VERSENYFUTÁS TÚLÉLÉS NÉLKÜL


Kezdődik már minden elölről s újra!
Vagy a frissen-fixen tartott
hazai nyugdíjas fizetés-lázadások
robbannak fel vagy éppen vesznek
meggondolatlan, új irányt,
vagy továbbra is zajlik
külcsíni asszisztálással az,
ami totálisan megengedhetetlen lenne
egy normális,
nonszensz-groteszk társadalomban.
Mindenütt hirtelen jött
agyzsibbasztó sötétség árad,
s akár a kártékony,
olvadó kátrány-szirup elönti
a túltöltött, tahó fejeket,
megreked kultúrák
szennyezett szemétdombján!

Az apró tárgyak, a ki-nem-mondott romboló
gaz-kritikák, a sok gazdag Eldorádót
ígérgető kétszer annyi idő sugar daddy
még bátran, segítségét hazudva,
hízelkedőn kitárja az
egyszerűbb emberek felé kezét,
s miután retkes körmökkel
egy-egy hajótörött modernkori Robinson
szándékosan elfelejtett kezet mosni
az adott összeget önsegélyezve
automatikusan visszaveszik.

Nyomorult, vagy éppenséggel
nyomorgó vadállatok vagonszám
ezt látod s megérted,
hogy a mostani világ sohasem
volt-lesz szirupos tündérmese,
amit hajdanán gyerekkorod szándékosan
beléd traktált leereszkedően.
Mind-mind figyelmeztetni készülő,
masszív, vérlázító társadalombírálat,
ítélkező kritikai hozzászólás
– már mindenki sejtheti,
hogy ebből felébredni
mennyire irreális, valószerűtlen.

Tovább álmodni haszontalan
luxusálmokat a biztos kimúlással egyenértékű.
Rettenthetetlennek tűnő Alfa-hímek
cserkészik be a rendre hisztiző
cicababa-Celebeket,
mert az átlagember is tudhatja önmagáról
szánalmas csóringer, s hogy
,,egyeseknek” sohasem lehet elég jó!
– Az előadásnak vagy így,
vagy úgy de vége!

Okostelefonokkal rohangáló,
elkényeztetett újgazdag kamaszok
váltanak egymással
obszcén-gyűlölködő üzeneteket,
miközben már mindenki élete
visszafordíthatatlan kiüresedett!