A KÖZÖNYÖSSÉG FOKOZATAI

Megnyerhető veszteség veszi
mindannyiszor kezdetét.
Kiszikkadt kenyérdarabokban holt kapcsolatok,
eltékozolt emlékeink lappanganak.
Ér-e bármit is önkéntes fáradozásunk,
hogy gyerekeket biciklizni, s versekre tanítunk,
mikor e mostani generáció inkább
az X-boksz s Playstation-ben van
igazán s teljesen otthon?!

Más-más kódok,
üzenetváltások történnek.
Régi szerelmek halhatatlan
szenvedélyét odvas,
vésett fatörzs sem őrizheti.
Mellőzött, alattomos ösztönök
s érzelmek mindig új
kirúgott héroszokat találnak.
A hőn áhított, vágyott totális csönd,
mint a hangtalanság érezhető
szimfóniája még hátra van.

Amikor az ember életének neki indul
egyszerre megérzi a ,,mi lett volnát?”
s a már ,,minden el van rontva” alapképletét,
mely egyszerre fertőzi s fenyegeti.
– Évről-évre fenyeget a kultúra-veszteség,
konzerv-műsorokkal egyre fogyatkozóbban.
Az ember már egyre kevésbé képes önzetlen,
segítség nélkül megvalósítani önmagát csak,
ha másokat kiadósan átver s kihasznál.

Mintha már azok,
kik beléptek a körbe egyúttal birtokolnák
is s mégis magányba kellene
konzekvensen belefulladniuk.
A kint hagyott exhibicionista Világ
sohasem lehet kíváncsi a bentire.
Mintha már mindenki színfalak,
kulisszák mögül figyelne,
kíváncsiskodva megvesztegetetten;
partiképes, exhibicionista V.I.P.- arcokat,
arrogáns, narcisztikus Celeb-csillagokat.
Mintha oly otthonossá vált volna a pillanatnyi,
ötperc hírnévhez való, alanyi jog;
az üstökös pillantású, pisla csillogásra.

Bűvös hangokban könnyedén elbotolhatunk,
hitvány diadal-jelvények – jobb nem hinni vakon.
Nyíltan senki se merné
hirdetni az emlékezet tavát.
Szándékosan összetévesztjük a kint s a bent
emberi érzések törvényeit,
vagy épp csak egy helyben,
tétován ingunk, akár egy mozdulatlan inga!