SZÜRREALISTA ÁLOMBAN

Ismerős, fullasztó massza eseménytelenség
drasztikusan elborít mindent.
Rágós, nyúlós, posvány
mely mindenütt megragad.
Rotyog már karrierek recsegő
szamárlétráin a megalkuvó árulás.
Zsigerlő karriervágyak
így még maguk sem kívánhatták
a hasznot, s boldogulást.
Kavargó indulatokban begőzölt,
agymosott punk,
indiánfejeket látni mindenütt.
Akár a bizonytalanított jövő zálogát.
Önmutogató, rikácsoló hangzavartól
követni sem lehet az egyszerű,
puszta lét leegyszerűsített összefüggéseit.

Az érvényesülésnek hamarján
kialakulhatott egy újabb, eltaposott,
brutálisabb mértéke.
- Én már senki önzetlen
jóindulatában nem hihetek!
Épp elég dolgom volt hajdanán önmagukat
is nyugodt szívvel elárulók táboraival.
Egyetlen őszinte érzelmi metszésponton,
ami még emberileg vállalható
változó helyzetekben,
kicsinyes kockázatokban
nem vállalhatok könnyelmű megbízásokat,
megígért célozgatásokat,
hogy hátha még egyszer
egynesbe jöhet tékozló életem.
Minden emberi mozzanat,
vagy gesztus, mely hajdanán
létfontosságúnak ítélt a tachicardiás,
sebesült szív
- most minden csupa alaktalan
füst-forma, dac-szimatú ellenállás.

A rángó Ikaruszi-szárnyak
meddő erőlködése
mindenki számára elérkezik,
amikor a messzinek tűnt ismeretlen
cél-távlatok egyre közelebbre
körbevesznek közelítve
a személyiség tudatalatti bugyraihoz;
most légy még makacs a bátor!
Önmagadat soha fel ne add!
- Amott egy-egy szerencselovag,
karriervadász éhenkórász tartja feléd
szerénykedve polipkarmát kedvező
széljárást sejtetve.
Aki önszántából földreroskad
- mert mást nem tehet - arra tudod mi vár!