CSAJOK, KAMASZKOR, AMAZONOK



Hazugsággal kezdte a napot. Azt hazudta az anyának hogy pár barátnőjével a szalagavató után együtt fognak aludni valamelyikük házában. Megtehette. Szíve joga volt. Elvégre ha az ember tizennyolcadik évét betölti jogi, és egyéb értelemben is a felnőttek népes táborához csatlakozhat.
Valójában azonban más volt a helyzet. Két legjobb barátnőjével – akikkel szinte össze volt nőve kislánykorától kezdve -, elhatározták, hogyha törik, ha szakad, de a szalagvatós buli után mindhárman biztonságosan elveszítik a szüzességüket.
– Na? Csajok? Ki van benne? Kezek a magasban! – adta ki az egyik karakánabb, és szemlátomást vagányabb fiatal lány a kérdést.
A másik kettő hellyel-közzel kissé még tétovázott. Látszódott rajtuk, hogy ez bizony komoly, és felelősségteljes, felnőttes döntést, és hozzáállást követel tőlük, ezért egyelőre a semleges álláspontra helyezkedtek, különösen a teltkarcsú lány, akinek tizennyolc éves korára testét meghazudtoló, gömbölyded idomai bizony sok alfa hím érdeklődését kiváltották.
– Hát… én, nem is tudom Brigi… tényleg muszáj?! – kérdezte félénken a túlsúlyos, de imádni való lány.
– Zsuzsi! Ne akarj nekem most meghátrálni! Megértetted?! Én hányszor tartottam miattad a hátam?! Legalább hússzor, ha nem többször. Akkor, hogy tökösen a talpadra állsz, és lefekszel egy jóképű sráccal! Mi ebben olyan nehéz?! – türelmetlenkedett Brigi, aki átvette a parancsolgatás, és a főnökösködés kategóriáit a lánybandában.
– Brigi! Szerintem Zsuzsinak tökre igaza van! Mondd meg nekem őszintén, hogy mi a fenének kell elvesztenünk a szüzességünket?! Egyáltalán úgy sem leszünk különbek, csupán csak hamarabb rájövünk bizonyos szexuális dolgokra, amiket az őseink szándékosan eltitkolni akartak előttünk. – Anna szerencsére a realitások talaján állt, és mindig sikeresen megőrizte hidegvérét. –Ha én valakivel is úgy döntök, hogy le akarok feküdni akkor szerintem fontos, hogy úgy ismerhessem az illetőt, mintha a testóm volna.
Látszott, hogy a hangadó, és szóvivő, karakán lánynak ez nem tetszett, mert egyre vehemensebben, és harciasabban kezdett prédikálni.
– Ugye ezzel nem azt akarod nekem beadni csajszi, hogy te már most rástartolnál arra a kis idióta, szerencsétlen hülye gyerek Robikára? Vagy igen?! – éles szemével valósággal mindenkit kutatón felmért.
– Szerintem oltári helyes pasi lenne a Robika! Mindenkivel nagyon udvarias, és kedves! Emlékeztek, amikor másodikban az volt a szokása, hogy főleg a nagyszünetben mindenkinek nyitogatni kezdte a lépcsőházi ajtókat? Olyan muris volt! De akkor is szemétség, hogy az ofő figyelmeztetőt adott neki.
– Szerintem  pedig megérdemelte! És az mi volt, amikor véletlenül benyitott a lányöltözőbe a tornateremben? Éppen öltözködök, és akkor egyszer csak azt veszem észre, hogy egy nagydarab kisfiú áll tétován a helységben, és a földet bámulja! Szerintem rohadtul gáz volt az egész!
– Brigi! Szerintem nem tudsz róla, de Robi keservesen sírva fakadt az öltözői balhé után. Az ofő még azt is rebesgette, hogy állítólag öngyilkos akart lenni, mert beszedte az anya, meg az apja gyógyszereit vegyesen! Szerintem te nagyon szigorú vagy vele szemben!
– Én meg éppen azt látom, hogy te vagy az, aki fülig belehabarodott csajszikám!
– Szerintem ne veszekedjünk, inkább találjunk ki, hogy hogyan vegyük fel az ünneplő ruhánkat úgy, hogy ne gyűrődjön.
– Jó, majd pont ilyen semmiségekkel fogok foglalkozni, amikor a saját szüzességem a tét! Én eldöntöttem, hogy lefekszek a Tomival! Felőlem azt csináltok, amit akartok! Nem érdekel! – azzal Brigi máris úgy tett, mintha egyenesen kiment volna az aulából egyenesen hazafelé, amikor a két beijedt barátnő azonnal utána rohant, és megállította.
– Brigi! Várj már meg minket! Hova a fenébe rohansz?! – futottak mind a ketten utána. Kicsit tovább is tartott mire mindketten beérték.
– Akkor? Hogy döntöttetek?! Benne vagytok?!
Mindketten bólogattak, és hallgatólagos csajos esküt tettek, ami rendkívül szigorúnak számított, hiszen, ha bárki is megszedte a fogadalmat, akkor anyaszült meztelenül, egy szál bugyiban kellett végig futnia az osztálytermük előtti iskolai folyóson mindenki szeme láttára, mint ez lenne a nyilvános megaláztatás egyik klasszikus leckéje.
Mindhárman hazamentek, és mindhárman azonos hazugságot mondtak szüleiknek, hogy a gyanú, vagy a gyanakvás legkisebb árnyéka se keresztezhesse terveiket. Mindhármújuknál volt fogamzásgátló tabletta, és persze óvszer is, ha a fiúknál nem lenne. Biztos, ami biztos. Ez az éjszaka lesz a felnőtté avatás nagy rituáléja, amit talán gyerekes anyukaként is számos formában emlegetni fognak.
A szalagavatós ünnepség pontban este öt óra körül kezdődött. Így magától értetődő volt, hogy nyüzsgő, zsivajgó szülők, és hozzátartozók népes serege kezdte hangyabolyszerű rajokban ellepni az egész Kertészeti Egyetem dísztermét, ahol a legtöbb hófehér menyegzői ruhába öltözött kamaszlány táncolni fog, és a későbbi éjszaka terveinek megfelelően párt is választ magának, akinek önként odaadja magát.
Akkora volt a hangzavar, és a nyüzsgés, hogy egy tűt sem lehetett volna elejteni. Mindenütt ideges mocorgás, és tolongás érződött. A lányok, és a fiúk természetesen külön-külön öltözködtek, hogy még véletlenül se essenek bele a kísértés ősi bűnébe. Bár mindannyian kamaszok voltak nem lehetett pontosan tudni, hogy kiben van meg a szexuális érettség, és vajon ki tudja ezt felnőttek módján megfontoltan kezelni.
Nem sokkal később egy szintén kamasz, öltönyös fiú állt ki mikrofonnal a kezében, és felszólította az egybegyűlteket, hogy hagyják szabadon a táncparkettet, mert a műsor hamarosan kezdődik. Néhány percen belül megmutatkozott a több hónapos gyakorlás széles példája. Volt itt csárdás, cigány tánc, bécsi keringő, és még ki tudja mi minden a táncműfajok repertoárjából.
Brigi, Anna, és Zsuzsi a három legjobb barátnő pedig kipirultan, jólesően, epekedve máris szemezgetni, flörtölni kezdett a számukra megnyerő külsejű fiúkkal.
Abban mindhárman közösen egyetértettek, hogy Robi, akit mindenki szerencsétlen, pipogya idiótának tartott meglepően csinosan festett pingvinszerű frakkjában. Lehet, hogy amikor majd felnőtt lesz sportos, és kidolgozottá válik most még jócskán gusztustalan, és úszógumis testalkata? Ki tudja?
A párválasztásnál mindenkinek kötelezően azzal a partnerével kellett táncolnia, ahogy azt a betanító tanár a koreográfiában már jó előre megtervezte, hogy minden a lehető legzökkenőbb mentesen alakulhasson.
Amikor a három barátnőre került a sor mindhárman úgy lejtettek táncukat a parketten mint három kecses, és roppant vonzó hattyúmadár. S miután mindhárman szépen ki voltak sminkelve magától értetődik, hogy számos, sármos fiú szíve végzetesen nagyokat dobbant.
A műsor közel ötvenpercesre sikeredett, és szinte minden végzős kamasz azzal zárta a finálét, hogy a lányok az apjukkal, a fiúk pedig az anyukkal táncoltak egy-két tánc erejéig. Persze villogtak ezerszám a vakus fényképezőgépek, és a kamerák is, hogy majdnem meglehetett vakulni.
– Minden rendben van kincsem? Egész idő alatt olyan komoly voltál! – kérdezte az egyik szülő a három barátnő egyikétől.
– Jaj, anya! Felnőtt vagyok már! Nemrég volt a tizennyolcadik szülinapom! Mit akarsz még tőlem?! – csattant fel ezúttal Brigi, majd kis idő múlva rájött arra, hogy muszáj megőriznie a higgadtságát, különben – meglehet -, hogy az ősök könnyen rájönnek miben is sántikálnak ők hárman.
– Drágám! Én csak kérdeztem! Nem akartam megsérteni az egyenjogúságodat! – fogott mentegetőzésbe az aggódó anyuka.
– Anya! Nézd! Ne haragudj, hogy ilyen hülye voltam, csak annyi mindenen jár az eszem! Tudod, hogy milyen lesz a jövőm, meg a közeledő érettségi! Biztos te is hasonlóan viselkedtél az én koromban! – igyekezett elaltatni minden fölösleges gyanút.
– Édes lányom! Hát hol van az már? – az anyuka egy nagyot nevetett, és úgy látszott, hogy minden megvan bocsátva. Megölelték belsőségesen egymást, majd ahogy a három barátnő eltervezte mindhárman elmentek abba a buliba, mely a Jókai-téren lévő felkapott, és exkluzív Kaktusz-bárban zajlott, ahova akkoriban ezer forintos belépődíjat kértek. (Igaz csak a fiúktól, ki tudja miért.)
– Na, csajszik! Utolsó egyeztetés! Mindenkinél van fogamzásgátló, és óvszer! Most szóljatok, mert ezt már nem lehet visszacsinálni!
A másik két barátnő felhevült arccal bólogatott, mikor szalagavató után gyorsan átöltöztek utcai ruhába, de ahhoz eléggé extravagánsan, és csinosan, hogy bármelyik fiút megkaphassák maguknak.
Brigi – ahogy megígérte -, máris Tomit kereste a diszkóhelységben. A fiatal srác úgy nézett ki, mint aki totálisan elázott attól a töméntelen vodkanarancstól, amit osztálytársai sikeresen belé diktáltak, és most arra sem lett volna képes, hogy megmondja fiú-e vagy lány? Mégis, ha Brigi egyszer elhatározta magát, akkor addig kötötte a karót az ebhez, amíg nem sikerült önző terve. Jó erős kávét rendelt Tominak, és erőszakosan addig itatta, míg hellyel-közzel meg nem látta szemeiben a pislákoló józanság átmeneti állapotát. Utána elvonszolta magával az egyik privát, viszonylag kényelmes mosdóhelységbe, és szerelmeskedett vele.
Zsuzsi kicsit mindig is gátlásosabb volt legbelül, mint vele egykorú, szintén túlsúllyal küszködő barátnői, és ismerőse. Most neki is az alkohol jótékony bódító hatására volt szüksége, hogy szerelmeskedhessen egy másik osztálybeli sráccal, akinek azonnal megtetszett. Az igazság persze az volt, hogy egy cseppet sem érdekelte az, hogy a másik srácnak is bejön-e, vagy hogy a vonzalom egyáltalán kölcsönös, csupán az, hogy a bandában megígért fogadalmat azonnal, és haladéktalanul teljesíteni kell, hiszen a nyilvános megszégyenítés azért sokkalta rosszabbul venné ki magát. Ők is a hátsó helységek valamelyikét foglalták le maguknak.
Anna az este hátralévő részében csak narancslevet iszogatott mindenfajta alkohol mellékhatása nélkül. Bár volt alkalma megkóstolni az alkoholt, mégis keserűnek, és tüzesnek ítélte ezért nem is próbálta többet. Nem ízlett neki.
Robi is egyedül üldögélt az egyik félreeső bokszban, és megpróbálta megőrizni a higgadtságát a dübörgő, és már-már jócskán elviselhetetlen zene, és hangzavar közepette. Úgy tűnt, hogy egyszerre szomorú, és magányos. Termetes, és pufók termetében mégis volt valami rendkívül megnyerő, kisfiús vonzóság, mely arra ösztönözte a hölgyeket, hogy erre a sokak szemében komplett idióta srácra vigyázni illik, és senkinek sem árthat, ha egy kicsit pátyolgatják, és gondoskodnak róla.
Annát különösebben egyáltalán nem érdekelte a szex. Na nem mintha nem vágyott volna rá. Az apja titkos szekrényében számos férfimagazint talált, és volt alkalma tanulmányozni a cikkek, és riportok elolvasása után, hogy vajon mit is várhatnak el a férfiak a nőktől úgy isten igazán? Számos romantikus regényt elolvasott, és hamar rájött arra, hogy ő azt szeretné, ha udvarolnának neki, vagy valaki szerelmes versekkel bombázná, ha akadna legalább egy olyan férfi az életében, aki nem durva erőszakossággal, és barbár szintű vadállatiassággal kikövetelné magának a testi kapcsolatokat, hanem igenis a gyöngéd megértés, empátia, és tolerancia síkján mozogva apránként ismernék meg egymás testét, és később – már ha minden jól alakul -, a szerelmet betöltő mindenség kozmikus állapotát, amihez képest a havibaj apró semmiségnek látszik.
Megértőn odament Robi asztalához, és egy ideig szándékosan csak ácsingózott az asztal előtt, hogy a félszeg srác biztosan észrevegye. Amikor Robi hirtelen odanézett szabályosan leesett az álla, hogy Anna, mint egy ügyeletes bombázó lány egyenesen Őhozzá ment, és nem mondjuk a jóképű, sármos srácok többségéhez. Azonnal felállt, és ahogy a filmekből már láthatta gálánsan kihúzta előtte a széket.
– Szia Robi! Oh! Nagyon köszönöm! – Anna óvatosan helyet foglalt vigyázva stílusosan merész ruhakollekciójára, melynek egyetlen szerepe volt, hogy elősegítse a hímek vadászösztöneit. Most kisebb szégyenérzetet érzett, hogy még növésben lévő, apró melleit kicsit közszemlére tette.
– Nagyon udvarias és helyes fiú vagy! Tudod-e?! – próbált beszélgetést kezdeményezni, de valahogy nem volt az igazi.
– Kö-köszönöm… - felelte a másik bizonytalanul, aprókat dadogva.
Anna kinyújtotta finom, és aprócska kezeit. Jobb kezén arany karlánc fityegett, melyet apjától kapott, azért mert betöltötte a tizennyolcat. Megfogta Robi kezét.
– Te izzadsz és remegsz! Jól érzed magad?! – igazán, és őszintén aggódott érte, és nem csupán azért, mert egyszer-egyszer hagyta, hogy megírja a házi feladatait.
– Igen… Mi-minden rendben… - nehezen csúsztak ki a szavak a száján.
– Figyelj csak! Volna kedved igaziból randizni velem? Semmi kényszer! – mosolygott kedvesen, majd hogy a hatás még lehengerlőbb, és magával ragadóbb lehessen hátra dobta hosszú, szőkés haját, melynek göndör rakoncátlan fürtjei egzotikusságot kölcsönöztek arcának. Anna kislány korában amolyan „rút kiskacsa szindrómában” szenvedett, ami annyit jelentett, hogy szemüveges volt, tört fogú, és pattanásos, és miután számtalanszor kesergett magában azon, hogy mikor fog végre valódi bombázó hercegnő lenni, ezért pontosan átérezte az olyan számkivetett, és nehéz sorsú emberek sorsát, mint mondjuk Robi.
– Az tényleg… jó volna… - bukott ki a félős fiatalemberből a szó, hiszen nem sűrűn szokhatott hozzá, hogy egy olyan istennő ül vele szemben, mint Kruger Anna.
– Tudod te olyan más vagy, mint azok a fiúk, akik mindenáron le akarják nyűgözni a lányokat! – Anna észre se vette, és titkos, belső ösztönöktől vezérelve máris flörtölni kezdett ezzel a különc fiúval.
– Én… elnézést kérek, ha bármit is megsértettem volna… - szabadkozott újra és újra Robi, hiszen az igazság az volt, hogy társas kapcsolatok terén még bőven volt mit tanulnia.
– Semmi baj Robus! – jóleső izgatottság, és melegség fogta el, amikor megfogta a másik vaskos, szőrös kezét, melyet a többség gusztustalannak talált. – Figyelj! Szerintem amondó vagyok! Érezzük jól magunkat! Itt van ez a svédasztalos bőségtál, amiből még egy falatot sem ettél, én pedig alig kapok levegőt ebben az ünneplő ruciban! Mit szólnál, ha együtt vacsiznánk?
Robi félszegen, és tanácstalanul bólogatott, hiszen fogalma sem lehetett, hogy egyáltalán mit is akarhat tőle Anna. A fiatal hölgy máris odablattyogott a svédasztalhoz, melyen tányérok is voltak, és minden ételből gusztusosan megtálalt két adagot. Szépen, ízlésesen elrendezve, hogy a tányér egyszerre legyen étvágygerjesztő, és mégis esztétikus.
Mikor végzett két kezében ételes tányérral visszatért a hangzavaron kívül eső bokszba, és maga se vette észre, de rögtön elpirult, amikor keze és Robi keze véletlenül összeért, és Robi máris a segítségére sietett. Ennyire udvarias, közvetlen segítségadásra nem számított különösen a XXI. századi férfiak többségétől.
– Jaj, annyira aranyos vagy! Nagyon köszönöm! – helyet foglalt, és letette a két tányért; egyet magának, egyet Robinak. – Hát akkor jó étvágyat! Lássunk nyugodtan hozzá!
A legtöbb kulináris, gasztronómiai étkezésben mindig van valami finom, pikáns erotikus mozdulat, melyhez a nők jobban értenek bárki másnál. Ahogy Anna apró, tökéletes madáradagokat igyekezett villájára feltűzni a sült húsokkal egyetemben, és enyhén alkonyi ajkaihoz emelte, és aprókat rágott Robi úgy érezhette magát, mint aki a mennyekben jár.
Robi kezdetben rendkívül tartott és ódzkodott az étkezés bárminemű formájától, hiszen nagyétkű fiúként szeretett gyorsan, és sokat enni. Apja ezt „zabálásnak” nevezte, ami nem volt teljesen igaz, mert Robi önmagával szemben mindig szigorúan igyekezett betartani az étkezés etikett szabályait. Most is apró falatokat rágcsált, és inkább Anna reakcióit figyelte alázattal, és csöndesen. Ha Anna mosolygott, akkor ő is. Ha Anna gyöngéden oldalra fordította a fejét, mint aki valami különlegest lát, akkor Robi is oldalra döntötte búsa fejét. Észre se vették, és kettejük között az összhang, és a közös hullámhossz szinte azonnal szárba szökkent.
– Oh! Ezt a húsit muszáj megkóstolnod! Egyszerűen isteni! – villájára tűzött egy közepes méretű sült húst, és egyszerre kapta be. Ahogy felnézett azokkal a babonázó, világító őzikeszemeivel az maga volt a nőiség halhatatlansága.
Robi is kivett a tányérjáról egy közepes méretű húst, és azonmód az egészet betolta a szájába, és rágás nélkül rögtön le is nyelte. Furcsamód nem kapott köhögési rohamot, pedig rágás nélkül bizony nem érdemes a nagyobb húsokat könnyelműen lenyelni.
Valaki hozott két szál gyertyát, és egy kis mécsestartóban meggyújtotta. Micsoda Pazar romantikus vacsora volt ez halvány, árulkodó gyertyafénnyel, ahol a fiatal szívek egymásra találhattak.
Nem lehetett tudni, hogy vajon a temperamentumos Brigi, és a kissé szeleburdi Zsuzsi vajon megtették-e azt, amiért eredetileg idejöttek, mégis úgy beszélték később a gimis berkekben, hogy Brigi volt az, aki mindenáron akarta a szexet, míg Zsuzsi beérte az egyszerű csókolózással a legtutibb sráccal, akit a szalagavatós tánc közben ismert meg.
Később Robi elfáradt. Nem lehetett tudni, hogy vajon a túlzott izgatottság, vagy vibráló szerelem hatása érződött rajta túlságosan, annyi mindenesetre bizonyos, hogy valaki odaadta régi Nokia mobiltelefonját a kiállhatatlan természetű osztályfőnöknek, aki máris felhívta a szüleit, hogy ildomos lenne, ha hazafuvaroznák a hatodik kerületből.
Anna egészen addig Robival maradt a kissé csípős, téli hidegben, amíg Robi apja Suzuki Swiftjével be nem állt a parkolóba.