AJÁNDÉKBA KAPOTT SZERENCSÉK


Mint a megvert gyermek,
ki nagy titokban mer csupán hazasomfordálni,
vagy akit saját házából kizártak kósza-árnyak
s már nem képes többet megvigasztalódni
– visszatart a megtalált,
elnyerhető boldogságtól milliósok
felesleges kötelék-akadály.
A naponta megújulni kész,
sovány lélekjelenlét,
vagy csenevész akaraterő már nem is elég.
Nem könnyű egy több sebből vérző szívét
meggyógyítani s újat találhatni
egyetlen emberöltőn keresztül.

Miközben azt érezheted,
hogy naponként mindenki szándékosan elhagyott,
mert konok-makacs lettél
s mert lelked inkább a négy fal magányába
önkéntes kedvvel visszavonult;
magad döntötted el,
hogy mielőtt megismernél valakit
megméred titkos mérlegeden tetteinek,
szavainak igazibb súlyát,
s ha hamis a szó, hazug a tett,
tetetett a mozdulat te leszel az,
ki majd befejezetten szakít.

Tenyeredben szándékosan lebegni
hagytad kézfogások ígéreteit.
Nem létezhet sem Jelen sem Múlt
csupán csak ha minden mindennel összehajolt.
Csak ha pontosan lehetne látni a láthatatlan,
bizonytalan útirányt,
hogy nem csupán tükrök torz-groteszk
képeiben ragadva kelljen
önmagaddal végleg farkas szemezni.

Mint aki szándékosan elajándékozta
életét a tudatnak,
hogy semmiségeken kívül
még biztosan lehet valaki:
szívesen körülnéznél az életben,
hogy megtalálhasd méltó párodat.
Sokszor elegendő egy-egy döntő pillanat
– vigyázz ne hogy még beleroppanj!

Inkább nem ismert tájak felé visz,
hajszolna ismeretlen utad –
de titkos vegyes infarktusod már híven kopogtat,
majd folyton akadályoz.
Kísértetként lebegsz majdan lakatlanná lett
otthonod falai között, ahelyett,
hogy megtanulhattad volna élvezni
megérdemelt, családos életed.
De így lesz rendjén!
Elpártoltak fejed felől ajándékba kapott szerencsék!