MEGTALÁLÁS                                 

Jó lenne lassan megállapodnunk:

Valami titkos jelenben, bizalmas kézfogásban,

öntudatlan Morze-kódok védelmében,

lefegyverző tekintetek kereszttüzében!

Valami titkos hangulat-helyben ahol otthon lehetünk,

s ahol nem ellenségként nézünk farkasszemmel barátként!

S ahol a létbizonytalanság is könnyedén levetkezhető!

Tömegnyomorban nem nyomorgatja egymást

tétován s tolakodón de válaszainkra,

lelki közös titkainkban:

Szeretet s megértést megérthetjük!

Bizalmunk két ősi titka:

Tetteink megismétlődő baklövéseit őrizgeti buzgón

a gyorsuló Idő,

s minden perc s tekintet,

gesztusok beszédes cselekedetei táncra kelnek,

halkan ígéreteket zengnek:

,,Veletek leszek!”

– S az mind gyanús ki szilárd makrancossággal

dédelgetve őrzi a Múltat:

Mint vétkező örökségét s nem menekülhet,

mert nincsen hova!

S hányszor mondjam még el követelésre

hogy légy már ember a gáton – vetkőzd önsajnálatod le

s dobd vígan szemétbe!

Kellő közönyösséged mutasd a tékozló világhoz,

ha van kedved!

– Botolva s tápászkodva mind egyre megingunk,

bizonytalan hajóként s nehéz parancsokat várunk:

Bábáskodó sírásunkra azért gyenge pillanatunkban

is belecsimpaszkodunk!

Béke-hordozó arcokban feltöltődni,

feloldódni egészen:

Igazság-tartalmaktól ne kelljen rettegni!

A szorgalmas napok sorsunkat ölelgetik,

inda-csapdaként fogságba ejtenek:

Válaszokat kellene találni, hogy megbékélhessünk…