EZÜSTÖZÖTT LÁRVA-LÁTOMÁS

Örök szürkületben vicsorító kripta-testeket dédelgetünk szemlesütve eljövendő Időknek! Halandóságunk meghasadt hagymahéjként zuhan a Nirvána-kutak fenekére! Vak Theirésziász néma ítéletet lenget s vérző vadakként kivérezteti bennünk az emberit, a megbízhatót! Sötétlelkű Celeb-mérgektől megittasodva mohó karrier s hírnév-hajtóvadászatot hírdetett olcsósított szenzációként dívák tűsarkas, álomi luxusa! – Felrepedt, vérző Alkony-ajkakon mindig fájni fog sajogva stigma-seb: horda-öklök tahó leckéztetése!

S mindig elmaradnak titokban bókolgató, szépmíves-szavai halhatatlan szerelmeknek! Öngyilkos ollókról álmodik az élő-őrző s titkon Sorsok nagy-ismeretlen könyvébe kíváncsian belenéz; miért dermedt meg máris halálra váltan a csöppnyi sikoly, ha fénykörökbe zártan bíbor-szárnyaival ébreszti a Kedvest rózsaujjú hajnal?! – Átsétál egyszer majd mindenki a görbe-tükrök felszínén, hogy láthassa őszinte-jellemét! Teste, mint gyöngéd virászál selyemlegyezőként összecsukódik!

Önmagunkban szükséges, hogy megőrizhessük szivárvány-kristályok halhatatlan gyermekkori varázslatait! Hatalmas csápkarmaival átölel a tudatos félelem, mint kitaszított körökben mozgó-forgolódó halálraítéltet az elbizonytalanodás! Sívár holnapra ébredek majd megint s testem bíbor-üregeiben a zakatoló hullámveréseket hallgatom!