MEGFEJTETLEN KAMASZ-TITKOK

Viki önmagába roskadtan ücsörgött a tapolcai szálloda egyik szobájában. Elviekben ilyen helyzetekben külön szabályok vonatkoznának mind a lányokra, mind a fiúkra vegyesen. Dehát az igazság persze az volt, hogy őkmár nem pisis gyerekek voltak, akik folyamatosan anyjuk szoknyája mögé bújtak, vagy váratlan-hirtelen sírni, bőgni kezdtek, akár a halálra rémült óvodás gyerekek, hanem fél lábbal már a felnőttség határmezsgyéjét súrolták, és előszeretettel szerettek hencegve kérkedni azzal, hogy már bizony ők mind önálló felnőttek, és szexelitek is, legalább egyszer ebben a kacifántos életben. A folyosóról időközben beszűrödő fiatalos zsibongás talán el sem juthatott a tudatáig, hiszennéhány kotnyeles, és persze minden lében kanál osztálytársnője máris szobája ajtaja előtt várakozott visszafojtott, mohó kíváncsisággal, és mindenki arra az egy dologra volt kíváncsi, hogy ti. Viki és Gergő akkor most lefeküdtek-e egymással, és legalább védekeztek-e a nagy pillanat közben?!
Vikinek valahogy össze kellett szednie magát, hiszen – anno –, svédországban született, és anyukája egyedül nevelte jószerivel fel őt, és így már ideje korán hozzászokott, hogy a felmerülő problémáit, és gondjait saját magának illik rendeznie, ha törik, ha szakad. Megdörzsölte kipirosodott arcát, nedves szemeit, majd beletúrt a hajába, mintha csak összezavarodott gondolatai között akart volna – úgy ahogy –, rendet tenni. Gergő nagyon sok tapasztalattal rndelkezett, mert profi szinten űzte tegnap éjjel az ún. lepedőakrobatikát, másrészt viszont egyszerre volt kissé brutálisan türelmetln, nyomulós, agresszív, ha nem úgy sültek el a dolgok, mint azt eredetileg elvárta volna. Viki most kicsit úgy érezte magát, mint általában az olcsó, csupán futó, vagy ha tetszik egy éjszakás kalandokat áruló konzumnők többsége, akik – ha jól végezték a dolgukat –, busás jövedelemre tehetek szert, még adózás után is. Most mégis, mintha lelkét összetaposták, és megalázták volna. Nagyon szennyesnk, mocskosnak gondolta magát, mintha képtelen volna rendesen megtisztítani belső énjét a tartósnak bélyegzett szennyeződésektől, melyekről rövidesen mindenki fog tudni.
Most azonban hirtelen azt sem igen tudhatta, hogy legjobb csajos barátnőinek mit kellene mondania a tegnap estével kapcsolatosan? Már előre hallotta, hogy az a kis szemétláda dög Laura és a minden lében kanál Andika már lesben állnak, szobája ajtaja előtt és azt a kissé habókos, szerencsétlen osztályuk elkersztlt hülyegyerekét Robikát igyekszenek faggatani, hogy vajon Viki és Gergő szexeltek-e?! ,,Micsoda egy olcsójános, és velejéig szánalmas húzás ez még tőlük is!” – gondolta, majd tovább töprengett, morfondírozott magában. Hogy büszke volt-e eredetileg tettére?! Hát ez jó, és lényeges kérdés, de meglehetősen nehéz rá pontos, és egyértelműen felépített választ adni. Ugyanakkor, amit inkább igazán bánt, hogy hallgatólagosan megígérte anyukájának, hogy legalább a diploma utánig fog várni a nagy őre, és az első szexuális ,,felvilágosító” kalandjára. De hát az idők felgyorsultak, és rendkívüli mértékben megváltoztak köszönhetően az internet egyre széleskörűbb térhódításának, és a közösségi médiában generált szándékosan pimasz, provokatív tartalmaknak.
,,Miért is pont ő lenne a kivétel, akinek kötelezően várnia kellene mondjuk a huszonegyedik szülinapjáig?!” – sehogyan sem fért a fejébe. Felkelt a szőrmetakaróval letakart ágyáról, és apró, pipiskedő léptekkel közelbb osont az ajtajához, mert már hallotta, hogy a két legkotnyelesebb csaj az egész gimiből az ő szobája előtt agyal, és tanakodik, miközben a balek Robikát igyekeznek faggatni:
- Na, áruld már el Robika, hogy mi volt tegnap este? – kérdezte az értelmi szerző hírében álló Laura.
- Igen, légyszi Robika! Ne hagyj bennünket kétségek között oksza?! – kontrázott Andi.
- Ö… mire is vagyok kíváncsiak egész pontosan…?! – szabadkozott az osztály jelképesen elkönyvelt bohóca Robi, aki azért nem volt olyan hülyegyerek, sem szánalmas ostoba, hogy ne ismerte volna az egyes emberek személyiségét, és az összetett érzéseket.
- Jaj, ne szórakozz már! Ne hülyíts minket! Térjünk a tárgyra kisöreg! A Gergő megdugta-e a Vikit, vagy csak átdumcsizták az éjszakát! Erre vagyunk kíváncsiak! – tették egyszerre kissé ellenségesen, támadásra készülve keresztbe kezeit a két kamasz lány.
- Hát… nem igazán… legalábbis szerintem… - kezdte szándékosan csürni-csavarni mondatait Robi.
- Hát ez nem lehet igaz! Tudod mi vagy te Robika?! Egy kurva nagy idióta sutyerák! Méghogy nem tudod, hogy akkor most történt-e szex, vagy sem! – méltatlankodott mind a kettő.
- Hát pedig sajnos ez a helyzet! – Robi azzal már ment is volna, miszerint: őbelőle aztán semmit nem szednek ki ezek a hisztiskedvő, kíváncsi tyúkok, ám a temperamentumos Laura sarkára állt, és igyekezett bevetni minden elképzelhető nőiességének bimbódzó titkait. Látványosan elkezdte kigombolni ruhája felső részét, hogy a melltartója és benne gömbölyödésnek indult melle látszódhasson, és úgy tett mint aki megakarja környékezni a szerencsétlen, kamasz srácot.
- Na kicsi Robikám! Légy olyan jó, és áruld el, amit tudsz! Látod ezt a két szép didkót? Ha jó leszel, én sem leszek hálátlan! – azzal egyre közelebb, és közelebb ment a félszeg, tétova, félős kamas fiúhoz, végül aztán Andiban volt annyi kurázsi, hogy leállítsa elvetemültségből jelesre vizsgázó barátnőjét.
- Most komolyan Laura! Állítsd le magad! Majd megtudjuk mástól! Hagyjuk futni ezt a bohócot! – vetette ötletkép oda.
- Hát ha nagyon muszáj… - Laura ismét látványosan igyekezett begombolni ruhája felső részét, és szinte kéjes élvezetű mosoly terült el telt ajkai között, amikor megérezte Robin a visszafojtott félelmet. – Most elmehetsz! Szedd a lábad te kis mamlasz!
Azzal Robi inkább úgy volt vele, hogy kereket old, ám valójában a folyosó végén volt egy kis kitüremkedett rész, ahol megbújhatott, és továbbra is figyelhette a közvetlenül alig öt méterre zajló eseményeket.
Most a két barátnőn volt a sor, hogy egyenesen első kézből értesülhessenek a legfrissebb információkról. Előbb persze Laura volt, aki türelmetlenségében azonnal kinyitotta az ajtót, majd be is lépett se szó, se beszéd, és csak utána jött Andi.
- Szia csajszi! Hogy vagy?! Na? Mesélj már mi történtaz éjjel?! – mindketten ltelepedtek Viki ágyára, közrefogták őt.
- Kedves Laura! Én azt gondolom, hogy ez minden lánynak a legféltettebb magánügye kellene hogy legyen! – kezdte kimérten, visszafogottan. Ki nem állhatta az olyan törtető kis csajokat, akik minden apró, elejtett pltykára valósággal ugranak, akár a hiénák, vagy a dögkeselyűk.
- Na Vikikém! Ne legyél már olyan undi velünk! Mi csak a barátaid akarunk lenni! – kérlelték mézes-mázos szavakkal, és érződött, hogyaddig nem szándékoznak békén hagyni, amíg el nem érik a céljukat.
- Akkor én most kimegyek azon az ajtón, és felőlem azt csináltok, amit csak akartok, de a magánéletemet nem két ilyen elcseszett kis tyúkkal fogom megtárgyalni! Világos?! – Viki nem is zavartatta magát máris felkelt az ágyról, ahol eddig üldögélt, és egyszereűn kisétált az ajtón asaját levükben fővő két hisztis barátnőt.
- Hát ez nem úgy sült el Laura, ahogy azt előre gondoltuk. – jegyezte meg kissé tudálékosan, oktondik módjára Andi.
- Jaj kussolj már! Fog be! Gondolkodnom kell! – fölpattant, és azonnal ide-oda kezdett járkálni a viszonylag tágas helyiségben. – Akkor ezek szerint mégiscsak történhetett valami, ha ennyire nem szándékozik megoszani velük féltett magánéletét… - töprengett hangosan. – Irány Kriszta, aki a legjobb barátnője! Neki egészen biztosan elfog mondani mindent, és akkor mi is nyeregben érezhetük magunkat! Gyerünk! – adta ki az utasítást és máris indult az ajtón kifelé, hogy aztán mindketten legaloppozzanak a lépcsőn egyenesen az aulába, ahol időközben Viki és Kriszta a két legjobb barátnő már hevesen beszélgetett:
- ...Akkor most szexeltél azzal a surmó paraszt Gergővel, vagy nem?! – szögezte ellentmondást nem tűrően Vikinek a kérdést legjobb barátnője.
- Nézd csak… - kezdett habozni. – Ez nagyon nem egyszerű… - tördeléni kezdte a kezeit, mely egyébként sosem volt szokása, keze és arca is elkezdett finoman verejétkezni, amitől a másik barátnő is erősen eltöprengett, hogy vajon Viki igazat mondd-e neki, hogy csupán csak azért tetteti magát, mert fél bevallani az igazat.
- Figyelj csajszi! Mióta vagyunk már barátnők?! Óvis korunk óta sülve-főve együtt voltunk jóban-rosszban. Igazán megbízhatnál már bennem. Na, ki vele! Mi történt?! – tért a lényegre Kriszta.
- Hú… nehézerről még egy jó baráttal is beszélni, de a lényeg, hogy Gergő nagyon… értette a dolgát… - fogalmazott titokzatosan.
- Ezt most nem értem! Akkor megtörtént adolog, és lefeküdtél vele, vagy sem?! – Krisztát ritkán lehetett lóvá tnni, mert mindig észrevette, ha valaki füllentett, vagy épp csak megkerülte az igazságot.
- Mondjuk azt, hogy elővette a micsodáját, de szerencsére nem használta, mert akkor megijedtem, és tökön rúgtam! – annyira jóvolt ezt így nyiltan kimondani, mintha egyszerre könnyebbült volna meg tonnányi súlyokat leszakítva önmarcangolásra hajlamos lelkéből.
- Ez azért nem semmi! Én nagyon büszke vagyok rád, hogy nem adtad oda magad! – ölelte magához büszkén, mire Viki szeméből is szivárogni kezdett pár eltévedt könnycsepp.
- Hát… tudod… lehet, hogy én vagyok a hülye, mert így azt mondják sokan, hogy a kamaszok elesnek egy nagyon fontos leckétől, vagy ha tetszik tapasztalattól, de úgy vagyok vele, hogy legalább meggondolatlanság és gyerekes hőzöngés miatt nem estem teherbe. Anyám totál ki is készülne a hír hallatán. Annyira vaskalapos.
- Hát azt meghiszem! A többiekkel beszéltél már?
- Andi és Laura nagyon nyomulósak, és pletykafészkek tudnak lenni, velük inkább nem osztottam meg a bizalmas titkaim, de valahogy nagyon kezdem megsajnálni a Robit, mert szerintem eddig még nem sok igazi, és őszinte barátja akadhatott.
- Te most akkor Robiba is szerelmes lettél? Nocsak! Micsoda váratlan fordulat! – lepődött meg a másik.
- Ugyan menj már te buta! Én csak azt mondom, hogy mindenki hülyegyerekként kezeli, holott olyan irodalmi és kulturális dolgokat tud, meg sokszor igazán romantikus, és elbűvölő tud lenni, hogy az embernek valósággal megszakad aszíve, hogy ennyire szuper srácnak miért nincsenek igazi barátai. Érted ezt?!
- Azt hiszem.
Nemsokkal később délelőtt magasságában az oztályfőnöknő is felébredt álmaiból, és tüstént magyarázatot követelt a tegnap estére vonatkozóan, hiszen – főként Laura máris valósággalélt-halt a vágytól, hogy elmondhassa az osztályfőnöknőnek, hogy Viki mennyire rossz kislány volt, amikor állítólag Gergővel szexeltek egymással.
- Hogy micsoda??? – tért ki a hitéből az ofő. – Ezt meg hol hallottad?! – kérdezte Laurát.
- Ne tessék rám haragudni Kati néni, csak úgy hallottuk… - szándékosan elbagatelizálta a tulajdonképpeni igazságot, miszerint: elsősorban ő és Andi voltak azok, akik mindenről tudni akartak.
- Most azonnal kiderítem, hogy mi folyik itt! Ennek a fele sem tréfa! – Az osztályfőnök bizony egyre idegesebben közelítette meg Viki szobáját és amikor kinyitotta az ajtót és szembesült vele, hogy a kamaszlány nincs sehol végül a lenti tévés szobában találta meg, ahol Krisztával beszélgettek.
- Viki most azonnal beszélni akarok veled! Gyere ide! – intette magához mérgében a kamasz lányt, aki mintha már várta volna ezt a találkozást, mert kimért, mégis határozott léptekkel közelítette meg a tanárnőt.
- Kati néni tudom, hogy miért hívott, és szeretném elmondani, hogy éjjel Gergő és köztem nem történt semmi, bár voltak kísérletek… - igyekezett töviről-hegyire bevallani a teljes igazságot.
- Még van merszed ezt ennyire könnyedén, és fittyet hányva közölni?! – visszakézből azonnal lekevert Viki arcára egy égő, vöröslő nyomot hagyó, hatalmas pofont. Viki még csak meg sem ingott, nem is kapott égően fájdalmas arcához, sokkal inkább kirívó bátorsággal igyekezett elviselni a rá kimért bünetést.
- Bocsánatot kérek Kati néni, de tényleg nem történt semmi… - válaszolt újból a sablonszöveggel, az ofőn pedig jócskán látszott, hogy hirtelejében alig talál megfelelő szavakat.
- Szegény jóravaló szüleidnek most akkor áruld el, hogy mit mondjak?! Egy osztálykiránduláson a kedves, kíváncsi kamaszlányuk egyszereűn lefeküdt egy másik kamasz fiúval, és szexeltek is! – össze-vissza járkálni kezdett, és alig bírt logikus következtetéseket kitalálni.
- Kati neni, majd én beszélek édesanyámmal, ő mindig meghallgat…
- Azt szeretném én látni drága kislányom! – tette keresztbe a karját, majd következett a Gergővel való hivalkodó, és nyíilvános jelegű szembesítés. Gergő kicsattanó, moolygós jókedvvel lépkedett le az emeletimárványlépcsőkről, de hamar a szájára fagyott a mosoly – legalábbis, amikor megpillantotta Vikit.
- No hát akkor Gergő kedves! Most meséld csak el, hogy mit csináltatot éjszaka! És ne hagyd ki nekem a kínos részleteket sem! – követelte az ofő.
- Hát… tetszik tudni Kati néni az úgy volt, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és azt hittük, hogy megfog történni az a dolog, hiszen már mindenki csinálta, csak mi nem, és szóval témázgattunk, meg simogattuk egymást, amikor Viki azt mondta, hogy nem szeretné, mert fél, és akkor inkább abbahagytuk, majd én leléptem a szobából. – Gergő hangjában semmi jelét nem adta a hazugságnak, vagy a félelemnek. Sőt kicsit úgy tűnt, mintha lezser fellengzősség hatná át kiszámítható mondatait.
- Hát ez nagyon szép! Megvagyok én áldva két kíváncsi kamasszal az már biztos! Most mihez kezdjek veletek, mi?! – töprengett hangosan, miközben ida-oda járkált még mindig.
- Szerintem ne fújuk fel a dolgot nagyon! Az én szüleim mindenesetre nem örülnének neki. – vallotta be Gergő, mire az ofő visszakézből neki is adott egyégető pofont, ami nagyon rosszul esett az elkényeztetett újgazdag fiúnak.
- Auuu… de Kati néni… ezt most miért kellett?! – kérte ki magának.
- Gondolkozz csak el rajta! Rád fér! Most pedig mindketten mars a szobátokba és kulcsra fogom zárni az ajtótokat az osztálykirándulás utolsó napjáig. – adott utasítást a tanárnő.
Így történt, hogy Viki és Gergő a hátralévő közel másfél napot szobafogságba töltöttél el zárt ajtók mögött, és senkivel sem beszélgthettek. Aztán amikor eljött az utolsó nap, és az ofő mindkettejük szobáját kinyitotta mintha Viki sokkal bölcsebb, és érettebb lett volna, mint legutóbb.
A visszafelé tartó úton alig szóltak egymáshoz, csupán csak Viki és Kriszta beszélgettek hosszasan, majd amikor a pályaudvaron fékezett a gyorsvonat, és mindenki lekászálódott a szerelvényről a szülők már mindannyian türelmetlenül várták, hogy magukhoz ölelhessék gyerekeiket. Később azt beszélték, hogy Viki férjhez ment egy ügyvédhez és két gyönyörű, makkegészséges gyereke született, míg az újgazdag Gergő valósággal habzsolta az éltet, és az alkalmi örömöket, és előbb-utóbb mindenki elpártolt tőle, még alkalmi barátai is.