TALÁN MINDEGY?


A Mindenség szándékosan visszahúzódott önmagába.
Igaz, hűséges szíveket hadd kereshessen még,
akik még úgy híhették tündérmese-kuncsorgón egymásnak lettek teremtve s kitalálva.
Ha teljes, holdköves éjjelen félelmek börtön-ketreceiben rettegtem
végzetek baljóslatú komisz szava nem tűnt alamuszi bátorságomról regélt
– de arról, mennyi mindent vallhattam meg igaz,
összetört szerelmekről.

Révkalauz váltig szólítaná immár sokat hányatott,
bujdosó énem: vezessen biztosított menedék-kikötők felé,
s a sötétség helyébe megváltó,
büszke fény emelje angyal-szárnyait kegyelemként.
S zuhogjon reám aranyesők fürtös arany bóbitája.
– Süppedő Ninive-városomban kóborolnom illik
megalázottan míg sokan egyedül is mindig boldogulnak.

Groteszk hegedűszóval dallamot játszik szívemben a tudatos félsz.
Itt e földön – meglehet -, nincs már lehetőségem vagy jövőm
változtatni dolgaimban.
Karrier-közlekedések konok egyeduralmát hallani lehet.
Elkésett az ígéretek kivéreztetése.
Megriadt állattekintetek integetnek,
vagy bámulnak bambán vissza énrám
szilánkokra repedt graffiti-falak közül.

V.I.P. – wellness központok fogsorában elpuhult,
dekadens orángutánok, multimilliomosok lubickolnak.
A józan, kreatív gondolkodást, fejlődést rendre kivérezteti
a pénz s bunkóság akutál trendisége.
Elmebaj s veszettség keríti notóriusan
önmagába szabadgondolkodók mentsvárait.

Naponta rendeletszagú intézkedésekkel bombázzák
az egyszerű kisembereket is.
Arcom, akár egy beesett, millióéves aggastyán,
aki a sok mosolyok országában már nem mer nevetni
– de sír, könnyezik méltatlan-keservesen.
Vércsutkáknak kell föl-le kúszniuk sejtjeim között
s nem tudhatom meddig lesz kedvem élni még?!