FURCSA LÁNYBÚCSÚ


Egy nő kicsit úgy érezheti önmagát saját lánybúcsúján, mintha Alfa-hímek népes tábora akarna szándékosan kikezdeni, és nyilvánosan flörtölőversenyt rendezni vele.
Alina viruló, harmincas, csinos hölgy, aki - mostanság -,meglehetősen kételkedik saját képességeiben is, és persze ami a legfontosabb hihetetlenül nagy hangsúlyt fektet saját, egyéni, szűkre szabott, és zárt körű barátnői társaságára, akikkel mindent megtud, és persze meg is akar beszélni. Sokszor észreveszi magán, hogy mintha szándékosan titkolózna az ismerősei, kollegái, és családtagjai között is.
Mintha a világ melyben boldogulni, és élni kénytelen egyszersmind minden emberre rákényszerítette volna a felszínes látszat akaratát, és azt a fajta kissé groteszk, nonszensz hozzáállást, hogy előbb az esetek többségében mindenki jópofáskodik, próbál haverkodni, aztán alig egy-két héten belül szándékosan szakít a másik illetővel, hiszen a legtöbben bizalmatlanok, és nem is próbálnak meg kísérletet tenni annak eldöntésére, hogy kiben is bízhatnak meg, és kiben nem?
- Ugyan már csajszim! Piáljunk be, mint az állat, és élvezzük a dögös, macsós pasik táncát! - vélekedett egy szintén szupermodell-alkatú, dögös, hosszú lábú hölgy, aki máris felhajtott legalább három kis kupica tequilát, és vodkát vegyesen.
- Figyelj nem akarlak kiábrándítani, de... nem vagyok biztos benne, hogy annyira szerelmes lennék a vőlegényembe, hogy feleségül is menjek hozzá... - bukott ki belőle az igazság, és érződött is, hogy hihetetlenül megkönnyebbült ettől a hangos kijelentéstől. A zene kissé amúgy is dübörgővé változott, és hangzavarrá csoportosult, így nem kellett attól tartania, hogy bizalmas titka túlzottan hamar kiszivárog.
- Figyelj csajszi! Nem értem, hogy mi bajod van Tomival? Önálló vállalkozása van, egy rakás pénzt keres, egy évben többször is nyaralhattok Balin, vagy a Maldív-szigeten! Szép és gondtalan élet vár rád! Mi a francot akarsz még?! - nem lehet tudni, hogy vajon a másik nőből a titkolt féltékenység, vagy csupán az alkohol beszélt-e?
- Tudod az a helyzet, hogy megismertem valakit...
- Hát ez fantasztikus! Azt sem tudom, hogy mit mondjak erre?! - bosszús, mérges volt, mert aki az esküvője küszöbén áll, az ne bonyolódjék felelőtlen kapcsolatokba.
- Azért mondom el ezt neked, mert gyerekkorunk óta mindent tudunk a másikról! Egyszer csak megjelent az életemben az a dagi srác, aki még anno az óvodában is olyan kis tutyimutyi, udvariaskodó volt, és most szuperszexi pasi lett belőle... - mélyet, nagyot sóhajtott.
- Figyelj csak csajszi! Ez egy nagyon rossz ötlet! Mi van, ha a te Tomikád irtóra féltékeny lesz, és esetleg megtudja? - barátnője azt remélte, hogy egy kisebb, ártalmatlannak látszó fenyegetéssel majdcsak észhez téríti az arát, de látszólag ennek semmi értelme nem volt.
- Képzeld csak! Beültünk egy kis, hangulatos kávézóba, kihúzta előttem a széket, és egész idő alatt annyira gyöngéd, és kedves volt, hogy azonnal meghódított, és levett a lábamról! Most kérdezem: Tomi mikor az életben húzta ki előttem a széket, vagy viselkedett romantikus lovagként?
- Figyelj bébi! Nem akarok ünneprontó lenni, de ebből kurva nagy botrány lesz, ha nem térsz végre magadhoz! Tegnap például még tök normálisan nyomattad az egész életed! Vásárolgattunk együtt, aztán még a csipkés mennyasszonyi ruhádban maga voltál a dögös istennő! Most meg! Mit kell az embernek hallania? Máris bepasiztál?
- Nézd! Szeretem Tomit, tényleg de most felbukkant ez a szintén jófej pasi, és attól félek, ha elszalasztom az alkalmat később megfogom bánni! Érted ezt?! - nézett segítségkérő, komoly tekintettel barátnőjére.
Időközben a bárban fergeteges hangulat vette kezdetét. A többi barátnő fölbérelt két testépítőszerű, Chippendale srácot, hogy vetkőzzenek le, akik most tűzoltónak öltözve, erotikus táncot lejtve máris bemasíroztak a helységbe, és látványos vetkőzésekbe kezdtek női sikolyok, és hujjogások közepette.
- Ez az fiúkák! Hú, de elvinnélek benneteket egy körre! - kiáltott be egyenesen a színpadra egy kétgyerekes, kissé kiábrándult anyuka, aki elforgácsolta átlagos életét, és csupán most jöhetett rá, hogy mennyit is veszített valójában.
A helység dugig volt tömve harmincas-negyvenes hölgyekkel, és látszólag szinte mindegyik valósággal kivolt éhezve, hogy a két szexis, izmos, táncos srác megajándékozza őket egy provokatívan vadító tánccal. Szinte párosával hajigálták nekik a húszezer forintosokat. A pénz ilyen esetekben tényleg csupán eszköz volt egy másik cél elérése végett. Érződött az alkohol-mámoros, felszabadult hangulaton, hogy mindenki nagyon élvezi a lánycsúcsút egyedül az ara nem, aki jóformán önmarcangoló kétségek között őrlődött egész álló éjszaka, és önmagát próbálta győzködni, hogy helyes, amit csinál, míg végül aztán természetesen rá is rákerült a sor.
Aztán egyszerűen csak ott termett a kéz izmos, szexis chippandale-fickó előtte, hogy elkápráztassák egzotikus táncukkal. Szakadtak az ingek rendesen.
- Ez az hapsikáim! Mindent bele! Riszáljatok! Értettétek?! Risza, risza, risza! - üvöltött barátnője, mint aki totálisan kikelt magából, és hihetetlen mértékben felizgult.
- Uraim! Ezt most nem kellene... kérem... - Alina bárhogy is szerette volna megúszni saját lánybúcsújának egyre provokatívabb, és cikisebb fejezetét, a két szexis félistent abszolút nem érdekelte, hogy nem akarja ezt az egészet. Őket azért fizették, hogy szexisen táncoljanak, és persze minden bevállalható eszközzel emlékezetessé tegyék az alkoholgőzös estét elsősorban az ara kedvéért.
Alina úgy érezte, hogy egy örökkévalóságig tart ez az ostoba Alfa-hímes beavatási tánc. Az egyik chipandale-srác szándékosan a tangás bugyogójára tette a kezét, hogy érezze ágaskodó férfiasságát, amit ebben a percben undorítónak vélt, míg hogy a másik kőkemény hasizmát tornáztatta, és látszólag nagyon büszke volt tűntetően férfias viselkedésére. Az egész nem volt több, mint tizenöt, legfeljebb húsz perc. A nők számára húsz kemény, vaskos percű mennyaország a tohonya, sörpocakot eresztett férjeik, vagy épp halálosan féltékenykedő pasijaik nélkül. Elvégre a nőknek is kijár egy kis kényeztetés, nemdebár?!
A két Chipandale-srác, amint lejárt a műsoridejük már távoztak is persze sokszor gratulálva a gyönyörűséges arának. Gondolhatták magukban, hogy ennél sótlanabb, savanyúbb nőszeméllyel bizony-bizony ritkán, ha találkoztak, hiszen Alina arckifejezése feszültséget, stresszt, és bűntudatról árulkodott.
- Éljen sokáig a mi szeretett barátnőnk, akinek boldog házasságot, és persze sok gyerkőcöt kívánunk! - ugrott fel az egyik asztalra tűntető magabiztossággal, és enyhe spiccességgel az egyik hölgyemény, mire a többi barátnő is csatlakozott az asztalra urgálási akcióban.
- Szívem! Gyerekkorunk óta a legjobb barinők vagyunk! Mindig őszinték voltunk egymáshoz, és sosem hazudtunk egymásnak! Ha te úgy érzed, hogy meg kell tenned bizonyos dolgokat, akkor én teljes mellszélességgel támogatni foglak! - kortyolt egy hatalmasat italába a másik barátnő.
- Ezt nagyra értékelem! Figyelj! Kimentenél engem a többi csajszinál? Úgy érzem most rögtön találkoznom kell a másik pasival! - érződött a hangján, hogy alig bír magával, és hogy egyre izgatottabb.
- Hát ez csak természetes! De ha a vőlegényed keresne, akkor mit mondjak? - kérdezett vissza biztos, ami biztos alapon.
- Egyelőre találj ki valami dumát, hogy sürgős munkaügy, vagy üzleti ügy miatt kellett elmennem!  Ugye megbízhatok benned?!
- Hát még szép csajszi! Na szaladj!
Alina meg se várta barátnője feleletét úgy elkezdett szaladni a sztriptízbárból, mint akit üldöznek, vagy éppen puskából lőttek volna ki. S bár a buli előtt jóval megbeszélték, hogy a barátnői fogják hazaszállítani autóval, úgy tűnt, hogy ez most a legkevésbé sem érdekli. Valósággal kavarogtak fejében az átélt, érzelmes emlékek, onnantól kezdve, hogy a kávézóban leültek, és több órán át könnyed, laza társalgási hangnemben beszélgetett az ismerős férfival, akiről úgy érezte már évek óta ismeri, és előtte nem szégyellt olyasmiket sem bevallani, amiket talán még a legrégebbi barátnője előtt is titkolt.
,,És mi fog történni akkor, ha ő felkeresi, és elmondja amit a szíve diktál, és a jófej pasi pedig már csak azért is dobni fogja? Mi lesz akkor, ha vőlegénye nem fogja megérteni, hogy muszáj volt azt tennie, amit a megérzései, és ösztönei parancsoltak különben - meglehet -, egy életre szóló lehetőséget szalasztott volna el!" - Alig ivott alkoholt, mégis borzalmas migrénszerű, hasogató fejfájás kerítette hatalmába. Ezt a dolgot muszáj önmagáért megtennie, hogy később, ha majd visszagondol rá ne legyen sem szégyenérzete, sem bűntudata, ha tükörbe néz, vagy ne akarja leköpni saját tükörképét.
Szerencsére elérhetőséget cseréltek az óvodai pasival, akiről kiderült, hogy a külső városnegyedben lakik egy újonnan épült társasházi lakásban. Alina el sem akarta hinni, hogy tömegközlekedéssel alig húsz perc alatt már ott is lehet lenni, persze csak abban az esetben, ha az ember szerencsés, tehát dugómentes napot fog ki magának.
Az új lakás hófehér színével, és letisztult környezetével akár tipikus agglegénylakknak volt nevezhető. Egyelőre legalább is nem lehetett tudni, hogy vajon hány kisgyerekes család költözhetett be ugyanabba a takaros, komfortos épülettömbe. Alina, akárcsak egy vérbeli nyomozó mindent szándékos aprólékossággal szemügyre vett, majd megnyomta az aprócska mikrofonos kaputelefon gombját a pasi nevénél: Kozma Barbabás
,,Igen ő lesz az!" - gondolta tétova mozdulattal, és bár görcsösen kételkedett mégis ujjai ösztönösen cselekedtek, amikor megnyomták a hívógombot.
- Halló... tessék? - férfias, markáns hang.
- Halló... szia... ne haragudj, hogy zavarlak, tudom későre jár... a kávézós lány vagyok... - annyira dobolt, zakatolt a szíve, hogy alig bírt uralkodni magán, így is jó pár percbe beletelt mire választ kapott.
- Ö... igen? Üdvözöllek! Beengedlek! - a férfi hangja barátságos volt, mégis meglepett, elvégre nem sokan csengettek eddig neki az éjjel kellős közepén felébresztve őt az ágyból.
- Köszönöm szépen! - Alina kinyitotta a húzható, berregő bejárati ajtót, és fürge gazellás szökkenéssel ugrott be a liftbe, hogy felvigye a kívánt emeletre.
Mikor felért, a jóképű, és karizmatikus férfi köntösben már várt rá. Mintha a férfi is érezte volna, hogy régi, elfeledettnek hitt ismerősének most nagyon szüksége van valami belső lelki támaszra, visszaigazolásra, mely megerősíti, hogy döntése - bárki bármit is mondjon -, helyes, és szükségszerű volt.
- Szia! Most valószínűleg azt gondolod magadban, hogy mi a jó fenét keresek itt ilyen késő éjjel? De megnyugtatlak, hogy komolyan, és őszintén szeretnék veled beszélni, mert a lánybúcsúmról lógtam el! - válaszolta, és igyekezett annyira természetes közvetlenséget, és lazaságot magára erőltetni, amennyit csak tudott. - Figyelj! Tényleg csak néhány percet szeretnék kérni, hogy megmagyarázzam a dolgokat és végleg kiszállok az életedből! - Alinának eszébe sem jutott könyörögni, mégis a halk, segélykérő hangja másról árulkodott.
- Tessék! Gyere be! Hűvös van odakint! - invitálta be lakásába a férfi.
- Nagyon köszönöm! - Az előszobában óvatosan kibújt tűsarkú cipőjéből, mely már jó ideje kényelmetlenül nyomta a lábát.
- Kérsz esetleg egy kis tejeskávét, üdítőt, vagy valamit? Foglalj nyugodtan helyet! - mutatott a nappaliban lévő közepesméretű kanapéra, mely viseletes bútordarabnak tűnt, de azért még használható volt, akárcsak a helység legtöbb tárgya.
- Köszönöm! Talán egy pohár vizet, ha szabadna... leült, és most valósággal azt szerette volna, ha mind kettejüket jótékonyan foglyul ejti az adott pillanat romantikus varázsa. A férfi kiment a kiskonyhába, majd egy pohár vízzel tért vissza a nappaliba. Ahogy átnyújtotta Alina kicsit reszkető kezébe a vizet mintha mind kettejüket mágneses áram csapta volna meg. Két kezük észrevétlen összeszikrázott.
- Köszönöm! - Nagy, mohó kortyokat kortyolt a hűs folyadékból, talán csak azért, hogy néminemű halvány, picike bátorsághoz jusson.
A férfi is helyet foglalt a másik fotelben, igaz nem túl közel, hogy szemmel tarthassa a furcsa nőt, aki csak pár perce toppant be az életébe. Most úgy tűnt kíváncsi, hogy mi fog kisülni a dologból?
- Tényleg ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak... biztosan már aludtál, ugye?
- Hát... ami azt illeti... - a férfi hangja fáradtságról árulkodott, mégis volt benne valami titkos energia, mely minduntalan kellemesen megdobogtatta Alina szívét.
- Nézd őszinte leszek, jó, és bocsánat, ha olyat mondok, ami furcsa lesz elsőre! - nagy levegőt vett, majd belefogott a beszámolójába a saját lánybúcsújától kezdve a legjobb barátnőjén át, egészen a vőlegényéig, és mindeközben el nem mulasztotta figyelni a férfi összes nonverbális jelét. Mire végzett a hosszúra sikerült történetével a férfi meglehetősen csodálkozó arcot vágott, és úgy nézett ki, mint aki totálisan ne tudja hova tenni ezt az egészet.
- ...Szóval a lényeg az, hogy bár tudom, hogy csak pár napja találkoztunk, de úgy érzem, hogy nagyon fontos vagy nekem, és nem akarok hozzámenni a vőlegényemhez, mert azt nem érezném fairnek! Megérted ezt?! - annyira angyali, annyira ártatlan, szinte huncut-gyerekes volt ebben a kiszolgáltatott, védtelenített pillanatban, hogy a férfit is gondolkodóba ejtette. - Figyelj! Szeretnélek nagyon megismerni, és nem akarok semmit sem elkapkodni! Szerintem adunk kellene magunknak egy esélyt az újrakezdésre, nem gondolod?! - nézett rá kérdő őzikeszemeivel.
- Hát... szerintem most inkább egy kiadós alvásra volna szükségünk! Bizonyára te is kimerült és fáradt lehetsz! - a férfi kihúzta a nappaliban található kanapét, majd az ágyneműtartóból kivette a párnákat és a takarókat, és gondosan megágyazott. Aztán odament a nagyméretű ruhásszekrényhez, amiben nagyobbrészt az ő holmijai kaptak helyet, és kivett egy tiszta, vasalt pizsamát.
- Tessék! Tudom, hogy nem a legszebb pizsama a világon, de remélem megfelelő lesz! Ha gondolod nyugodtan használhatod a zuhanyt is! - tiszta törülközőt készített elő a fürdőszobába, majd egy ,,jóéjszakát" jókívánsággal visszatért saját szobájába, hogy megpróbáljon legalább még pár órát intenzíven aludni. ,,Micsoda egy nőszemély!" - töprengett hosszan magában.
Alina letussolt, átöltözött pizsamába, és hirtelen jóleső, otthonos érzések kerítették hatalmukba. Mintha kitisztult volna a gondolkodása, és rájött arra, hogy saját megérzéseit kell maradéktalan követnie, ha olyan felbecsülhetetlen, kivételes boldogságot akar megvalósítani, amire talán mindig is vágyott.