EGY ÓVSZER, EGY VÁRATLAN TERHESSÉG

Aznap valahogy már minden mindegynek tetszett, már minden csak úgy összejött. Számos olyan szituáció előfordul az emberek életében, amikor egész egyszereűn csupán csak rosszkor voltak rossz helyen.
– Nálad van koton?! – kérdezte az alig százhatvannégy centis, kicsit kisnövésű, de gyönyörű szőkeség barnahajú barátnőjét.
– Ez most valami hülye vicc Edo?! – kérdezte a másik, mintha csak rosszul hallana. – És akkor úgy mégis áruld már el nekem, hogy én mégis mit húzzak a pasim szerszámára?! – majdnem kijött instabil sodrából.
– Jól van! Tudod mit?! Felejtsd csak el nyugodtan! Legyen tiéd a koton, mi meg majd legfeljebb használunk alufóliát! – vetette oda könnyedén a lenge, szinte alig takaró hófehér selyemszerű hálóinget viselő szőkeség, mely alatt a bombázó női test lapult.
– Remélem ez nem hat ki a barátságunkra, amit gyerekként egymásnak megfogadtunk?! – kérdezett vissza a barnahajú nő, de a szőkeség kotonnal a likakkozott kezében már vissza is tért lakásuk másik szobájába, hogy a fellegekig repíthessék egymást épp aktuális pasijával.
A csinos, gyönyörű, és sugárzó mosolyú barna nő is visszatért a maga szobájába akutális pasijához, és szerelmeskedni kezdtek egymással.
Az átbulizott, és testi gyönyörök élvezetének feládozott éjszaka végén a két gyanútlan pasi látszólag úgy távozott a két gyönyörű hölgyemény lakásáról, mint akik tökéletes biztonságban lehetnek, hiszen megtettek – remélhetően –, minden szükséges óvintézkedést.
A két csajos barátnő pedig mit sem sejtve tovább élte mindennapi életét. A dolgok állása körülbelül három és fél hónap múltán jelentkezett, amikor a barnahajú bombázó nő egyszer hajnal felé egyszer csak kínzó émelygést, és hányingert érzett, és a reggeli sonkás rántotta és narancslé is inkább visszafelé kívánkozott gyomrából, mintsem megtartotta volna azt a gyomra.
– Csenge, jól érzed magad?! – lepődött meg barátnője viselkedésén a szőkeség, és még szép hogy azonnal gyanakodni kezdett.
– Kösz szépen Edo! Szerinted mégis, hogy kellene éreznem magam?! Éppen most jött ki szinte minden, ami bennem volt, és még azon túl is… – letépett egy nagyobbacska darab vécépapírt, és megpróbálta óvatosan megtörölni vele hányásos száját.
– Tudom, hogy haragszol rám a koton miatt, de szerintem jobb lenne, ha vennél egy terhességi tesztet a drógériában! Tudod, biztos, ami biztos! – ajánlotta a barátnő.
– Hogy te milyen jópofa tudsz lenni Edo! Micsoda nagylelkűség! – vette kissé cinikusabbra már így is rendkívüli modorát.
– Hékás! Ezt most miért kell csinálni, mi?! Nem én voltam az, akinek csak egyetlen kotonja maradt! Állítsd le magad egy percre! – most viszont Editen volt a sor, hogy kicsit temperametusabban beolvasson barátnőjének, aki szemlátomást nagyon zokon vette ezt, mert alig sikerült visszanyelni kitöréssel fenyegető könnycseppjeit.
– Már megbocsáss… - igyekezett megtörölni ruhaujjába arcát. – Ha ez fordítva történt volna meg, és te lennél az én helyemben rám mindenben számíthatnál, és nem cikiznélek ki, ahogy most te teszed… - érződött a hangján, hogy végtelenségig kétségbeesett és nagyon el van keseredve.
Edo most kicsit közelebb ment hozzá, és rájött arra, hogy kicsit a megengedetnél egy hangyányival ténylegesebben bunkóbb stílust képviselt:
– Jól van már te buta! Nem vagyok én olyan gonosz spiné, mint szörnyella! Ne haragudj! Tudod mit?! Ha hazaugrom a melóból elmegyek veled együtt terhességi tesztet venni, meg ugyis kell még néhány tampon a háztartásba! – javasolta, mintha ez most a legjobb mentőötlet volna.
– Köszi, nagyon aranyos rendes vagy, de majdcsak megoldom valahogy…
– Figyelj, tényleg segíteni szeretnék… most őszintén… - próbálkozott utoljára, mert Csenge vette a cuccait, és elindult a munkahelyére, mert sosem szeretett elkésni. Igaz erre sosem került még sor.
Csenge útközben részletekig menően igyekezett minden lehetséges választási lehetőséget precízen átgondolni. Az első és legeslegfontosabb dolog az volt, hogy mindenáron akarta ezt a babát, és ha más már nem is fog neki összejönni ebben az életben, de szívesen belekóstolna aba az elképzelésbe, hogy vajon milyen anyuka is vállna belőle. Elvégre neki is van egy kissé furcsa, habókos öccse, akit gyerekkorában ,,nevelgetett” és aki azóta bizony nagy hóhányó lett, hogy csupán csak egy évben karácsonykor kegyeskedik meglátogatni az anyjukat, és persze hozzá is beugrik úgy körülbelül fél órácskákra.
,,Mit izgatom magam?! Felnőtt, kiegyensúlyozott, határozott csajszi vagyok! Ezzel is megtudok bírkózni!” - igyekezett valamicske önbizalmat csepegtetni folyamatosan önmarcangoló lelkiismeretébe, míg metróval megtette a szükséges távolságokat a hatalmasnak tetsző, impozáns üvegpalotáig, ahol bizonyos adminisztratív jellegű ügyekért volt felelős.
A kollegáival igyekezett harmónikus, baráti, kiegyensúlyozott légkört teremteni, ami azért valljuk be azért volt egyszerre körülményes, nehéz, ugyanakkor kissé faramuci egy helyzet, mert a legtöbb nagyvállalat és cég üzletpolitikáját rendre a nyomulós, smuzolós versengés hatja át, mely aztán az alkalmazottakra is átragad, és akinek nem sikerül a vállalat érdekeit és előmenetelét előmozdítania vagy így, vagy úgy akkor az akár már holnap szedheti is a sátorfáját, mert most a nélkülözhető munkaerők korszaka köszöntött az emberiségre.
Csenge hívta a személyzetis liftet, - amit elviekben –, az illetékes főnökök használhattak egyedül, mert úgy vélték, hogy a cég alkalmazottai járjanak csak nyugodtan lépcsőkön pár emeletet, de Csenge úgy gondolta már bőségesen letett annyit az asztalra hatékony munkavégézésével, aki mások hasznára szolgált, így megérdemli, ha egyszer-egyszer igénybe veszi a lift szolgáltatásait.
Megnyomta a megfelelő emelet gombját és alig néhány percen belül kiszállt az ötödiken, majd egyenesen kihangsúlyozott, elszántan törtető lépésekkel megközelítette saját miniatűr irodáját, ami kissé szűkös és kicsi volt.
A délelőtti munkavégzést igyekezett villámgyorsan, precízen, és persze minél hatékonyabban megvalósítani, hogy remélhetőleg semmi panasz ne érkezzen rá. Aztán kicsivel ebédidő után, amikor már érezte, hogy nem ártana enni valamit úgy tervezte rendel valamit egy ételfutár cégtől, majd esetleg kiugrik a drogériába. Gondolatai közt egyre inkább intenzív tudatosággal lebegni kezdett egy aprócsa, nagyon pici kisember, akiért immáron egyedül ő volt a teljhatalmú felelős.
Ugyanakkor azt is többször megkérdezte önmagától, hogy kollegái közül egyáltalán beavasson-e bárkit is abba, hogy terhes lett?
Úgy döntött, hogy amíg érdemben nincsenek fizikális nyomai, mint az erősen gömbölyödő terhespocak, és visszeres, donga-bálna lábak, addig nem szól senkinek. Voltak olyan barátnői, és ismerősei is ugyanis, akik sugárzó boldogsággal fűnek-fának kikotyogták ezt az egészet, és mire felocsudtak addigra az adott főnökeik úgy döntöttek, hogy határozatlan ideig szabadságra küldik őket. ,,Na nem! Ezt semmi szín alatt nem fogja hagyni! Amikor ha csak a bébiholmikat veszi kész vagyonba kerülnek a legapróbb ruhák is!” - Majd legfeljebb átvált rejtőzködő, ninja-üzemmódba és kerülni fogja a pontenciális veszélyforrású kollegákat, akik alapból pletykásak, akár a kicsinyeskedő spiclik.
– Szia Csengus! – köszönt be az irodába egy csinos kolleganő. – Figyelj arra gondoltam, hogy esetleg a meló után elmehetnénk shoppingolni egy kicsit. Láttam egy isteni pántos koktélruhát ami rajtad is észbontóan állna! – vetette fel ötlet gyanánt, ám Csengének egészen másutt jártak összetett gondolatai.
– Halló… jól érzed magad…? – kérdezte.
– Ö… persze… minden a legnagyobb rendben…
– Akkor van kedved meló után ruhákat venni? – kérdezte meg újból.
– Ez nagyon szuper ötlet Linda, de attól tartok ma nem fog menni, mert… lett egy-két fontos dolog, amit muszáj lesz megcsinálnom… - kicsit talán homályosabban és rejtélyesebben is fogalmazott, mint azt eredetileg tervezte, és ha csak a terhességi tesztre gondolt, amit ma még szintúgy meg kell vennie valósággal beleborzongott már a puszta gondolatba is.
– Akkor te tudod! De csak szólj nyugodtan, ha mégis aktuális lenne!
– Mindenképp… és nagyon köszi. – próbálta megköszönni őszinte hangon, ám csinos kolleganője mintha máris megsértődött volna válaszára azonnal kiviharzott az irodából, és vissza se nézett.
Az ételfutár – szerencsére –, alig tizenöt perc múlva futott be. Kis robogó motorral érkezett és amint meglátta Csengét mintha a lélegzete is kihagyott volna pár percre:
– Szép jó napot! Ö… ötezerhatszáz forintot kérnék szépen… - közölte félszegen, csodálkozva kérését, miközben igyekezett ételcsomagját óvatosan letenni a nagyméretű íróasztal sarkára, mert a többi helyen szétszórt papírkupacok, és színes mappák feküdtek, lévén, hogy itt valaki ténylegesen is dolgozik, és nem csupán csak a lábát lóbázza.
– Tessék! Az aprót megtarthatod! – Csenge a villámgyors kiszállításért most még boravalóra is hajlandó volt, holott azért ez nem volt mindig szokása. Felnézett a nyurga, sportos srácra és kedvesen mosolygott rá, amitől a srác valósággal máris a fellegekben érezhette magát, mert kicsit botladozva megindult hátrafelé, és ha nem vigyáz még véletlenségből megüthette volna saját magát összegabalyodó lábai miatt. Miután kiment az ajtón Csenge kissé furcsán is nézett utána. Talán azt hihette, hogy a srác totálisan bele van esve.
Jóízűen kibontotta a tetszetős kis ételcsomagot, és mivel úgy is ebédidő volt eldöntötte, ha a világ összedől most akkor is enni fog, mert farkaséhesnek érezte magát. ,,Talán ez is a terhesség egy bizonyos állapota” – gondolkodott, és amint lenyelt pár falatot jóleső érzésekkel simogatta meg még egyelőre lapos hasát.
Amikor a munkaidő kicsivel délután fél öt magasságában lejárt azonnal autóba vágta magát, és elindult a legközelebbi drogéria irányába, hogy vegyen egy terhességi tesztet. Még szerencse, hogy alig fél órán belül talált is egy útba esőt. A fiatal patikus lány nem lehetett több, mint húszéves, mégis annyira készségesen, segítőkészen tette le a pultra legalább vagy hatféle különböző márkájú tesztet, hogy Csenge azt sem tudta melyiket lenne érdemes választania.
– Ne haragudj, de megkérdezhetem, hogy szerinted melyik válik be?! – kockáztatott meg egy ártatlan kérdést, ám látva a fiatal lány hezitálását inkább úgy döntött mind a hat darab tesztet megveszi, elvégre valamelyik csak jó, és a szex megfellebbezhetetlen tényét már úgy is hiába való dolog lenne letagadni, hiszen emlékszik rá, és meg is történt.
Kilépett a kis drógériából, majd újból autójába pattant, és megpróbált kicsit megnyugodni. Azt olvasta, hogy a laknusz-papírra minden esetben rá kell pisilni, hogy jól láthatóvá váljanak az időközben elszíneződött terhességi csíkok. Ez nem lehet akkora kunszt, vagy akadály. Ha más nem akad odahaza, akkor legfeljebb majd iszik hagyományos csapvizet, amit utált, de az is jobb, mint a semmi.
Hazaérve gyorsan levezkőzött, át is öltözött, majd mint akire veszélyesen mohó szomjúság tört volna rá, vagy tökéletesen kiszáradt szaharai sivatag lenne a bensejében a narancslétől kezdve a csokistejen át a megmaradt tejeskávé maradékáig minden létező folyadékot lenyelt csakhogy minél előbb pisilnie kelljen menni. Néhány perc múltán már jelentkezett is a hatás és amint a legelső terhességi teszt laknusz-papírjára pisilt, majd várt egy-két másodpercet az útmutató szerint maga is megbizonyosodhatott róla, hogy bizony rózsaszínűre színeződött mind a két csík. Tehát nincs ezen mit merengeni terhes, és ez így is van rendjén, elvégre huszonkilenc éves elmúlt, de mit fog mondani örökké szószártyár és kotnyeleskedésben csúcstartó anyjának, és a legközelebbi családtagjainak? Egyáltalán, ha kíváncsiság gyanánt bármelyikük megkérdezi, hogy ki egyáltalán a gyerekének az apja akkor mit fog majd szólni, hogy fogalma sincs, sőt még a nevére sem emlékszik?! Ez azért halál ciki.
Később hazajött csajos barátnője is Edo is, akit egy Harley Davidsonos rockercsávó kísért be egészen az ajtóig. Marcona, tetkós, szakállas fickó volt, olyasféle, akivel nem tanácsos éjnek évadján kikezdeni, de még segítséget se kérni tőle.
– Mikor láthatlak újra kisvirágom? – kérdezte a megtermett rocker.
– Édes vagy kismackóm, de most a barátnőmnek is muszáj segítenem, mert – itt szándékosan lehalkította bizalmasan a hangját – Tudod terhes lett, mert csupán csak egyetlen átkozott kotonunk volt az egész lakásban, és ettől totálisan kiakadt.
– Semmi gond bébi! A legjobbakat kívánom, és ha szükségetek van bébiszitterre én mindig szabad vagyok! – újabb nyelves smárolás következett, mintha soha ebben az életben nem akarnának egymástól ténylegesen elszakadni, majd Edo úgy rúgta le magáról a méregdrága dizájnos cipőcskéit, mint akit már jópárszor a fellegekbe repítettek ráadásul egyetlen nap leforgása alatt.
– Szia Edo! Te meg hol a fenébe csámborogtál?! – kérdezte kissé vallatón Csenge.
– Most mit izélsz már kisanyám! Mint ahogy te is, én is elmentem melózni, majd megismerkedtem egy rocker félistennel, aki istenien smárol, és akivel még nem szándékozom lefeküdni! Most boldog vagy?! – dobta le magáról az összes utcai göncét, hogy egy szakadt pólot, és egy streccs cucanadrágot vegyen fel. Azonnal összerakta a részleteket, amint a földön meglátta a tucatnál is több terhességi tesztet, amiből leegfeljebb ha kettőt-hármat használtak el.
– Na és mi lett az eeredmény?! Úgy értem, hogy kislány, vagy kisfiú?! – hirtelen annyira lelkes lett, hogy valóággal teljesen bezsongott, mert arra gondolt milyen fantasztikus keresztanyuka és nagynéni válhat majd belőle.
Csenge odaadta mind a három elszíneződött lankuszpapírt, és még most sem tudhatta igazán, hogy sírjon-e vagy nevessen, hiszen mostantól kezdve az élete gyökerestől megváltozik.
– Semmi gond csajszi! Egyet sem kell aggódnod, amíg én melletted vagyok! Meglásd fantasztikus anyukák leszünk majd mi ketten, és a kanos pasik csak úgy tapadni fognak ránk, akár a szar a légypapírra! – fogalmazott kissé nyersen, és vaskosan, miközben a kanapén kezeit tördelő barátnőjéhez lépett, leült mellé, és bátorítva átölelte és megpróbálta megvigasztalni.