ÖSSZETÖRT ELMÉLKEDÉSEK

Annyira boldognak, és elégedettnek tűnt. Nincs is ezen mit szégyellni. Modern volt, és talpraesett, és már tizennyolc évesen úgy döntött, hogy szándékosan külön költözik imádott, rajongásig tisztelt szüleitől, elsősorban talán azért, hogy imponálni tudjon örökké maximalista, érzelmeit csupán kivételes alkalmakor kimutató apjának, és azért hogy a karakán, és mindig temperamentumos édesanyja is elégedett legyen felnőtt lányával, hogy azért mégsem ejtették a fejére.
Később aztán – ahogy az lenni szokott –, egy multicég kommunikációs ügyfélszolgálatán kezdett dolgozni, és jövendőbeli főnökei valósággal valósággal szinte azonnal meglátták a feltörekvő, ifjú hölgyben a lehetőségeket. Mégsem mondható el, hogy karrierista lett volna. Alig kilenc hónapon belül már akkora irodával, panorámaablakkal, és futó dísznövénnyel büszkélkedhetett, akár egy nagyobbacska bálterem. Mégsem volt arrogáns, beképzelt, vagy épp fennhéjázó, mint – főként férfi munkatársai többsége, akik a hódító, és gyarmatosítani, birtokolni vágyó Alfa-hímek szinte majdnem mindegyik sarkalatos tulajdonságaival rendelkeztek.
Volt egy nyílt nap, melyre a gyerekkel rendelkező munkatársak többsége elhozhatta gyerkőceiket. Volt, hogy egyszerre kettőt-hármat is, így a hivatalos, merev, üzletiskedő irodaház egyetlen napra valósággal teljesen átalakult egy afféle tipikus játszóházzá, ahol a gyerekek jól érezhették magukat, és ahol kedvükre visítozhattak, nevethettek, zsibonghattak. A kisfiúk például előszeretettel ültek bele szüleik kedvenc tiszta bőrből készült irodai székébe, és úgy tettek, mintha a telefonálnának, vagy épp üzleti ügyeket intéznének, ahogyan azt – sok esetben –, láthatták. Míg a kislányok többsége máris színes filctollak, zsírkréták, és rajzeszközök segítségével főként A4-es papírlapokon kezdtek színezgeti, rajzolgatni, és legtöbbször igyekszetek úgy viselkedni, ahogy azt már jó előre odahaza főként szorgalmas, és mindenre felkészülő anyukájuk segítségével begyakorolták. S bár a legtöbb szülőnek kisebbfajta rémálommal ér fel egy-egy ilyen nyílt-napos tortúra, ami – elviekben-, a kommunikációt, az interdiszciplináris kapcsolatok előmozdítását célozza, hogy azért az alkalmazottak is érezhessék, és tudják, hogy emberek, és nem kihasználható tömegtermékek, akiket bármikor félre lehet állítani az útból, amennyiben ezt a cég politikája helyesli – a legtöbben már alig vártak, hogy vége legyen ennek a jelentős napnak.
Az ifjú hölgyet is meglátogatta pár gyerkőc vegyesen nagy méretű irodájában. Szerencsére ő már előre készült ilyen esetekre, és hatalmas, nagy méretű asztalán volt gumicukor, csoki, és általában olyan fantasztikus nyalánkságok, és édességek egész sora, melyet a mostani egészségmániás szülők többsége határozottan tiltott, vagy épp ellenzett. Egy lenszőkehajú, szemüveges, imádni való kislány például félt a gumicukorból enni, mert anyukája szerint ettől pattanásos lesz a bőre, és kövér is lesz, és hát ki a fene akar kövér, és elhízott gyerekekkel barátkozni, nem igaz?!
- Mi bánt csillagom? Talán rosszul érzed magad?! – térdelt le a kislányhoz aggódva, mert maga is megijedt.
- Anyukám azt mondta, hogy kövér leszek a gumimaciktól! – válaszolta félénk szégyellőséggel a kislány, és úgy tűnt nagyon szomorú, hogy míg a többi gyerek valósággal szájába tömi a sok finom nyalánkságot, addig neki tiltva vannak az efféle dolgok.
- Mit szólnál hozzá, ha anyukádnak erről a dologról nem szólnánk?! Megígérem, hogy lakat lesz a számon!
A kislány egyből mosolygott meghatottan, és hirtelen megölelte a jócskán megilletődött fiatal nőt, akit szintén meghatott a gesztus, és igyekezett palástól a könnyeit.
A kislány aprócska, tömzsi kezecséivel belemarkolt a gumicukros nagy méretű tálba, és egyenként, szemezgetve igyekezett megkóstolni a sok különlegességet, miközben elismerően és roppant felszabadultan konstatálta, hogy ilyen finom édességeket sajnos még életében nem evett. Az ifjú nő – szerencsére –, amikor a kislány anyukája irodája felé tartott – nem lehetett eltéveszteni, hiszen jellegzetes tűsarkú cipője kopogó hangokat hallatott maga után, mintha ezzel is elsősorban saját magára akarná felhívni a figyelmet –, bejött az irodába imádni való kislánya éppen rajzolgatott valamit egy nagy méretű papírlapra, és látszólag nagyon is elégettnek és boldognak látszott.
- Ugye jól viselkedtél Maya?! – vonta kérdőre anyukája. A kislány óvatosan bólintott.
- Nagyon köszönöm, hogy vigyáztál rájuk! Az ember sosem lehet eléggé felkészült az anyaságra, de azért imádom minden percét! Maya? Mit kell mondani a kedves néninek?!
- Köszönöm szépen… - válaszolta kis, aprócska egérke hangon, míg anyukája ruhájába csimpaszkodott pufók kis ujjacskáival.
- Tudnál várni egy pillanatot?! – kérte a fiatal nő kollégáját, akit meglepett a kérése.
- Maya el ne mozdul innét! Anyuci mindjárt foglalkozik veled, csak beszélget egy kicsit a kedves nénivel. – szólt rá kicsit komolyabban. A kislány katonásan vigyázva vágta magát, akár a cövek, és el nem mozdult onnét, ahol éppen volt.
- Talán valami probléma volt a kislánnyal?! – kérdezte aggódva, mégis kíváncsian keresztbe font karokkal.
- Ugyan dehogy! Maya egy igazi földre szállt angyal! Imádni való, és nagyon okos! Szóval… az van, hogy mindig ennyire félénk, és szomorú volt… bocsáss meg semmi közöm hozzá, csak tudod… észre vettem… - próbált logikusan érvelni a másik munkatársa előtt.
- Ó, hát… igen… tudod mostanság sajnos a párom és én nem igazán jövünk ki egymással, és bár igyekszünk a gyerekek előtt kevesebbet veszekedni, és komfrontálódni, Maya sokszor hallhat olyasmit, amit talán nem volna szabad… - tért a lényegre. – Egyébként miért is kérdezted?!
- Semmi az egész, tényleg, csak észrevettem, hogy szomorú, és magányos volt, és nagyon hiányzik az életből valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni, már ha érted, hogy mire akarok kilyukadni?!
- Nos, hát nagyon köszönöm, hogy vigyáztál ma rájuk, és igyekszem megfontolni a jó tanácsokat! Akkor további szép napot! – látványosan kopogni kezdett újfent méregdrága tűsarkú cipőiben, miközben kézen fogta kislányát és a lift felé ment vele.
Ekkor döbbent rá, hogy talán nem volna egy elvetélt elképzelés, ha amint hazaér majd munkahelyéről esetleg pasijának is megemlíthetné a gyerekeket, és a családalapítással kapcsolatos dolgokat. Elvégre már több min három éve vannak együtt jóban rosszban, és ennyi idő alatt az ember mégiscsak döntésre szokott jutni. Így amikor a munkaidő végére ért, és rendben, precízen lezárta laptopját, és irodáját, lement az irodaház parkolóházába, ahol a legtöbb céges és magánautó parkolt, beült autójába, és kényelmesen hazafuvarozta magát.
Amikor hazaért kicsit elfáradt az egész napos lótás-futástól, és csak arra vágyott, hogy egy könnyed, kellemes egy pohárka fehérbor és habfürdő társaságában végre lazíthassa elfáradt testét, és feltölthesse lelkét. Arra azonban korántsem volt elkészülve, hogy amint a hálószoba felé vette útját, hangokat hall odabentről.
,,Valakik szeretkeznek egymással! De vajon kik lehetnek azok?! Elvégre a pasija azt mondta neki tegnap, hogy ma sokáig kell dolgoznia, hogy minél profitorientáltabb, és nyereségesebb üzleteket legyen képes tető alá hozni! Hát akkor ez meg mit akarjon most jelenteni?!” – futott át akár egy szuperszonikus filmfelvétel agyán az összezsúfolt gondolatok többsége.
Az előszobában volt néhány esőkabát, és esernyő. Most az egyik esernyő akadt a kezébe – gondolván, ez azért mégiscsak hatásos önvédelmi fegyver tud lenni, mint mondjuk bármi más. Óvatosan lábujjhegyre állt, és így tette meg a pár lépést, mire a kitárt hálószobaajtóban fel nem fedezte a két meztelen test egymásba fonódását, és a megcsalás megdönthetetlen, és alapos bizonyítékát.
- Szép jó napot! Hogy vagytok?! – kérdezte visszafogva minden robbanással fenyegető haragját, és kitöréssel fenyegető indulatait.
Pasija és a szintén gyönyörű fotómodell külsejű nő valósággal megriadtan majdnem egymáson átbukva igyekezett meztelen testükre rátekerni a hófehér, átizzadt lepedőket, hogy valahogy elfogadható állapotba hozhassák magukat.
- Szia drágám! Milyen napod volt? Mesélj? – kérdezte először a sportos, és nagyon is jóképű pasi.
- Fantasztikusan érdekes napom volt, de úgy látom ti se unatkoztatok! – tette máris keresztbe mindkét karját, mint aki jogos magyarázatot vár a viselkedésre. A pasija barátnője – látszólag –, megpróbált a lepedők, és a nagy méretű párnák halmai közt biztos menedéket keresni több kevesebb sikerrel. De valahogy nem igazán sikerült neki a dolog.
- Mi még nem ismerjük egymást, ugye?! – kérdezte most a jócskán megszeppent, szemlátomást megilletődött meztelen nőt. – Szia, Mészáros Virág vagyok! – nyújtotta hosszú kezét, mintha csupán csak egy egyszerű, diplomatikus bemutatkozásról lett volna szó. A másik nő azt sem igen tudta, hogy erre kapásból mit illik, vagy nem illik felelni; továbbra is kínos ügyetlenséggel igyekezett bombázó testére rátekerni a nagy méretű lepedőt, amely még így is nagyon sokat megmutatott domborulataiból.
- Édesem! Bébi! Ez nem az, aminek látszik! Te is tudod, hogy imádlak, és nagyon bírlak… - igyekezett reménytelenül megmagyarázni valahogy a kínossá fajuló helyzetet a férfi, de mintha megérezte volna, hogy amúgy is csak saját maga alatt vágja a fát, hiszen azonnal hiteltelenné, megbízhatatlanná lett, amint egy másik nőnél keresett magának örömöt, és boldogságot.
- Igen?! Hát látod ez most egy nagyon érdekes helyzet Ádám! Annyi időt kapsz tőlem, hogy felöltözz és szedd az összes cuccodat! Takarod el az életemből, vagy esküszöm neked mindenre, ami valaha is kedves lehetett neked nagyon meg fogod bánni, hogy ezt tetted! Viheted a kis barátnődet is! – szólt oda csak úgy fél vállról.
- Jaj, kiscicám! Nem kell durcizni, meg hisztizni! Csak nem klimaxolsz már ilyen fiatalon?! – nyögte be, mint valami idióta szöveget, amikor már úgy is kifogyott a használható mentőötletekből.
- Hogy mit mondták??? Látod itt ezt az esernyőt! Öt percet kapsz tőlem, hogy innét végleg eltűnj! A továbbiakban nem érdekelsz! Ha nem mész az sem gond! Van egy-két ismerősöm, akikkel nagyon jól baráti kapcsolatban állok, és ha adok nekik egy kisebb pénzösszeget belőled fasírtot csinálnak, és úgy kidekorálják a szépfiús arcodat, hogy a saját anyád sem fog rád ismerni! – Virág minden mondatán erősen éreződött, hogy nem csupán a harag, és indulat vezérli, sokkal inkább valami különös, sajátságos bosszúállás, az elkövetett sérelmek jogos megtorlása.
A másik hölgyemény óvatosan kikászálódott az ágyból, testtén szorgosan körbetekert lepedővel, és igyekezett úgy ahogy összeszedni az elhajigált holmiját. Virág készségesen még segített is neki. Nem vele volt neki dolga, hanem a pasival, aki ennyire galád, aljas, szemét módon elárulta őt, és párkapcsolatuk egész jellegét. Amikor a hölgyemény végül készen lett máris távozott, és kiment a bejárati ajtón. Virág pasija még szeretett volna utána kiáltani, hogy azért, ha magányosnak érzi magát még összefuthatnának valahol, esetleg egy alkalmasabb helyszínen, de erre már nem nyílhatott alkalma, mert Virág fenyegetően közelített felé a most önvédelmi fegyvernek kiszemelt nagy méretű esernyőjével, és nagyon úgy tűnt, hogy legszívesebben kiadósan megütné.
- Kicsim… kis galambocskám… nem lehetne megbeszélni? Tudod felnőttek módjára a dolgokat…? Biztos vagyok benne, hogy együtt, és közösen kitalálnák valamit… - próbálkozott egy utolsó szánalmasra sikeredett kéréssel, de ha egyszer Virág bármit is a fejébe vett, nagyon ritkán akarta megváltoztatni sziklaszilárdan elhatározott, markáns véleményét.
- Most azonnal tűnj el innét! Megértetted?!
A pasinak sem kellett több! Jóformán úgy ahogy volt alig egy lepedőben lépett ki a bejárati ajtón magával hurcolva cókmókjait, és szállt be a lakás előtt parkoló terepjárójába. De nem felejtette el persze szitkozódások, és káromkodások közepette egy kicsit megfenyegetni, és megfélemlíteni Virágot, hogy ezzel még nincs vége kettejük között a dolgoknak, és ennek lesz is következménye, csak várja szépen ki a sorát. Virág rendíthetetlen, tántoríthatatlan amazonharcosként állta saját meggyőződését, míg Ádám kilépett végleg az életéből, hogy aztán végre vehessen egy megérdemelt habfürdőt, és igyon egy pohárka fehérbort.
Másnap aztán néhány csajos barátnő ismerőse ugrott fel hozzá, mert – mint az később kiderült –, már hónapokkal előtte megbeszélték, hogy valamikor összejönnek egy kis afféle csajos traccspartira, és dumcsizásra, de valami szinte mindig óhatatlanul is közbejött, így inkább most ejtették meg a duma partit.
- Szia csajszim! Hát hogy s mint vagy?! – léptek be négyen legjobb barátnői közül, és persze mindegyik hozott valami kis apróságot, amitől – remélhetőleg –, fergeteg hangulat kerekedhet. Ki sós ropit, míg más néminemű fűszeres chipset, esetleg tortillát, mások jó minőségű fehérbort.
- Jaj ne is kérdezzétek! Tegnap szakítottam azzal a szarházi Ádámmal!
- Na ne csináld csajszi! – a négy csinos, extravagáns nő valósággal megdöbbent, és csak nehezen akarták elhinni a történteket. – Hát az meg hogy lehet? Azt gondoltuk, hogy nemsokára majd esküvő lesz, aztán sorrendben érkeznek a gyerkőcök is, és akkor erre tessék! Ilyesmi történik! – foglaltak helyet döbbenet meglepetésükben a tágas, és kényelmes nappaliban, miközben lepakolták holmijukat.
- Ti minek hívnátok azt, amikor az ember egy fáradt munkanap végén hazajön a melóból, és akkor a pasiját meztelenül találja a hálószobában egy másik szintén meztelen cicababával?! – tette fel minden barátnőjének a költői kérdést.
- Hát csajszi, ez sajna egyértelműen megcsalás, méghozzá a legbrutálisabb fajtából! – válaszolta egy ember helyett is az egyik jó barátnő.
- Hát szerintem is! Úgyhogy Ádámka egy szál lepedőben ült be a terepjárójába és hajtott el innét!
- ...És mondd csak szívem! Hogy sikerült mindezt megtenned vele?! Nagyon érdekel!
- Mi sem egyszerűbb annál! Megfogtam egy jó vaskos esernyőt, és megfenyegettem, ha nem száll ki az életemből össze fogom veretni néhány morcos képű haverommal. Hát ennyi történt!
- Csajok! Emeljük közösen poharunkat a mi örök kedvenc, vagány barátnőkre Virágra! Éljen soká! A harcos Tomb Raider! – mind a négy csinos nő kórusban kezdett gratulálni neki miközben jó pár pohárköszöntőt sikerült elmondaniuk.
Mire a napnak végre lett a díszes hölgytársaság – Virág kivételével –, jócskán felöntött a garatra és úgy becsiccsentett, hogy egymást támogatni, vihogva szálltak be a liftbe, és mentek ki a bejárati ajtón, ahol taxi járta a csajos barátnőket. Még szerencse, hogy Virágnak azonnal eszébe jutott és hívott nekik taxit, hogy mindenki biztonságban hazajusson. Később, amikor Virág visszatért a lakásba, és igyekezett gondosan eltakarítani a csajos buli kisebb-nagyobb hulladékait, miközben a konyhában elmosta a tányérokat és eltörölgette néhány könnycseppet igyekezett elmorzsolni szemeiből, arra gondolva, hogy igenis muszáj volt bizonyos lépéseket megtennie, különben az élete nem állt volna másból, mint puszta formális hazugságok, kölcsönös megtévesztések sorozatából. Felszabadultságot, és könnyebbséget is érzett a lelkében. Mintha azok a belső, jelentős sziszifuszi kősziklák, melyeket – nagy általánosságban –, szinte kivétel nélkül minden ember saját maga cipel, mintha megszűntek volna létezni, csupán csak az által, hogy határozott, talpraesett, független nő maradt. De még így is nagyon szeretett volna magának olyasvalakit, akire építeni lehet hosszútávon, és aki nem hagyja cserben.