TÚL A CSILLOGÓ RÓZSASZÍN LUXUSÉLETEN

A középkorú férfi váratlanul koldusszegényen találta magát. Nem lehet ezen csodálkozni, elvégre ha valaki rosszul fekteti be a pénzét, illetve olyan brókereket, pénzügyi szakembereket bíz meg, akik – bár kétségtelen -, hogy minden eszközzel úgy próbálkoznak, hogy elhitessék az emberrel, hogy az ő segítségükkel busás haszon, és gyümölcsöző üzleti kapcsolatok jutalma lesz az együttműködés sajnos előbb-utóbb gyorsan kiderül, hogy a legtöbb embert, aki egy bizonyos pozícióban van, csakis a hatalom élteti, és persze minden, ami ezzel összefüggésbe hozható.
- Hát kedves Kovács úr... van itt egy kis probléma... - közölte a bróker, amikor a másik üzletember befáradt hozzá a hatalmas méretekkel rendelkező, térpanorámás irodaépületébe a belvárosba.
- Ezt őszinte sajnálattal hallom! Hogyan tudnánk rajta változtatni?! - érdeklődött szinte megkérdezés nélkül azonnal, ahelyett, hogy kitört volna rajta az átalános pánikközeli hangulat, mely a legtöbb ,,átlag embert” jellemezte volna.
- Nos hát... igen... kérem foglaljon helyet és megmutatom, hogy az aktuális tőzsde piaci mozgások miként alakultak az elmúlt negyed évben. - máris kinyitott egy laptopot és úgy fordította a képernyőt, hogy a másik ember felvéve szemüvegét precíz-pontos képet kaphasson a kialakult helyzetről.
- Nos kérem Kovács Úr! Amin látja ezeket a grafikonokat, és ezeket a színes vonalakat erősen meredek zuhanásba kezdtek az anyagi forrásai, és sajnos attól tartok, hogy... minden befektetése és tőkehozama azonnal lesüllyedt... - közölte a bróker az egyértelmű, cáfolhatatlan híreket.
- Az meg hogy a büdös Istenbe lehet, hallja-e?! - úgy tűnt a férfi most már ténylegesen kezd kijönni a béketűrésből, ami viszont egyáltalán nem volt szokása.
- Higgye el Kovács Úr teljes mértékben megértem aggodalmát, és őszintén sajnálom a történteket, de a sajnos a szabadpiac törvényei ilyenek, és ha az adott marketing, és gazdasági mutatókat nézzük az elkövetkező pár hónapban, akkor a számok, hozadékok nm hazudnak! Ha hasznot, és profitot szeretne akkor jócskán a zsebébe kell nyúlnia! - volt valami kistílű, már-már jócskán ellenszenves vonás ebben a fiatal brókerben, aki azt hitte csak mert megjátssza a nagymenőt, már egyúttal övé lehet a világ is.
- Javítson ki kedves Uram, márha tévednék! Ez azt jeleni, hogy mivel én magát bíztam be a pénzügyeim, és egyéb dolgaim intézésével azt akarja mondani, hogy szegény vagyok?! - nézett vele szúrós, villogó halszemeivel farkasszemet, hogy a fiatalabb férfiben valósággal megállt az ütőér.
- Nos... hát... gyakorlatilag... amint látja... - megpróbálta eredménytelenül megköszörülni a torkát, hátha ezzel némileg kisebbfajta időt nyer, de aztán hamar rájött, hogy ennyivel korántsem fogja megúszni a dolgot.
- Azt tanácsolom kedves uram, hogy ezt a kis incidenst hozza azonnal rendbe, mert ha továbbra is jövedelmező, üzleti partnerséget szeretne fenntartani, akkor annak ára van! - a középkorú üzletember ebben a feszült pillanatban úgy beszélt, mint aki tökéletesen megvan róla győződve, hogy egyedül csakis neki lehet igaza, és egyedüli joga, hogy parancsokat, és utasításokat osztogasson.
- Nézze kedves Kovács Úr! Tökéletesen megértem, hogy a mostani helyzetben ez nagy érvágás volt, és nem tudja, hogy mit tegyen, de... lássa be, hogy az én eszközeim is végesek... - próbálkozott a meggyőzéssel, bár nagyon is tudta, hogy ilyen befolyásos, nagy formátumú emberekkel szemben szinte semmire se megy.
- Hogy mondta?! Azt tanácsolom magának, hogy nagyon válogassa meg a szavait, ha velem beszél! - igyekezett tüdejéből kifújni a levegőt. - Nos! Akkor mit tudna ajánlani még számomra?! - mintha igyekezett volna témát váltani.
- Ö... hát... most így hirtelen... nem jut eszembe semmi... - vallotta be tanácstalanul. - Arra szeretném kérni Önt, hogy gondolja át, amit elmagyaráztam! A számok sosem hazudnak ezt elhiheti!
- Én pedig csak szólok, hogy rengeteg kiterjedt üzleti kapcsolatom van, tehát ha még szeretné megtartani a hitvány kis állását, akkor gyorsan rendbe hozza ezt a kis pénzügyi malőrt. - azzal felállt, valósággal majdnem feldöntve a kényelmesnek tűnő fotelt, amibe helyet foglalt, és úgy sétált ki az irodából, akár egy király, vagy uralkodó. A jócskán megszeppent bróker csak úgy nézett utána, mintha most találkoztak volna először.
Az irodaház előtt a középkorú üzletember rágyújtott kedvenc szivarmárkájára, majd gondolt egyet és mobilján felhívta elkényeztetett kislányát, aki valószínűleg azt sem tudja, hogy szegény apjával mi is történt, és most kedvére vásárolgat, és a csacsogó liba barátnőivel találkozik valahol a belvárosban.
- Szervusz kislányom! Merre vagy? - kérdezte a telefonba.
- Szia apucikám! Hogy vagy? Sikeres üzletet kötöttél? - kérdezett csicsergő, kiscicahangon vissza felnőtt, húszas éveiben járó lánya.
- Hát ami azt illeti... ismerhetsz... - nem merte bevallani az igazat. Amióta a felesége meghalt igyekezett egyetlen lányával elhitetni, hogy nem lesz semmi baj, és neki a kötelessége és feladata, hogy megvédje minden gondtól, és bajtól. Kicsit talán túlzásba is vitte az elkényeztetést, de hát ezért igazán nem lehetett hibáztatni.
- Képzeld apuci! Vettem magamnak egy isteni Dolce Gabana eredeti kasmír kabátot, és egy új körömcipőt. Neked pedig egy gyönyörű, antik Tiffany-lámpát, ami szerintem remekül fog passzolni a dolgozószobádba. - csacsogta.
- Kicsim! Beszélnünk kellene! - váltott komoly hangra. - Kérlek, amint tudsz gyere haza!
- Megijesztesz apucikám! Csak nem történt valami baj?! - megijedt, mert apja eddig még nem beszélt ennyire szomorúan, és ugyanakkor kellő komolysággal.
- Semmi gond kicsim! Te csak gyere haza szépen, amint tudsz! Addig is legyen szép napod! - búcsúzott tőle, majd kinyomta mobilját.
Az elkényeztet, újgazdag életmódhoz hozzászoktatott, parti királylány el sem tudta képzelni, hogy vajon milyen furcsa, különös dolog történhetett imádott apjával, hogy ennyire szomorú lett. Ezért teljesen természetes, ha borzasztóan aggódni kezdett, és miközben legújabb divatmárka ruhakollekció, és persze méregdrága, puccos kiegészítői között válogatott kedvére azonnal legjobb barátnőjéhez fordult segítségért:
- Képzeld csak apuci fölhívott, és olyan... szomorú volt a hangja...
- Biztosan csak elfoglalt drágám, mint a legtöbb apuka, aki állandóan dolgozik, hogy a családnak mindene meglegyen.
- Igen, de ez most valami miatt más volt. Én is megéreztem, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a helyzettel, és ez bosszantó, mert megfájdul tőle az ember feje. Ki kell derítenem, hogy mi lehet a baj! Bocsáss meg drága barinőm, de a mostani ebédet el kell halasztanunk. Ugye nem baj?! Megígérem, hogy amint lehet kárpótolni foglal.
- Semmi probléma! Remélem apukáddal minden rendben lesz. Akkor majd talizunk, ha jó lesz az időpont!
Megölelték egymást és sietve elbúcsúztak, miközben az üzletember királylányként nevelt felnőtt lánya beszállt egy méregdrága autóba és csikorgó kerekkkel, néhány kisebb közlekedési szabályt megsértve máris egyenesen hazafelé vette az irányt, hogy kiderítse mibe keveredhetett vajon imádott apja.
Amikor alig negyvenöt perces út után végre hazaért költöztetők egész kisebb serege fogadta. Az értékes kortárs és XX. - századi festészeti ritkaságokat – melyek egykoron -, a nappali belterét díszítették mostan dobozokba hevertek, és egyik-másik melós jellegű, szürke formaoverállt viselő, megtermett, mackós ember úgy hajigálta, meg dobálta az értékes, felbecsülhetetlen, antik ritkaságokat is, mintha csupán csak a szemetet kellene elvitetnie.
- Elnézésüket kérem tisztelt Uraim, de szabadjon megkérdeznem, hogy mi folyik itt?! - emelte fel csicsergő, vékony hangját az újgazdag, elkényeztetett nő, amitől kicsit nevetségesen hatott. A legtöbb munkás ember ügye se vetett rá, hiszen a saját dolgukkal voltak elfoglalva. Ennek a háznak legkésőbb kora estére teljesen, és tökéletesen ki kell ürülnie, hiszen a legújabb módosabb, tehetősebb vevők máris lecsaptak rá, és a saját holmijukkal szeretnék vélhetően majd berendezni.
- Valaki válaszolna a feltett kérdésemre kedves Uraim?! - csípőre tette a kezét, amitől olyan kis harcias kiscica jelleget öltött egész megjelenése. A tűsarkú, tipegő cipője most kényelmetlenül szorítani kezdte lábfejét ezért valósággal lerúgta magáról.
- Mit parancsol drága nagysád?! - kérdezte a költöztetők főnöke, aki egy iratrendező mappát szorongatott a két kezei között, és szemmel láthatóan kevésbé volt elfoglalva, mint munkatársai, akik kezei közt valósággal égett a munka.
- Jó napot kedves uram! - nyújtotta ki kacsóját, mire a munkás ember kissé piszkos kezével megfogta és férfiasan kezet ráztak. - Én volnék a ház úrnője, míg az apukám a ház ura! Érdeklődnék, hogy mit művelnek maguk, és hova viszik a holmikat?! - támadó lett a hozzáállása, amitől azt remélte, hogy végre valaki komolyan veszi.
- Hát... kedves kisasszonyka... őszintén sajnálom, de... ezek a vagyontárgyak, és értékes ingóságok attól tartok sajnos már nem az Önöké, ahogy ez a szépséges ház sem az... - alig tudott beszélni, látván, hogy az újgazdag királylánynak valósággal menten elakadt a lélegzete.
- Ö... mit beszél itt össze-vissza kérem...? Micsoda egy rettenetes, felháborító helyzet! Tudja, hogy ki az én apám?! Egy rendkívül befolyásos üzletember, méghozzá szerteágazó, kiváló referenciákkal, és kapcsolatokkal. - kezdett magyarázni, hátha ettől majd megjön – legalábbis -, a főnöknek az esze, ám nagyon úgy tűnt, hogy a melósok főnöke a legkevésbé sem rendült meg a hír hallatán.
- Akkor kedves kisasszonyka bizonyára nem lesz probléma az apjának egy másik luxusingatlant vásárolnia, és ennyire szépen berendeznie mint ezt. Ha megbocsát nekem, sajnos még rengeteg dolgunk volna! - azzal máris hátra szólt két markos gorilla-testű legénynek: - Jól van, gyerekek! Ragadjátok meg azt a zongorát és el vele!
- Jaj, kérem ne... a gyönyörű zongorám... azon játszottam kislánykorom óta... több versenyt is nyertem... - a nő úgy érezte valósággal menten
összeroskad azonnal a váratlan, és kétségbeejtő hírek hallatán.
,,Tehát, akkor igaz volna, hogy apja minden vagyonát és egyéb dolgait valami titokzatos okból azonnal elvesztette?! Talán a tőzsde, vagy a részvények értéke veszett oda?!” - próbált magában találgatni, ám akárhogy is törte a fejecskéjét továbbra sem jutott közelebb a megoldáshoz.
Aztán később pontban ebédidőben beállított váratlanul az üzletember apuka is. Zaklatott, és roppant ideges, feszült volt. Látszott rajta, hogy rá vár az egyedüli feladat, hogy megmagyarázza egyetlen lányának, hogy teljesen tönkretette őket a hibás befektetések. Minden elúszott.
- Szervusz drága kincsem! Hogy telt a napod? Hogy érzed magad?! - lépett oda lányához, és homlokon puszilta gyöngéden.
- Jaj, apucikám! Ezek az ismeretlen emberek mindenünket elvitték, még a gyönyörű zongorámat, és anyuci Tiffany-lámpáit is. A festményeket és mindent. - panaszolta el kislányos sértődöttséggel, és pár könnycseppet is sikerült ejtenie.
- Jól tudom drága Angyalom! Próbálj kicsit megnyugodni! - igyekezett több-kevesebb sikerrel megvigasztalni.
- Apuci, kérlek mesélj el mindent, rendben?! Bajba kerültél igaz?! Kérlek légy hozzám őszinte! - kérlelte az apját, úgy érezte most ő az egyetlen, akire biztonsággal még támaszkodhat ebben a zaklatottá lett életben.
- Nyugodj meg kisvirágom! Megígérem neked, hogy pár nap alatt minden visszaáll a rendes kerékvágásba! Sajnos attól tartok, hogy az ilyesmi... tudod... előfordul...
- De hát szegények lettünk, vagy nem... - megint pityeregni kezdett. Ebben a percben véglegesen sebezhető, szomorú, és rendkívül összetörtnek látszott. Utoljára akkor volt ilyen, amikor hat évesen meghalt az anyja.
- Jól van drágám! Nincsen semmi baj! Inkább együnk valamit! Biztosan egész álló nap csak salátaleveleket majszoltál! Egy kiadós, tartalmas leves jót fog tenni! - apja már épp készült hívni saját különbjáratú szakácsukat, hogy készítsen kettejük számára valami egyszerű, könnyed ételt, amikor eszébe jutott, hogy ketten vannak csupán az egész házban, melyet nemsokára el kell örökre hagyniuk.
- De hát apucikám! Valamit rosszul csináltál, hogy ennyire... elveszettük mindenünket...?! - alig akarta elhinni a felnőtt nő.
- Tudod kicsit... hogy is fogalmazzak... a tőzsde és a befektetés rendkívül összetett és bonyolult dolog. Egyszer fent van az ember és a csúcsokat ostromolja, később már a porba hullik, mert a nagyobb cápák megeszik őt. Hát engem most megettek a nagyobb halak! De nem szabad elkeseredni! Sajnos ilyen a piac törvénye! Tudod mit! Holnap szépen bepakoljuk a maradék holminkat és elmegyünk valahová. Valami szép helyre!
- De hát apucikám! Nem most mondtad, hogy egy vasad sincs? - nézett rá kérdő, éretlen tekintettel.
- Drága kicsikém! Így igaz, de azért nm vagyok annyira elveszett ember. Vannak kapcsolataim, és persze tartalékaim is, úgyhogy ideiglenesen most ezeket kell bevetnem, már ha egyáltalán élni, és boldogulni szeretnénk. - Én miben segíthetnék neked apucikám? - kezdte idegességében tördelni apró, kis kacsóit.
- Igaz is! Mennyibe is kerültek eddig összesen a márkás ruhakollekcióid és a méregdrága cipőid, édesem? - nézett rá kérdő tekintettel.
- Hú! Sajnos fogalmam sincs, de igyekeztem megőrizni minden számlát egy kis dobozkában, ha ez valamit is segít!
- Az nagyszerű volna! Kérlek hozd csak ide azt a doboz!
- Azonnal! Remélem a szobámat úgy hagyták a költöztetők? - gyorsan befutott tágas, és nagyon kényelmes extra méretekkel rendelkező szobájába, ahonnét jóformán minden mozdítható bútor, és tárgy eltűnt, már csupán a falak, és a lakkozott mahagóni stílusú parketta maradt. Még a habkönnyűágyat, és a piperasztalt is elvitték, és az összes ruhás és cipősszekrényt. Szomorúan kullogott vissza apjához.
- Annyira sajnálom apuci! A dobozt is elvitték! - tárta szét mindkét kezét.
- Semmi baj kicsim! - vakarta meg verejtékezésre hajlamos kobakját a dörzsölt üzletember. - Akkor viszont néhány kemény döntést sajnos meg kell hoznunk! Néhány ruhádat, és cipődet, és az összes kiegészítőt el kell adnunk.
- Ha nagyon muszáj... én megértem... - felelte alig hallhatóan.
- Megígérem neked drága hercegnőm, hogy amint ismét egyenesbe jövünk pénzügyi szempontból annyi mindent vásárolhatsz, amit csak szeretnél, de most sajnos kénytelen vagyok kimondani: Bajban vagyunk!
- ...És ha esetleg megpróbálnék kölcsönkérni az egyik barátnőmtől. Az ő apjuk is jómódú?! - jött egy elképzelés a fejéből.
- Arról szó sem lehet édesem! Még jól is néznénk ki, ha néhány volt üzleti befektetőm megsejtené, hogy anyagilag nem állok éppen a helyzet magaslatán, a végén még soha ebben az életben nem kötnének velem üzletet! Majd kitalálok valamit te csak ne aggódj értem! Most pedig ennünk kellene valamit nem igaz?! Elvégre korgó gyomorral mégsem lehet gondolkodni, sem pedig dolgozni! - megfogta mobilját; bepötyögött pár darab számot, majd a vonal túlsó végén lévő illetővel közölte, hogy hozzon valami ennivalót.
Nem is kellett sokat várni alig tíz percen belül már jött is egy nyurga futárlegény, és kettőt csöngetett villájuk ajtaján. Az üzletember ment ajtót nyitni személyesen, és közölte a futár sráccal, hogy megbeszélte a főnökével, hogy ,,törzsvásárlóként” ez az ételrendelés kivételesen ingyenes lesz. A srác csak hümmögött valamit, majd beletörődve hogy most nem kap borravalót elment.
Másnap az üzletember bepakolta autójába az összes lánya által viselt méregdrága, és legutolsó divat szerinti ruhakollekciót, melyeknek együttes értéke így is több milliót tett ki, már ha nem számoljuk, hogy egy kollekcióért elkértek a divattervezők akár még háromszázötvenezer forintot is. A felnőtt nagyvilági nő természetesen nagyon szomorú, és kedveltlen lett, hogy apja ennyire szigorú döntéseket hozott, ám hamar belátta a helyzetet, hogyha továbbra is hasonló színvonalon szeretne élni jobb lesz, ha megpróbál valamicskét alkalmazkodni.
Mivel apja mindenre gondolt, így az ő nevével is létrehozott egy saját privát folyószámlát, amin tekintélyes összeg halmozódott fel a hosszú évek során, így a felnőtt nő rendelkezhetett vele, de azért igyekezett betartani apja aggódó tanácsait, miszerint: ezentúl többet feleslegesen ne költekezzen, és ne költse haszontalanságokra a kemény munkával megkeresett, majd összekuporgatott pénzt.
A felnőtt nő bement egy autókereskedésbe, ahol úgy fogadták, akár egy földre szállt királynőt, és azonnal rendelkezésére állt egy öltönybe bújtatott, ficsúr, akinek az volt a feladata, hogy a kereskedés számára minél jutányosabb, minél előnyösebb szerződéseket zsebelhessen be. A felnőtt nő határozott talpraesettséggel adta el luxus kategóriás Mercédeszét, és a kapott pénzt igyekezett apjának odaadni, hogy ő újra befektethesse, és megforgathassa a megfelelő pénzügyi vonalakon. Alig pár hónappal később azt lehet mondani, hogy ismételten szépen rendbe jöttek anyagilag. Vettek egy csöppet sem hivalkodó, családias jeleggű házat, szép kerttel, ez külön a felnőtt nő kérése volt, továbbá az üzletember lánya elhatározta, hogy valamit kezdeni fog az életével, és megpróbálja kideríteni, hogy vajon ilyen munkákban lehetne érvényesülnie.
Így történhetett, hogy a felnőtt nő átértékelte eddigi újgazdagok által halálosan egyhangú, és végtelenül semmitmondó életét, és ezentúl még a felszínes barátait is igyekezett kategorizálni, és megválogatni, mert felismerte, hogy szám számmal akadtak közöttük, akik csupán anyagi jóléte miatt barátkoztak össze vele.