Új vers
MEGJÓSOLT PAKTUM
Késdobó kézből visszafelé egyre ritkábban származik segítség!
Leszámol magával tettes a áldozat is!
Kiszállásokkal hitegetik az ingyenélőt!
Hetvenkedő ruhadarabok törésében már nem összerendezett formák,
de szándékolt, búja kacérkodás érvényesülnek;
gyilkos konokságukban az alpári viccek is megmártóznak,
majd szándékosan elmerülnek!
– Kápráztatott szenzációhajhász-szemeken át
az egyszerűsített Ember is megszerezhető Álmokat kutat s les!
Létezésében fáradt s törődött!
Gubbadó szerelmek Mindenség-stációin nyomatékká
válik gyengéd csók, kedveskedő érzelem!
Hazugságaink közt furdaló holdsütésekben önmagukra vagyunk utalva;
szándék-összeborulásoknak ritkán romantikus a vége!
Elviselhetetlen már minden vákuum; ha a kincses Kedves
lángoló mosolya nem üdvözölheti a lángoló pirkadatot!
– A beosztott Sorsok szétrebbenek s elpárolognak!
Utazó szomorúságok tükröződnek tanúskodó szemekben;
rohasztó lötyögések színpadán még most is túldramatizált,
agyongesztikulált gesztusok érvényesülnek!
Ártatlannak bélyegzett gyermekkorok
játszmás-szaga hová tűnhetett?!
Miért létezik, hogy manapság már a felelősségről
is szándékosan megfeledkeznek? Szemrehányó,
gyilkos tekintetekben alattomos cinkosság lapít
s várakozik csöndesen: trófea-lehetőségek hasznát méltón meglesik!
Szirmok útján kellene csókot nyerni s nem szándék-céllal!
Belátott vég-várások időszakában jólesnék a tudatos,
könyörületes vigasztalás:
mint édesanyák válasza gyermek-hangok szív-echóira!