TENGERPARTI DÍVÁK LÁZADÁSA

Nem lehet pontosan tudni, hogy valójában azért ruccant le a három legjobb barátnő a tengerhez, hogy csaphassanak egy igazi vérbeli csajos bulit, vagy csupán csak azért, mert titokban mind a három hölgyet elővette valami kínzó, tabunak számító érzés, mely a látható öregedéssel határos?
A dupla sávos autópálya széles, zötykölődés-mentes, tükörsima aszfaltján valósággal csak úgy suhant a háromajtós autó. Mivel nem tudtak megállapodni, hogy ki vezessen, ezért beledobták neveiket egy kalapba, és mindhárman húztak. Végül Kirára esett a választás, aki egyszerre volt álomszép, és egzotikus, és ugyanakkor utálta, hogy sokszor bele kell simulnia a hétköznapi, kétgyerekes anyukák halálosan unalmas, és kiszámítósággal fenyegető életébe.
- Na, csajok, készen vagytok már?! Mi tart ilyen sokáig?! Kapjátok magatokra a bikiniket és nyomás! Egyébként is 40 fok van, és már most valósággal meg lehet dögleni! - alig várta meg, hogy két legjobb barátnője is bepakolhassa holmijait, és bőröndjét az autó csomagtartójába, máris csikorgó kerekekkel gázt adott, miközben Enrique Iglasias hangja tombolt a CD-lejátszóból, és mind a három nő úgy érezte ennél függetlenebbek, és szabadabbak talán nem is lesznek soha későbbi életük során.
- Drága Kirám! Ugye megígéred, hogy nem hajtasz, mint a meszes, és betartod a KRESZ-szabályait?! - érdeklődött csöndesen egy szintén kétgyerekes bombázótestű hölgyemény, aki - barátnőitől eltérően -, tökéletesen elégedettnek tűnt szánalmasan kiszámítható, már-már egyhangú életével, és nem hiányzott neki semmi, legfeljebb néhány romantikus közjáték, és néminemű finom erotika. (ám ezt ritkán vallotta volna be még önmagának is).
- Jaj, ez nem lehet igaz! - bosszankodott erősen szorítva a kormányt Kira. - Mi vagy te? Egy nyolcvanéves nagyi, vagy egy lázadó csajszi?! - fordult hátra kockáztatva, hogy nekimegy az előtte százhússzal repesztő másik autósnak.
- Édesem! Ha Berni úgy gondolja, hogy tarts be a szabályokat, akkor ezzel csak annyit szeretne mondani, hogy nem szeretné, ha bárki is megsérülne! - igyekezett barátnője segítségre sietni a harmadik anyuka barátnő Petra.
- Hát már te is! Na ez szép! Összeesküvőkkel állok szemben! - vonta le egyéni következtetéseit, majd már csak azért is beletaposott a gázpedálba, hadd érezhesse a lóerők zabolázhatatlan döbögését a popsija alatt.
Nem sokkal később, amint robusztus, száguldó sebességgel haladtak az autópályán egy Porsche 911-es Turbó Carrera kanyarodott eléjük. Úgy tűnt, hogy a fiatal macsószerű sofőr próbára akarja tenni Kirát, amit ő állt is, hiszen szándékosan megnövelte a már egyébként is 120km/órás sebességét, és valósággal repesztettek. Igen ám, de egyik macsó alfa hím sem szereti különösképp, ha egy kiélezett versenyhelyzetben kikap az ellenféltől, pláne akkor, ha az a gyengébbik nem jeles, szexis képviselője. Ezért a Porsche sofőr is gyorsított a tempón, mígnem észre nm vették azt a vadászó rendőrautót, ami az egyik lehajtó kijáratnál posztolt, látszólag tökélesen ártalmatlanul cserkészve be a potenciálisan gyorshajtókat. Kira szerencsére még időben kapott észre, hogy szándékosan visszavegye a tempót százhúszra, így nagy valószínűséggel a szirénázó rendőrautó nem őket vette vijjogó hanghatásokkal üldözőbe, hanem a két szerencsétlenül járt macsót, akik azt hihették övék a világ.
- Már megbocsáss, de ezt most miért kellett?! Valósággal beszartam! - használt elsőként csúnya szót Berni.
- Csak nem beijedtél, édesem?! Vagy csak nedves lett a tangabugyid? - ironizált Kira.
- Kira! Ez rohadtul nem volt szép! Akár életveszélybe is kerülhettünk volna! - kontrázott Petra, akin látszott, hogy gyönyörűen lebarnult arcát valósággal máris a jéghideg pánikhangulat kerítette hatalmába.
- Csajszik! Most meg mi az istent izgultok, mi?! Láttátok! Jól megszívattam azt a két kis nyálas macsó pöcsöt, és legalább a zsaruk se minket kapcsoltak le! - legyintett a levegőbe, mintha mi sem történt volna.
- Akkor is! Szándékosan sodortál bennünket is veszélybe! - jelentette ki Berni, így az kis apartmanig - melyet lefoglaltak hét napra, és hat éjszakára -, egyetlen árva szót sem volt hajlandó szólni. Nem így másik két barátnő, akiknek - látszólag -, be sem állt a szájuk.
- Annyira szeretnék a tengerparton izmos, dögös pasikkal találkozni! Csak azért, hogy tudjam még milyen érzés lehet, ha igazán megkívánják az embert. Sajnos az utóbbi időben Pistával kicsit szünetet tartunk az ágyban, és attól tartok ez engem visel meg jobban, mint őt. - vallotta meg őszintén, kisebb szomorúsággal a hangjában Petra.
- Na, látod! - szögezte le Kira miközben egymás után hagyta le a cammogónak vélt autókat. - Ez az a negatív, energiaelszívó hozzáállás, amiről mostantól kezdve nem szeretnék hallani! Élvezzük ki az életet csajok, amíg lehet, mert ha folyton arról papolunk, hogy mennyire boldogtalanok, meg elcsigázottak vagyunk soha az életben nem fogjuk magunkat jól érezni a bőrünkben! - azzal tüntetően benyúlt pólójába, és levette lázadása jeleként a melltartóját.
Az út nagyjából nyolc és fél órán át tartott mire elérkeztek a festői szépségű francia-olasz határ szomszédságában fekvő tengerparthoz. Kira már megint szándékosan gyorsított, amiért Bernit megint kerülgetni kezdte a rosszullét. Aztán végül felkanyarodtak egy dimbes-dombos magaslatra, ahol egy tetszetősen felújított, jobbára fából készült apartman díszelgett, és pazar kilátás nyílt a Földközi tengerre is. Kira leparkolta az autót a ház mellett, és mivel a kulcsok nála voltak barátnőivel mit sem törődve vette birtokba a tetszetős kis házat. A két barátnő pedig foghatta és cipelhette az összes holmijukat bőröndjeikkel együtt.
- Ezt nézzétek meg csajok! Bámulatosan gyönyörű! - mutatott körbe a tágas nappaliban, mely egybe volt nyitva az amerikai stílust követő, dizájnos konyhával, aminek a konyhapultja mögött vagy harminc-negyven serpenyő volt, és a kinti kis favázas teraszos a nyugszékek mellett egy modern grillező is helyet kapott, ha esetleg valakinek arra támad gusztusa.
Kira semmivel sem volt hajlandó foglalkozni. Máris hevesen, türelmetlenül vetkőzni kezdett míg végül egyedül csak a bikinije maradt rajta, és se szó, se beszéd fütyörészve indult neki a homokos tengerpartnak. Elvégre a kis magaslat alatt hullámzott az egész tenger. Érezni lehetett a bőrt simogató, babonázó, sós levegőt.
- Szerintem mi is mehetnénk! Majd később kipakolunk! - javasolta Petra, és ő is elindult, míg Berni szintén helytelenítette ezt a fajta rohanást. Sehogy sem értette, hogy miért nem hajlandóak valamifajta kisebb rendszert vinni még ebbe a nyaralásba se?
- Jól van! Megadom magam, oké? Várj meg! Én is jövök! - azzal szakadt pólóban, és rojtos, foszladozásnak indult farmernadrágban ment barátnői után.
Mind a hárman letelepedtek a hófehér homokra, mely az idő múlásával valósággal tűzforróvá vált. Most aztán mindhárman jogosan bosszankodhattak, hogy legalább valami napernyőféleséget, vagy hordozható gyékényt hozhattak volna magukkal, hiszen most jócskán égethetik magukat a homok által. Az első aki a vízbe ment, hogy megmártózzék Kira volt. Látszólag egy hivatásos versenyúszó is megirigyelhette volna ritmikus tempózását. Az ember szinte el se hitte volna, hogy egy energikus, sportos két gyerekes anyukáról van szó! A második jelöl Petra volt, míg Berni inkább úgy döntött, hogy egyelőre elaszalódik a napon, mert most egyébként sem lenne kedve fürdeni.
Időközben észre se vették, hogy az a két macsó is feltűnt, akik a Porschéjukkal kiadósan ráfáztak a gyorsulási versenyre, amiben részt vettem. Most mindketten letáboroztak a három barátnőtől nem messze, és valósággal máris legeltetni kezdték mohó szemeiket a három nőn. Egyikük félmeztelenre vetkőzött megvillantva tökéletesen sportos, izmos felsőtestét, és kockahasát, így szinte szavak nélkül is szándékosan kiprovokálta, hogy a parton maradó Berninek feltűnjön.
- Szia! Hogy s mint? - lépett oda hozzá.
- Ö... helló... - Berni első megdöbbenésében köpni-nyelni is alig tudott.
- A barátnőiddel együtt vagytok itt? - érdeklődött tovább, miközben alaposan megnézte magának Berni formás idomait.
- Valahogy úgy, de ők most fürdeni mentek! Odabent a tengerben magad is megtalálod őket! - válaszolta olyan stílusban, mint akit tökéletesen hidegen hagynak a férfiak. Ám szíve még így is elárulta, mert egyre hevesebben, és mohón kezdett kalapálni. Első gondolata az volt, hogy ,,ez így tuti biztos, hogy nem fair, mert ugyan mit akarna egy ennyire csúcs pasi egy magafajta anyukától?! Még a szó is sértette nőiességét!”
- Nincs kedved fürdeni egy kicsit? - kérdezgette tovább a pasi, mire a másik férfi is megjelent a háta mögött, és bemutatkozott:
- Szia, Alexadro vagyok! Üdv a paradicsomban! - nyújtott óvatosan kezet, mire Berni bizalmatlanul megrázta. - Tudom, hogy béna csajozós dumának fogod tartani, hogy eszmétlenül szexis alakod van, és nagyon kedves mosolyod! - vallotta be, ami újdonság erejével hathatott, mert Berni igenis őszintén elmosolyodott. Az ő drága ura bezzeg már ki tudja mióta nem bókol, vagy udvarol neki. Mintha legalább is mostanság jócskán megkopott volna közöttük a romantikára való hajlandóság is. Ezért most különösen jót tett az önbizalmának, hogy valami elismerte szikrázó nőiességét.
- Ó... hát... igazán köszönöm... ez... kedves gesztus... - a fene vigye el már. Megint elpirult, akár egy túlérett alma. Miért kell neki szükségképp mindig lebuktatnia saját magát?! Ez érthetetlen.
A két macsó férfi máris leült törökülésben mellé, és szándékosan kicsit közelebb foglaltak helyett, ha esetleg Berninek szemezni, flörtölni támad kedve, akkor azt kilométerek nélkül is egészen nyugodtan megtehesse.
Másik két barátnője - úgy tűnt -, valósággal élvezik a nyugodtan fodrozódó hullámok játékát a testükön; fel majd lebuktak vagy egy tucatszor. Petra még egy kisebb tetszetős kis kagylót is talált, és arra gondolt milyen jó volna belőle szép nyakláncot készíteni. Még így is fél óra után jöttek csak ki a vízből, és mindketten döbbenten figyelték, hogy szégyellős, és visszafogott barátnőjük mennyire jól megérteti magát a két macsóval.
- Ezt a meglepetést! Hát ti?! - kérdezte élőként Kira, majd kicsavarta vállközépig érő hajából a sós vizet. Petra hasonlóképpen tett.
- Üdvözlet a szép hölgyeknek! - állt fel mind a két pasi, és be is mutatkoztak, így nem Berninek kellett őket bemutatnia.
Kirát valósággal azonnal hatalmába kerítette a flörtölési kényszer. Gondolta: miért is ne! Elvégre senki sem tud neki ellenállni, így előbb szándékosan a szempilláit kezdte felváltva rebegtetni, majd később már úgy helyezkedett, hogy bombázó testéből minél többet megmutathasson. Még Petra is valósággal megdöbbent, hogy barátnője mire nm ragadtatja magát, hogy övé maradhasson az abszolút, és feltétlen kezdeményezés.
- Szeretnénk meghívni a kedves hölgyeket egy partira! - közölték mindketten. - Önökért mennék este hét óra körül, ha megfelel? - néztek egyikről a másikra.
A három nőt valósággal megbabonázta a két sportos pasi szexis kisugárzása, így eszük ágában sem volt nemet mondani. Mindhárman helyeslően bólogattak.
- Elfogadjuk a meghívást! Este hétkor találkozunk!- jelentette ki hármójuk nevében Kira, aki valósággal bizseregni kezdett, akárhányszor egyik, vagy másik pasi rávetette szemét.
- Ez nagyszerű! Akkor hétkor találkozunk! Addig szép napot! - azzal a két pasi máris szedelőzködött, és azonnal távoztak a partról.
- Hát ezek meg mit akarhattak? - eset gondolkodóba Petra.
- Jaj hogy lehetsz ennyire lüke, mi?! Szerinted mégis mit?! Nem látod, hogy be vannak ránk indulva? Azért hívtak meg a buliba, mert abban reménykednek, hogy kapnak tőlünk egy kis extra kényeztetést! - villant meg mohón Kira szeme.
- Na, nem! Arról szó sem lehet! Ezt én nem akarom! - határozottan tagadásba ment át Berni, aki néhány pillanattal ezelőtt még barátságosan, és közvetlenül igyekezett viselkedni.
- Jaj ugyan már! Nem lesz itt semmi gáz! Van nálam paprika srapey, sokkoló, és vipera is. Ha bárki egy ujjal is hozzánk merne érni, persze anélkül, hogy megengednénk neki ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.
- Neked legyen igazad!
Az este hamar leszállt, így mind a három nő lázas készülődésbe kezdett; kicsit túlzásba is vitték a sminkelést, és a szexis, szándékosan alig takaró, ám annál többet megmutató ruhaköltemények viselését, és mire este hét óra lett a két macsó pasi autója már meg is jelent a házuknál.
- Hogy nézek ki? - kérdezgették egymástól, mire a válasz egyöntetűen az volt, hogy: Istenien drágám! Lélegzet elállítóan csinos vagy!
A macsó pasi még virágot is hozott mind három nőnek. Ritka tulajdonság ez ebben a rohanó, modern világban. Majd beszálltak az autóba, és következhetett a partizás. Körülbelül húsz kilométerre lévő villába mentek, ahol valósággal állt a bál. Szupermodellek, és üzletemberek képviseltették magukat itt szép számmal, és az egész helyből áradt a hírnév, és a sikeresség hajszolása utáni vágyakozás.
A két férfi karjukat nyújtotta a három nőnek, így közösen mentek be a medencés, pálmafás villába.
Kira és Petra azonnal kértek egy mohitó-koktélt, míg Berni - egyelőre -, megelégedett a narancslével, mert egy csöppet sem kívánt lerészegedni. Azonban, ahogy az órák komótosan múltak észrevette, hogy Kira és Petra bizony kapatosan becsíptek, majd eláztak, de nem bánták a dolgot. Még táncoltak is együtt, így Berni egyedül maradt a kivilágított medence partján, mígnem hozzá is odament egy méregdrága öltönyt viselő férfi, aki valami miatt egyedül érkezett, és akin szintén érezhető volt, hogy bizonyára szerelmi bánata lehet.
- Üdvözlöm... kedves hölgyem... - nyújtotta kezét, és kezet csókolt a most jócskán meglepett nőnek.
- Eduárdó vagyok... Bocsássa meg, ha megszólítom, de azt éreztem, hogy Ön nagyon boldogtalannak látszik... - kicsit sokáig is kereste a szavakat.
- Ezt eltalálta! Ne haragudjon, de annyi gyönyörű nő van még itt, miért pont engem pécézett ki?! - tette fel rögvest a lényegre térve.
- Mi sem egyszerűbb annál! Én az intelligens nőket kedvelem! A szépséget különben is hamar megunhatja az ember, nem igaz?! Ha az intelligenciával hódítani lehetne talán kevesebb konfliktus lenne ezen a világon. Önnek mi a véleménye?! - érdeklődve fordult felé, és elnyerhesse bizalmát.
Berni még nem sok jóképű, és nagyon vonzó férfi szájából hallotta volna, hogy a szépség amolyan mulandó dolog. Nem tagadhatta. Azonnal felkeltette az érdeklődését ez a különösen fess férfi.
- Sajnos úgy érzem, hogy egyre felszínesebb, cinikusabb világban kell boldogulnia az embernek, és ha csak hangsúlyosan őszinte, és igaz barátokat nem szerez, talán végképp magára marad. - jelentette ki. Komolyan, megfontoltan, bölcsen beszélt, amitől a másik férfi azonmód el is gondolkodott. Benyúlt zakója zsebébe, előhúzta okostelefonját, majd ujjával görgetni kezdett, és pár pillanat múltán egy aranyos kisfiú jelent meg a képernyőn egy focilabdával.
- Vannak gyerekei? - érdeklődött tovább.
- Ő itt Marco! - mutattatta meg telefonját. - Nemrég múlt öt éves, és szívem csücske! Sajnos még nem tudja valójában milyen világban is kell majd boldogulnia. - hangján érezni lehetett a bánatot, és a szomorúság keverékét. Mintha kiábrándult volna máris a világból.
- De azért igyekszik jó apuka lenni, nem igaz?! - most Bernin volt a sor, hogy előrukkoljon. Nagyon szimpatikusnak találta a férfi őszinte válaszait, és észre vette majdnem minden ötödik percben kellemesen elpirult.
- Ha csak tehetem igyekszem Marcóval minden szabad percemet eltölteni, de annyira utálom már, hogy rohanóvá, zsúfolttá váltak a hétköznapok. Az ember úgy érzi magát, mintha ketrecek közé szorult volna, és nem volna szabadság.
Berni pontosan tudta, hogy a férfi mire gondol. Talán az ő házassága is azért feneklett meg, majd futott zátonyra, mert férje egyre inkább eltávolodott tőle, és a fiatalabb hölgyek társaságát kereste. Az unalmas, lestrapált hétköznapok megmérgezték előbb a romantikát, aztán a szerelmet, míg végül csupán csak gyerekei szeretete maradhatott.
- Nekem is két lányom, és imádom őket, de sokszor úgy érzem, hogy sokkalta tapasztaltabb, és rámenősebbek, mint én voltam a korukban. - válaszolta. Úgy érezhette nem szükséges fölösleges mentségeket, kifogásokat keresnie. Szabadon beszélhet egy szimpatikus idegennel. Elvégre ki tudhatja, hogy találkoznak-e még.
- Ha nem veszi zokon, és tolakodásnak szeretnék még nagyon sok mindent megtudni Önről... és arra gondoltam, hogy folytathatnánk ezt a beszélgetést... - újra benyúlt a zakójába, majd egy tetszetős, dombornyomású névjegykártyát vett elő, amin rajta volt az összes elérhetősége, és a privát telefonjai is. - A barátnőivel még meddig maradnak a tengerparton?
- Csupán hét napot, és hat éjszakát! - érezte hogy kavarogni kezd a feje. Egyszerre zsibongtak összetett gondolatai. Annyira emberi, és mégis szívhez szóló volt ez a szituáció.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk! - újabb kézcsók következett, majd Eduárdó elegánsan meghajolt, és csak bizakodni tudott abban, hogy egyszer még legalább láthatja és beszélhet Bernivel.
Berni két barátnője jóformán csap részegen jöttek vissza a bulizásból, és - mondani sem kell -, Berninek kellett vezetnie hazáig, mert a két sármos macsó már nem velük volt elfoglalva.
Másnap aztán Kira és Petra kiadós, hasogató fejfájásra ébredt, míg Berni jóformán alig aludt valamit az éjszaka. Folyamatosan az Eduárdóval történt találkozás járt a fejében, és az, hogy ő is minél hamarabb szeretné látni a férfit.