A KÖZÖNYÖSSÉG FOKOZATAI

Megnyerhető veszteség veszi mindannyiszor kezdetét.
Kiszikkadt kenyérdarabokban holt kapcsolatok,
eltékozolt emlékeink lappanganak.
Ér-e bármit is önkéntes fáradozásunk,
hogy gyerekeket biciklizni,
s versekre tanítunk,
mikor e mostani generáció inkább az X-boksz
s Playstation-ben van igazán s teljesen otthon?!

Más-más kódok, üzenetváltások történnek.
Régi szerelmek halhatatlan szenvedélyét odvas,
vésett fatörzs sem őrizheti.
Mellőzött, alattomos ösztönök
s érzelmek mindig új kirúgott
héroszokat találnak.
A hőn áhított, vágyott totális csönd,
mint a hangtalanság érezhető
szimfóniája még hátra van.

Amikor az ember életének neki indul
egyszerre megérzi a ,,mi lett volnát?”
s a már ,,minden el van rontva” alapképletét,
mely egyszerre fertőzi s fenyegeti.
– Évről-évre fenyeget a kultúra-veszteség,
konzerv-műsorokkal egyre fogyatkozóbban.
Az ember már egyre kevésbé képes önzetlen,
segítség nélkül megvalósítani önmagát csak,
ha másokat kiadósan átver s kihasznál.

Mintha már azok,
kik beléptek a körbe egyúttal birtokolnák
is s mégis magányba kellene
konzekvensen belefulladniuk.
A kint hagyott exibicionista Világ
sohasem lehet kíváncsi a bentire.
Mintha már mindenki színfalak,
kulisszák mögül figyelne,
kíváncsiskodva megvesztegetetten;
partiképes, exibicionista V.I.P.- arcokat,
arrogáns, nárcisztikus Celeb-csillagokat.
Mintha oly otthonossá vált volna a pillanatnyi,
ötperc hírnévhez való, alanyi jog;
az üstökös pillantású, pisla csillogásra.

Bűvös hangokban könnyedén elbotolhatunk,
hitvány diadal-jelvények
– jobb nem hinni vakon.
Nyíltan senki se merné
hirdetni az emlékezet tavát.
Szándékosan összetévesztjük
a kint s a bent emberi érzések törvényeit,
vagy épp csak egy helyben, tétován ingunk,
akár egy mozdulatlan inga!