ELVESZVE ÉS MEGTALÁLVA

Még most is úgy élt benne a torkában megülepedett, gombócszorító érzés, mintha csak tegnap lett volna, hogy először utazott külföldre, méghozzá tökéletesen egymaga. Amint a repülőgép, akár valami óriás, fenséges gépmadár váratlan-hirtelen begyorsított, és hirtelen szuperszonikus sebességbe kapcsolt, hogy a kellő felhajtóerő segítségével rabságba ejthesse a megfelelő légköri áramlatokat kiterjesztett ikaroszi szárnyai alatt, szinte pillanatokon belül már a levegőben is voltak.
A fülzúgása, mintha csak egy kellemetlenkedő, örökösen zsarnoki, fertőző betegség lett volna állandóan, és egyre intenzívebb jelleggel kezdte ostromolni dobhártyáit, úgy érezte, talán jobb lett volna, ha kicsit megtanulja a jelbeszéd alapjait, hogy legalább kommunikálni tudjon. Az egyik stewardess frissítőket szolgált fel kissé csábosra véve a figurát körbejárva egy zsúrkocsin, és minden ülésnél megállt, és elbűvölő fogkrémreklámmal mosolygott az emberre, akik bezzeg elsőre azt se tudták, hogy jóformán mit is akarhat.
- Italt, üdítőt parancsol kedves uram? - állít meg közvetlenül a férfi ülésénél, akit most legjobb szendergéséből ébresztett fel. ,,Milyen könnyű is volna egy ennyire egzotikus, és nagyon kedvesnek látszó, igazi hölggyel kicsit megismerkedni, vagy csupán csak pár percig igazán, és teljesen őszintén tabuk nélkül akár elbeszélgetni” - gondolta, majd gondolatai szinte azonmód visszatértek kiindulási helyükre.
- Ö... kaphatnék kérem egy kis kólát szénsavas ásványvízzel? - érdeklődött, és megpróbált nem grimaszolni, hiszen attól olyan idiótának látszott, akinek – legalábbis -, nincs ki a négy kereke.
- Hogyne, természetesen! - a gyönyörű hölgy azonnal kivett a kis zsúrkocsiból egy bontalan kólásdobozt, és tartalmát egy pohárba öntötte, majd kinyitott egy szénsavas ásványvizes flakont, amit azonnal a kólára öntött rá, majd az egészet kedvesen a férfi kezébe adta. A férfi megijedt, mert már jó ideje nem számított rá, hogy kellemes, zsongító bizsergést fog érezni, amint két kezük váratlanul összeért. ,,Vajon mire gondolhatott ebben a percben a hölgy?” - Láthatólag elpirult, ami annyit tesz, hogy valószínűleg ő is szimpatikusnak találhatja az adott férfit.
- Nagyon... ö... köszönöm szépen...- válaszolta gyorsan, hogy elejét vegye az udvariatlanságának.
- Kérem. Bármire is van szüksége nyugodtan szóljon, és intsen és azonnal itt vagyok! - még egyszer álomszépen elmosolyodott. Mintha egyedül a férfinak akart volna kedveskedni ezzel a mindent kifejező, és még annál többet jelképező szerelmes, mindenség-mosollyal. Aztán kedvesen tovább görgette maga előtt az italokkal felpakolt zsúrkocsit tovább végezve előre kijelölt feladatát.
Az Atlanti óceán fölött kisebb légörvények keletkeztek, így a repülő kapitánya bemondta a mikrofonba, hogy aggodalomra semmi ok, csupán néhány rakoncátlan felhőpamacs az egész, amit sikeresen manőverezve hamar ki lehet kerülni, ám ez korántsem nyugtatta meg a férfit. Szinte azonnal a saját végrendeletét kezdte fejben megfogalmazni, és különféle légi katasztrófák jutottak kapásból az eszébe. ,,Vajon mire gondolhat a legtöbb ember saját halála előtti utolsó pillanataiban?!” - futott át valósággal azonnal az agyában, amikor alig öt perc után a gép már nm billegett, tehát ismételten stabillá, és biztonságossá vált.
A vállalat, melynél dolgozott egyre unalmasabb munkahellyé vált számára. Úgy érezte egész egyszerűen nem becsülik meg eléggé, elvégre az év végi pénzügyi juttatásokat is rendre a közép, és nagyvezetők tették zsebre, míg az ún. ,,átlag alkalmazottak” ahová önmagát is soroltak legfeljebb szívjóság gyanánt kaptak karácsonyra és ingyen koncertjegyet pulykapénz, vagy prémium nélkül, amivel gyakorlatilag semmire se mentek. Így történhetett, hogy alig hat év után a főnöke egyszer csak betessékelte az irodába, és közölte vele, hogy mivel leépítések várhatóak – tetszik, nem tetszik -, el kell, hogy bocsátsa őt a munkahelyéről, amit először szkeptikusan fogadott és azt hitte, hogy egy gyerekes tréfa az egész. Ám amikor az orra alá dugta főnöke a felmondási papírjait a brutális valóság valósággal azonnal szíven ütötte, és visszahanyatlott a székbe.
- Nézze kedves kollega Úr! Vegyen ki pár nap szabadságot! Utazzon el valahová, és töltődjön fel egy kicsit! Meglátja jót fog tenni! Köszönjük az eddig végzett szakszerű, és becsületes munkáját! - biztatta egyszerre, és ugyanakkor rázott vele kezet főnöke.
Időközben pedig megismerkedett az interneten egy ausztrál hölggyel, aki Matilda Ryan névre hallgatott, és külsőre egyszerűen elképesztő hasonlóságot mutatott Blake Livleyvel. Több szörfös fényképet is küldött magáról az ún. bemutatkozó levélben, amikor egy randi applikáción megismerkedtek, és majd kibújt a bőréből, hogy vére személyesen, és testközelből is találkozhassanak. A férfinak is megvolt bőven a véleménye a távkapcsolatokról. Amit biztosan tudott, az volt, hogy előbb-utóbb vagy az egyik, vagy a másik fél önkéntelen is meggondolja magát az őszinte érzések terén, vagy megismer valaki mást, akivel – ahogy mondani szokás -, kellő rendszerességgel lehet találkozni, és akkor agyő a további ismerkedésnek, és randizgatásnak.
A férfi gondolatban végig gondolta jóformán az összes szerelmi szakítással, szándékos érzelmi elhagyással kapcsolatos alternatívákat, amikor a repülőgép alig nyolc órás megveszített levegőben tartózkodást követően végre valahára biztonságosan, és kecsesen leszállt a Sydney repültéren, ahol a jelek szerint már most valóságos kánikulai hőség uralkodott, elvégre Ausztráliában ismeretlen fogalom volt a hideg évszak, hiszen még november, és december környékén is kellemes harminc fok körüli hőmérsékletre lehetett számítani.
Meg kellett várni, míg az utasváróban a fekete, önműködő szalagra rápakolják az összes bőröndöket, és az utasok csomagjait, s amikor jó tizenötperc után végre a gurulós bőröndjeivel kilépett az utasváróból szinte azonnal megpillantotta a fantasztikusan csinos, egzotikus, hullámos szőkehajú bombázót, aki egy nagyméretű kartontáblára igyekezett angolos írással leírni nevét, és csupán csak abban reménykedett, hogy barátja megtalálja őt.
- Hát szia drágám! Üdvözöllek a kenguruk földjén! - ölelte valósággal azonnal, kicsit bensőségesen magához, ami enyhén szólva is szokatlan gesztus volt a férfinak, viszont annál jobban esett. Mintha elektromos, mágneses szikra járta volna át bizseregve egész belsejét, amitől nem is volt már annyira elveszett, és depresszióra hajlamos, mint amikor elindult egy ilyen hosszú, és bizonytalan utazásra.
- Fantasztikus jól áll neked ez a nadrág...-mutatott kifakult bermudanadrágjára, ami leginkább egy hawaii-ingre hasonlított, persze közepes méretben, és általában akkor használta, ha megfürdött a tengerben.
- Ó, hát... nagyon szépen köszönöm! Te is fantasztikusan gyönyörű vagy... - jegyezte meg kisfiús félszegséggel, amitől viszont a tökéletesen bronzbarnás szépség pirult el jólesően. Egymásba karoltak miközben mindketten bőröndöket és csomagokat vittek a reptéren kívülre egy négykerék meghatású, kissé rozogának kinéző terepjáróba.
- Pattanj be nyugodtan! - kérte a hölgy.
A férfi azonban nem vette volna magára, hogy egy bombázó nő csipkedjen, vagy pakolja be a csomagjait a jeepbe helyette, így mindenben segített.
- Nem is tudtam, hogy a magyarok között is vannak romantikus úriemberek! - vallotta be, és olyan szikrázó, vakító mosolyt küldött a férfinek, hogy annak veszettül kalapálni kezdett a szíve.
- Még egyszer nagyon köszönöm!
Mindketten beszálltak a jeepbe, és míg a férfi természetes reakcióval automatikusan magára csatolta a biztonsági övet azegzotikus bombázó már indította is a motort, hogy aztán csikorgó kerekekkel kivergődjenek egy főútvonalszerűségre, ahol balra tartás volt érvényben, akárcsak a sziget többi részén.
- Mehet egy kis zene? - érdeklődött Matilda.
A férfi elgondolkodva bámulta a vadregényes, kánikula aszalta tájat, és nem is igazán figyelt oda csak amikor a bombázó gyöngéden megbökte.
- Mi az? Baj van?! - tért vissza a valóságba.
- Azt próbáltam megkérdezni, hogy milyen zenét szeretsz?
- Ó, hát mindenfélét! Főként a 80-90-es évek nagy slágereit. - vallotta be.
- Mit szólnál egy kis Heavy Metalhoz, vagy valami zúzós rockhoz, persze csak csínján a hangerővel? - érdeklődött, s bár a férfi a legkevésbé sem szeretett volna dübörgő, süketséget okozó rockbandák ordításait hallgatni nagy nehezen belement, hogy szolid hangerővel Matilda keressen valami elfogadható zenei egyveleget.
Magával ragadó volt a táj. Mintha percről-percre változott volna, ahogy az országúton haladtak, ahol rajuk kívül egy teremtett lélek sem járt. Átvágtak néhány sziklás, dombos részen, aztán néhány gázlószerű vízfolyás következett. Később elhaladtak egy tavacska mellett, amiben igazi krokodilok tanyáztak, és néhány szürke bölényt is sikerült kifogniuk, amik komótosan, megrészegülten ették a füvet a pusztán, és látszólag ügyet sem vetettek arra, hogy egy autó haladt el közvetlenül mellettük.
- Akár a Krokodil Dundee c. flmben! - lelkesedett a férfi.
- Tudtam, hogy felhozod! Igen! Ez a remek film nekem is nagy kedvenc! Még egészen kicsi lány voltam, amikor először láttam. Ez még a 90-es évek közepén lehetett, és emlékszem rá, hogy a szüleimnek kisebb fejtörést okoztam, mert szülinapomra azt kértem, hogy hadd láthassak egy igazi krokivadászt.
- ...És teljesült a kívánságod? - érdeklődött kíváncsian a férfi.
- Mi az hogy! Azonnal elvittek egy vadasparkba, és megkértek egy krokodilokkal foglalkozó állatgondozót, hogy vezessen be a ,,kulisszatitkokba.” Amikor először etettem krokikat kézből, azt hittem, hogy mentem összecsinálom magamat, de később annyira tökösen, és bátran éreztem magam, hogy rögvest meg is jött az önbizalmam. Te szereted az állatokat? - kérdezte, miközben bekanyarodott a leaszfaltozott útról, egy valamivel hepehupásabb, és göröngyösebb földútra, mely jócskán igénybe vette a terepjáró lengéscsillapítóit.
- A szüleiddel milyen a kapcsolatod? - tért egyegy valamivel komolyabb témára.
- Hú... hát ez egy nehéz kérdés. - vallotta be őszintén a férfi, és kicsit úgy is tűnt, hogy rátelepszik a szomorúság. - Apám infarktusban meghalt néhány éve, édesanyám egy csupaszív, fantasztikusan talpraesett és energikus asszony. Nagyon temperamentumos és karakán, és igazándiból vajra lehet kenni!
- Szívesen megismerkednék vele! Szeretem, ha valaki őszinte és határozott. Náluk a családban anyu a szív, és apu a társaság központi figurája. Ha ebédre összegyűlik rendszerint vasárnap a család akkor apu szeret a középpontban lenni, és ilyenkor muszáj hagyni, hogy egyedül csak ő beszéljen. Lyukat képes beszélni az emberbe.
- Akárcsak az én apám!
- Látod máris van egy újabb közös párhuzam, mely közelebb hoz bennünket egymáshoz! Most egy kissé kényesebb kérdést szeretnék feltenni! - félénken közelebb hajolt a férfihoz, és lehalkította a hangját.
- Tessék, parancsolj! - A férfi pontosan tudta, hogy több, mint valószínű, hogy a szexről lehet szó. Ezért igyekezett annyira határozott, és meggyőzőnek mutatnia magát, amennyire ez színészi képességeitől csak telt.
- Azt szeretném kérdezni, hogy hány komoly kapcsolatod volt eddig?! Persze nem kell válaszolnod, ha nem akarod, de tudod mi nők szeretünk tudni bizonyos kényes részleteket. Én megmondhatom kt-három éve eljegyzett egy igaz tősgyökeres ausztrál seggfej, aki üzletember volt, és csak egy újabb trófeát szeretett volna elnyerni, és gyakorlatilag nem szeretett igazán, így azonnal szakítanom kellett vele! - hangja enyhén megreszketett, és pillanatnyilag szomorúvá vált. - Aztán azt mondtam magamnak, hogy sosem fogom megengedni, hogy így maga alá gyűrjön az élet, és láss csodát, még mindig itt vagyok! Most te jössz!
- Hú... ha azt mondom, hogy volt egy komoly kapcsolatom, és a barátnőm kirúgott, mert csak az anyagiak éltették erre mit felelsz?! - kérdezett vissza.
- A szemét kis dilinyós picsa! - bukott ki belőle ellenszenvesen. - Egy ilyen fantasztikus humorú emberrel ekkora szemétséget csinálni! Aztán mi történt?!
- Semmi különös! Az exmenyasszonyom férjhez ment, három gyereket szült, és most valahol vidéken élvezi a gondtalanságot.
- Micsoda egy rohadék emberek vannak! Biztos nagyon megviselt? - megszorította a szőrös kezeit, hogy ezzel is éreztesse a férfi nincs egyedül a világban.
- Tudod... évekig nem tértem magamhoz! Folyamatosan az kattogott a fejemben, hogy én voltam, aki mindent elrontott, vagy a puszta anyagiasság ténylegesen ennyire megfertőzte a kapcsolatunkat.
- Erre nehéz bármit is felelni! Annyi azonban bizonyos, hogy sajnos ha valami nem stimmel az életben, akkor annak előbb-utóbb nyoma marad. Szerintem az a fontos, hogy most találkoztunk végre és mindent új alapokról kezdhetünk el! - próbálta biztatni, bátorítani az összetört szívű férfit.
- Igen... igazad lehet... - jegyezte meg halkan, morfondírozva.
- Na látod! Én mondom neked drágám, hogy fel a fejjel, és csakis előre szabad nézni! Egyébként mit szólsz azokhoz a kecses rózsaszínben pompázó flamingókhoz ott ni? - mutatott közvetlenül mellettük lévő kisebb tavacskában fürdőző madarakra, amik hercegnők módjára illegették magukat.
- Bámulatosan fenségesek, és szemmel láthatóan egyáltalán nem félnek se az embertől, se a gépektől! -jegyezte meg.
- Szerintem volt rá bőven alkalmuk, hogy hozzászokjanak.
A földút végén nemsokára kirajzolódott egy valódi hamisítatlan ranch képe. Deszkakerítéssel, ami mögött egyszerre lovak, és tehenek legelésztek, és néhány háztájú csirke is. Volt egy igazi fából készültcsaládi ház is közvetlenül a kis bekötőút után, amire a jeep rákanyarodott. A férfi valósággal alig hitt a szemének, és ezt Matilda is észrevette.
- Látom valósággal le vagy nyűgözve! - állapította meg. A te országodban nem szoktam tanyán élni?
- De csak náluk sajnos nincsenek ennyire jól, és gördülékenyen megszervezve a dolgok. - mondta.
- Ó, vagy úgy! Akkor nézzük meg, hogy anyu készen van-e a kajával. Szereted a sült húst, és a krumplipürét? - fogott meg egy közepesméretű csomagot a jeep csomagtartójából.
- Nagyon is! Persze, ha tudom, hogy miből készült az a bizonyos hús! - nézett Matildára kissé bizalmatlan gyanakvással, mert sok történetet hallott az ausztrálok vendégszeretetével kapcsolatosan.
Éppen egy kisebbfajta zajongó, jó hangulatú étkezés kellős közepébe toppantak be mindenki legnagyobb megdöbbenésére.
- Hát titeket, mg merről fújt ide a szél?! - kérdezte egy szemüveges, idősebb ember aki az asztalfőn ült, míg sorrendben mellette három felnőtt, mackós férfi is helyett foglalt. Mint később kiderült Matilda bátyai.
- Hát szervusz kicsi lányom! Hogy utaztál?! - jött ki egy hatalmas csokitorta társaságában a gondoskodó, gömbölyded, csupaszív anyuka és össze-vissza csókolgatta egyszer felnőtt lányát, amit az kissé zokon is vett, lévén vendéggel érkezett.
- Szia anyu! Sziasztok! Szeretnék nektek bemutatni valakit! - valósággal úgy kellett előráncigálnia a jócskán megilletődött férfit, aki mindig is feszengett, és sosem találta a helyét egy teljesen vadidegen társaságban.
- Ő itt David és egy nagyon aprócska országból jött Közel-Kelet Európából, ha jól mondom? - nézett végig a verejtékben tocsogó férfin megerősítést várva, miközben egymás kezeit szorongatták, akár a kamaszok.
- Nocsak a mi hugicánk bepasizott! Üdv néked haver! - emelte fel sörét - mint később kiderült -, az idősebbik tagbaszakadt, szakállas báty, míg a többiek azonnal követték példáját.
- Foglaljon nyugodtan helyet közöttünk David és kérem érezze otthon magát! - ültette le az egyik székre szinte azonnal azasszonyság, és máris tányért és evőeszközöket pakolt elé, lévén mégiscsak étkeznek.
- Aztán mivel is foglalkozik egész pontosan David?! - kérdezte most a gyanakvó családfő, akinek szokása volt, hogy azonnal méregetni kezdte maga körül az embereket kivétel nélkül.
- Ö... hát tanár voltam, most jelenleg homeworker vagyok... - válaszolta halkan.
- Nocsak! Tudja az én gyönyörűséges kislánykám már jegyben járt egy nagyon befolyásos, helybéli üzletemberrel, aztán hirtelen egyik napról a másikra úgy döntött, hogy felbontja az eljegyzést! Ki hallott már ilyet?!
- Apukám! Te is tudod, hogy Chris egy seggfej volt, amellett a legjobb barátnőmmel csalt folyamatosan! Minden épeszű nő ezt tette volna! - kérte ki magának harciasan, temperamentumosan.
- Nézzétek csak fiúk! A mi hugicánk nagyon szerelmes és milyen a szexuális életetek? - kuncogott az orra alatt egy másik fiúttestvér.
- Semmi közötök a magánéletemhez! Ez szigorúan csakis rám tartozik! - förmedt rájuk kicsit bosszúsan, mert ki nem állhatta ha máris pletykálnak a háta mögött.
Egyszerre kezdtek enni, és Matilda valósággal úgy kényeztette, tutujgatta imádott barátját, mintha egy felbecsülhetetlen kincset hozott volna haza, miközben szerelmes pillantásokat váltott vele. Annyi adag krumplipürét és ínycsiklandó steak-húsokat tett a tányérjára, mintha a férfi már legalább is évtizedek óta alig evett volna valamit, és szinte élvezettel figyelte, ahol David élvezettel falatozik.
Amikor az étkezés véget ért a legtöbb családtag már ment is a maga dolgára. Matilda bátyjai mindannyian jócskán kezet ráztak a férfival; volt aki szabályosan hátba is veregette, és csak annyit mondott neki bizalmasan: ,,Mindent bele az ágyban!"
A családfő rágyújtott kedvenc dohánymárkájára, majd úgy döntött a hűsítő árnyékokat vető, nagyméretű fák alatt kicsit kiül gondolkodni. Az feleség is visszavonult a konyhába, hogy a szerelmesek végre valahára kettesben lehessenek.
- Na mit szólsz édes a kis családomhoz? - kérdezte mohó kíváncsisággal Matilda.
- Hát... jó nagy család... sajnos én csak egyke vagyok... - jegyezte mg, mintha z szégyellnivaló volna.
- Tudod drágám, de most már itt vagyok veled! - simogatta meg verejtékben úszó arcát.
- Köszönöm... ez tényleg nagyon jól esik...
Szavak nélkül is élvezték egymás társaságát. Koraeste aztán, amikor a nap már bukni készült a horizont felett, és kellemesebbé vált az idő is Matilda megmutatta a ranch összes látnivalóját, miközben egymást átölelve sétáltak.