ELTÉRŐ TAPASZTALATOK


Befejezetlen napjaink legnehezebb ügyeinket jelentik! Hová lettek már kézfogások tekintetében bújócskázó Hűségünk képletei?! Grimaszt ölt s hosszan mosolyog piszkos tócsák ádáz-görbe tükörképeiben önmagunk szomorkás, kivéreztetett tekintete! Halvány gyanakvás megbízható s mindenkoron indokolt lehetne: otthonosság békéltető érzéseihez sem kell már sok csupán egy kis szokatlan cinizmus!

Valami ott legbelül mindinkább összezsugorodik kezdetben csak alig vehető észre, majd felzabálja mohón rágcsálva az üszkösödésnek indult emberi lelkek poklait! Emberség törvényeinek megfelelően késő felismerés jelzi tiltakozását, hogy szükségszerűen ki illik már pottyannunk mesebeli hullám-hálók rendszereiből végre! Egyetlen romantikus együttlét gondolatára sok tekintet már is szikrákat szór, száraz-villámokkal válaszol!

Minek is képzelheti a Kor embere a földig tiporható humánumot, folyamatos személyiségének Celeb-bulvár sárbatiprását?! Miután egymás kitagadott szemeibe belenéztünk hirtelen tükörteremben találtuk önmagunk ritkán látott földi mását; még akkor is folyamatosan vall s zenél odabent a szív dobbanása! Mérgező üvegházi hatásként egyre nővekszik tahó-bunkók burjánzó tömege s ha már próféta-tanúkként senki sem lesz majd, ki popkulturális, felszínes kultúrák ellen szót emelhet arcunk kereteiről is hamar lepattog a festék!

Egyetlen találkozás – nem sok -, sem történik megteremthető összhangok szent jegyében! – Nemsokára önműködő droidokként legalább tízmilliárdan szolgálnak hangyaszorgalommal, kik önálló gondolatok nélkül szándékosan bolyongnak életüket leplező tükörtermekben!