LÉT-FINÁNCOK

Az emberi élet manapság egyre pánikszerűbb. Mintha hurrikán-elemekből állt volna össze álságos, ideiglenes Renddé, hogy karrier-hírnév-tahóság szentháromságában körbe-körbe forogva alakítson s pusztíthasson. Áttetsző udvarlási szándékok mögött rejtegetett, flört-csábító, alattomos ajánlatok azonnal kimutathatók. Szellőzetlen mocsarakban algásodásnak indult, vékony burokká alakult a megvesztegethető, pénzéhes lélek is.

Ráncmentesen vakító fogkrém-mosolyoknak szeretnénk önként elhinni, hogy még lehet értelme romantikák kedveskedéseinek is. Ragyogással elhódított, talmi sejtés babonázza naponta lelkes rabszolgák munkába-fásult akaratait: már kisajátították az egzotikus látványt is – akárhányszor csak akarták.

Sercegő csillagok, éber rágcsálók motoznak kart-karba öltve szüntelenül. Sebeket, gyógyíthatatlan tragédiákat ejt újabban magánéletek tartós kiteregetése. Belobbant senkiket kiáltanak ki sztár-műsor vezetőknek, akik irodalmi dolgokkal sem lehetnek toppon. A Lét vigyorgó fináncai rendre kiskapukat döngetnek míg csak lefölözik a kecsegtető hasznot. Megsózott pacsirta-nyelvek kizárólag érzelem dús, víg énekeket szabad, hogy daloljanak, másként kiokádott szóbeszédek miatt hamar távozni kényszerülnek.

S ha már hírként feszül naponta a függőleges hátgerinc boldogulni csupán a rekedtesen röfögők értenek s tudnak mindenkit megalázottan lehúz, árulókká tesz a horizontális gravitáció sárgaföldhöz közelebb. – Felkúszik már, mint a méreg mindenkiben a megélhetés, mint valami hitehagyott élősködő. Zárt ketrec-félkörökben szorongani fog az is, aki hiszi nincs vesztenivalója!