MEGSZAKADÓ ÖSSZEKÖTTETÉS



Valahol szétkapcsolhatták a nyelv titkos hieroglif-párbeszédét. Valahol már minden barbár-tahó kicsinyes masszába fulladt. Mint gyermek-kismamák gyártják szorgalmas gépekként naponta inkubátorok fogságában nevelkedő babyket. Mintha valahol megszakadhatott volna már minden jelentős érzelmi összeköttetés…

Egy másik nap talán a buszmegállóban szívmasszázsban részesíthetik azt, akiről eredetileg úgy gondolkodtak részeg, vagy drogos. Töpörödött nagymamáktól se csupa szív szánalomból vegyenek életeket mentő virágcsokrokat – ellensúly nélkül nem létezhet teremtő harmonikusság. Már egyre több helyütt inkább növekszik a kozmoszi Hiány, ahelyett, hogy tartósnak mondott együttműködéssel reformok születnének s nem csupán stróman-oligarchák gyarapodnának kőgazdagokká!

Elharapott ígéretek sarkából kibuggyanó vér szivárog; nincs aki megvigasztalhatná anyai ösztönökkel a bennünk árválkodó gyermeket. Luxuséletmód és amerikai álom-igenlés helyett munkahelyekre volna már égető szükség ahol nem éhbérekért kaptat napi tizennégy órában a marakodó harc. – A valóság egyszerre lett leveses híg, s hazug masszaállapot. Az erős mindig megszerzi amit magának akar elnyomva a tanácstalan gyöngét.

Minden éhező száj telhetetlen irigykedéssel ugyanazt mormogja: tartós fizetést! Reális béreket! Állandó tartósság sanda, kiforgatott ígérete mellett még most is fojtogatni kényszerül – de immáron a boldogtalan keveset. Mindenütt rétegek és ellenpólusok uralkodnak. Ki maradhat az örökös és ki a kisemmizett?! Az ismétlődő jópofizás – ha nem vigyáznak -, mindenkit lépre csal, becsalogat. Egymás lelkiismeretében betonkemény, vastag sáncokat épít a törtetés, mohó karriervágy!