SZÜRREALISTA ÁLOMBAN

Ismerős, fullasztó
massza eseménytelenség
drasztikusan elborít mindent.
Rágós, nyúlós, posvány
mely mindenütt megragad.
Rotyog már karrierek
recsegő szamárlétráin
a megalkuvó árulás.
Zsigerlő karriervágyak
így még maguk sem
kívánhatták a hasznot,
s boldogulást.

Kavargó indulatokban begőzölt,
agymosott punk,
indiánfejeket látni mindenütt.
Akár a bizonytalanított jövő zálogát.
Önmutogató, rikácsoló hangzavartól
követni sem lehet az egyszerű,
puszta lét leegyszerűsített összefüggéseit.

Az érvényesülésnek hamarján
kialakulhatott egy újabb, eltaposott,
brutálisabb mértéke.
- Én már senki önzetlen
jóindulatában nem hihetek!
Épp elég dolgom volt hajdanán önmagukat
is nyugodt szívvel elárulók táboraival.
Egyetlen őszinte
érzelmi metszésponton,
ami még emberileg
vállalható változó helyzetekben,
kicsinyes kockázatokban
nem vállalhatok
könnyelmű megbízásokat,
megígért célozgatásokat,
hogy hátha még egyszer
egyenesbe jöhet tékozló életem.
Minden emberi mozzanat,
vagy gesztus, mely hajdanán
létfontosságúnak ítélt a tachicardiás,
sebesült szív
- most minden csupa alaktalan
füst-forma, dac-szimatú ellenállás.

A rángó Ikaruszi-szárnyak
meddő erőlködése mindenki
számára elérkezik,
amikor a messzinek tűnt
ismeretlen cél-távlatok egyre
közelebbre körbevesznek közelítve
a személyiség tudatalatti bugyraihoz;
most légy még makacs a bátor!
Önmagadat soha fel ne add!
- Amott egy-egy szerencselovag,
újabb karriervadász éhenkórász tartja
feléd szerénykedve polipkarmát
kedvező széljárást sejtetve.
Aki önszántából földreroskad
- mert mást nem tehet - arra tudod mi vár!