A LÉT ÖSSZETETT KOCKÁZATA

Karrier vagy álommeló nem olyan göröngy-mentes,
simulékony ám mint hiszed.
Meglátod kicsinyes, alattomos gesztusaiban a kifent gyilkot,
kést-keresztbe fektetve mindenütt
a modern ember roncs-kálváriáit.
S nem híhetted már hogy egyedül maradtál
lázadó bárány tömegesítetten agymosott farkasok között.

Télben bújócskázó, dörgő hangú sáv csapódik tebeléd,
mint éles lövedék, s hánynak közterületek díszes utcakövére.
Tudod, hisz láthatod mennyire szentigaz.
Két kezed papírra téve serénykedőn firkál,
míg odakint jégvirágok koszorúzzák
veszteglő hegyeid hósipkáját.
– Mennyire gyerekes, ostoba voltál midig is.
Hitted mindig jó bárki s így a Világ is jobbá tehető.

Amint elgáncsoltak, eltiportak pingvin-arcod a Létbe vetkőzött,
majd számos alkalommal pingvin-labdaként visszapattant.
Elkínzott voltál, ideje korán már sokat szenvedett
– de mégis kitartott önző fafejű makacsságod.
Surroghattál kotrás irodalmi nagyságok nyomában,
már meg se hallhatták s nem figyeltek feléd.
Megfejtéseket adagoltál s még kitartóbban fáradoztál,
hátha maradhat Egy-Valaki
ki hieroglifáidat méltón s alázattal átörökíti s megfejti.

Ám észre se vetted, hogy alaktalan bujdosásodban már alig létezel.
– Érezted újból s sokadszorra a rettegés
pillanatainak dühödt hiéna-toporzékolását,
melyben már minden okostojás előbb-utóbb magára marad,
s csupán örök önmagának létezik.
Ha már felfoghatatlan, groteszk-világban kell boldogulnod
vetődnöd illik minden kritikus-kockázatos pillanatban
akár az árva huszár, ki önmaga sírját is önként megássa.
A Mindenség-kérget fokozatosan mélyíted
s tágítod akárcsak a Lét összetett kockázatát!