Méregkeverők c. krimi

 

 

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

 

 

Amikor véget ért a könnyed és kellemes romantikus zene Myrea és a fiatal tanársegéd érezték, hogy még mindig egymás karjaiban tartják a másikat, és olyanok egymásnak, mint az oxigén.

A fiatal tanársegéd azt érezte, hogy megszegte a tanár-diák közötti vékony határt azzal, hogy hagyta magát elcsábítani, Myrea pedig ugyanakkor kisebb lelkiismeret furdalást élt át amiatt, hogy egyszerűen úgy gondolta, hogy olcsó, és nagyon is kiszámítható eszközökkel apellált akkor, amikor már egyből a legelső randin mohón, mint egy kiéhezett nősténytigris észbontóan szexis és vonzó ajkaira vetette magát; mégis mindkettejük számára ez volt az az ünnepi perc, amikor hagyták magukat sodorni az árral, viszont mindkettejüknek folyamatosan egyetlen döntő lépés motoszkált a fejében nevezetesen: Lefeküdjenek-e a másikkal?

Annamari vágyakozó, csillogó sötétéj szemével felnézett a fiatal férfira; aprólékosan szemügyre vette az összes meghatározó jellemvonását. Kezdve a finoman fejedelmin ívelő, borotvált állától kezdve, római orrán át, egészen azokig a léleklátó, délceg szemekig, mely sokszor úgy hitte, hogy szavak nélkül is mindent tudhatnak arról az illetőről, akire csak ránéztek, csak féloldalasan kacsintottak.

- Jaj, kérlek… ne haragudj! – tegezte most le, mert azt gondolta, ha már csókolóztak ezt így kívánja meg a helyzet.

- Nem! Ne butáskodj már megint! Én feledkeztem meg magamról! – a férfi megpróbálta önmagát okolni és vádolni egyszerre, mert végül is ő volt a felelős azért, hogy elmosódott közöttük a vékony jégen táncoló határvonal, és emiatt egy kicsit mérges is volt önmagára. – Azt hiszem hibát követtem el és… nem számoltam a következményekkel!

- Kérlek… ezt ne! Én akartam, mert már az első perctől kezdve, amikor csak az előadást tartottad azzal a hihetetlen, lángoló megszállottságoddal valóságosan is beléd habarodtam! A szív törvényei ellen nem tehetünk semmit!

- Nézd! Te egy nagyon kedves és bájos lány vagy, de attól félek, hogy ezt is elrontom, mert túlzottan is lefoglal a munkám, és te úgy érzed majd, hogy egy örökkévalóságig tudnék dolgozni!

- Engem sohase zavart a dolog! Én már attól teljesen boldog és elégedett leszek, ha csak egyetlen tekinteted rám pocsékolod, vagy ma mérges vagy hirtelen felrántod azokat a dús szemöldökeidet, vagy ha komoly dolgokról beszélsz rágcsálni kezded a napszemüveged szárát. Minden mozdulatodból árad felém valami… különös férfias energia…

- Nem tagadom! Ezt igen jólesik hallani, egy olyasvalakitől, aki már a legelső órámon is azonnal elkésett és még egy egyszerű félfamentes rajzlapot sem sikeredett valahonnét szerválnia!

- Te tökfej! – finoman belebokszolt a hasába, majd lehúzta fejét egészen magához és újból szenvedélyesen megcsókolta. – Nagyon kedvellek, és annyira akarlak!

- Azért ügyelj arra, hogy csók közben még maradjon egy kis levegőd, különben többre lesz majd szükséged! – adott egy újabb jó tanácsot; megszokhatta már, hogy a bölcsebb esetekben mindig működésbe lépett eltéphetetlen, pedagógusi vénája.

- Ne beszélj annyit! Inkább érezzük egymást! – s csókokban olvadtak össze mindketten.

Észre se vették, hogy időközben Szilvi és Annamari is megjött egy bébihordóban a pajkos Milánkával a ruhavásárlásból.

- Hát, szia Myrea! – Elsőként Szilvi köszönt, mert valahogy sikerült mindig neki kifognia a legnagyobb csomagokat.

- Csőváz! – kontrázott Annamari, csakhogy ki ne maradjon a jónak ígérkező balhéból.

- Nem is tudtam, hogy vendégünk van! – játszotta meg magát, miközben cinkos módon összekacsintott Annamarival, akinek persze rögtön leesett a tantusz.

Gyorsan odagaloppozott mind a két kezében tele csomagokkal az enyhén megilletődött lovaghoz, és bemutatkozott:

- Szia, nagyon örülök a találkozásnak! Grunák Szilvi vagyok! – nyújtotta a kezét.

- Én is nagyon örülök Önöknek kedves hölgyeim! – meghajtotta magát és azonnal kezet csókolt: - Vésztő Ádám szolgálatukra! – s enyhén kilépett és meg is hajolt.

- Oh! Egy igazi úriember! – kellemesen elpirult Szilvi, mert az Ő Tomiját egészen biztosan nem tudná rávenni ehhez hasonló régimódi udvariassági formák azonnali elsajátítására, de lehet, hogy majd tesz vele is egy kísérletet a későbbiekben!

Annamari sem szeretett volna lemaradni a bemutatkozásról, először kislányos elégtétellel arra gondolt, hogy a rágóját egyenesen a tenyerébe rejti; lássuk ez a nagyokos seggfej, vajon érti-e a tréfát aztán látva Myrea sugárzóan boldog és kissé csicsergően bájolgó ábrázatát végül mégiscsak letett róla!

- Szevasz én meg Annamari vagyok, és pont az ilyen pénzes alakokból élek! – Szilvi azonnal tenyerét a szájára tette, mert érezte, ha továbbra is folytatná ilyen hangnemben, a végén még legyilkolhatná az egész további hangulatot.

- …Akkor talán én mennék is… az elérhetőségemet tudja remélem kedves Myrea?

- Persze, persze azzal nem lesz gond drága tanár úr! Kikísérem! – azzal mindketten meglepően heves gyorsasággal megindultak a bejárati ajtó felé, ahol tétova szerelmesek módján még megkockáztattak egy újabb ittasult csókot.

- Nagyon szeretlek! – suttogta Myrea a férfi fülébe. 

- De azért nem árt, ha még jobban megismerjük a másikat! – felelte a férfi, miközben Myreának is kezet csókolt és egy valóban elégedett ember mosolyával az ajkán lépett ki a gangos bérház lépcsőlejárójához.

Myrea úgy jött vissza az ajtóból, mint akit áramcsapás ért; ujjongott, és valósággal a levegőben ugrabugrált örömében.

- Hát veled meg mi a nyavalya történt csajszikám? Csak nem megcsípett a cecelégy?! – érdeklődött Annamari, miközben Milánkát sikeresen visszafektette a kiságyába.

- De úgy bizony! A szerelem teljesen elvette a maradék híg agyamat is! Ugye milyen eszméletlenül jóképű egy pasi! És én mondom csajok, hogy ennek a fickónak van stílusa és humora!

- Csak nem? Honnan ismered te ennyire jól? Csak nem máris lefeküdtél vele?!

- Hogy lehetsz ennyire tapintatlan?!  Egyszerűen nem lehet igaz! Én itt megosztom veletek a legszemélyesebb titkaimat, és akkor ti meg elkezditek furkálni gonoszkodón az embert! Szörnyűek vagytok! Vegyétek csak tudomásul! – panaszkodott jogosan, hiszen azért a másik kettő óhatatlanul is kapható volt néha egy kis bohóckodásra.

- Azért a saját érdekedben csibém remélem használtatok óvszert is, mielőtt mi betoppantunk! – ironizált Annamari.

- Fuj! Gusztustalan vagy! – fintorította el egészen bájos pofiját.   

- Ezt nevezik fajfenntartásnak kis galambom! Jobb, ha te is hozzászoksz! – kuncogott megint csak jóízűen.

- Jól van! Elég volt a jó mókából! Egyébként milyen ez a pasas, mert nekem eléggé elveszettnek, olyan hajótöröttnek tűnt! – kérdezősködött felcsigázottan Szilvi.

- Örülök drágám, hogy legalább te az eszednél vagy, és érdeklődsz egy kicsit róla! Szerintem szenzációsan izmos és rugalmas teste van!

- Te jó Isten! Hova a fenébe keveredtem?! Már megint egy unalmasan csöpögős pornófilmet forgatunk, vagy mi?

- Ne izgasd magad! Csak nyugi! – intette le Szilvi Annamarit. – Hallgassuk meg, mit mondd róla eszelős szerelem kisasszony!

- …Na, szóval! Fantasztikusan jó estém volt csajok, és minden csajnak csak ilyen hapsikat kívánnék; egyszerre gyöngéd, és hallatlanul figyelmes és megértő, és annyira érzékenyül kedves, hogyha csak a karjában tartott, menten elolvadtam tőle!

- Jó értjük a szitút! Kurvára csípitek egymást! Haladhatnánk tovább bébi! – türelmetlenkedett egy kicsit, hiszen nem látszott rajta, de mindvégig ő is nagyon izgatott volt.

- Akkor folytatom az álommesét, ha szabad!

- Csak nyugodtan Mira! Te is tudod, hogy ez egy természetes dolog a három legjobb barátnő között, és remélem tudod, hogy örök titok marad! – kicsit komoly hangot próbált megütni Szilvi, miközben erősen koncentrált a másik minden elejtett mondatára.

- Képzeljétek csak! Még táncoltunk is egy jót! – lelkendezett, és ujjongott egyszerre, ami azért valljuk be Myreától nem kis teljesítmény.

- Várj, csak várj! Úgy értetted, azt akartad ugye mondani, hogy inkább te vitted őt táncba és nem fordítva, ha jól gondolom! – csavarta tovább gondolatait Annamari.

- Jaj, olyan undi tudsz lenni szívem! De nem gurítasz méregbe, mert akkor is befejezem! Be-be-be! – kinyújtotta élénkpiros, gusztusos kis nyelvecskéjét.

- Na, várj csak, amíg a kezeim közé nem kaparintalak! Elkaplak én a kis rózsaszín illatú nuniddal együtt!

- Elég csajok! Álljatok le! Tudtommal csak beszélgetünk! – vetette magát közben azonnal Szilvi.  

- Így is van!- kontrázott Annamari, csak kóstolgattam meddig mehetek el!

- Vagy úgy! Myrea folytathatod! – adta meg a szót Szilvi felcsigázott barátnéjuknak.

- Tehát! Romantikus zenét raktam be a Hifibe direkt, hogy kellőképpen ellazuljunk, - már ha értitek, hogy ez mit is akar jelenteni?

- Értjük! De nem lehetne, egy kicsit pörgősebben? A végén még itt őszülők és aszalódok meg egy ültő helyemben!

- Tehát! Ádám kicsit nehezen táncol, bár szerintem versenytáncos lábtechnikája van, mert egészen profin mozog; én voltam az, aki átkarolta és elkezdtem közben irányítgatni, meg vezetgetni, és a szám közben egyszer csak tombolni kezdtek a hormonjaim, bizsergést éreztem, aztán felpipicskedtem, hogy egy vonalba legyen az arcunk, és én voltam, aki elsőször lesmárolta! Így már megfelel?

- Aszta! Te egyedül meg merted ezt tenni??? – csodálkozott jóízűen Annamari. – Alig tudom elhinni.

- Pedig így igaz, ha mondom kisanyám! És milyen jó íze volt annak a bombázó csóknak! Még a vérem is bizsergett tőle úgy éreztem! – enyhén megrázkódott, mikor csak rágondolt.

- Hát ezt sürgősen meg kell ünnepelni, végre már nem csak én vagyok szerencsés, hogy bepasiztam, de már Myrea is! – mindketten célba vették Annamarit, és cinkosan összekacsintották szemeiket. – Úgyhogy kicsi szívem már csak egyedül neked nincs pasid az egész brancsból! Úgyhogy ezt sürgősen orvosolnunk kell majd!

- Azt hadd döntsem el én! Oké? Elvégre jól is nézünk ki! Az én kurva életemről van szó vagy mi fene! – hangjában már megint érződött a meghátrálás ellenségessége, az az érzés, mikor úgy érezte sarokba lett szorítva és egymaga már telhetetlennek bizonyul, hogy az adott konfliktust kezelni tudni, abban a pillanatban rögtön inkább támadt, semmint megpróbált volna érvelni, vagy tárgyalni.

- Hé! Nyugi van! Nem akartunk semmi rosszat neked! Veled már marhulni se lehet egy kicsit? – Szilvi próbálta megnyugtatni.

- De, nagyon is! Csak nekem már annyira tele van a tököm azzal a sok rohadék szarházi társasággal, akiknek nap nap után ki kell elégítenem az igényeit, hogyha egyszer elszakad nálam a cérna, akkor végleg betelik a pohár és más állás után nézek!

- Hát ez kurva jó! Akkor miért nem keresel magad másik melót?! – érdeklődött kíváncsian Myrea. – Helyette itt itatod a magad megkérgesedett keservével az egereket.  

- Azért te balfék csitri, mert attól rettegek, hogy nem fogok tudni kiszállni a kurva életbe! – két legközelebbi barátnője Annamari körül vibráló levegőben azonnal átérezte, hogy komoly gondjai lehetnek, mert mindig a makacs vadóc lány benyomását keltette és soha nem engedte meg még saját magának sem, hogy az érzékenyebb, nyitottabb oldalát meglássák mások! Most olyan volt szemlátomást, mint egy teljesen árván maradt kislány, aki hirtelen csöppet a könyörtelen felnőttek világába, aminek egyáltalán nem ismerhette alattomos, és körmönfont játékszabályait.  

Szilvi odament hozzá, és magához ölelte szülői gondoskodással, mely mindig is jellemző volt rá:

- Nekem tudod, mindig nyugodtan szólhatsz, ha valami bánt, vagy aggaszt! Mindig melletted leszek!

- Engem se hagyjál ki lényszíves a névsorból! Oké?! – Myrea is megölelte és együtt hárman jó volt a biztonságban megmerülni – akárcsak pillanatokig is -, hogy mindig lesz valaki, aki majd őket fedezze! Elvégre mire vannak a jó barátok, nem igaz?!

- Na, most aztán beirányítom magam az zuhany alá, és kiadósan lecsutakolom magam, mert aszem’ úgy megizzadtam, mint egy tajtékos ló! – kezdett egyszemélyes vetkőzős sztriptízbe Annamari.

- Jó gondolat! Én addig kipakolom a cuccost! Mira légy szíves segíts!

- Máris! – Myrea végre zokszó nélkül, és különösebb kérlelés nélkül megfogta az első valamivel könnyebb csomagot és beviharzott a szobába, mintha csak neki vették volna a vadiúj ruhákat.

- Ez a lány semmiből se tanul! – méltatlankodott enyhén, és engedett el egy bölcs meglátást Szilvi.

 

Annamari alig tizenöt perc múlva már frissen és üdén tárt vissza a kis kompániához, hogy ott folytathassák a csacsogós eszmecseréjüket, ahol éppen abbahagyták:

- Na, miről maradtam le szivikék? – törölközőbe fogta még enyhén vízcseppektől csurgó haját, amitől ismételten vadító benyomást keltett, de hát önmaguk között voltak, itt nem volt helye a további szégyenkezésnek!

- Figyelj csak! Arra gondoltam, hogy igazán felhívhatnád azt a jófej srácot, akit mindig is emlegettél, és aki az érettségi utáni éjszaka… szóval tudod! – vettette fel újból a félbehagyott ötletet Szilvi.

- Azt hiszem már ezt is megbeszéltük, de legyen meg a te akaratod csajszi: ha nyitsz nekem egy számlát, akkor azonnal telefonálok!

- Látod-látod! Én már előre dolgoztam! Van egy jó ismerősöm az egyik banknál, aki – természetesen hivatalos munkaidő alatt -, megtud csinálni ezt-azt! Persze teljesen legálisan!

- De hát az meg hogy lehet?! Elvégre a személyimet meg minden hóbelevancot ki kell váltani hozzá, meg tudom is, hogy mennyi fölösleges vackot meg mindent!

Szilvi benyúlt a kis éjjeliszekrény nyitható fiókjába, és mintha meglepetést tartogatna kivette a kis mágnes alapú, vadonatúj kártyát, amin rajta volt Annamari szkennelt fényképe, és minden szükséges adat róla; legalább is, amit ismerhettek!

- Itt repül a kismadár! Itt a vadiúj személyid csajszi! Gratulálok!

- De hogy a kurva életbe sikerült ezt ilyen rövid idő alatt? Nem értem! – csodálkozott kikerekedett éjsötét szemekkel.

- Megmondtam! A megfelelő kapcsolatokkal ezen a nyomoronc világon a halálon kívül szinte bármi elintézhető!

- Csak nem te is annak a bizonyos ,,rendszernek” a része lettél? Beépültél?! – vette hangját suttogóra.

- Nem dehogy! Miket feltételezel te rólam?! Csak megemlítettem, hogy az egyik nagyon közeli, legjobb barátnőmnek nagyon kellene hivatalosan egy személyi és egy hitelkártya és voa lá! Már meg is csinálták! Ami igaz, az igaz! Meglepetést szerettem volna!

- Az látod kamatostul sikerült! ,,Már csak önmagamnak tartozom!” – esett mélyen gondolkodóba az ünneplés mellett.