AZ ÍNYENCKEDÕ REMETE

Aki a süteményeket szereti, és kedveli, bizonyára rossz ember aligha lehet Szól az ősi közmondás, azok számára, akik valóban nemcsak, hogy elfogyasztanak egy-egy ínycsiklandó, és minden ízlelőbimbót megmozgató, és kíváncsiságot felkeltő sütemény, és nyalánkságkölteményt, de még élvezik is azt, és teljes mértékben alázattal, és tisztelettel közelítenek azokhoz a jellegzetes kulináris, gasztronómiai és cukrászati titkokhoz, amiket esetlegesen a velük négyszemközt marad sütemény, mint egy romantikus szerelmes elárul magáról Ugyanakkor léteznek különleges ínyencfalatok is amik, - mint például a csábos és mézes tölteléküket kacéran csillogtató mézes zserbók, vagy babonázó kürtöskalácsok -, mindent türelmesen, és a lehető legjobb mértékben engedelmesen hajlandóak magukról elárulni – féltve persze, ha az ember hajlandó meghallgatni mit üzennek neki az ízek szivárvány kavalákádjain túl a nyalánkságok krémjei.

Stattner Géza egy alig harminc éves fiatalember, magas, mindig a lehető legkifogástalanabbul felöltözött, jól megtermett, és széles grizzly-vállakkal megáldott ember volt, aki mit tesz a sütemények lebilincselő varázslata annyira kedvelte a különféle édességeket, és a legnemesebb cukrászati remekeket, hogy mindig a lehető legkíváncsibb vággyal szinte már alig volt képes kivárni azt, hogy végre valahára leteljék a teljes nyolc órás munkaideje, és kedvenc cukrászdájában aminek Tüskéshátú volt a neve el ne fogyaszthassa egy kellemes tejeskávé kíséretében kedvenc édességei közül azt amelyiket megkívánta Persze, csak alapos orvosi utasításnak engedelmeskedve, hiszen magas koleszterinje, és korántsem kielégítésű ingaóra szerű, feltűnően ugráló vérnyomása csak mértékletesség szerint engedhette volna meg, hogy ízlelgessen, és csak csipegessen ezek közül a – mondjuk csak ki bátran ellenállhatatlan ínyenceknek való torta és egyszersmind süteményes csodák közül.

- Kezit csókolom! Jó napot kívánok! Kérem, megkóstolhatnám a Rákóczi túróst, és a Rigó Jancsit, bár sajnos az embernek felettébb nehéz dolga van, amikor választani kell! – szólította meg a lehető legudvariasabb hangnemben a cukrászkisasszonyt Stattner Géza, és mentségére legyen mondva szinte már annyira gavallér udvariassággal rendelkezett az udvariaskodás terén, hogy aki nem ismerte volna már legalább tizenöt éve, - ugyanis ettől kezdve járta kedvenc cukrászdája küszöbeit -, azt hihette volna, hogy itt egy újabb ficsúr, és fennhéjázó piperkőc, aki spanyolviasz gyárosok módjára, kelletve mutogatja intelligenciája gyümölcseit.

- Kívánok kedves uram! Nagyon sajnálom, de sajnos a Rákóczi túrós sajnos elfogyott, és csalódást kell önnek okoznom, de a Rigó Jancsi utolsó szeleteit, éppen akkor adtam el, amikor ön belépett az üzletbe, ezért bocsánatot kérek – szabadkozott feltűnően furcsa hangsúllyal a boltos kisasszony, és már gyorsan igyekezett volna felsorolni a teljes édesség lapot, amiből a kedves vevő talán hajlandó választani, hacsak előbb Stattner úr meg nem állítja egy fél szeg kedveskedéssel!

- Kisasszony, megkérhetném, hogy akkor abból hozzon, ami önnek a legkedvesebb süteménye, és bátorkodnám megérdeklődni, hogy helyett foglalhatnék-e itt a cukrászdában egy-két órácskára legfeljebb, mert egy-két sorocskát papírra szeretnék vetni, van ez ellen bárminemű kifogása? – szólt most a lehető legkisfiúsabb, és kissé minden bizonnyal megilletődött hangon Stattner Géza, és se szó se beszéd már el is foglalta volna azt a kívánkozó helyett a bejárati ajtóval szemben és a ruhafogasok között, mert egyik szokásává lett, hogy talán csak kíváncsiság gyanánt, hogyha tanulmányozni akarta a világ érzelmi rendszerét, elsősorban megkellett ismerkednie – lehetőség szerint egynél mindenesetre többel -, az emberi jellemek bonyolult működéseivel, és éppen ezért helyezkedett el a bejárati ajtóval szemben, hogy alaposan szemügyre vehesse az embereket!

S ha ez egyáltalán nem lett volna elég, akkor ott volt még a behozhatatlannak tűnő határidő kérdése – amivel, szerintem minden ember meglehetősen hadilábon -, áll!

- Kedves Stattner úr, kérem ön bárhol helyet foglalhat, de ha jön a főnököm, és meglátja, hogy maga nem fogyaszt, engem fog agyon csapni, úgyhogy rendeljen minden egyes óra elteltével, ha nekem jót akar – mondta nagyon megijedve a szegény cukrász kisasszony, akinek mintha csak a fogát húzták volna, hogy ezt a nagyon is kellemetlen bejelentést kell közölnie Stattnerral máris hogy túlzott ijedségét valahogyan palástolja egy hatalmas fagylalt kelyhet jutatott Stattner úr asztalára, aki – a legőszintébb módon -, egyáltalán nem tudta mire vélni ezt a nagyon is figyelmes gesztust!

- Kisasszony kérem, mikor szokott az ön főnöke létszám ellenőrzést tartani? – érdeklődött Stattner, nehogy bajba keverje ezt a bajos kisasszonyt.

- Általában egy óránként, és nagyon alaposan gyilkos figyelmességgel végig szokta mustrálni a dolgozóit, hogy ki hogyan és miként végzi mindennapi munkáját, és ha valami nem stimmel, akkor attól a dolgozótól már aznap megválik, és sajnos az szedheti a sátorfáját! – mondta a félelem, és a kétségbeesés vegyes kombinációit is felhasználva a cukrász kisasszony.

Stattnernek, hogy mi is itt a valódi helyzet, és már éppen kezdett elkeseredésében egy-egy könnycseppet elpityeredni, amikor Stattner odanyújt ott neki egy zsebkendőt, hogy tűrhetően megvigasztalja többé-kevésbé.

- Ugyan, ugyan kisasszony kérem, nem itassa azokat az egereket, hát akkor, hogy látnám az ön gyönyörű gesztenyeszínű szemét, két barna gyémántot ott csillogni akár a tündöklő csillagocskákat az égen, nincsen semmi baj! – próbálta nagyon is eredményesen vigasztalni Stattner a kisasszonyt, és már jelentős sikereket is elért volna, ha a boltban kellemetlenkedő, és minden bizonnyal nagyon is sietős vendégek ki nem kezdték volna szinte kifogástalan, gyámolítani szándékozó, ugyanakkor nagyon is lovagias modorát!

- Mit udvarolgat ott, maga vesztes pernahajder egy ilyen virágszálnak, maga akarja megvigasztalni, akinek még rendes keresete sincsen, csak állandóan a folyóiratok szerkesztőségébe kajtat, hátha elfogadják a kéziratait? – kérdezte egy felettébb kellemetlen behemót, és meglehetősen hórihorgas vendég, aki hogy kérdését még jobban fenyegető re fogja bosszúsan összehúzta amúgy is bozontos erősségre hasonlító szemöldökét Ha ez nem lett volna elég, szegény és kissé önbizalomhiánnyal küszködő Stattnernek, ráadásul még a többi vendég is rákontrázott azzal, hogy csúfolódó hangnemben elkezdtek rajta vigyorogni, és hahotázni, mintha csak, egyetlen megtestesül t kabaré tréfa lett volna szinte egyetlen személyben, az áldozattá vált Stattner.

- Micsoda stílus ez kérem, hát hol vagyunk, mondják meg, az állatkertben, vagy valamelyik kiscsoportos óvodai foglakozáson?! – kérdezte nagyon is jogosan, egy erősen őszülő, és görbe bottal járó, ám huszár egyenes gerincességgel kiálló idősebb úriember , aki éppen ekkor lépett be a kis cukrászhelységbe, hogy két imádni való unokájának, akik illedelmesen szinte mindenkinek egytől-egyig ,, csókolómmal” - köszöntek valami kellemes nyalánkságot vegyen, elégre nemcsak az unokák, de maga az idősödő úr is majd megőrült az édességekért, és a kedvencei közé tartoztak.

- Fiatalember, egyet se foglalkozzék kérem ezekkel az emberekkel, azt gondolják, ha valaki kívülálló, és nem fizikai munkával keresi a kenyerét az már nem is egyenrangú embertársuk, ne is hallgasson ezekre az emberekre! – mondta az idős ember – Nézzen meg engem, én már elmúltam lassacskán hetven éves, és ha mindig a mások véleménye szerint éltem volna, akkor már régen az elmegyógyintézet zárt osztályán kezelnének! Ide hallgasson csak! Az élet egyetlen rövid utazás, és egyben ajándék, jól megfontoltan, és tartalmasan ki kellene használnia, azt javaslom magának, hogy várja meg a munkaideje lejártával ezt a kedves cukrász hölgyet, és beszélgessen egy jót, hosszasan, lehet, hogy a többi majd kialakul! – adta egy huncut, és meglehetősen ravaszkás mosolyt előre mutatva őszülő bajsza alatt az idős ember, és már indult is volna ki a cukrászda ajtaján, de egyetlen mondatot, a kellemetlenkedő embereknek még megengedett - Emberek!

A munka sohasem volt szégyen! Aki becsületesen dolgozik, azt megilleti minden tisztelet, és minden megbecsülés, elvégre keservesen megkeresi a pénzt! Azt tanácsolom önöknek, hogy nézzenek alaposan magukba, és döntsék el, hogy ki az önök közül, aki valóban lerakott már valamit az asztalra, és soha ne essenek abba a hibába, hogy mások felett pálcát törnek, vagy éppen mások felett ítélnek, mert az ember egyedül önmaga felett bíráskodhat, más felett aligha.

Ezzel mintha mi sem történt volna ismét a jókedv vette át a szerepet, és az idős ember sétabotját peckesen, ám korántsem beképzelten meglengetve kisétált a cukrászda ajtaján két unokáját karonfogva, és Stattner Gézával kapcsolatban pedig csak remélhette, hogy megtanul, majd az élet szabályaihoz igazodni.