Új vers




KOMMERSZ-BOLDOGSÁG


Átkosnak mondott Kor áldott gondoskodása csupán a szívekben virágzik; békebeli, lopott, drága képeit fertőzi kutyaszar s hírnév-illatú pletykákkal szenzációhajhász jelen. A tovagyűrűző, átkos időből ritkán léphet elébünk az angyali gyermek, kik egykor voltak: élő fáklyavívői egy megvesztegethetelen lelkiismeret szavának. Összezsugorodott életeket kénytelenek mások helyett megélni, mert odzkodnak szilárd felelőségeiktől; Sors-összetévesztette sok dioptriás fiatalembert már egyre ritkábban venni észre rongyrázós V.I.P.- partikon!


Eltévedt, elgurult szív-mosoly, mint másnapos, kiábrándult vacsoramaradék gubbaszt viasz-lárva arcok redőzetén. Gyertyalángok izzó kanóca hamarább leég, mint egy második szerencsésebb lehetőség! Oda nem illő szégyenfoltokat lelhet csupán ki rejtőző árnyékok magányában, mint hajótörött Odüsszeusz mélán kuporog?! – Babonázó őzikeszemek titkos, léleklátó reflektoraikkal egyre kegyetlenebbek, mert nem láthatják mit suttog titkos szerenádként a hűségesen szerelmes dobbanó második fél. – Mikor majd minden szenzáció-éhes, vad förgeteg elcsitult – meglátják -, a Végzet kolduló emlékei kibontják önmagukat!

Olcsósított hírnevek langyos, ecesedett hullámaiba vetik önmagukat sokan elégedetten s csak csodálkozni bírnak, ha két szék közt a földre esnek. Megtörhetetlennek hitt optimizmusban mártóznak meg, mert el akarják hinni a második, az élhetőbb élet normális egyenlőségét! Gyanútlan, röpke életörömöket kellene csempészni még tartható egy új remény: folyó szeli ketté gyanúsítható életünk s mégis hazatérnek önző-makacs békéjük szigeteire. Ürességében tátongó lakás összes evilági jutalmuk!