KAMASZ-KACIFÁNTOS DOLGOK

Az osztály hangyabolyszerű zsongása egyszerre csak váratlanul abbamaradt. Mint amikor egy pusztító erejű, apokaliptikus, heves esőzés után hirtelen kitisztulnak az ég könnycsatornái. A szinte mindig filigrán, és csinos irodalomtanárnő, akibe a legtöbb kamaszsrác kicsit talán szerelmes is volt felállt katedrás asztalától, és fennhangon kijelentette, hogy Marci az új tanuló, és mostantól ide fog járni. Minden tanárban van egy egészséges félelem, hogyha felszólítja az új diákot, hogy kicsit meséljen magáról ezzel mennyire teszi ki őt önkéntelen is a nyilvános, burkolt megaláztatás mindenfajta kisebb-nagyobb célzásának mindenesetre annyi bizonyos, hogy a csinos irodalomtanárnő több szót már nem vesztegetett a látszólag majdnem két méter magas, langaléta, nyurga, koránál sokkal érettebb srácra, akinek felzselézett, tüskés haja úgy nézett ki, mintha egy underground, vagy techno-zenekar frontembere lenne személyesen.
Az osztályba bezzeg azonnal megkezdődtek az ilyenkor lány-fiú killek közötti sutymorgások, és sugdolózások, hogy vajon az új srácnak milyen nünikéi, rigolyái, meg stílusa van? Egyszóval: milyen ember lehet valójában? Az irodalomóra többi része jóformán onnantól fogva, hogy kis osztályközösségünkbe betette a lábát már nem is volt annyira fontos, és lényegretörő.
- Szerintetek mekkora szerszáma van csajok? - kérdezte vagány Anna, akit nem különösebben érdekeltek a Nyugat nagy költői.
- Jaj ne már Anna! Hogy lehet ilyen hülye?! Szánalmas! - torkolta le kedvesen dorgálva Kriszta barátnőjét, akivel anno azonnal egymás legjobb barátai lettek.
- Szerintem korához képes hihetetlenül érettnek tűnik! Semmi kisfiús dac nem érződik rajta! - legyezte meg a csajos klikk kockája Andi.
- Andika! Nagyon jól tudjuk, hogy te még a relativitás-elméletből is nyugodtan letudnád vezetni nekünk a szerelem, és a párosodás kémiai összetevőit, de ez most egy más dolog! - figyelmeztette kicsit szigorúbban Bernie.
- Jól van már! Szerintetek miért pont hozzánk rakták? Viselkedési gondok, vagy igazi fenegyerek mentalitás? - kérdezte megint egy következő lány.
Az irodalomtanárő bezzeg azonnal észrevette, hogy az adott versrészletek hangulata totálisan hidegen hagyja kíváncsiskodni vágyó, kamasz diákjait, ezért szinte támadásnak vette, ha felborul a nehezen kivitelezhető, aztán megteremtett fegyelem:
- Ha a drága hölgyek a hátsó padsorokban egy kicsit tudnának figyelni arra, hogy milyen fontosak voltak a Nyugat költői azt nagyra értékelném! - minden egyes szót gondosan megnyomott, így nyomatékosítva, hogy következő feleltetésnél elsősorban a csajos klikk tagjainak fog csattanni a képzeletbeli ostor.
- Bocsánatot kérünk tanárnő! Mi csak kíváncsiak vagyunk Marcira! - válaszolta a csajos banda feje Anna.
- Igen Anna! Nagyon aranyosak, figyelmesek vagytok, de hadd végezzem a munkámat! Nagyszünetben annyit beszélhettek vele, amennyi csak tetszik! Remélem érthető voltam?! - kérdezett vissza, ami annyit jelentett, hogy tovább már megköveteli a tartós koncentrációt, és fegyelmet.
Az osztályban peersze továbbra sem szűnt meg teljesen a halk beszélgetések láncszerű mozzanata, mégis az óra végéig valósággal mindenki lázas, mohó, kíváncsi izgalomban égett, hogy vajon az új diák miként fog a közösség tagjaihoz viszonyulni. Ezért kicsöngetésnél főként a csajok, akár a kiscsibék valósággal máris ellepték Marci padját és mindenről részletesen kifaggadták onnantól kezdve, hogy mit reggelizett aznap? mi a kedvenc színe? Van-e már jogsija és egy csomó jelentéktelenek tűnő dologgal igyekeztek terhelni őt.
Marci segítőkészen, készségesen válaszolt a feltett kérdésekre, majd gyorsan rátértek a kamaszkor egyik legfontosabb, sarkallatos témájára, miszerint: Marcinak van-e komolyabb, szexuális kapcsolata és hogy megtörtént-e már élesben az a bizonyos dolog?
Marci - érdekes módon -, itt sem zárkózott el, sőt elmesélte, hogy már nem szűz, és hogy született egy kisfia, akit születése óta nem látott. A csajoknál persze azonnal népszerű lett, és úgy bámultak rá, mint egy félistenre, akinél nincsen vagányabb, tökösebb macsó.
Marci nem volt egy olyan barátkozós figura! Tehát semmi esetre sem kezdeményezett beszélgetést, vagy dumálást a többiekkel, de nem is zárkózott el, ha valaki odament hozzá haverkodás céljából senkit sem küldött el melegebb éghajlatra. Ami újdonság volt a viselkedésében, egész emberi hozzáállásában az volt, hogy senki felett nem zsarnokoskodott sem fizikális, sem lelki szempontból, tehát ha valamit a barátságába fogadott, akkor az adott illető akár egész évben kényelmesen sütkérezhetett a nyurga, sportos srác védelmi szárnya alatt.
Az osztálytabló fényképezés szinte mindig kicsinyes viták, és stílus párharcát jelentette, persze az osztályon belül. Hogy a lányok új frizurát, és új fuhát vegyenek maguknak, míg a borotválkozni akaró fiúk is egyszerre vagányaknak, és lezserknek tűnhessenek.
Én mindig is utáltam az ilyen fölöslegesen felkapott, csupán nagyzolásra, villogásra, kérkedésre alkalmat adó perceket. A harminckét főből álló osztályt szigorú sorrendben kiültetik a tornaudvarra, a fejünk felett szinte vakítóan, elviselhetetlenül tűz az őszies nap, amíg közvetlenül mellettünk a sportpályán egy ormótlan betonfal terpeszkedik, arra az esetre, ha egynémely belevalóbb, és tökösebb diák esetleg néhanapján megpróbálna kiszökni a nem túlzottan kedvelt gimi falai közül.
- Hé hapsikám! Több vidámságot! Elvégre most fotózás lesz! - emelte azonnal fel két karomat a magasba Marci, akit szemmel láthatóan totálisan felvillanyozott, ha egy kicsit bohóckodhatott, felvidíthatta társait.
Aznap ténylegesen mindenkinek rossz napja volt, mert a matektanár újabb dolgozatot íratott, és aki csak nem volt Einstein azokat mind egy szálig elkaszálta egy-egy könyörtelen elégtelennel. A közelgő vég alán már nem is lehetett annyira testközelibb, és kézzelfoghatóbb, mint akkoriban.
- Akkor most nagy mosolyt kérek! - szólt a fotós, aki rátette a maga hasznát a képeire.
Mindenki bambán, idióta, félszeg gyerekeséggel vigyorog, akár a vadalma egyedül én vagyok, aki lehorgasztom fejemet, és míg Marci mind a két kezemmel egyensúlyozik, mint valami amatőr zsonglőr a levegőben, addig arcomon látszik a masszív szomorúság. Mondanom sem kell, hogy amikor egy héttel később elkészültek a fényképek az osztályfőnöknő szinte fensőbbségesen, nyilvánosan bírálni kezdett, és markáns kritikai észrevételt fogalmazott meg arról, hogy a szépségiparban, és a modellszakmában én biztos nem érvényesülnék hatalmas derültséget okozva ezzel az osztálynak. Magunk között szólva ez nem volt egy szép húzás tőle.
- Róbikám! Kicsi szívem! Legközelebb leszel szíves vigyorogni, ha azt mondják különben még a szüleid azt fogják gondolni, hogy nem érzed jól magad itt nálunk! - jelentette ki fennhéjázó, arrogáns hangnemben. Ami azt illeti nem is tévedt olyan sokat. Ténylegesen pocsék hangulatban voltam akkoriban, hiszen bukás szélén álltam abból az átkozott matekból.
Később május vége felé, amikor szinte kivétel nélkül mindegyik jófej tanár igyekszik lazítani a gyeplőn kirándulásra mentünk Tapolcára. Az osztályfőnöknőnek megint csak sikerült beválasztania egy ócska, lepukkant motelt, ami jóformán a külváros szélén is lehetett volna, hiszen a gyéren világító utcai világítás egyszerre kölcsönzött masszív túlvilági, és alvilági hangulatot főként azoknak, akik a fővárosból vetődtek erre a madárlátta városkába.
- Hé csajszik! Menjünk bulizni és rúgjunk ki a hámból! - javasolta Anna, aki már javában megelőzött mindenkit, mert oltári szexis mini koktélrucit sikerült magára kapnia.
- Anna! Már ne haragudj, de szerintem kissé... túlzásba estél... - jegyezte meg Andrea, miközben ki tudja hány alkalommal újból megigazította magán a szemüvegét.
- Kérdezett téged bárki is kis csibe? Akkor cipzárt be! - mutatóujjával csöndet parancsolt a másik kamasz lánynak.
- Én benne vagyok! - vetette oda Kriszta, aki stílusban láthatóan nem ismert tréfát, mert egy kisestélyi jellegű, sötétkék ruhát vett fel, aminek tetszetős dekoltázsa volt, s bár Krisztának még csak alakulgattak mellei így is káprázatosan vestett.
Végül négy csajos barátnő ment el egy helyi diszkóba a földrajztanár szakszerű gyámkodása alatt, aki csupán csak azért tartott velük, mert homályos alkuk keretében az osztályfőnöknő megkérte erre a nem túl megerőltető szívességre.
- Tiborkám! Ha lennél annyira drága, hogy vigyázol a lányokra nehogy bajuk essék! - ravaszkásan, hamisan mosolygott is hozzá,mire a földrajztanár kötélnek állt, és kényszerűségből, de elkísérte a lányokat a szórkozóhelyre, ahonnét meglehetősen spicces állapotban keveredtek haza.
Váratlan meglepetésként értékelte a tényt szinte mindenki, amikor Marcit és Angit félreérthető helyzetben találták egymás karjaiban a szállodai szobájuk magányában. Marci éppen a hófehér lepedős ágyán lazított egy füves cigivel, és látszólag saját ködös kábulatban merengett, míg Angi, aki később ugyancsak új diáknak számított nálunk melltartóban és provokatív fehérneműben állt ki az ajtóba, legalább is akkor, amikor az osztályfőnöknő jócskán indulatos, és dühöngő ábrázatával szobájuk előtt megjelent, és mindkettejüket kérdőre vonta, hogy történt-e szex?!
- Dehát tanárnő! Mit tetszik gondolni?! - hökkent meg Angi. - Én úrilány vagyok! - kérte ki magának fenntartott fejjel. Az osztály legtöbb tagja valósággal égett a vágytól, hogy a lányok egymás között megbeszélhessék a nemi együttlét kínos, vagy épp tabunak számító kis praktikáit, és nem mellesleg a csábítás ősi, ösztönszerű fortélyait.
- ...És mondd csak Angim! Mekkora szerszáma van a Marcinak? - kérdezte egyértelműen a dolgok közepébe vágva mint mindig Anna.
- Jaj ne már! Figyu! Ugye ez most nem komoly?! - kérdezett vissza, de amikor észrevette, hogy mindenki feszültnek issza minden szavát kicsit még ki is színezte a pikáns, provokatív részeket. - Hát... annyit mondok csajszik, hogy érdemes rá várakozni... - szinte kéjes élvezettel nyújtotta el a szótagokat, és mint egy végzet nője élvezettel várta a kívánt hatást.
- Szerintem ez nem is igaz! Kamu az egész! Süket duma! Én nem hiszem el! - vágott közbe Kriszta, aki gyengéd érzelmeket táplált Róbi iránt, de nem tudhatta a módját, hogy ogyan cserkéssze be a maga számára az ideális álomlovagot.
- Dumálj amit akarsz! Rohadtul nem izgat! - legyintett könnyedén Angi, majd rágyújtott tűntető nagykorúságát fitogtatón egy cigire.
- Csajok! Szerintem jobb lesz, ha mindenki visszahúz a szobájába, mert közeledik az ofő! - adta le a titkos szöveget Viki, aki sokszor úgy viselkedett, mintha Kriszta kiköpött édestestvére, vagy árnyéka lett volna. Hűségesen követte mindenhova, és azt csinálta, amit mondanak neki.
Másnap az egész osztály kivonult büszkén, felemelt fejjel a strandra, ahol valósággal már délelőtt tíz körül tombolt a hőség. A lányok ennek különösen örültek. Ti. hogy kdvükre legeltethetik szemeiket az idősebb, izmos pasik láttán. Egyesek olyannyira fellelkesültek, hogy meg se várták az osztályfőnöknő által kiadott vezényszót, hogy fürdőruhára vetkőzhetnek már a strand bejárata előtt nekikezdtek a látványos vetkőzésnek. Az volt a ciki helyzet, ha valamelyik lánynak kiesett a melltartójából a melleket gömbölyítő vécépapír, vagy merő véletlenségből kiesett a bugyijából a tampon. Ilyenkor szinte kivétel nélkül a többi lány olyan lett mintha gonoszkodó, szemétkedő kiscsibék volnának, akik azonnal harciasan elüldözik maguk közül a gyanútlan, még ártatlan csibéket.
- Nézzétek! Ezt az égést! Laurácska! Nem is tudtam, hogy neked már ekkora didkóid vannak! Hadd tapizzam csak meg! - ezzel Anna máris odalépett, és kicsit elkezdte gyömöszölni a jócskán piruló, és szégyenkező Laura melltartóját, amiből szinte azonnal kiestek a jócskán összegyűrt vécépapírgalacsinok.
Kriszta valóságos bombázó volt tangás, sokatmutató bikinijébe, és én mint valami szánalmas, pufók szerencsétlen bájgúnár elbújtam egy tölgyfa árnyékában és kínzó homofóbiámmal, kisebbrendűségi komplexusaimmal, alig mertem levetkőzni. Talán még a lányok is kuncogva ugrattak:
- Nézd csak a Róbikának is micsoda hasizma van! - máris látványosan tapogatni akarták hájpacnis úszógumijaimat, én pedig jóforán nem győztem pirulni, és elsüllyedni megalázott szégyenemben. Aztán a többi kamasz srác is látványosan vetkőzni kezdett. Persze az összes lány csábosan, flörtölőn, és magakelletőn körbevette a fiúkat és mindenki vágyakozó, epekedő sóhajokat küldött, amikor végre Marci is levetkőzött és közszemlére tette sportosan izmos, kidolgozott testét.
- Hát én menten elalélok... - valósággal önmagában sóhajtozott Laura, akinek kifejezetten a kigyúrt macsók jöttek be.
- Ugyan menj már te dinka! Nem is akkora nagyszám! - legyintette le Andrea, de azért szemüvegét levéve jó alaposan megnézte magának Marci kidolgozottnak látszó felső testét.
- Lányok! Ideje fürdeni! - adta ki a végszót az osztályfőnöknő, ami annyit jelentett, hogy mindenkinek kötelezően be kellett ugornia a mendencébe lubickolni.
Ami külön kuriózum volt, hogy még a medencén belül is ugyanúgy megvoltak találhatók a már osztályon belül kialakított klikk-csoportok lányok és fiúk elkülönülve beszélgettek, játszottak, vagy ugratták egymást. Aztán később mindenki ment a maga dolgára.
- Róbika! Olyan halott kókadt a színed! Úgy festesz, akár egy dagadék vámpír, aki nem kapott elegendő vért! - jegyezte meg a medence jócskán csúszós, fekete biztonsági gumival ellátott részénél Laura, aki bordószínű bikiniben feszített, és a világért el nem távolodott volna a csajos barátnő-klikktől.
Mindenki tudta, hogy Laura szeret kekeckedni azokkal, akiket kipécézett magának, és akikről pontosan tudhatta, hogy képtelenek megvédeni magukat, vagy talán közönyösen nem is akarják kiprovokálni a további felesleges konfliktust.
- Laura! Annyira bombázó pipi vagy ebben a bikiniben! - lépett oda hozzá Gábor, aki amolyan fenegyerek volt kiszámíthatatlan viselkedéssel. Vele volt cimborája Ákos is egy újabb ügyeletes balhézós srác.
- Jaj, hát... annyira köszi! Ez sokat jelent! - jelentette ki nagy büszkeséggel Laura, és szándékosan úgy hajolt be, hogy tetszetős dekoltázsát a két kamasz srác kicsit tüzetesebben is szemügyre vehesse. Aztán egy jól irányzott váratlan pillanatban a kamasz Lány egyik karját Gábor megragadta és akkorát lökött rajta szándékosan gyilos vigyora kísértében, hogy Laura azonnal a medencében találta magát. Nem mellesleg még jól is állt neki a vizes haj.
- A rohadt életbe mi seggfejek! Ezt most meg miért csináltátok?! - kérdezte kisebbfajta fújolós hisztit csinálva, miközben hisztizve paskolta maga körül a vizet.
- Gondolkozz csak el! Bár úgy tűnik neked még ez is nagy feladat!
Alighanem végül Laura kénytelen volt belátni, hogy elég szemét dolgot művelt velem, de büszkesége még ezek után sem engedte meg, hogy akár egyszer is elnézést, vagy bocsánatot kérjen.
A strandolás végén észre se vettem és alig négy órán belül olyanná váltam mint egy pufók homár, amit a forró vízből kivett a szakács, és égési fájdalmak kezdtek gyötörni. Marci ellenben - szemmel láthatólag -, egyre komfortósabban, és hatékonyabban illeszkedett be a közösségi életünkbe, és egyre több barátságot és ismeretséget kötött. A végzős évben pedig ő volt az, aki kertelés nélkül felajánlotta, hogy elfuvaroz a Budarörsön megtartott érettségi bankettre, és haza is visz. Az ember folyton szeretne benne reménykedni, hogy azért kis idő elteltével mégiscsak a helyére kerültek a sokszor képtelen, kacifántos dolgok.