Új vers

 

 

MEGJÓSOLT PAKTUM


Késdobó kézből visszafelé egyre ritkábban származik segítség!

Leszámol magával tettes a áldozat is!

Kiszállásokkal hitegetik az ingyenélőt!

Hetvenkedő ruhadarabok törésében már nem összerendezett formák,

de szándékolt, búja kacérkodás érvényesülnek;

gyilkos konokságukban az alpári viccek is megmártóznak,

majd szándékosan elmerülnek!

 

– Kápráztatott szenzációhajhász-szemeken át

az egyszerűsített Ember is megszerezhető Álmokat kutat s les!

Létezésében fáradt s törődött!

Gubbadó szerelmek Mindenség-stációin nyomatékká

válik gyengéd csók, kedveskedő érzelem!



Hazugságaink közt furdaló holdsütésekben önmagukra vagyunk utalva;

szándék-összeborulásoknak ritkán romantikus a vége!

Elviselhetetlen már minden vákuum; ha a kincses Kedves

lángoló mosolya nem üdvözölheti a lángoló pirkadatot!

– A beosztott Sorsok szétrebbenek s elpárolognak!

 

Utazó szomorúságok tükröződnek tanúskodó szemekben;

rohasztó lötyögések színpadán még most is túldramatizált,

agyongesztikulált gesztusok érvényesülnek!

Ártatlannak bélyegzett gyermekkorok

játszmás-szaga hová tűnhetett?!



Miért létezik, hogy manapság már a felelősségről

is szándékosan megfeledkeznek? Szemrehányó,

gyilkos tekintetekben alattomos cinkosság lapít

s várakozik csöndesen: trófea-lehetőségek hasznát méltón meglesik!

Szirmok útján kellene csókot nyerni s nem szándék-céllal!

Belátott vég-várások időszakában jólesnék a tudatos,

könyörületes vigasztalás:

mint édesanyák válasza gyermek-hangok szív-echóira!