SORVADÓ ARANYKÖPÉSEK

Hosszanti-ölű, tapadós massza-Időben már rég megszületett, pénz-parancsolta, összetákolt evilági szörnyeteg: sötéten, tajtékzottan, ziháltan – akár a Pegazus-paripák kik habok sörényeit önmagukon hordozzák. Előrehaladott rothadás bűze alól mindig feltámad a görény-góré bukéja. Egzotikus, tollászkodó, szőke Amazonok is nyomban pattogni, majd bűzleni kezdtek. Megannyi labirintusok folyam-ágán úsztatni vitte a karrier az olcsón elnyerhető hírnevet.

A pontozatlan Végtelent – félő -, már nem foghatja közre semmi. Szűkölő otthonosság fészket épít agymosott agyakban. Az előre lejátszható ütközetek is folyamatosan hátrálnak, ahelyett hogy mindig előre törve haladnának. Levet eresztett gonoszság, féltékeny irigykedés, oktondi hiúság: ha sokat stresszel valaki bombaként robbanhat a tachikardiás szív, akár megbontott vulkáni kúp.

Az exhibicionista bőr repedéseibe, akár az elfertőződött tetoválások nyomokat égetnek a mohóság akaratai. – Oroszlánfogakkal születtek hajdan a gaz törtetők is, akik csupán hajszolhatják az ideiglenes boldogságot, de el nem érhetik. Meghajszolt életek laknak becsomagolt könnyeik tavában. Napvilágra talán sohasem kerülhet a szeretet-szerelem titkos-belső anatómiája. Gyengéd, intim mozdulatok láncreakciójából sosem derülhet ki az őszinte, igazi érzelmek Mindenség-megtestesülése.

Sokszor már annyira ordítani kényszerült a hazugság szennyvíze, hogy önmagát zabálja, falja föl pillanatok tiszavirág-életében. Vajon az ember részévé válik az önmagában is megvesztegethető árulás egy modern-céda Korban?! – Tiszta, földfelszíni üledék mindig termékenyít, s mégis ha Janus-arcokról olvasható le a színtiszta kételkedés, ígéretek szánalmas blöffje minden más elsorvad, meghasonlik. Csupán az aranyköpések maradnak!