ÁTÉPÍTETT ATLANTISZOK



Festett ál-mosolyok rátarti virágzását ím meg kellett érnem. Hitvallással megcsalt, fondorlatos ál-prédikációk, szó-mágiák, szó-karaték oltárán gaz fogdmegek virgoncan még csücsülnek: egykoron bátorsággal megcsapolt erekből rendre kiszökik a tékozlóságra ítéltetett bűntudat. Felmarkolja sebzett Golgota-szívét ásító, mihaszna-sötétség s már rég nem tudhatja senki se: ki a hátunk mögött tétován, botladozva téblából barát vagy ellenség?!

Églakó bőrünk otthonunk melegébe félő már nem költözhetett vissza a másik, derűsebb én. Logikusan felépített, majd hitelesen eljátszott hazugságok akna-mezején túljutni egyre inkább nehéz. Túlélők világa-vesztett árnyainak némán még odakiáltani kellene a valóság titkos Morze-jeleit!

Átépített Atlantiszok Celeb-hajhász, mohó-pöffeszkedő korszakában szűkölve vonyítva érzi önmagát egy marék, parttalan elefántcsonttornyú értelmiség: kultúr-emberek jótékony, de izgága társasága. Lebontják egészen apró kristályszemcséire a csillagszemű könnycseppek irgalmát is, ha szeretnék még bebizonyítani a megváltó kortárs kultúra mindenki számára elérhető.


hamisítatlan emberi empátia-tolerancia. Egzotikus virágszál-szépségek botoxolt, kollagénezett édenkertjében lemosódnak régen a gyermekkor pontos határvonalai. – Kérdés-felelet egyszerre, echózva visszhangzik, mint valami ostoba szóvicc, szómágia: mégis a játékban külön rangú egyenjogúságot ígér és szavatol a sakk-matt kikényszerített, övön aluli ultimátuma. Valakik gyakorolják az egyensúlyt, míg mások szándékosan elvesznek benne!