ELBIZONYTALANODÁS

A gyönyörű nő, akin minden túlzottan tökéletességszámba ment talán jobban hallgatott saját baráti körére, mint saját magára, és ez hosszú távon bizony-bizony megbosszulta magát. Legutóbbi párkapcsolata nem is igazán értette, hogy is mehetett tönkre, hiszen úgy érezte nagyon boldogok együtt, és körüllengte őket az a bizonyos titkos, harmonikus kiegyensúlyozottság, mely csak az igen-igen kivételes, igazi párokat jellemzi. Volt expasija olimpikon kajakos volt, és nem volt olyan magazin, reklám, vagy újság, ahol fel nem bukkant volna díjnyertes, hófehéren vakító milliókat is megérő műmosolya. Ő pedig gyönyörű, modellalkatú nőként jóformán bármit megtehetett amit csak szeretett volna, hiszen mindenki egyedül csakis az ő kívánságait, óhajait leste. Kivált a mostani pénzsóvár világban ez meglehetősen furcsa és gyanús azoknak a kisembereknek, akiknek átlagos, vagy semmitmondó fizetésük van.
Szilvi találkozott a barátnőivel, és a csajos témák kivesézése után következhetett végre amire mindenki roppant kíváncsi, és izgulós volt, hogy mi a fene történhetett közte és Balázs között, hogy hirtelen szétrebbentek, akár a dölyfös galambok?
- Hát csajszim! Nekem fingom sincs, hogy mit csinálsz a nagybetűs életeddel, de valamit akkor rosszul csinálsz, ha egy ilyen csúcshapsit csak úgy semmi perc alatt szélnek eresztesz! - mondta ki egyéni következtetéseit egy karcsú, szintén álomszép hölgyemény, akiről senki meg nem mondta volna, hogy már boldog három gyerekes anyuka. Három gyerek mellett hogy volt ideje arra, hogy csacsogjon kedvére és a barátnőivel találkozzon? Ki tudhatha?
- Ugyan már Bogikám! Beszélsz hülyeségeket! Szilvi ezek szerint úgy döntött, hogy lecseréli a saját külön bejáratú, vadító szívtipróját egy átlagos, jelentéktelen szürke kis alakra! Eltaláltam édes?! - vonta rá pillantását hosszúszálú cigarettafüstje mögül másik barátnője Andrienn.
- Hát... az az igazság, hogy Balázzsal már jó ideje külön éltünk... - először mondta ki hangosan, mint aki megbocsáthatatlan dolgot tett, és jobb, ha mindent beismer.
- Te most akkor hazudsz édesem a saját barátnőidnek is! Igazam van?! - szögezte neki a kérdést Bogi.
- Én csak... annyira akartam, hogy végre működjön ez az egész... megint összetörték a szívemet... - mintha önmagához beszélne mormolva, vagy suttogva. Mintha egyetlen mondatban szeretné átgondolni emlékeit, és egész életét.
- Persze édesem! Hát persze! Nyugi! Barátok közt vagy! Kérsz egy vodka martinit?!
- Már megint egy tapintatlan fruska beszél belőled ugye kedves Adrienn?!
- Na már miért?!
- Azért kedveském, mert délelőtt nem szokás masszív alkoholisták módjára piálni!
- Én csak szerettem volna feloldani Szilvi stresszelő gátlásait, kisebbrendű szorongásait! - pöccintette le a hamut cigarettájáról, holott a pincér udvariasan már több alkalommal is szóvá tette, hogy a helység, ahol ücsörögtek nem dohányzó.
- Akkor drágám? Most hogyan döntesz? - Bogi kíváncsiskodása nem ismert sem jólneveltséget, sem illemet. Elvégre kislánykoruktól úgy össze voltak már nőve, mint a jótestvérek.
- Szerintem vadász a pasikra és ha alkalom adódik akkor ne szalassz el egyetlen lehetőséget sem! Én csak tudom! Így szereztem meg a férjemet is!
- Tudjuk Adrienn! Megvolt neked a fél gimi! Vagy már elfelejtetted, hogy te csak játszani szerettél a férfiakkal? Kötve hiszem, hogy akárcsak szeretted volna őket egy icipicit! - finom, hosszú ujjaival úgy csinált mintha láthatatlan porszemet pöccintene el.
- Nézzétek csak! Aranyosak, rendesek vagytok, de az én életemről van szó, és bizonyos fontos döntéseket egyedül kell meghoznom!
- Ez nem is vitás szívecském! Mi majd mindenben segítünk! Igaz Adrienn?!
- Figyelj Bogika! Szilvi épp az imént mondta, hogy bizonyos döntéseket jobb szeret egyedül meghozni! Hát akkor? Miért erőltessük meg magunkat?!
- Hát ez nem hiszem el! Tudod te egyáltalán, hogy miket beszélsz, vagy az agyadra ment a jólét?! Azért te tökfej, mert Szilvi a legjobb barátunk, és a barátok mindig összetartanak! Világos?!
- Oh! Így már egészen érthető! Akkor mit akarsz csinálni Szilvi? - mindketten kíváncsiskodva néztek rá mintha megakarnák fejteni titkos gondolatait.
- Arra gondoltam kiveszek pár nap szabadságot, és megpróbálok lazítani kicsit! Talán elkezdem kiolvasni azokat a könyveimet, amiket eddig csak halogattam!
- Nagyon jó gondolat! Függeszd csak fel pár napra azt az átkozott munkát, és kapcsolódj ki! Akár el is utazhatsz!
- Ebben egyetértek Adriennel! Miért nem utazol el egy tengerpartra? Lehet, hogy ott várna téged álmaid hercege?
- Látom! Hiba volt, hogy benneteket is beavattalak az életembe!
- Ugyan már Szilvi! Ne vedd magadra! Én csak azt mondom, hogy kapcsolódj ki, és töröld ki a fejedből a rossz, és megviselt emlékeidet! Mit szólnál, ha felkeresnél egy megfizethető pszichológust, aki segítene neked feldolgozni a dolgokat? Ha gondolod én nagyon szívesen kifizetem!
- Te most szórakozol velem?! Ha bárki megtudja, hogy én pszichológushoz járok, akkor vége az állásomnak, és a karrieremnek is! Akkor jobb ha máris kilépek a munkahelyemről, és elmegyek utcaseprőnek!
- Ugyan már! Nem kell mindjárt farkast kiáltani! Ugyan mi történne, ha valaki megtudná, azt mondd meg?
- Láttam én hogy megy ez! Volt egy csupaszív, idősebb kollegám, akinek váratlanul meghalt a felesége! Abban a percben, hogy a főnökség fülébe jutott, hogy az idős kollega pszichológus segítségét kérte még aznap kirúgták! Úgy hallottam, hogy az idős ember felakasztotta magát a lakásában.
- Ez tényleg borzalmasan tragikus! De azért veled csak elnézőbbek a kollegáid, vagy nem?!
- Nehogy azt hidd! Legszívesebben már alig várnák, hogy megszabadulhassanak tőlem, de mivel én azért már letettem ezt-azt az asztalra így - legalább is -, egyelőre kivárnak, mikor vétem el valamelyik döntésemet, és akkor rúgnak ki.
- Szerintem Szilvi te nagyon melodramatikusan kezeled ezt az egészet! Járjál kevesebbet színházba!
- Még te beszélsz, aki nyíltan flörtöltél a saját főnököddel! - jegyezte meg csípősen Adrienn.
- Jól vigyázz drágám, mert veszélyes perszóna is tudok ám lenni! - nézett rá bosszús, ellenséges pillantásokkal Bogi.
- Te most fenyegetsz? Mert ha igen van egy-két jó ügyvéd ismerősöm!
- Hé, csajok! Álljatok le! - próbálta kibékíteni őket -, tudtommal azért jöttünk össze, hogy kivesézzük a dolgokat, és nem azért, hogy egymás torkát átvágjuk!
- Ebben teljesen igazad van édesem! Akkor lássuk csak! Mi az állás?
- Arra gondoltam, hogy meglátogatom az öcsémet, és talán játszok egy-két órácskát az imádnivaló unokahúgommal! Képzeljétek! Már elmúlt öt éves! Nemsokára iskolába megy!
- Hát ez igazán frenetikus hír, de mi lesz a saját életeddel? - tapintott a lényegre Bogi.
- Előbb saját magamnak kell tisztába jönnöm a bonyolult helyzettel, és mindent csak ezután tudok elrendezni!
- Hát szívem! Ahogy neked megfelelőbb! Én mindenben támogatni foglak! - oltotta el elszívott cigijét Bogi, majd magához ölelte barátnőjét. Hogy Adrienn se maradjon ki az ölelésből ő is magához vonta Szilvit.
Amikor a három jó barátnő mindent aprólékosan, és részletekbe menően kitárgyalt elköszöntek egymástól, és mindenki ment amerre látott.
Másnap Szilvi tüneményes unokahúga számára vásárolt egy kompletten berendezett, méregdrága babaházat, és néhány Barbie-babát is! Hadd játszhasson kedvére imádnivaló unokahúga. Mostanság úgy is annyira gyorsan nőnek ezek a gyerkőcök. Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy már régen felnőttek.
Amikor autójával leparkolt a hangulatos, vidékies jellegű utcácskában, melyben - nagyobb részt -, takaros kertesházak álltak öccse nagyon meglepődött, hogy nővére végre vette a fáradtságot és meglátogatta őket.
- Szia Szilvi! Na mi zújs? - üdvözölte, majd következett egy amolyan testvéri ölelés.
- Szia Bálint! Azt a mindenit! Téged valósággal elkényeztetnek! Mintha kigömbölyödtél volna derékban! - ölelte át öccsét. - Vagy rosszul látok?!
- Ez drága nővérem amit te röcögő hájnak tartsz csupa hasizom! Akár még sziklát is lehetne a hasamon törni! Persze csak gondolatban! De gyere! Búj be!
Szilvi belépett az ismerős család ház ajtaján, és hirtelen újból kislánynak érezte önmagát. Egyszeriben mintha a boldogtalanságától, és szomorúságától is sikerült volna megszabadulnia, amint kis unokahúga már rohant is hozzá, mert ha a nagynéni látogatta meg egészen biztosan kapott tőle valamit.
- Szia Szilvi néni! - csimpaszkodott bele, és mosolygott, hogy fülig ért a szája.
- Hát szia Fanni! Hogy te mekkorát nőttél! - térdelt le hozzá, és megölelte.
- Szilvi néni? Hoztál nekem valamit? - kérdezte nagyon kíváncsian a kislány.
- Jó kislány voltál? Szót fogadtál a szüleidnek?
- Hát... nem voltam rossz... - felelte kissé tétován.
- Ez mit is jelent? - tekintett előbb unokahúgára, majd öccsére.
- Ez annyit jelent virágnyelven, hogy nem volt rossz, de azért annyira jó sem!
- Á! Értem! Na várj egy percet! - Szilvi kiszaladt a kocsijához, és a csomagtartóból igyekezett kivenni a nagyméretű babaházat és annak tartozékait, majd visszatért a házba.
- Na, mit hoztam az én gyönyörű unokahúgomnak?
- Egy igazi pónit?
- Egy igazi babaházat! - óvatosan letette a nappali szőnyegére a gondosan becsomagolt babaházat, és élvezettel nézte, amint pöttöm unokahúga valósággal széttépi a díszes csomagolópapírt. Meglehet, csak a gyerekek képesek rá, hogy önfeledten, és boldogan örüljenek azoknak a dolgoknak, amiket kapnak.
- Júj! Babaház! - tapsikolt ujjongva, örömében a kislány.
- Mit kell ilyenkor mondani Fanni? - pirított rá az apja.
- Köszönöm szépen Szilvi néni!
- Látom nálatok első az illem! Ezt nevezem!
- Valami bánt téged?
- Úgy tűnik?
- Kicsit fáradtabbnak, és szomorúbbnak látszol. Balázs hogy van?
- Szakítottam Balázzsal! Már jó ideje nem működött a kapcsolat, és húztuk-halasztottuk a dolgokat. De már vége! Ennyi volt!
- Pedig én azt gondoltam, hogy olyan jól kijöttök! Mi történt?
- Hát... rájöttem, hogy nem ezt akarom! Érted te ezt?! Egy független, modern nő, akinek más elképzelései vannak egy alapvetően pénzközpontú világban. Kissé abszurd ez az egész.
- Ugyan már! Én mindig ezt csíptem benned nővérkém! Temperamentumosan a sarkadra álltál, és véghez vitted amit akartál! Most sem szabadna elhagynod magad! Felállsz, leporolod, vagy megrázod magad és tovább mész, mert még rengeteg dolgod van ebben az életben, és most nem csak a munkádra gondolok! Tényleg a munkáddal mi a helyzet?
- Hát... néha azt érzem, hogy vannak nagyon jó napjaim, néha meg mindent elkívánok a pokolba!
- Ez aztán a veretes megfogalmazás!
- Bocs, de tényleg így érzem magam! Nagyon sokat dolgozom, és sokszor egyáltalán nem érzem azt, hogy bármi értelme is lenne! Persze a fizetésen kívül.
- Ez azt jelenti, hogy kipróbálnád magadat más szakterületen?
- Lehetséges, hogy beindítanék egy önálló vállalkozást, vagy valami ilyesmit, de fogalmam sincs, hogy mit lenne érdemes kezdeni! Rengeteg sok dolognak utána néztem, és szó szerint minden csak úgy viszi azt az átkozott pénzt.
- De ez nem lehet akadály egy olyan talpraesett embernek, mint amilyen te vagy, igaz?! - kacsintott egyik szemével öccse.
- Jó lenne, ha már tényleg megtaláltam volna az igazit! Vegyünk mondjuk téged! Te mikor jöttél rá, hogy Melinda a nagy ő?
- Erre nehéz megfelelő választ adni! Fingom sincs! Egyszerűen csak jól alakultak a dolgok, aztán összeszoktunk! Ennyi a lényeg! Szerintem az az elsődleges baj veled, hogy mindent túlagyalsz, és túlgondolsz! Kicsit meg kellene próbálnod sodródnod az árral! Hagyj mindent kicsit szétesni, és meglátod, hogy utána más szemmel fogod nézni a bonyolult dolgokat is.
- Igazad lehet... - gondolkodott el egy pillanatra.
- Kész az ebéd! - szólt ki öccse felesége a konyhából, ahol ínycsiklandó illatokat hozott a levegő.
- Akkor asztalhoz! Tudom, hogy utálod, de hány kiló vagy most?
- Semmi közöd hozzá!
- Kérlek félre ne érts, de szerintem bőségesen rád férne egy kiadós hízókúra!
- Hát ha már itt tartunk! Rád meg egy kiadós fogyókúra férne rá!
Mind a négyen asztalhoz ültek és meghitten megebédeltek, miközben Szilvi észre se vette, és jóformán egész életét elmesélte öccse kis családjának attól a naptól kezdve, hogy elköltözött a szüleitől, és albérletbe költözött egészen a komoly párkapcsolatáig, ami alig pár napja ért véget. Mikor ebéd után Szilvi elbúcsúzott öccsétől és annak családjától úgy érezte mintha kiegyensúlyozottabb, és összeszedettebb lenne; sok mindent már más színben látott, és rájött arra is, hogy ezentúl saját benső megérzéseire, ösztöneire fog hallgatni, hátha megsúgják majd mit csinál jól, és mi az, amin még változtatnia szükséges.