Új vers
ÁTNEVELÉS
Zavarbaejtő mocsokban fetreng kedvére a világ.
Mocskos-homályos megállapodások
kétes-értékű, sunyító alkuk imbolyognak,
akár a részeg kárvallottak egyik embertől a másikig.
A vadállatok még most is
barmok módjára irtják egymást,
míg az egzotikus szépségek,
fitnesz királynők önsanyargató versenydiétát
tartanak önkéntes golgotájuk kálváriájaként.
Minket pedig odalent biztos felfal
a létbizonytalanság,
tudatosan önző, elkorcsosult egónk hatalma.
Odakint bálák tengereibe rakva úszik
a Duna vén habjain a hajótörött szemét.
Piros-szürke égboltból hamu-eső esik.
Skeanhead izompacsirták ordibálják követelőzve,
hogy ki a nagyobb király?
Részegek még mindig céklavörös
bamba-arccal dülöngélve imbolyognak
egyik saroktól egészen a másikig.
A tévében: folyamatosan jópofizgetó,
csacsogó parti királynők agyonretusált
halogén zombie-képei láthatók.
Távolok honából fel-felvijjog
a mentős-sziréna hogy egy-egy
újabb halottat szállítva
káosz-kórházak reményvesztett falai közé!
A szemhatár alján, mintha rég
elfeledett jelkép volna újabb dollárkép
vírítja a lóvét, tartalmi gazdagságot.
Vajon itt és most csupán
az élhet színvonalon,
akiből látszatra kiordítja magát a luxus?!
Tévés műsorvezetők látszat-tanult
műmájer-mosolya mögött
a tanult intelligencia csírája is mocsárlakó.
Alaptalan önbizalomról regélnek
méltatlanul sokat cyber-hálók tereiben
önmaguktól gazdagodó influenszerek;
erőltetett erőlködésnek hat szelídített óbégatásuk.
- Lelkes ügybuzgalmat
mostanság legfeljebb a Celebképes
arcokon látni, hisz a nagyérdemű átlagot
hullámtalan posványosságba
fojtja a lustaság, butító közönyösség!