A HAMISÍTÁS FÁZISAI

Színvonaltalan rend lett a világ.
Alattomos, pofátlan, rettenetes.
Fonák hiéna-példája,
hogy ember embernek galád farkasa,
s érzékeny emberekkel szemben
eltaposás a lehetséges, járható út.

Sebzett, csaholó kutyaként
akárki megvádolhatja a másikát
s igazság helyett totális fejetlenség emészti,
gyúrja tagjainkat.
Mindennek maga felé hajlik galád keze.
S úgy süvítenek át lelkek
olcsó dáridóján karrierszagú,
hamis ígéretek, akár
a lyukasodó fogakon a könnyed,
pokolbéli fájdalmak.

Végül mindenkit megvezetnek,
s majdan lépre csalnak.
Diadalmas csőrükben rabolnak
maguknak kitüntetéseket,
címeket, érdemrendeket.
Ki hallhatná meg a kietlen,
hazug szív sirámait?
A csikorgó csöndeket,
fájdalmasan túlértékelt érdekeket,
melyek újabb homályos alkuk
hálóit terjesztik kisstílű,
mégis befolyásos nyakak,
sikkes végtagok köré?!

Az élet – már így is, úgy is -,
savanykás, előszeletelt.
Kinek milyen lapok jutottak éppen?
Megérzik már sokan
a sistergő szájakban
gennygócként felgyülemlő
kártékony gonoszságokat,
melyek úgy terjednek pusztítva
önmagukban, akár a pestis.
Ősi szomjúsággá degradálódik
másokon érzett förgeteg,
kárörvendő öröm.

Életvonalakra indaként
felkúszó bosszúállás,
hozzájáruló, makacs-mosollyal
méregcsöppeket virágoztat
egynehány vipera-keblű céda-díva.
Kétszálú, villás nyelvecskékben
valóságos vegyi töltet:
szókaratés, csipkelődős arzenál.
– Végtelen lélekzavar dobol,
lüktet, s nem is sejtheti érzelmi
háromszögek kirívó lélektanát.
Mindennek kalandor-képlete is van:
aki elfelejtett behódolni
vagy megtanul,
vagy hamarján kihull
a hamisításnak alávetett történelemből!