IDŐ-CSÖNDÍTŐ

Ég s föld között egykedvű,
elgórált chipses-zacskók gazdagítják
a gyérülőfélben lévő zöld növényzetet.
Dacos ember-fintorok kandikálnak
skenhead-pacsirták öklein,
ahol még most is aktuális divat
a szemtől-szembeni odamondogatás.

Hol egy kis cédás, asszonyi
furfang bőségszarut fakaszt
a bulvármédiákból.
Parázslik még javában bőszen
a ,,majd én megmutatom"
és csakazért is dafke-öntudat
- másként akárki meggyalázhat:
Arcok krpita-közöny vázlatán
vastag a kéreg,
még vastagabb a hazug nagyotmondás!

A lepra-város színfala egyszerre
álságos-alattomos,
mintha mindenünnen ólomsúlyos,
nehézkes göcsörtök türemkednének ki.
Bamba tévéanntennák
holló-lepte ágairól naponta
újabb jólhangzó hazugságokat
továbbítnak s az ember
jogosan tépkedni kényszerül
hajcsomóit kérdezvén:
Valaki van még aki ezt elhiszi?!

- Éhező gyermeki csillag-szemek
éles sírássá fakadhatnak,
ha nincsen mit enni!
Társadalmi veszteg-szakadékokat belakni,
akár tátongó zsigereket
majdhogynem totál reménytelen.

Restek réstelenné válni ajtók-ablakok,
akárcsak az újjonnan meghirdetett,
de hasztalan meetingek,
castingok, álom-állások.
A demokrácia - ha volt is -,
elkorcsosultan felzabálta
senki-névtelen áldozatait!
Kiadós, tányértörögetős szitkokkal
káromkodik itt már éppen úgy a férfi,
mint a nő, akár sajátságos vegyesfelvágott.

- Legyőzhetetlenné lesznek mindennapos,
bagatell problémák,
megkövesült távolságok.
Nesztelen, észrevétlen neszekkel
serceg, pereg alá a Végtelenség
rohadó vakolata.
S majdan, ha mind élesebben
látszanak meg a pillanatok falkövei,
melyben éppen úgy jelen volt múlt
s jövő az eszméletnyi résen át
elszivárognak az élhetőség avittos,
s egykedvű hajszálrepedései!