LEHET, HOGY TE VAGY AZ IGAZI?

Amikor Bernát először találkozott cicalány89-cel, a nő pántos kisestélyi ruhát viselt, és a kezében hasonló színű drazsétáskát szorongatott.
Az illető nő úgy festett, mintha éppen akkor lépett volna le a legújabb divatmagazin címlapjáról, vagy egy romantikus filmből, ahol - értelemszerűen , a mellékszereplő csupán csak a film legvégén rúghat labdába, miután a néző már úgy érzi, hogy az illető főszereplővel túlságosan sok minden történt. Valahol a nő egy olyan álomlényt testesített meg, ami a legtöbb ún. Átlagos ember számára valósággal elérhetetlen, és csupán csak az élet befejezésével döbben rá arra, hogy milyen sokat elfecsérelt olyan szinte jelentéktelennek tűnő dolgokkal, aminek az égadta világon semmi közük sem volt bizonyos emberekhez.
- Szia, hogy vagy? - puszilta meg könnyedén két oldalon arcát a nő. Bernát valósággal érezte a negédes illatú, márkás kölni illatát, és gondolatban persze azon kattogott az agya, hogy ő miért nem képes egy elfogadható dezodort venni magának, aminek kivételesen nincs vécétisztító szaga.
- Ö... üdvözlöm! Nahát... - döbbent meg az ámulattól. - Bizonyára sokan mondták már ezt Önnek, de álomszép! - vallotta be olyan szégyelősen, mintha megint visszavánszorgott volna az alsós iskolapadba.
- Hát... nagyon köszönöm! Ez nagyon kedves! - mosolyodott el enyhén elpirulva. Meglátszott, hogy mostanság nem igazán halmozzák el bókokkal annyi szent. De most úgy tűnt valósággal élvezni, hogy nőiességét valaki kellően méltányolja. - Ne haragudjék meg a kérésem miatt de a formális magázás helyett esetleg átválthatnánk tegezésre, mert a magázódástól annyira szigorúnak érzem az egész szituációt.
- Persze, természetesen! Ahogy Önnek... - megköszörülte a torkát ahogy helyesbített -, ahogy neked tetszik.
- Köszönöm szépen! Akkor talán üljünk le! Mit szólnál ahhoz a félreeső asztalhoz? - kérdezte kíváncsian, de már a következő percben valósággal húzta maga után a megilletődött férfit, és amint egymásba kapcsolódott a kezük könnyed, elektromos szikra kezdett vibrálni kettejük között. Ez azért mégiscsak jelenthet valamit. Nem igaz?!
Bernát udvarias úriember lévén kihúzta a nő előtt a széket, és óvatosan, hogy a lélegzetelállító kisestélyi még véletlenül se gyűrődjék össze, betolta alatta a széket, majd maga is kissé sután elült.
- Említetted, hogy nemrég szakítottatok a barátnőddel. - rögtön a közepébe vágott a nő, és már elsőre meglátszott rajta, hogy olyasvalaki, aki nem köntörfalaz, és egyáltalán nem szokása kerülni a forró kását.
- Sajnos... igen... - a várva várt jó, és meghitt hangulatnak - úgy tűnt -, perceken belül vége szakad. Elvégre mi a fenét akarhat egy ilyen bombanő egy olyasvalakitől, mint Bernát?
- Bocsáss meg... nem akartam azonnal fejest ugrani a magánéletedbe hiszen közöm nincs hozzá, csak azt gondoltam, hogy teregessük ki őszintén a kártyáinkat, mert ki tudja, hogy lesz-e ebből a kezdeti kapcsolatból bári is. Egyet értesz?! - nézett rá kérdőn, mire férfi egyetértőn bólintott.
- Nagyon sajnálom, hogy szakítottatok! De mondok valamit, és nagyon szeretném, ha nem értenéd félre! Szerintem jobb, hogy kiderültek bizonyos dolgok, mert ha nem derültek volna ki, akkor mind a ketten kölcsönösen hazugságban éltétek volna az életeteket, és nem pedig tökéletes boldogságban. - a ,,tökéletes boldogság” kifejezést külön kihangsúlyozta, mintha ez számára is elsődleges jelentéssel bírt volna.
Bernáton most meglátszott, hogy valósággal totálisan sárba tiporták maradék már így is romokba heverő önbizalmát, és persze egyéb kilátásait az ismeretlen jövőére. Megérezhette ezt a gyönyörű nő is, mert most átment anyáskodásba. Kinyújtotta hosszú kezét és megszorította együttérzése szilárd jeleként férfi szőrös kezeit.
- Tudod mit? Inkább mesélek egy kicsit magamról. Neked csak hallgatnod kell! - jelentette ki, majd azonnal belevágott. Elmesélte kissé szomorkás gyerekkorát egy narcisztikus, hatalmaskodó anyuka, és egy megengedő, szerető apuka oldalán, azt, hogy kövér kislány volt, és csak a kamaszkorban lett elfogadható emberi formája. Hogy még nem akarta letenni az ügyvédvizsgát, mert egyik ismerőse vizsgafilmjéhez kerestek statisztákat, és beválogatták, amitől kilenc évre egy sorozat mellett kötelezte el magát egy bulvárcsatornánál, és hogy később, mikor vállalkozást csinált az egyik ismerőse szabályosan lelépett azzal a súlyos előleggel, melyet úgy kuporgatott össze kezdetben nehezen megkeresett fizetéséből.
Erre természetesen Bernát is megosztotta a maga élettani verzióját, azzal a különbséggel, hogy ő nagyon szerette volna megpróbálni a Színművészetit, a forgatókönyvírást és számos olyan filmes szakmai területet, ahova csupán korlátozott számú embert vesznek fel. Hogy milyen kacifántos huszárvágással iratkozott be a bölcsészkarra és hogy miként lett belőle egy madárlátta helyen egyszerű töri tanár.
- Hú! Hát ez nem semmi hallod-e?! lelkesedett a nő, és valósággal itta Bernát minden szavát. - Akkor neked is meglepően kalandos élet jutott! - szögezte le a véleményét, miközben aprókat kortyolt a kellemes koktél jellegű italába. Úgy tűnt ő legalább annyira drukkol, hogy igazi randi legyen ez a személyes találkozó, akárcsak a partnere.
- A szüleid mivel foglalkoznak?
- Hát édesanyám régebben adminisztrátori állást töltött be egy vállalatnál, de onnét el kellett jönnie, mert leépítések voltak, és kellett a pénz. Apám pedig sokáig kamionozott, és sokszor egy hónapban csupán csak karácsonykor láthattam.
- Ezt őszintén sajnálom - szorította meg újból a kezét, és mindketten kellemesen konstatálták, hogy nagyon bizseregnek, tehát vonzódnak egymáshoz kimondatlanul is.
Aztán következett Bernát számára a legkínosabb kérdések, melyek a szex körül forogtak. Mikor volt az első kapcsolata? Meddig tartott? Mi romlott el és hasonlók. A nő titokzatos módon meglehetősen nyiltan kezelte azt, ha az embernek több illetővel is dolga van, mire megtalálja az igazit.
- ...Tudod az ember életében azt szokták mondani, hogy egy igazi szerelem van, minden csupán csak ráadás, de én igenis szeretném hinni, hogy a sors láthatatlan hálót fon körénk, és ha- ha tetszik, ha nem -, felsőbb kozmikus hatalmak irányítják az életünket. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy igenis vizsgáljuk meg, és mindig figyeljük éberen ezeket a titkos jelzéseket.
- Ebben lehet valami! - Nem lehet azt mondani, hogy Bernát nyíltan befolyásolható lett volna, mégis szent igaz, hogy a gyönyörű nő azonnal bogarat ültetett a fülébe. Vajon kisülhet ebből a romantikus estéből számára bármi is? Egyelőre a dolgok még nagyon csak a kezdeti fázisban toporogtak.
- Volna egy kérdésem, de nem muszáj válaszolnod rá, ha nem szeretnél... - nagy levegőt vett, amitől úgy tűnt, hogy két körte formájú, rugalmas melle azonnal megemelkedik, és Bernátban is feltámad a testiség gyönyöre. - Szóval azt szeretném kérdezni, hogy... neked mikor volt a legelső alkalmad, amikor lefeküdtél egy nővel...? - annyira aranyos, és bájosan félénk volt önmagában véve ez komoly kérdés, hogy Bernát nehezen tudta eldönteni, hogy igazából megkockáztasson-e egy könnyed kacagó nevetést, vagy töredelmesen vallja be, hogy borzalmasan ügyetlen, és csetlő-botló a testi kapcsolatok területén.
- Ö... hát... na szóval... ez egy nehéz kérdés... - úgy elöntötte teljes testét a verejték, és szabályosan kiverte a víz, hogy a nő gyorsan arra gondolt, hogy talán meggondolatlanság volt ennyire nyíltan, szókimondóan máris kész tények elé állítania új süttető barátját. El is fogta a heves lelkiismeret-furdalás, holott mindig is határozott, és talpraesett nő hírében állt.
- Jaj, látom, hogy máris kihúztam a gyufát. Ne haragudj! Inkább váltsunk gyorsan témát, és felejtsük el az egészet. - szeretett volna igazi szívével mosolyogni, ám érezte, talán nem helyénvaló most a mosoly.
- Ö... semmi gond... rendben... -felelte Bernát hosszú percek múlva. - Válaszolok a kérdésre. - Úgy érezte, ha egyszer már őszintén, és nyíltan szeretne megismerni valakit, akkor bizony előbb-utóbb óhatatlanul is kikívánkozik majd a kendőzetlen igazság.
- Ezt értékelem! Nagyon örülök, hogy válaszolsz! - biztatta a nő, és rájött arra, hogy neki legalább annyira szüksége van rá, hogy őszintén, és nyíltan megnyílhasson ezelőtt a különleges férfi előtt, mint fordítva.
- Szeretném, ha nem ítélnél el nagyon, és ebből nem lenne gond...- érezte, hogy ez hosszú menet esz, de mit volt mint tenni. - Voltak természetesen próbálkozásaim, de sajnos eléggé gyerekes vagyok bizonyos helyzetekben, és nem nagyon szeretem, ha megérintenek... - ahogy kimondta már meg is bánta, hiszen ebből esetleg ez a bombázó azt a következtetést szűrheti le, hogy ő nem százas, vagy csak egy újabb lúzer idióta, akár az összes többi, aki még életében nem érintett meg egyetlen női testet sem.
- Örülök, hogy elmondtad nekem! Becsülöm a nyíltságodat, és őszinteségedet! Tudod az ember sajnos nem mindennap találkozik olyan különleges személyiséggel, mint te. - A nő észre se vette, és megeresztett egy bókot. Pedig Bernát nem volt se nem sportos, sem nem jóképű. Vagy legalább is olyan forma, akiktől azonnal begerjednek a gyengébbik nem képviselői.
- Akkor ez azt jelenti, hogy adsz egy lehetőséget? - muszáj volt feltennie a nőnek ezt a kérdést, mert ha nem kérdezi meg a bizonytalanság újabb szomorúságot szül nála.
- Na ná, még szép! - vetette oda könnyedén az igéző nő.
Bernát még soha nem tapasztalta, hogy a jelenléte ilyen fergeteges örömet szerzett volna bárkinek is. Ugyanakkor tudta jól, ha továbbra is ragaszkodik élete jól bejáratott rendjéhez, akkor nagy valószínűséggel elfogja kerülni az életében jelenvaló gyökeres változásokat, amik azzal fenyegetőztek, hogy értelemszerűen már megint magára fog maradni, ha nem vigyáz. Nyilvánvalónak tűnik, hogy egy ilyen egzotikus nőhöz minden lúzer vonzerejére szüksége lesz, már amennyiben bármit is szeretne a közeljövőben kezdeni ezzel a kialakulófélben lévő kapcsolattal.
Például a nő rendszeresen tornázott, és a tornaszőnyegére idegen láb nem léphetett rá.
-Nohát! - nézett méregdrága, kifinomult luxust jelképező karórájára a hölgy. - Hogy elszaladt az idő! - nem lehetett pontosan tudni, hogy ez egy olyasféle konkrét célzást jelent Bernátra nézve, hogy ,,kispajtás! Jobb, ha most rögtön lekopsz, hisz úgy sem érhetsz fel a szintemre!” - Mit szólnál egy második randihoz? - kérdezte huncutan mosolyogva egy olyan tökéletes fogkrém-mosollyal, amivel legtöbbször főként azokat szokták megajándékozni, akiket hódító Alfa-hímeknek hív a köznyelv.
- Ö... hát... izé... - alig bírt megszólalni, mert a nő máris megfogta szőrös kezét, és kedveskedve simogatni kezdte, mint aki nyugtatni, vigasztalni próbál.
- Akkor ezt ugye vehetem igennek?
Bernátnak egy soványka bólintásra telt csupán.
- Hát ez nagyszerű! Itt van az okostelefonod? Vagy...? - nézett rá kérdőn, mert Bernát elkövette azt a hibát, hogy nem hozott magával szinte semmi okos kütyüt a randira, mondván: a bombázó úgy sem áll majd vele szóba.
- Látom, hogy nem! Nos nem baj! Nálam mindig van papír! - azzal már bele is nyúlt a tetszetősen csillogó retiküljébe, és egy kisebb fecnire ráfirkantotta elérhetőségeit, otthoni címét, és még a közösségi médiás oldalait is.
- Tessék! Remélem olvasható a kézírásom? - nyújtotta át a darabka papírt Bernátnak, és ahogy ujjaik összeértek már megint kellemesen bizseregni kezdtek. Ez azért csak jelent valamit, nem igaz?!
A következő randi időpont majdnem totális bukásnak bizonyult, mert Bernát többször megkérdezte magától, hogy vajon ő hívja-e fel a nőt, vagy a nő hívja őt. Végül az életét végül egy Messenger-üzenet döntötte el, amitől a hölgy küldött, és vissza is jelölte a Facebookon. A következő helyszín egy park volt közel a Margit-szigethez, mert utóbb kiderült, hogy a nő imád sétálni, míg Bernát jó ha egyáltalán a lépést tudta vele tartani, persze jócskán megizzadva, és kitikkadva.
Sétáikon a gyönyörű, egzotikus nő után majdnem mindig sóvárgón hátra fordultak. Páran még füttyentettek is. Az esetek többségében el sem tudták képzelni, hogy egy ilyen hihetetlenül káprázatos, és sugárzó hölgyemény mi a fenét akarhatsz egy olyan átlagos, kisstílű embertől, mint Bernát? Megpróbált jól hangzó indokokat, kifogásokat keresni magában, hogy ők miért nem illenek össze? De legalább is egyelőre minden flottul alakult, és a gyönyörű nő annyira kedves, és imádni való volt hozzá, amit talán soha életében nem tapasztalt. Elvégre még egyetlen komolyabb randija sem volt egész életében, pedig azért már vészesen kopogtatott nála is a negyedik x.
Bernátnak váratlan eszébe jut Arany János egyik verse, amit a Margit-szigeten írt. Amikor leülnek a park árnyékot adó fái alatt lévő padokra, és a nő valósággal beleszippant a közelgő nyár illatába Bernát halkan motyogni kezd, majd meggondolja magát, elvégre mormolva azért mégsem lehet egy verset elszavalni:
- A tölgyek alatt szeretek pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi.
Zöld lomb közein "Áttörve" az égbolt S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt. - Kicsit elhallgat, hiszen akikkel eddig próbált kudarcba fulladva megismerkedni nem igazán voltak nagy versrajongók.
- Csak nem Arany Jánost hallok? - lepődött meg jólesőn a nő. - Ritka ember vagy, hogy így tudsz szavalni! Biztosan nyertél egy-két versmondó versenyt is! Gondolom? - úgy tette fel a kérdést, mint aki tökéletesen tisztában van az irodalommal, így Bernát újból gondolkozni kezdett, hogy nem mindennapi nővel van dolga.
- Hát... igen... - felelte félszegen, hiszen nem szeretett dicsekedni. Nem volt stílusa.
- Ugyan már! Ne szerénykedj! Szerintem fantasztikus memóriád van, hogy ennyi mindent megtudsz jegyezni! - valósággal máris sugárzott egész angyali tekintete, ahogy rákacsintott.
- Tudod sosem szerettem versenyezni! - bukott ki Bernátból egy idő után őszintén.
- Megkérdezhetem, hogy mi volt a probléma? - fordult hozzá figyelmesen, amint a vállára hajtotta a fejét.
- Sosem szerettem, ha a teljesítményre mennek rá, mert ez olyan győztes-vesztes terminológia, ahol semmi sem az, aminek látszik. Egyszóval közöltem a gimis irodalomtanárnőmmel, hogy én ezt nem csinálom tovább, és inkább kiszállok az egészből. Persze én voltam a nyúlbéla, mert az évnyitón is én mondtam a verseket, sőt amikor eljött a ballagás ideje akkor is. Apám még videózott is egy kölcsönkért videokamerával.
- Hú! Az nem semmi lehetett! Szívesen megnézném azt a felvételt. - lelkesedett.
- Hát... VHS-kazettán van rajta az egész, és attól tartok a mostani csúcstechnikával eléggé körülményes lenne...
- Tudod van néhány haverom, akik kenik-vágják a dolgokat, és a videókat bármikor DVD-formátumba tudják konvertálni. - oktatta ki kedvesen.
- Ó... ez érthető!
- Na de most aztán ki vele! - fordult feléje megjátszva a nagyon komoly barátnőt.
- Valami baj történt...? - Bernát valósággal megijedt, elvégre eddig minden annyira álomszerűen, túlzottan is tökéletesen alakult. ,,Csak nem rontott el bármit is ennyire hamar?!” - futott át az agyán.
- Kérdezhetek valami... személyest! Persze nem muszáj válaszolnod, de ha már ennyire őszinték vagyunk a másikhoz akkor nagyon örülnék neki... - hangja kislányosan félős volt. Mintha visszatértek volna a gyerekkori gyökerekhez, melyről a legtöbb ember nem szívesen beszél, és nem is oszt meg bizalmas fejezeteket.
- Tessék... csak nyugodtan...
- Milyen volt a legelső csókod valakivel? - kérdezte úgy hogy rögtön belepirult, de örült is neki, mert azonnal felpezsdült a vére.
- Hú! Hát... nem is tudom, hogy erre mit illik válaszolni... - töprengett egy kis ideig. - Szerintem megvan annak már jó pár éve is.
A hölgyemény apránként közelebb húzódott a gyanútlan férfihoz, és egy alkalmas, de váratlan percben gyöngéden megcsókolta hosszantartón a száját. Bernátot annyira meglepte ez a hirtelen jött érzelemnyilvánítás, hogy hosszú percekig köpni-nyelni sem tudott.
- Na? Szerinted milyen volt? - túrt bele hajába néhány pillanattal később.
- Fantasztikusan jól csinálod! - nyögte ki.
- Persze ez még korántsem jelenti azt, hogy bármit is siettetnék, csak tudod szeretek próbálni új dolgokat.
Mindketten végig néztek a romantikus naplementét a Duna partról, majd jöhetett a harmadik randi, amire Bernát lakásán került sor. Bernát felajánlotta, hogy bemutatja méltán elhíresült gasztronómiai tudását, és főz valami ínycsiklandóan finomat, és ízletest a hölgynek. A hölgy persze ragaszkodott hozzá, hogy néhány alapanyagot ő vehessen meg, így Bernát nem is ellenkezett.
Amikor villámgyorsasággal elérkezett a Szombat Bernáton valóságos pánikroham tört ki. Egész éjjel jóformán alig bírt pihenni pár percet, hiszen agya szinte folyamatosan küldte lelkének az újabbés újabb bizalmas információkat: ,,Mi lesz, ha így akarja őt tesztelni, és ő megint megbukik? Talán kiszeret belőle, vagy amint elszórakozott rögtön dobja is?!” - kérdések valóságos özöne bukkant fel, így amikor a gyönyörű nő betoppant Bernát lakására a férfi kicsit úgy festett, akár egy totális idegroncs, és megint előbújt belőle a tartós gyanakvási hajlama.
- Szia! Remélem nem haragszol, hogy kicsit korábban jöttem, de már nagyon hiányoztál, és nagyon felcsigáztál, hogy mit fogsz főzni! - szabadkozott a most is gyönyörű és álomszép nő.
- Ö... nagyon örülök neked... - nyögte ki. - Búj csak beljebb, és érezd magad otthon. - Gyorsan elvette tőle a hozott szatyrokat, amikben zöldségek, és néhány fűszernövény lapult.
- Fantasztikusan szép kis lakás! - nézett szinte azonnal körbe. - Egyedül élsz itt?
- Tudod a szüleimé volt a lakás, de aztán apám hirtelen meghalt, édesanyám pedig kiköltözött a mamához, hogy neki segíthessen, így rám maradtak a dolgok. - hangja mély érzésekkel volt átszőve.
- Ó... értem, és sajnálom! Akkor főzünk?! - tette fel a kérdést, és nem zavartatva, hogy akár a gyönyörű méregdrága ruhája koszos, vagy foltos lehet máris tetszetős kis konyhai kötényt kötött magára, és azonnal darabolni kezdte a hozott zöldségeket.
- Ö... mit segíthetek? - kérdezte Bernát. Úgy tűnhetett, hogy a hölgy nagyon is kiismeri magát egy idegen konyhában, mert elővett egy lábast, amibe forró vizet engedett, majd belerakta a felszeletelt zöldséget, és azonnal a kerámialapos tűzhelyre tette.
- Arra gondoltam, hogy készítek egy könnyű, de annál finomabb pikáns, fűszeres levest.
- Ez jól hangzik.
- Szerintem is! - azonnal fakanalat vett elő, és akár egy gondos háziasszony tüstént kavargatni kezdte a húsalaplét. Amíg a leves főtt addig Bernát úgy döntött, hogy darált húst vesz ki a fagyasztóból, és némi fűszer segítségével gusztusos öklömnyi húspogácsákat készített, ahogy nagymamájától igyekezett ellesni a fortélyokat.
- Fasírtgolyók? Imádom! - mosolygott rá huncutan a nő, és arcon puszilta spontán az időközben megint csak jócskán verejtékező férfit.
- Ennek igazán örülök! De miért nem helyezed magad kényelembe, vagy nézel körül a lakásban, amíg én a sütéssel foglalkozom?
- Viccelsz? Imádok sütni-főzni! Egyszerre megnyugtat és ki is kapcsol!
- Hát... ahogy gondolod! - felelte.
Alig ötven perc elteltével már aranyló, finom levest kanalazgattak, és hozzá ínycsiklandó húspogácsákat falatoztak.
- Hmmm! Ez isteni! Fantasztikus szakács vagy! Mindg megtudsz lepni! - lelkesedett a nő, miközben egymás után kóstolta meg az ízletes fogásokat Bernát legnagyobb örömére.
- Kérlek mondd meg, ha nem jó valami!- kérlelte.
- Ünnepélyesen megígérem, hogy te leszel az első, aki megtudja! - emelte fel jobb kezét, majd villájára újabb finom falatokat tűzött.
Bernát szerette csak bámulni, ha egy gyönyörű, sugárzó nő ennyire imádott enni. Ez azt jelentette számára, hogy igyekszik kiélvezni az élet szinte összes pillanatát, és nem játssza meg a nagyvilági dívát, akinek egy dekasúlyfeleslege sincs mégis konditerembe kell mennie, hogy megőrizze kondícióját.
Amikor végeztek Bernát kicsit furcsán kezdett viselkedni, és egy csipetnyit túlzásba is vitte a titkolózást. Ez természetesen feltűnt a jó emberismerő hírében álló hölgynek.
- Minden rendben van?! - kérdezte némi aggodalommal hangjában.
- Persze! Csak egy perc! Mindjárt jövök! - valósággal majdnem felborította maga körül a széket, és az ünnepien megterített asztalt, amint valósággal máris beviharzott volt gyerekszobájába, ami a bejárati ajtó mellett volt. Alig öt perc múltán már vissza is jött, mind a két kezét hátra tette, hiszen abban lapult az ajándék.
- Készítettem neked valamit... - óvatosan előhúzta mind a két kezét, mely között egy kissé bumfordi, ormótlan agyagszobrot dédelgetett.
- Nocsak! Ezt te csináltad?! - lepődött meg a nő. - Nagyon kreatív, és menő, legalább is így első ránézésre. - vette szemügyre részletesen a kezébe tett alkotást. - Én pedig annyira tökelütött vagyok, hogy nem hoztam semmit! De megígérem, hogy kárpótolni foglak! Rendben?!
- Semmi gond! Remélem tetszik?
- Igen, határozottan!
A nap hátralévő része azzal telt, hogy szinte minden témát érintve beszélgettek a gyerekkoról, a kamaszkor nehézségeiről, és a fiatal felnőtt élet karrierközpontú elvárásairól, amire - mint utóbb azonnal kiderült -, egyikük sem lehetett eléggé felkészülve.
Amikor az esti órák környékén a hölgy induláshoz készülődött, és Bernát lekísérte a bejárati ajtóhoz úgy tűnhetett, hogy tekintetük azonossá válik, egybekapcsolódik, mintha ezentúl már soha többé nem akarnának elválni a másiktól, és mind kettejük szívében megszületett a felismerés: Lehet, hogy te vagy az Igazi!