PARKOLÓPÁLYÁRA TÉVE

Igenis tökön rúgta az egyik nagyágyú, ám valójában vadbunkó seggfej főnökét, aki megakarta prütykölni méghozzá a saját, külön bejáratú irodájában, előléptetési lehetőséget kínálva fel, és plusz prémium-juttatásokat a számára.
Később – ahogy az lenni szokott -, még az aznapi héten hívatta a nagyfőnök a konferenciaterembe, ahol -többek között -, nem meglepetésként ott ült önelégült, gyilkos vigyorral a vadbunkó seggfej is, akit tökön rúgott.
- ...Tehát kedves kollegina... - köszörülte meg a torkát a nagyfőnök, akinek a kezében a feltétlen, és abszolút hatalom csoportosult, és akit a jelek szerint egy csöppet sem viselt meg, hogy el kell tanácsolnia valakit, aki előtt ,,fényes jövő” állt. - Berkes kollega úr panaszt tett az Önminősíthetetlen, elmarasztaló viselkedésével kapcsolatosan az igazgatóságunkon. Nos kérem... van bármilyen hozzáfűzni valója az elhangzottakhoz?! - emelte jár azonnal gyanakvó, szúrós szemét, amiben nem igazán volt se szánalom, se könyörület.
- Már megbocsássanak, de úgy hiszem, hogy elsősorban engem ért sérelem! Esetleg kérdezzék meg magát Berkes kollegát, aki zárt ajtók mögött tett tisztességtelen, szexuális ajánlatot nekem, ha előléptetést és prémiumot szerettem volna a jól végzett munkámért. Ez elfogadhatatlan viselkedés! - tette támadóan maga előtt keresztbe mind a két kezét, mire a teremben üldögélő jórészt domináns alfa hímekből álló kisebbfajta kompánia hümmögő sóhajokat hallatott.
- Nos kedves kollegina... ez igen-igen sajnálatos, és minden szempontból súlyos viselkedés, melyet a leghatározottabban ki fogunk vizsgálni, és a bűnösöket természetesen azonnali hatállyal el fogjuk bocsántani egy fegyelmi kíséretében az állásukból azonnali felmondással. - A nagyfőnök ebben a pillanatban ténylegesen úgy viselkedett, mint egy afféle bíró, aki egyszerre ítélkezik, és ismereti is az ítéletet és annak következményeit a vádlottal. Jelen esetben a határozott, és talpraesett, fiatal nővel, akit alig nyolc-kilenc hónapja vettek fel.
- Az asztalnál ülő emberek, most valósággal mind összesúgtak. Látszott, hogy jócskán igyekeznek meghányni-vetni, hogy hozzávetőleges egyszerűséggel valójában mi is történhetett Berkes igazgató úr, és a frissen kinevezett gyakornok hölgy Halász Léna között?
Miközben jólkivehetően ment egymás közt a terefere Berkes Igazgató – aki ezt az egész dolgot művelte -, látszólag tökéletes, rendíthetetlen, szociopata nyugalomban igyekezett a közösségi média platformjait megnézni legújabb Samsung Galaxy okostelefonján, mely legalább fél millió forintba is belekerült. Többe, mint egy szokványos, hagyományos kereset.
- Hát akkor köszönjük, hogy befáradt hozzánk, kedves kollegina! A további kérésig vegyen ki pár nap fizetett szabadságot, és majd... meglátjuk, hogy mi lesz! - közölte vele a nagyfőnök, mire a többség csupán egyetértve hümmögni tudott pár sort.
Léna úgy érezte magát, mint akit nyilvánosan megaláztak, és kénytelen újból lenyelni azt a bizonyos békát, - persze csak -, ha jót akar magának. ,,Majd pontosan az effajta szemétláda, gennyes szarházi alakoknak fog jópofizgatva, fogpasztsa-reklámmosollyal bazsajogni, meg gazsulálni. Hát azt már nem!” - döntötte el, s még így is legalább fél órájába került mire úgy ahogy sikerült megnyugtatnia, lehiggasztania önmagát. Miközben liften felment az irodahelységek felé, ahol eredetileg dolgozott a kisstílű igazgató, akit tökön rúgott már várt rá.
- Nocsak, nocsak! Kit fújt erre a szél? - tetetett meglepődéssel mondta ki a szavak, igazából viszont már jócskán készült erre a találkozásra. - Hát hogy van kedves kollegina? - kérdezte mosollyal a száján. Annyira gusztustalan volt, hogy egy jóízlésű embernek is menten fölfordult volna a gyomra az ábrázatától.
- Takarodjon a közelemből! Megértette?! - próbálta kissé sikertelenül eltaszigálni az útjából a befolyásos üzletembert, aki még mindig úgy viselkedett, mint aki bármit megtehet.
- De kedves kollegina! Maga is jól tudja, hogy nem kellene ennyire csúnyán végződnie a dolgoknak! Ha most nem beszélhetünk, még ennél is csúnyábban járhat! - közölte, és hamiskás mosolyát nem lehetett összetéveszteni semmivel.
- Én meg azt mondom Uram, hogyha nem tűnik el a közelemből esküszöm mindenre, ami szent, hogy bajok lesznek! - Léna annyira fel volt dúlva, és annyira ideges, és frusztrált volt, hogy még így is nagy lélekjelentétébe került megőriznie a hidegvérét és a logikus gondolkodását.
- Hát kedves kollegina... ezt őszintén sajnálom... és higgye el, hogy nem tehettem mást... - a seggfej üzletember kissé megbántva a visszautasítás hallatán sarkon fordult, és elsomfordált onnét. Léna azonnal bement a saját irodájába, és összeszedte szükséges holmijait. Alig hat perc után vállára vette retiküljét, kezébe fogta kistáskáját, visszavette magassarkú cipőjét, és azonnal távozott a helységből, és az épületből. A kocsiját az egyik szemközti utcába parkolta le. Kinyitotta a csomagtartót, bevágta a holmiját, majd azonnal elfordította a slusszkulcsot, és csikorgó kerekekkel vágódott ki a közúti forgalomba. Azt lehet mondani, hogy alig negyven percen belül már otthon is volt a mediterrán stílusra berendezett, kellemes és hangulatos lakásában, ahol kedvenc kiscicája Foltos várta érdeklődve, hogy vajon mit kereshet ilyen hamar a gazdija otthon, amikor sokszor előfordult, hogy munkája miatt csupán csak a késő esti órák környékén keveredett haza.
- Foltos! Gyere ide! Adok enni! - máris kitett egy műanyag kis tálkába néminemű macskáknak való állateledelt, és adott neki egy kis hideg vizet is, míg ő megnézte, hogy van-e bármilyen ennivaló odahaza. A méretes hűtőszerényben csupán néhány szalámis, peperónis pizzaszelet árválkodott, és némi Kóla. ,,Mindegy! Ez is megteszi! - gondolta. Most a legfontosabb, hogy eszébe se jusson sajnáltatni önmagát, vagy bepánikolni, esetleg tartósan kétségbeesni, mert az a rohadék seggfej nem érdemel annyit. Helyette gondolt egyet az egyik méretes pizzaszeletet kicsit megmelegítette a mikróban, majd a nappaliba ment, felrakta karcsú lábait az egyik kényelmes fotel lábtartójára, melyet mégígy is kedvezményesen tudott megvásárolni, majd feltárcsázta egyik legjobb gyerekkori barátnőjét, akivel – sajnos el kellett ismernie -, az utóbbi pár évben, mióta ennél a cégnél dolgozott, sajnos alig-alig tudtak találkozni, és egy kiadósan beszélgetni. No, nem baj! Most legalább majd mindent kiadósan bepótolhat.
Kicsit várnia kellett, mert legutóbb azt hallotta néhány ismerőstől, hogy barátnője kisbabát szült, és most a nyakába szakadt a felnőtt nők minden gondja-baja.
- Halló...? Ki az?
- Hát szia Patricia! Én vagyok az Léna! - közölte.
- Szia! Hát... ezt a meglepetést! - csodálkozott. - Hogy vagy? De rég hallottam felőled drága barátnőm!
- Hát bizony rég! Figyelj csak Pati! Kérdésem lenne!
- Ajjaj! Pasi bukkant fel?! - próbált viccelődni, ám hamar rájöhetett, hogy ez most nem az a pillanat.
- Nos, hát... nem egészen... Ha megoldható, akkor ide tudnál jönni a lakásomra? Itt lakok nem messze a Lágymányosi hídtól!
- Nagyon furcsa a hangod Léna! Minden rendben van veled?! - kérdezett most rá nyíltan.
- Hát... azt azért nem mondhatnám! Úgy néz ki, hogy ki fognak rúgni az állásomból, mert tökön rúgtam az egyik nagyágyú seggfejet! - mondta ki végre, ami egész eddig emésztette.
- Azt a mindenit! Hú! Te aztán nem vagy semmi csajszi! Hatalmas gratula! Gondolom a többit majd később, ugye?!
- Ahogy mondod! Persze csak, ha tényleg nem gond?
- Te most viccelsz! Annyi év után ez a legkevesebb! A gyerekeket átviszem az anyósomékhoz, és máris tüzök! Hol is laksz pontosan?
- A Lágymányosi híd mellett van egy lakópark! Ismerős vagy arra?!
- Igen, tudom, hogy hol van! Bízhatsz bennem. Meg fogom találni!
- Nagyon köszönöm! Akkor várlak! - Azzal mindketten lerakták a mobilt.
Léna nem tévedett. Patricia olyan villámgyors volt, akár a szél. Nem telt bele alig egy bő óra és már ott is volt nála. Léna, amikor kinyitotta a bejárati ajtót alig akarta ráismerni egykori gyerekkori barátnőjére, aki bizony jócskán megváltozott. Karcsúbb, sportosabb, és szemmel láthatóan dögösebb is lett, mint egykori önmaga.
- Szia! - egymás nyakába borulva ölelték meg egymást. - Annyira örülök, hogy eltudtál jönni! - Léna még pár kósza, eltévedt könnycseppet is sikeresen megpróbált kitörölni szeméből.
- Szia drága barátnőm! Hát mesélj csak! Mi történt, ami ennyire kihozott téged a béketűrésből?! - lepődött meg jócskán barátnője viselkedésén.
- Gyere, fáradj be nyugodtan! - invitálta beljebb. - Na? Mit szólsz a lakásomhoz.
- Azt a mindenit! Neked aztán jó sorod lehet hallod-e?! - nézett körbe néhány szobában, mielőtt a tágas, és kényelmes nappaliban mindketten helyet foglaltak.
- Ó, bocsáss meg, el is felejtettelek megkínálni! Kérsz valamit?!
- Talán egy kis üdítőt?
- Van Fanta, narancs és kóla.
- Igen a Fanta éppen jó lesz!
- Máris hozom! - Léna valósággal máris szökkenve lépett be a nagyméretű, amerikai stílusú konyhába, hogy a hűtőből kellemesen hűs üdítőt készíthessen régen nemlátott Barátnéjának.
- Tessék. Jó hideg, ahogy szereted! - adta a kezébe a gyöngyöző, hűsítő üdítőt.
Barátnője azonnal nagyot kortyolt belőle. Úgy érezte szüksége van rá. - Nagyon köszi! De bökd már ki végre mi ez az egész a kirúgásoddal kapcsolatosan?! - nézett rá kíváncsi szemekkel.
- Arról van szó, hogy az egyik seggfej igazgató pasi megpróbált hátsó szándékkal szexre kényszeríteni, de én nem hagytam magamat. A golyói bánták a dolgot. Később aztán az igazgatóság elé citáltak, ahol közölték, hogy pár nap fizetett szabadságra küldenek, és ez egyet jelent azzal, hogy elegánsan akarnak tőlem megszabadulni. Sajnos a vállalati szférában manapság így meg ez! - Léna is kortyolt egy nagy kortyot a saját italából. - Nem vagy éhes? Maradt még egy kis szalámis-peperónis pizza, ha szeretnél?
- Nem kösz! Jól meg vagyok! Ezt a rohadék genyóságot!
- Hát... igen... pedig mindig is tudtam, hogy ott vibrált a levegőben, amióta csak ahhoz a céghez mentem dolgozni. Pedig nem is járok nyíltan provokatív ruhákban. Egyáltalán nem értem, hogy miért csinálta az a seggfej azt, amit csinált.
- Nem szeretnélek közhelyekkel traktálni csajszi, de sajnos az van, hogy azok a seggfejek, akik azt hiszik, hogy bárkit megkaphatnak még mindig úgy tekintenek magukra, mintha csak az átkozott teremtés koronái lennének, míg a nőket egész egyszerűen semmibe veszik. De én azt mondom, hogy nagyon bátor, és belevaló dolog volt tőled, hogy nem hagytad magad és kiálltál azért, amiben hiszel! Szerintem ez a legfontosabb! - vélekedett a másik.
- Én is hasonlóképp gondolom, viszont, ha ennek a kis incidensnek híre megy a szakmai, és az üzleti életben, akkor sajnos egyáltalán nem biztos, hogy könnyedén tudok magamnak valami stabil, és fizetőképes állást találni.
- Te és mi a helyzet a hogy is hívják...? Az otthoni munkakörrel?
- A home office-ra gondolsz, ugye?! - kérdezett vissza. - Nos, igen! Egy ideig magam a kacérkodtam vele, de úgy vettem észre, hogy mostanság mintha visszaszorulófélben volna ennek a munkakörnek a létjogosultsága.
- Figyelj, én nem vagyok ám egy mindentudó csajszi, de azt mondom, hogy vágj csak bele nyugodtan! Elvégre mit veszíthetsz?
- Ez egy hasznos tanács! Igyekszem megfogadni!
- Hiszi a piszi, amikor mindig hajlamos vagy a saját fejed után menni!
-Tényleg és hogy vannak a srácaid? - tette fel a kérdést.
- Kösz jól! A kisebbik lányom most kezdett el végre járni, és már egyedül is képes vécézni. Persze kisebb segítséggel. - Patricia előkapta okostelefonját és máris legalább egy tucat gyerekekről készített fotót kezdett mutogatni barátnőjének.
- A szülinapok fantasztikusak! Akkor legalább vagy ötven gyerkőc nyüzsög, tolong mindenfelé! Igazi ereszd el a hajamat ramazúri! Tényleg neked mostanság van a láthatáról bármilyen pasi kilátás? - sandított rá hunyorgó szemekkel.
- Hú... hát volt valakim, akiről sajnos kiderült, hogy bombázó felesége és kisfia is van, és amikor egyszer meglestem őket az állatkertben valósággal ott helyben össze is omlottam, hogy életem szerelme egyáltalán nem az volt, akinek eredetileg gondoltam. Később aztán hosszú, fáradtságos időmbe került mire kihevertem ezt a szakítással egybekötött sokkot. Hát ennyi! - tárta szét a karját.
- Ezt őszintén sajnálom csajszi! Én mondom már ez a nyamvadt világ sem az, ami volt akkor, amikor gyerkőcök voltunk, és szabadon kint lehetett biciklizni a nyílt utcán.
- Mennyire igaz! Akkor szerinted most mit csináljak?! - tért a lényegre, miután végig beszélték kinek miként, és hogyan alakult az élete, mióta csak nem találkoztak.
- Szerintem most az a legfontosabb, hogy próbálj meg kikapcsolni, lazítani egy kicsit! Elutazhatsz mondjuk egy egzotikus szigetre, vagy vehetsz pár darab méregdrága ruhakollekciót! Lényeg a lényeg, hogy n merülj el végleg az önsajnálat fertőző mocsarába. Ami engem illett én is nagyon szívesen mennék veled bárhova, de itt vannak a gyerkőcök, és a saját életem! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem találkozhatnánk, amikor csak akarod!
A két régi barátnő gyakorlatilag végig beszélgette a nap hátralévő részét, és mikor estefelé búcsúzásra került a sor, mindketten kicsit szomorkás, keserédes érzésekkel köszöntek el egymástól.
Léna igyekezett megfogadni barátnője tanácsát, s míg kényszerszabadsága tartott új ruhákat, tárgyakat vásárolt, és elutazott egy kicsit a Mexikói Puerto Vijjartára, hogy feltöltődhessék egy kicsit. Amikor aztán két hét múlva bronzbarnán és valósággal megujultan ismét hazaért rájött, hogy nem volt érdemes egy olyan cégcsoportnak dolgoznia, mely nem hogy nem becsüli meg az alkalmazottait, sokkal inkább totálisan kizsigereli őket, de emellett szemet huny bizonyos befolyásos emberek tettei felett is.
Ahogy ez lenni szokott, amikor később visszament dolgozni szinte már meg sem lepte, hogy közölték vele, hogy sajnos bármennyire is kiváló, első osztályú munkaerő, aki rendkívül intelligens, de sajnos a vezetőség úgy döntött, hogy neki mennie kell, míg a valódi bűnösök persze már megint megúszták a dolgot. Ettől függetlenül Léna feljelentést tett nem mintha lett volna bármi foganatja, de legalább tisztán maradt a lelkiismerete.