Új vers




MAJOMSZABÁSÚ HÍRNÉV


Ahogyan a kivéreztetett, páncélozott ízeltlábút berakja átmenetileg megkonstruált rovargyűjteményébe a gyermek – e mostani hitvány kor embere is trófeákat, szánalmas érdemrendeket gyűjtöget. Észre sem igen veszi míg kezei nyomán tízezrével lobbannak be fényeskedni vágyó antik csillagjai hírneveknek. Gazdagodó fogásokként mindig is mások javát birtokolták s fölözték, míg császárokhoz méltó szent lakomákon baccháns orgiákba fürdőztek, akár önmagukból kivetkezett vérnőző barmok, mohó farkasok holt-részeg emlékezetük önmaguk helyett is eszkábált megszépített, szirupos vágyképeket.


Az őszi teremtésmítoszt hívatottak újra megteremteni s fennhangon hirdetni tesztoszteronnal felpumpált titánok, egzotikus dívák, akik az egészséges életmód jeleskedő piperkőc-képviselői, ám napi huszonnégy órán át konditermek világában pácolódnak. Akár a túlburjánzó, dekadens felszínesség: bunkó tahóság hullámzik már mindenütt akár a túlzásba vitt popkultúrás celebizmus. Ki mit csinál éppen s hogy?

Agymosott agyak hasadnak meg újra s mindenkit mágnesként vonz magához az olcsó ismeretség; ezért van, hogy felszínes Senkik uralják gyakorlatilag a bulvárcsatornák jelentékeny hányadait. Életeket cserélgetők valóságshowk káoszában, mintha mindenki vigyorgó kísérleti patkánnyá változott volna át. Belső világítótornyokat építenek falak gyanánt önmaguk köré, mert tartósan rettegnek már valódi, leplezetlen arc-maszkjaik bosszújától.

Akárcsak az átmeneti, vagy még idült ostobák – heves egyetértéssel bólogatnak, mint bólogató Jánosok, hogy igazibb, sebezhetőbb lényük a nagy nyilvánosság előtt leplezetlen maradhasson!