KÖLCSÖNHATÁSBAN

Minden pompa s minden luxus piere visszaszáll az ősanyagba ahol teremtetett! Celeb-dívák szempilla spirálernyőzete; a fecskefarok smink ragadós kulimasszát is feledtetni fogja; s ha az őszinte lélek bőséggel termő esőcsatornái már megteltek s az átérezhető szomorúság gyökérzete átült minden tétován merengő, félszeg emberen! Mert a Hiéna-világ az ismert gyermekszégyent mindig kiátkozta s megvetette!

Bent-történő, locska-lelkek közt botladozó szerencsétlen ritkán tarthat sorrendet! Minden sziromban megreszket közelgő Tavaszra egy-egy árva Én! Mint masszív beton vagy börtönsorfal megtorpanni látszik emlékezetünk nyüzsgő mezsgyéin emlékek békeidős, szent korszaka! Minden prostituált szűzben ott bújócskázik még angyali, kislányos önmaga: hogy az ősi mesterséget őzi csupán túlélését s holnapokban való bízakodást jelentheti! Kölcsönhatásban akként kerül e felszínes, kupeckedő világgal, ha tudatosan kiszolgáltatja önmagát neki!

Érző, gyermeki angyalként, mikor felrepedt, alkonyi telt ajkaiból buzgón kiserken a hitehagyott hullongó vér; szentségtörést követ el az, ki pusztító ökleit egzotikus virágszálakra emeli! Meg kellene masszívan kapaszkodni a Világban! Olcsó stricik, s tetvek nélküli mélyenérző s tartós bizalomban – foszladozik rólunk már a Most s az Itt! – Tartósan bizakodva tovább illene menni kitartva emberségben göröngy-életünkön, s miként bicegőn bukdácsolva sokszor elesünk, meg kell tanulnunk felállni is!