Új vers



A LEGOLCSÓBB ÁRUCIKK

 

Pusztán hagyott, sejtelmes megannyi tabut-döntögető V.I.P.-partiasított, diszkógömbös, mocsár-fertő, melyen haszontetsző kés-éjszaka is sírva rimánkodva hatol végig; sártengerré dagadt, kiszámítható flegma-arcok közönyében már mindenki csupán rab: Senki sem lehet szabad! Kollagén s botoszk- inekcióktól, mint elátkozott, felpüffedt viaszbabák csücsörítő kanári-pacsirták baháns kompániája követel luxust, elismerést, újabb kikezdhetetlen kiváltságokat felsőbb elit-hatalmaktól!

Meghasonlott, magányos hasonmások mímelik a jóízlést s tömeg-bunkósított árucikk-kultúrát! Néhány könnyedén éjszakák árnyán ottfelejtett egyéjszakás kaland s kész az álca-Mindenség egésze! Gőgicsélő kisdedek sírása visszhangzik sikátori mélységekből, amit alig hallhat valaki is! Csontok ős-történeteként, ha sikerül is még összeilleszteni elátkozott múlt egy-egy fontos darabját; tudni illenék felismerni s átérezni mely dolgok fognak elhalódni!

Hátralévő holnapok sívár bizonytalanságába hamar belefulladhat ki árral szemben is méltón kapálózik! Az éber álom kíváncsi-kínzó kérdéseit valahogy mindig önmagukban kellene megkeresni! Sütkérező aranyalma-bikinis bőrökön csillogó igazgyöngyet teremt permetező víz! – Valaki vagy Valami még mindig sebesen sújthat le – akár a kiszámított bosszúvágy -, vérmolekulák nyüzsgő lét-biológiája feltörő-tébolyító állati ordítással üzen s már nem lehet tudni kiszáradt csont-hulladékok szánalmas törmelékein vajon ki lehetett az Ember s ki vergődő Áldozat?!