VENDÉGTERMŐ IDŐSZÁMÍTÁS


Minden ütéssel könnyedén megtorpan majd el is pattan az Idő. Hajtűkanyarok, baklövések elátkozott keresztútjain át szállítja életadó oxigén-nedveit vérem nyughatatlan létem pesszimista óráján. Mélyre vágott, bújócskázó sebek, alábecsült, gyilkos-tréfás ecsetvonások tarkítják arcom felszín alatti rétegeit; kóborló, vándor lelkemet.

Hol marad vigasztaló Kedvesem, ki egyetlen Mindenség-pillantásával  sebeimet begyógyítaná s új nappalok romjain a remény Phoenix-üstökösével felköszöntene?! – Jaj, mert minden egyes téveteg, kisiklatott nap már hibádzik valami, s könnyen romba dőlhet a nehezen kiérdemelt bizalom. – Libegő kanyarokból elegem lett rég! Harmonikus békét már inkább választanám. Fölösleges tetszelgés már minden adrenalinfüggő challange-day, maga-puffogtatás.

Erőpróbát mindig is a nemesebb szív s moralitás teszen. Sorstragédiák összekuszált láncolatain nem szabadna bűnbak-bűnösök után kutatni. Útmutató zuhanásokban a túlélések maroknyi lehetősége is felértékelődik. Elhalasztott ötletekből még nem születhetett méltó karrier, sem tudós szamárlétra-vágy!

Minden pillantás egyszerre elgondolkodtat s tükröztet is valamit. Lényegek alkímiája, mint érzelmek széles hálója fokozatokban megmutatkozik s felszínek peremein megtapadó büszkén-viselt könnycseppek igazgyöngyeiből hirtelen egy-egy, őszintébb Én keletkezik. – Valami mindig ütközési pontokat feszít teremtő életek útjaiba. Hol lángoló, örökkévaló boldogságokat teremt egy-egy hűséges mozdulat, vagy csókok dédelgetett, titkos párbeszéde ahová mindig önfeledten, kiegyensúlyozottabban visszatérhetnek egymásból táplálkozó szerelmes szívek…