyhe köhögési roham.
– Hát attól tartok, te kevésbé bírod a piát, mint mi! – jegyezte meg akár egy elmés megállapítás hozadéka lett volna a szőke bombázó. – De azért belevaló pasi lehetsz! – állapította meg.
– Nos hát igazán köszönöm… - vett a köhögése után egy felszabadító, mély lélegzetet.
– …És áruljátok már el fiúkák, hogy végül is mivel foglalkoztok?
– Mint említettem én brókerként nyomom az ipart, míg a legjobb haverom tanár volt, de most írogat szinte mindenfélét… - itt egyszerre mind a hárman Kornélra néztek kérdőn, érdeklődve, aki jócskán megszeppent, mert csupán csak bólogatni tudott, mint valami eminens tanuló.
– És az írogatásból mennyit lehet keresni kedves Kornél? – jött egy váratlan kérdés a barnahajú szépség szájából.
– Nos tudja kérem ez változó… mikor mennyi… - igyekezett szándékosan kikerülni a szóban forgó kérdést, mert valósággal utálta, és rühelte, hogy miért egy randinak minden esetben az banyagiasságnál kilyukadnia.
– Mivel Ön rendkívül bölcsen, és diplomatikusan fogalmaz kedves Kornél azt kell gondolnom, hogy valamit szándékosan eltitkol, amit nem akar elárulni. Nincs is ezzel semmi probléma. Szerintem egy áltagos író, aki mondjuk annyira nem ismert, és nem bestszellerlistás kb. úgy százezeret kereshet? – találgatott a levegőben. Próbálta megfejteni saját kérdését.
– Bárcsak így lenne… Sajnos örülök, ha tízezer körül megvan a hónapnyi penzum. – vallotta be még mindig szerénykedve.
– Hú! Hát semmi közöm hozzá, de esetleg nem gondolt arra, hogy beszélnie kellene valamilyen könyvkiadásban érdekelt szerkesztőkkel, hátha tudnának segíteni Önnek, hogy kicsit jövedelmezőbbé, és kifizetőbbé tehessék a munkáit?
– Köszönöm a válaszát, de sajnos egy alkalmi munkákból élő embernek legalább négyszer is muszáj meggondolnia, mielőtt egyáltalán csapatot toboroz, amire nincs pénze.
– Miért Ön szerint mennyit kóstálhat tokkal-vonóval egy szerkesztő, aki mindent elintéz?! – mintha a barnahajú szépség egyszerre kekeckedett, és játszott is volna Kornéllal, és a férfi még nem tudhatta, hogy valójában ezzel mik voltak a szándékai.
– Nos… igen és nem… de százezer lehet a minimum, hiszen a mai világba minden pénzbe kerül… - ezt az egyszer megállapítást is annyira gyerekes naivsággal sikeredett ecsetelnie a gyönyörű, egzotikus nőnek, hogy annak önkéntelenül is megesett rajta a szíve, és a mély részvét mellett kezdett mást is érezni a pufók férfi iránt, amire – legalább is -, egyelőre még maga sem tudta, hogy miként és hogyan fog reagálni.
A randi hátralévő részében egymásnak dobálták oda-vissza a kérdések-válaszok széles, kimeríthetetlennek tetsző választékát, és míg – szemlátomást -, a macsó pasi nagyon is kedvére flörtölgetett az enyhén becsípett szőke bombázóval a barnahajú szépség és a pufók férfi ellenben mintha máris kölcsönös vonzalmat éltek volna át együtt valahányszor az egyik, vagy a másik éppen valami érdekes témával állt elő.
– Hát drága kedves hölgyeim! Remélem egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy ez fantasztikus randi volt így elsőre, és bátorkodnék megkérdezni, hogy vajon lesz-e folytatás? – kérdezte egyiket-másikát.
– Én személy szerint jól éreztem magam, bár attól tartok kicsit be is csíptem ettől a frenetikus koktélbombától… - lett egyszerre nyílt, és velejéig őszinte a szőke bombázó.
– Ó, értem! Akkor nincs más hátra, minthogy felajánljam szerény gardedami szolgálataimat és ha nem bánja szívesen hazaviszlek kocsival…
– Ez igazán nagyon kedves tőled , de a barátnőm majd elkísér hazáig… úgy sem lakunk túlságosan messze… - igyekezett hárítani, ám az ütős alkohol jócskán megtette hatását, mert úgy érezte, mintha totálisan lezsibbadt volna a nyelve, és egész testében zsibongana a vér.
– Drága hölgyem! Ha nem veszi tolkodásnak elkísérlek egy darabon, és közben még mindig beszélgethetünk egy jót! Te csak nyerhet ezen az egész szituáción! – annyira behízelgő és lefegyverző volt a modora a macsó férfinak, hogy a szőkeség végül beleegyezően bólintott, majd mind a négyen feálltak az asztaltól, fizettek és kiléptek az étteremből, hogy romantikus sétát tehessenek.
Miközben a két hölgyemény kedvesen belekarolt a két férfi karjába, talán még ők maguk sem sejthették, hogy elkezdődött valami kellemesen bizsergető kémiai összjáték szívükben, és lelkükben egyszerre, ami gyökerestől megfogja változtatni további életüket. Kornél pedig végre úgy érezhette magát, mintha annyi éven át egy sötét zugból egyszer csak barátja segítségével, és ösztönzésére kikerült a szabad levegőre, a felszabadító világosságra, hogy összezavarodott életét újrakezdhesse egy fantasztikus nő oldalán.